Köprüli Musztafa nagyvezír Konstantinápolyba visszatérve, az 1691-re hajló télen mindent elkövetett, hogy az említett év nyarán megint mintegy 120.000. főnyi hadsereg élén folytathassa az 1690. év őszén félbenmaradt háborút. Másrészt az utóbb említett év szerencsétlenségei Lipót császárt is meggyőzték arról, hogy a török sikerek és foglalások továbbterjedését csak megfelelő hadsereg szembeállításával akadályozhatja meg. Ezért a császári hadak egy részét a Rajna mellől Magyarországba rendelte, Brandenburggal 6000, Bajorországgal 2000 főnyi segélyhad kiállítása iránt szerződést kötött s azonkívül a magyar hadakat is újra szerveztette, miáltal a magyarországi hadiszíntérre szánt haderők létszáma 85.000 főre emeltetett. Ebből 55.000 ember[1] 90 löveggel a Badeni Lajos őrgróf vezetésére bízott fősereghez osztatott be, 12.000 ember[2] gróf Veterani lovassági tábornok alatt Erdély védelmére rendeltetett, a fennmaradó 18.000 embernek pedig részben (mintegy 10.000 ember.) Nigrelli tábornok alatt Felső-Magyarországot kellett megszállva tartania, részben a Száva menti erődök védőrségét kellett megfelelően kiegészítenie.

A fősereg gyülekező helyéül Budát jelölték meg, mivel az körülbelül egyforma távolságban feküdt a Drávától és Erdélytől s így az ellenség magatartásához képest akár oda, akár ide mehetett. Egyébként Badeni Lajos őrgróf felhatalmazást nyert, hogy azon esetben, ha ő gyorsabban elkészülne mint az ellenség Belgrádnál, akkor a Dráván átkelve, támadólag nyomúlhat előre Belgrád felé.

[1] Még pedig 33.600 gyalogos, 3000 hajdú Pálffy Miklós parancsnoksága alatt, 18.680 lovas, 6040 brandenburgi és 2000 bajor gyalogos; a brandenburgiakkal és bajorokkal együtt összesen 63.320 fő.

[2] Még pedig 5400 gyalogos és 6364 lovas; összesen 11.764.