| « a) Az 1689. évvégi általános helyzet jellemzése, a török hadiszintéren bekövetkezett nagy fordulat okainak rövid felemlítése mellett. | KEZDŐLAP | c) Hadműveleti tervek. Erőcsoportosítás. » |
A francia háború nemcsak a német birodalmi hadakat, hanem a császári sereg nagyrészét is lekötötte s amellett a császár pénzforrásait is annyira kimerítette, hogy a Magyarországon és Szerbiában lévő csapatoknak csak vajmi kevés jutott s így azok rosszúl is élelmeztetvén, harcképességük mindinkább csökkent, annál is inkább, mivel ritkuló soraikat nem egészítették ki, elhasznált hadi szükségleteiket pedig nem pótolták.
Ezzel szemben az 1689. november 2.-án nagyvezírré kinevezett Köprüli Musztafa néhány hét alatt hatalmas, több mint 100.000 főnyi sereget fölállítván, minden tőle telhetőt elkövetett, hogy a csapatokba önbizalmat és lelkesedést öntsön, ami nagy mértékben sikerült is neki. Ezek után a nagyvezír még a tél folyamán haditanácsot tartott, melyen elhatározták, hogy a tatár khán fia, Galga szultán és Chalil pasa a császáriakat téli szállásaikban megtámadván, azokat a Balkán hegylánc mögé vessék vissza.
A császáriak szerencsétlenségére a derék Piccolomini altábornagy halála után Ó-Szerbiában egyetlen császári tábornok sem volt, aki a Viddin előtt megsebesült Veterani altábornagy beérkezéséig az ottani csapatokat sikerre való kilátással tudta volna vezetni és alkalmazni.[1] A helyettes parancsnok, Holstein herceg tábornok, a különben is gyenge csapatokat még jobban szétforgácsolta és felesleges portyázásokra utasította, ezáltal még jobban megkönnyítvén a törökök munkáját, akik elsőnek a Pirotból Dragoman felé portyázó Schenkendorf századost futamították meg. Ezek után 1689. december végén Kacsanikot rohanták meg és foglalták el a törökök. Erre Holstein herceg 3500 embert 4 ágyúval küldött Strasser ezredes parancsnoksága alatt Prisztinából Kacsanik visszafoglalására, de 1690. január 2.-án[2] a törökök az egész csoportot majdnem teljesen szétverték, illetve az emberek legnagyobb részét leöldösték, vagy foglyul ejtették; maga Strasser ezredes és Károly hannoveri herceg is a csatatéren maradt.[3] Erre a törökök Prisztinát, Mitrovicát és több más kisebb helyet elfoglalván, Holstein herceget Ó-Szerbia feladására és a Nisbe való visszavonulásra kényszerítették. És még szerencse, hogy Veterani altábornagy időközben ideérkezett, mert különben biztosan ez is elveszett volna. Ezek után Veterani a szétszórt csapatokat jobban összevonta, azok ellátását célszerűen rendezte és nagy szorgalommal fogott hozzá Nis megparancsolt megerődítéséhez, mivel azt Szerbia megtartásának egyik elengedhetetlen feltételének tekintették. Veteraninak sikerült az olyannyira fontosnak vélt helyet a nyár derekáig megtartani, főkép azért, mivel a tatár khán, megelégedvén azzal, hogy az ellenséget a Balkán hegyvonulat mögé szorította, a maga csapatait a szófiai török táborba vezette vissza.
A császáriakat Ó-Szerbiában ért balesetek arra bírták Brankován havasalföldi vajdát, hogy a Badeni Lajossal kötött szerződést semmibe se vegye és az élelmiszerek további szállítását beszüntesse. Ezért Heissler altábornagy tanácsosnak tartotta, hogy a Havasalföldön elszállásolt ezredeket Erdélybe vezesse vissza, ahol rövidesen igen jelentős események történtek. Április 15-én meghalt Apaffy Mihály erdélyi fejedelem. Utódának a létrejött megállapodások szerint fiának, a kiskorú II. Apaffy Mihálynak kellett volna lennie, de most Bécsben elérkezettnek látták az időt az erdélyi fejedelemség végleges megszüntetésére, mi ellen Telekynek sem volt ellenvetése, arra számítván, hogy a mindenkori császári tábornok mellett a kormányt továbbra is ő fogja vihetni.
Ez a huza-vona alkalmul szolgált a portának, hogy az üresedésben lévő fejedelemséget, melyet még mindig török hűbérnek tekintett, a maga emberével töltse be. A szultán ugyanis a Bethlen Gáborral annak idején megállapított feltételek mellett június 8.-án kelt athnáméjával Thököly Imrét nevezte ki Erdély fejedelemévé és szeraszkír gyanánt Cserkesz Achmed szilisztriai pasát melléje adván, felhatalmazta, hogy a rendelkezésére bocsátott mintegy 16.000 főnyi török-tatár haddal és a moldvai és havasalföldi vajdák segítségével Erdélyt magának elfoglalja.
[1] Ezt egyformán megállapítja Röder id. m. II, 121. és a Kriegs-Chron. Öst. Ungarns, III/1., 127. old.
[2] A Kriegs-Chronik Öst. Hungarns, III/1. 127. old. Január 2.-ikát, míg Röder id. m. II, 121. old. Január 11.-ikét mond.
[3] Veterani's Feldzüge, 166.
| « a) Az 1689. évvégi általános helyzet jellemzése, a török hadiszintéren bekövetkezett nagy fordulat okainak rövid felemlítése mellett. | KEZDŐLAP | c) Hadműveleti tervek. Erőcsoportosítás. » |