| « e) A batocsinai csata 1869. augusztus 30.-án. | KEZDŐLAP | g) Badeni Lajos őrgróf dunavölgyi folytatólagos hadműveletei. » |
A csapatok élelmezése körül beállt újabb nehézségek arra kényszerítették Badeni Lajost, hogy szeptember 11.-ikéig Batocsinanál maradjon, ami viszont a szeraszkírnek alkalmat adott, hogy seregét újból rendezze és Szófiánál tartalékokból kiegészítse s újonnan megszervezze. Egyúttal Nist védelmi állapotba helyezte és seregével a városon kívül kiépített erődített állásba helyezvén,[1] ott nyugodtan bevárta a keresztények újabb támadását.
Badeni Lajos, miután összeköttetéseit a hátországgal a Dunán Szendrőnél vert híddal biztosította, ismét megkezdte előnyomúlását Jagodina felé, ahol szeptember 16-án a Moravát is áthidalván, Paracsinon és Aleksinac-on át tovább folytatta útját és szeptember 22-én a Nis melletti török tábor mellé érkezett. Noha az őrgróf a szeraszkír 40.000 főnyi serege ellenében csak 17.000 főnyi haddal rendelkezett, – mégis elhatározta annak megtámadását. Csakhogy a megejtett szemrevételezés az ellenséges állás arcvonalát oly erősnek találta, hogy a meredek hegyen felfelé a támadás teljesen kilátástalannak látszott. Ezért az őrgrófnak az a merész gondolata támadt, hogy saját visszavonulási vonalának föladása mellett, az ellenséges állást balról megkerülve, azt a jobb szárny felől felsodorja. Hogy terve felől ellenfelét bizonytalanságban hagyja és tévútra vezesse, mindenekelőtt annak balszárnya ellen nagyobbszabású tüntetést hajtott végre, ami a szeraszkírt arra indította, hogy balszárnyának meghosszabbításában a Nisava mellé egy erősebb csoportot helyezzen el.
A keresztény sereg az elrendelt eltolódást,[2] melyet a 15 lovas századdal utóvédviszonyban visszahagyott Veterani tábornoknak kellett fedeznie, szeptember 24-én hajnalhasadta előtt kezdte meg, de az ellenséges állás jobb szárnya elé érve, kitűnt, hogy itt a hegyhát még meredekebb, mint az arcvonalban, a támadás tehát innen sem volt végrehajtható. Közben a szeraszkír, mihelyt az ellenség eltolódását észrevette, azt élénk tűzérségi tűzzel és a Veterani-csoport ellen végrehajtott lovas támadással igyekezett meghiúsítani, de a keresztény sereg zöme nem hagyta magát ezáltal megtéveszteni és szándékától eltéríteni. Nagyobb baj volt az ellenséges ellenhatásnál, hogy a támadást a törökök jobb szárnya ellen sem lehetett végrehajtani, miért is az őrgróf a tábornokokkal rövid megbeszélést tartva, azokkal abban állapodott meg, hogy a kizártnak látszó visszavonulás helyett, tovább folytatják az eltolódást az ellenség háta felé, ahol az egyik fogoly bemondása szerint a hegyoldal sokkal menedékesebb volt, minélfogva ott a támadás végrehajtása előreláthatólag nem fog akadályokba ütközni. A rossz út és az alkalmatlan terep nagyon nehezítette a csapatoknak és főleg a tűzérségnek és a vonatnak az előrejutást, úgy, hogy már délután 5 óra felé járt az idő, mire a sereg végre a kívánt helyre ért, ahol a csapatok nyomban hozzáláttak a csatarend megalakításához. Ezt az ellenség már nem nézte nyugodtan s a szeraszkír a Nis mögött álló lovasságának parancsot adott az alakulófélben levő ellenség megrohamozására. Ez a roham elsősorban a keresztények balszárnyán álló Csáky-huszár ezredet érte, melyet felborítania és visszaszorítania sikerült. Ámde csakhamar kéznél volt két vértes ezred, majd Piccolomini altábornagy és Hollstein herceg vezetése alatt a balszárny többi lovassága is, melynek végre sikerült az ellenséges lovasságot visszaszorítania. Sőt ez már végleges visszavonúlásra gondolt, mely szándékától azonban el kellett állnia, mivel a szeraszkír a Nisava mögött álló gyalogság tüze által a megtántorodott szpahikat visszafordúlásra és további helytállásra kényszerítette.
E harcmozzanat folytán a keresztény csatarendnek lovasságból álló balszárnya kissé elszakadt a hadsereg többi részétől. Hogy az ezáltal keletkezett űrt eltüntesse, Heister tábornok 6 zászlóaljnyi gyalogság élére állva, támadólag nyomult előre a még mindig a magaslat tetején sáncaiban veszteglő török gyalogság háta ellen, melyet onnan csakhamar elűznie sikerült, minek folytán most már az összeköttetés a keresztény balszárny és a gyalogságból álló középhad között ismét helyreállt. Croy herceg a balszárny és a középhad térnyerését látva, immár a hozzá csatlakozott Veterani-csoporttal együtt szintén megkezdte az elég meredek hegy megmászását s miután még a sáncokban talált török gyalogságot végkép visszavetette, most már nemcsak az egész sereg szabályszerű csatarendben állva ismét egyesítve volt, hanem lassan a lövegeket is sikerült nagynehezen a magaslatra felvonszolni, amelyek nyomban élénk tüzelést kezdtek a mindjobban hátrább vonuló ellenség ellen.
Az eredeti elsáncolt állás elhagyása után a szeraszkír csapatjai számára immár arccal északkelet felé új védelmi állást jelölt ki s nyomban hozzáfogott annak megerősítéséhez. Hogy erre kellő időt nyerjen, elhatározta, hogy, ha kell lovasságát egészen feláldozza, melyet ismételten rohamra rendelt előre s amikor ez a parancsnak már nem akart engedelmeskedni, a gyalogság által hátba lövette, amit a janicsárok annál szívesebben megtettek, mert úgyis haragudtak a szpahikra, mivel azok ismételten a legnehezebb helyzetekben a legcsúfosabb módon cserbenhagyták őket. Emiatt feldühösödve, a szpahik a harmadik sikertelen roham után, mely Starhemberg Guido gyalogságának és a Pálffy hajdúknak öldöklő tűzén tört meg,[3] saját gyalogsága ellenfordult, hogy azon keresztül útat törve magának, kivonja magát a lehetetlen helyzetből.
Közben a keresztények, lassan, bár, de ellenállhatatlan erővel mindjobban előrenyomultak s az ellenséget harapófogószerűen körülvéve s kartácstűzzel is elárasztva, nagy részüket a Nisava folyóba szorították, ahol a legtöbben életüket vesztették. De még sokkal nagyobb volt a csatatéren elesettek száma. Az osztrák és német források szerint[4] több mint 10.000 török hullája fedte a fényes győzelem mezejét, míg ugyane források szerint a császáriak vesztesége nem tett volna ki többet 300 halottnál és sebesültnél. „Különös – jegyzi meg ehhez igen helyesen Rónai Horváth[5] – és az egész előadás komolyságát veszélyeztető szokása volt ez időben a csatákról szóló hivatalos jelentéseknek, hogy a saját veszteséget nevetségesen csekély számban tüntetik fel … Redseb pasa szeraszkír, mint azt már a boszniai csatában is láttuk, nem volt hitvány ellenség; állásait szívósan védelmezte és a védelmet mindig többször megújította; egy ily vezérrel való küzdelemben döntő csata, melyben a pasa több, mint 10.000 főt vesztett, a győzőtől is jelentékenyebb áldozatot követelt, mint amilyet hivatalosan beismernek, vagy pedig, máskép a dolog nem lehet, idétlen túlzás az ellenség óriási vesztesége.” De tegyük még hozzá, hogy a törökök is mindig ugyanebbe a hibába estek. Az ő kútforrásaik számadatait egyáltalában nem lehet komolyan venni.
A keresztények által ejtett zsákmány is jelentékeny volt. Az egész török tábor, 30 löveg és 3000 ló jutott e napon a győzők kezébe.
A felbomolva hátráló ellenséget az őrgróf Piccolomini altábornagy által üldöztette, aki október 2.-ikáig volt nyomában a Pirot és a Dragoman szoroson át Szófia felé visszavonuló török hadsereg romjainak s az említett két helyen megfelelő védőrségeket visszahagyva, ismét visszatért a nisi táborba.
[1] Lásd a XVII/27. számú mellékletet. Röder id. m. II, 108: „Das verschanzte Lager Arab Redschebs vor Nissa beherrschte das Thal der Nissava und die von Alexinac kommende grosse Strasse auf das Vollständigste. Ihr stärkster und Haupttheil lehnte mit dem linken Flügel unmittelbar an die Nissava; der rechte an einen inselartig aus der Thalsohle aufragenden Berg, und bog sich längs dem Kamm desselben als ein leicht gehaltenes Sägwerk zurück. Die mit Fussvolk besetzte Stadt umgab eine halb verfallene Mauer mit Graben, deren Lücken durch eingesetzte Pallisaden verschlossen waren. Die Verbindung mit dem Stadttheil am linken Ufer de an und für sich nicht bedeutenden, damals jedoch Durch Regen hochgeschwollenen Nissava, sicherte eine steinerne Brücke.”
[2] Lásd a XVII/28. számú mellékletet. Ennek jelmagyarázata:
A. Armata Cesarea in Battaglia col solito metodo, segnata con punti, denotando che in tal guisa era la notte precedente al giorno della Battaglia.
B. Positura, in cui stava il Bagaglio.
C. Strada puntata dalla prima Linea avanti la Battaglia dé Cesárei.
D. Marchia della seconda Linea degl'Imperiali, anche questa fatta per la: Valle, ch'é fra le due Linee di Colli espressi in Disegno.
E. Due Linee della Marchia del Bataglio, che andó sú la sommita de Colli di vegne, preparandosegli la strada cô Marangoni de Reggimenti, e qualche Guastatore.
F. L'Armata Ottomana si contenne sempre nella dispozicione, che vedesi dentro del rinceramento, ciee con la Fanteria attorno di esso, et Cavalleria piu in dentro, e fuori con quattro gran Corpi di Cavalleria segnati F. F. F.
G. Tenda del Serachiero con tutte le altre de Campo Ottomano.
H. Quando la Marchia delle due Linee dell'Armata Caesarea, e del Bagaglio giunse alla dirittura del Monte H., che chiudea l'ala Destra del Trinceramento de Turchi, e che tutta era guarnita della Fanteria Albonese. Ella fecé una salva di Moschettate tutte in una vlta contro de Cesarei sensa minimo danno, e perche questo sito sia ben distinto.
I. pongo le Lettere I. I. I.
K. Gli Albanesi fatto tal foco, che chonobbero senza frutto per loro, discesero precipitosamente nel Campo Trincerato, e conoscendo che i Christiani li pigliavano in schena, corsero tutti a voler dar principio ad un'altro Trinceramento K. K., ma andarono contro la solle cita marchia puntata da Cesarei, che al solito in due Linee si disposero in
L. quella Pianura segnata L. L. L.
M. I. Turchi, appena cominciató a sentire il foco della prima Linea Cesarea, lasciando cadaveri sul Campo si diedero alla consueta fuga come le Lettere M. M. M., che fu incalzata da Squadroni che furon distaccati da siti puntati per Linee pur di punti, che dontano i movimenti.
N. I. Turchi parte si salvarono pr la Palanka, e recinato recinto di Nissa
O. N. per guadagnara il Ponte O., ma la parte maggiore gettossi a nnoto nel Fiume, come mostra il disegno, che in quel di benche sereno era abondante di acque torbede per le frequente piogge cadute da Monti.[3] Badeni Lajos őrgróf szept. 29.-iki jelentése a császárhoz: „von einem Guido Starhembergischen Bataillon und den Palfsichen Heiducken-Regiment, welches bei dieser Occasion sich vors erstemal überaus wohl erzeiget, mit einertrefflichen Salve bewillkommt.”
[4] Kriegs-Chronik Öst. Ungarns, III/1, 124. – Röder id. m. II, 112.
[5] Magyar Hadi Krónika, II, 280.
| « e) A batocsinai csata 1869. augusztus 30.-án. | KEZDŐLAP | g) Badeni Lajos őrgróf dunavölgyi folytatólagos hadműveletei. » |