| « d) A grabováci ütközet 1689. augusztus 29.-én. | KEZDŐLAP | f) A nisi (nisszai) csata 1689. szeptember 24-én. » |
Augusztus 30-án, egy órával napfelkelte előtt a sereg ismét fegyverbe lépett, hogy most már a másik ellenséges csoporttal leszámoljon. Arab Redseb szeraszkír ugyanis a sereg zömével augusztus 29.-én Batocsinára érve, ott táborba szállt és nemcsak azt erődítette meg, hanem azonkívül a Morava irányában az erősen erdős terület két nagyobb tisztásán még egy-egy futólagosan berendezett erődített állást készített el, melyek közül a legelöl lévő már igen közel esett Badeni Lajos Morava-balparti táborhelyeihez.
Amikor augusztus 30-án hajnalban az őrgróf lovassága a hídon átkelve, az erdős területen sűrű ködben előnyomúlását megkezdte, váratlanúl a törökök legelső állásába ütközött, melyben a szeraszkír majdnem egész ereje már úgyszólván harcrakészen fel volt vonúlva, mégpedig középen a lovassággal, a gyalogsággal pedig a két szárnyon. A török lovasság nyomban rávetette magát az őrgróf mit sem sejtő lovasságára, mely meglehetős rendetlenségben vonúlt vissza az időközben az erdő szélén harchoz fejlődött gyalogság mögé.[1]
Most aztán a szeraszkír a császári gyalogságot támadta meg lovasságával, de annak puska- és a császári ágyúknak kartácstüze, bár a pasa még két ízben megismételtette a rohamot, a szpahikat mindannyiszor visszavetette.[2] Ezek után Redseb pasa tűzérségét szólaltatta meg és bár annak két óra hosszáig tartó lövöldözése a császáriaknak igen érzékeny veszteségeket okozott, azok bátran kitartottak állásukban. Végre Castell tábornoknak az a szerencsés ötlete támadt, hogy a még mindig az erdőben bennrekedt lovasság által trombiták és dobok segítségével óriási zajt csapatott, két dragonyos ezredet pedig a gyalogság térközein át előre rendelt. Ez a hatalmas tüntetés és zenebona annyira hatott az ellenfélre, hogy az átkarolás és megkerülés veszélyétől tartva önként otthagyta első harcállását (a) s az erdő által födve a következő tisztáson előkészített második állásba (b) húzódott vissza. Erre Badeni Lajos nyomban előbbre rendelte gyalogságát, miáltal most már a lovasságnak is alkalma nyílt a rendelkezésre álló nagyobb területen a fejlődésre. Eközben egy Budánál foglyúl esett bajor, kinek sikerült a török táborból megszöknie, felvilágosította a keresztényeket, hogy az előttük levő erdő, melyen át a török most visszahúzódik, csak néhány száz lépés hosszú, s hogy abban egy jó nagy tisztáson az ellenség két egymás mögött fekvő sáncvonalat épített. Erre az őrgróf Starhemberg Guidó ezredest néhány zászlóaljjal szemrevételezésre előreküldvén, ez az említett második ellenséges állást tényleg olyannak találta, ahogyan azt a fogoly bajor előadta és miután az elsáncolás első vonalát még nem teljesen kiépítettnek és csak gyengén megszállottnak találta, nyomban támadásra indult és sikerült is neki a törököket az elsáncolás hátrább fekvő második vonalára visszavetni, melyet a szeraszkír hadának zömével tartott megszállva.
Starhemberg ezredest nyomban követte a sereg többi része s ekkor Badeni Lajos gyalogságát arcban rendelte az említett török második vonal megtámadására előre, míg egyidejűleg Piccolomini altábornagy és gróf Pálffy Miklós ezredes parancsot kaptak, hogy előbbi egy mindhárom fegyvernemből álló csoporttal az ellenség bal, utóbbi pedig saját ezredével[3] annak jobb szárnyát megkerülni igyekezzenek. A szeraszkír egy ideig hatalmas ágyútűzzel igyekezett az őt fenyegető veszélyt elhárítani, de ez nem sokat segített, s így kénytelen volt csakhamar Batocsina mellé visszavonúlni, ahol harmadik állása (c) és tábora (d) volt.
Miután Badeni Lajos az egész sereggel a visszavonuló törökök nyomában volt, Redseb pasa a betocsinai állás komoly védelmét már meg sem kisérelte, hanem sietve megkezdte a visszavonulást Kragujevac felé. Badeni Lajos őrgróf Castell tábornok és Zandt ezredes által üldöztette a visszavonuló törököket, akiknek e célra 3 dragonyos ezredet bocsátott rendelkezésre. Az erélyes üldözésnek a dragonyosok lovainak kimerülése és az est beállta vetett véget.
A kétnapi harcban a törökök mintegy 3000 halottat és foglyúl esettet és 108 löveget vesztettek. Ezenkívül az egész tábor a vonattal együtt, 1000 teve, 500 öszvér, 100 bivalyfogatos szekér, az összes lőszer és élelem készletek stb. mind a győztesek kezébe kerültek, akik viszont állítólag mindkét ütközetnapon mindössze csak 400 embert vesztettek volna.[4]
[1] Erre nézve a Kriegs-Chronik Öst. Ungarns, III/1. 122. old. a következőket mondja: „Die vereinigte kaiserliche Armee rückte durch die längs der Morava sich ausbreitenden dichten Waldungenvor. Hiebei stiess sie am 30. August so unvermuthet auf die in Gefechtsstellung befindliche Armee des Seraskiers, dass die Cavallerie kaum mehr die Zeit fand, sich in tiefen Colonnenhinter dem Fussvolke zu formiren.” – ezzel szemben Röder id. m. II, 103. old. a dolgot kissé szépítve, így adja alő a történteket: „Die Infanterie durchzog den Wald im Reihenmarsch und formirte sich unmittelbar vor demselben, den rechten Flügel an einen bis zur Morava reichenden Waldbusch, den linken an den Fluss gestüzt; die Reiterei passirte die Brücke und stellte sich, da der Wald keine Ausbreitung erlaubte, auf de, Wege in dichten Colonnen hinter das Fussvolk. Um ihre Entwicklung möglich zu machen, sollte letzteres, begünstigt von dem dichten Morgennebel, noch etwas vorgehen,als dieser rasch zu sinken un ddie bunten Schlachtreihen des türkischen Heeres zu enthüllen begann, in dessen Centrum die ganze Masse der Reiterei, das Fussvolk auf beide Flügel vertheilt, stand.”
[2] Az, hogy a szeraszkier csak lovasságával intéztette a támadást, Röder következő folytatólagos szavaiból tűnik ki: „In demselben Moment setzte sich jene (t. i. die Reiterei) auch sogleich in Bewegung und stürzte mit grösster Wuth und Verachtung des Eeuers auf das kaiserliche fussvolk.”
[3] Röder id. m. II, 104.: „… den Grafen Pálffy mit seinem Regimente Ungarn…”
[4] Röder id. m. II, Urkunden, 97. – Veterani's Feldzüge, 51.– Marsigli, Stato del Imperio Ottom., 127. – Oest. Milit. zeitschrift 1840, Feldzug der Oesterreicher gegen die Türken im Jahre 1689.
| « d) A grabováci ütközet 1689. augusztus 29.-én. | KEZDŐLAP | f) A nisi (nisszai) csata 1689. szeptember 24-én. » |