| « a) Események és hadműveletek Belgrád ostromáig. | KEZDŐLAP | c) Badeni Lajos őrgróf boszniai hadjárata. » |
Hadseregével a választófejedelem, bár Badeni Lajos őrgróf ekkor még mindig Pozsega tájékán volt, már másnap megkezdte előnyomulását Szalánkeménen át Belgrád felé és augusztus 7.-én a vár környékére érve, a Cigány szigetnél hídat veretett a Száva folyón.[1] Ezt a szigetet Thököly Imre védelmezte, de szedett-vedett népét a császáriak csakhamar elűzték. A törökök a hídverés megakadályozását továbbra is megkísérelték ugyan, de gróf Herberstein alezredes és Pinny őrnagy 200 muskétással egy balparton felállított üteg támogatása mellett csónakon átkelt a folyón és a törököket hamarosan visszaűzték. A további áthajózások oly szerencsésen folytak, hogy 8.-án reggel hajnal hasadtáig Serényi táborszernagynak már 4000 embere volt a tulsó parton, akiknek védelme alatt a hídverés akadály nélkül kezdetét vehette. Ehhez a hadtest még 7.-én, mihelyt Zimonyhoz ért, csatarendbe fejlődött fel. A hajókat csak az esthomály beálltakor vitték előre bokrok és magas fű által eltakarva a folyón. Reggel 6 óra tájban egy újabb erős török csoport támadta meg az áthajózott keresztényeket, akik azonban háromnegyed órai heves harc után ezt is megszalasztották, mire a hídverés minden további háborgatás nélkül este 8 órakor befejezést nyert. A csapatok átkelése a híd csekély hordképessége folytán csak augusztus 9.-én estig volt befejezhető. A jobb parton hevenyészett hídfőt a választófejedelem egy gyalog ezreddel szállotta meg, míg a balparton Serau tábornok maradt vissza 5 lovas ezreddel a podgyász biztosítására.
Jegen Oszmán pasa látván, hogy az ellenséges sereg átkelését meg nem akadályozhatja, az augusztus 9.-ikéről 10.-ikére hajló éjjel serege zömével dúlva, fosztogatva Szendrőbe, onnan Nisig vonult vissza, magával vivén Thököly Imrét is. Ilyenformán a keresztény sereg akadály nélkül foglalhatta el a XVII/25. számú mellékleten a-a-val jelzett elhagyott török tábort, annak erődítéseit a vár felé körülsáncolásul (circumvallatio) használván fel.
Belgrád, mind a Dunamedence akkor katonailag egyik legfontosabb pontja, több egymástól elkülönített részből, még pedig a kimagasló sziklatömbön épült várkastélyból (B, C), a felső városból (A), a vizi városból(D, E, F) és a külvárosból (G) állott. A nyilt külvárostól eltekintve, a többi városrész mind meg volt erődítve, még pedig lőréses (crenelírozott) falakkal, amelyeket masszív tornyokból oldalozni lehetett. A felsőváros déli szélét, mely ellen a választófejedelem az ostrom végrehajtását elhatározta, azonkívül még egy 26 láb széles és 16 láb mély száraz árok is védte, melynek falazott contre-escarpe-ja, vagyis a vár felőli oldalfala, palisszsádokkal is meg volt erősítve. Elvonúlás előtt Jegen Oszmán a külvárost több helyen felgyújtotta, a várban pedig Achmed pasa parancsnoksága alatt 4000 janicsárt hagyott vissza, de a vár tulajdonképpeni védelmét a szegszárdi vitéz Ibrahim pasára bízta. A lakósok legnagyobb része ingóságaikkal együtt hajókon még idejekorán Viddinbe menekült.
Mihelyt az égő külváros füstje kissé eloszlott, a választófejedelem a vár szemrevételéhez fogott s ennek alapján a XVII/25. számú mellékleten látható módon egyetlen egy irányban rendelte el az ostromot, melynek végrehajtását gróf Serényi Károly táborszernagyra bízta, lovasságának egy részét pedig, közte Barkóczy hajdúit és huszárjait is a szeraszkier megfigyelése céljából Szendrő felé különítette ki.[2] Egyidejűleg parancsot adott a sereg hátában a Duna és Száva között a körűlsáncolás (circumvallatio, e-e) elkészítésére. Maga a sereg a két elsáncolási vonal (a-a és e-e) között a XVII/25. számú mellékleten látható módon ütött tábort.
Az első párhuzamot (i-i) a csapatok az augusztus 11.-ikéről 12.-ikére hajló éjjel kezdték kiemelni a contre-escarpe-tól 500 lépés távolságban. A vívóárkokba a választófejedelem naponta 3000 embert vezényelt 1-1 altábornagy, 1-1 tábornok és 2-2 ezredes vezetése alatt. A munkálatok megzavarása céljából a törökök augusztus 12.-én reggel 300, a következő napon pedig 800 emberrel törtek ki, de a keresztények mindkét kitörést visszaverték. Augusztus 14.-én az ostromlók már 250 lépésre közelítették meg a contre-escarpe-ot s egyúttal két üteg elkészítéséhez is hozzáfogtak, egy mozsár-üteg pedig megkezdte a vár lövését. Augusztus 15.-én hajnalhasadtakor a törökök az ostromlók balszárnya ellen egy újabb kirohanást hajtottak végre, de 14 halott veszteséggel csakhamar visszaűzettek. E napon megkezdték az ostromlók a harmadik nagy üteg telepítését, de az abba szánt ostromlövegek Budáról még csak útban voltak. Az e napon kézhezvett felszólítást, hogy adja meg magát, Ibrahim pasa válasz nélkül hagyta. Augusztus 17.-én megkezdődött a vár lövetése, a földmunkálatokkal pedig az ostromlók 30 lépésnyire jutottak a contre-escarpe-hoz. Augusztus 19.-én az ostromlók a vívóárkokkal már majdnem a várárokig jutottak s azok éleit a második párhuzammal (második i-i vonal) sikerült összekötniök. Augusztus 22.-én a választófejedelem a g-vel jelzett helyen a Dunán át is hidat veretett és azt a h hídfővel biztosíttatta. Augusztus 25.-én végre megérkeztek a várva-várt ostromlövegek, melyek a kész ütegekbe beállítva, a többi ágyúkkal együtt, szám szerint 29 löveg és 17 mozsár, oly kiváló eredménnyel működtek, hogy néhány napon belül, augusztus 27.-éig a vár kisebb lövegei teljesen le voltak szerelve, az egyik sarokbástya pedig beomlott.
Augusztus 28.-án a törökök közvetlenül a réstörő üteg előtt egyik aknájukat felrobbantották, de ez rövid lévén, csak igen kevés kárt okozott. Néhány órával később azonban egy török bomba a császáriak egyik lőporraktárába csapott be, mely 20 tonna lőport röpített a levegőbe. Ezt a kedvező alkalmat a törökök, a robbanás jelentőségét túlbecsülvén, a ostromlók mindkét szárnya ellen végrehajtott kitörésre használták fel, de sikert nem tudtak elérni. Augusztus 29.-én Miksa Emánuel másodszor megadásra szólította fel a vár parancsnokát, de ez a válasszal megint adós maradt. Éjjel 10 órakor gróf Stahremberg ezredes 600 emberrel a törököknek a várárokban lévő egyik védőművét (Retranchement) ejtette hatalmába, ellenben a következő napon a törökök a keresztények aknáit tették ártalmatlanokká. Szeptember 2.-án Savoyai Jenő herceg egyik combján veszélyes lőtt sebet kapott, az előtte való napon pedig a választófejedelem kíséretének egyik mellette álló emberét terítette le egy ellenséges puskagolyó.
Szeptember 4.-én a betegségéből felépült Lotharingiai Károly herceg jelent meg a táborban, hogy az ostrom további vezetését átvegye. Ebből közte és Miksa Emánuel között kellemetlen szóváltás keletkezett. A sajnálatos incidenst, végre Caraffának sikerült békésen elintézni, engedékenységre bírván a herceget, azt ajánlván néki, hogy a lovasság tetemes részével Bulgáriába törjön be. Erre azonban már nem került sor, mert Károly herceg csakhamar megint annyira rosszul lett, hogy a hadsereget rövidesen végleg el kellett hagynia.
Szeptember 4-ikéig a várfal már két, 40–50 ember szélességű rést (k, k) mutatott fel s a bajor választófejedelem már csak az aknák felrobbantását akarta megvárni, remélve, hogy a ledöntött falazat által az árok némileg kitöltődik, hogy aztán a roham annál könnyebben legyen végrehajtható. Ámde a mondott napon este egy török bomba a keresztények egy újabb lőporraktárát röpítette a levegőbe, mely az aknákat is annyira betemette, hogy azok helyreállításához egy teljes napra (szept. 5.) volt szükség. Szeptember 5.-én éjféltájban fel is robbantották az összes aknákat s amikor 6.-án reggel Miksa Emánuel azok hatását szemügyre vette, azt oly kiválónak tartotta, hogy reggel 9 órakor már ki is adta a parancsot a roham végrehajtására. A kiadott intézkedés szerint a két rés ellen (k, k) két fő-, a felső város (A) keleti és nyugati oldala, valamint a vizi város (D, E, F) ellen pedig utóbbinál hajókon szállított csapatok által három álroham volt végrehajtandó. A két főrohamoszlop mindegyike 1050 emberből állíttatott össze, még pedig elől egy százados 80 gránátossal, utána egy hadnagy 50 puskással az előbbiek támogatására; ezt követte egy százados 100 puskással, majd egy alezredes 200 emberrel s végül egy ezredes a többi csapatokkal tartalék gyanánt. A két fő rohamoszlopot gróf Serényi táborszernagy fővezetése alatt Scherffenberg altábornagy, báró Steinau és gróf Oetting tábornokok, továbbá gróf Auersperg és Sárkány ezredesek és még néhány alezredes vezették. Az oszlop élén haladó Scherffenberg altábornagyot egy muskétagolyó csakhamar megölte s néhány pillanattal később ugyanez történt gróf Fürstenberg Emánuel alezredessel is, akit a bajor választófejedelem a megsebesült gróf Auersperg pótlására küldött volt előre. Végre a minden oldalról gránátokkal és lőporzsákokkal elárasztott rohamoszlopok nagy veszteség közepette elérték a réseket, de ezek mögött egy második falat találtak maguk előtt. Az oszlopokat a roppant veszteségek és a váratlan új akadály annyira elbátortalanították, hogy már megkezdték a visszavonulást, ámde a fővezér nemcsak a kéznél lévő tartalékokat rendelte előre, de a rohamot új ezredekkel is támogatta és a friss erők segítségével mindkét oszlop az új árkon és falon áthatolván, ott egyelőre szívós ellenállásra rendezkedtek be. Közben egy tulajdonképpen csak tüntetésre rendelt 400 emberből álló mellékoszlopnak, melyet Commercy herceg ezredes vezetett, sikerült kemény küzdelem után, melyben gróf Arco altábornagy és az utóbb szintén odarendelt gróf Rabutin tábornok is részt vett, a felsőváros (A) keleti kapuját és a mellette lévő ellenséges üteget hatalmába ejteni, a 700 emberrel előnyomuló Heissler tábornok pedig ugyancsak kemény harc után petárdával egy másik, a vizi város nyugati oldalán lévő kaput nyitott meg. A harmadik álrohamot vezető Pinny őrnagynak végül szintén sikerült a vizi városba (V) bejutnia.
Miután a szövetségesek ekként öt oldalról is behatoltak a városba, a törökök a várkastélyba (B, C) húzódtak vissza, amelynek tornyára csakhamar kitűzték a fehér lobogót. Ibrahim pasának ugyanis 7000[3] emberéből már csak 250 embere volt harcképes s így a harcot sikerre való kilátással már nem folytathatta. A választófejedelem elfogadta a felkínált megadást. A várban a győztesek 86 löveget és elegendő lőport találtak, a zsákmány ellenben nem volt valami busás, mert az értékesebb tárgyak legnagyobb részét a védőrség és a lakósság, mint már fentebb említettük, még az ostrom kezdete előtt hajókon elszállíttatta Viddinbe. A keresztényeknek a fontos vár megvétele 278 halottjukba és 954 sebesültjükbe kerűlt. Hunyadi János erős vára, mely sajnos 167 évig oly kiválóan szolgálta a törökök ügyét, ilyenformán nem is túlnagy erőfeszítés és veszteségek árán ismét a mi kezünkbe került. Miksa Emánuel bajor választófejedelem gróf Starhemberg Guido parancsnoksága alatt 5 zászlóaljat jelölt ki a vár őrségéül, Szendrőt is védelemre alkalmas állapotba hozatta s oda 1000 főnyi védőrséget rendelt. Ezek után a választófejedelem a sereg parancsnokságát Caprarának átadván, ő maga Bécsbe utazott.
[1] Lásd a XVII/25. számú mellékletet.
[2] Boethius, id. m. 568. nyomán írja Fessler-Klein id. m. IV, 466. old.: „Die Huszarenund Hayducken Barkóczy's hatten von einem Streifzuge 300 Türkinenn eingebracht, die sogleoich getauft und zum Theilauch vermählt wurden.”
[3] Röder, id. m. II, 71: A várban és a városban lévő emberek számát 16.000-re teszi, kik közül szerinte a felbőszült keresztények 7000 embert lekaszaboltak.
| « a) Események és hadműveletek Belgrád ostromáig. | KEZDŐLAP | c) Badeni Lajos őrgróf boszniai hadjárata. » |