| « 2) Az 1688. évi hadjárat. | KEZDŐLAP | b) Belgrád ostroma és megvétele. » |
Az 1687-ről 1688-ra hajló tél aránylag csendesebben múlt el, mint az előző telek. A legfontosabb esemény az volt, hogy Heissler tábornok Thököly csekély hadát előbb Telegdnél, majd Várad közelében 1688. február havában szétvervén, a szerencsétlen kuruc király Belgrádba menekült.
Miután Törökországban az anarchia még magasabb fokot ért el, Lipót császár újból Belgrád meghódítását tűzte ki az 1688. évi háború hadi céljául. Ehhez képest a 40.000 főre kontemplált főseregnek május végéig Eszéknél kellett volna összpontosulnia s onnan Belgrád felé előnyomulnia. 6000 ember Badeni Lajos őrgróf vezetése alatt idejekorán Boszniába volt benyomulandó, hogy aztán a Száva jobbpartján ugyancsak Belgrád felé nyomuljon előre s végül Erdély megszállására 400 ember volt Veterani tábornok parancsnoksága alatt visszahagyandó. Egyben a Belgrád ellen irányuló hadműveletek alatt Székesfehérvár, Kanizsa és Nagyvárad szoros körülzárása határoztatott el. A főparancsnoki állás betöltése körül megint a szokásos nehézségek merültek fel; a császár ismét Károly herceget szerette volna a fősereg élén látni, de Miksa Emánuel bajor választófejedelem csak az alatt a feltétel alatt volt hajlandó csapatjait ez évben is rendelkezésre bocsátani, ha a fővezérséggel őt bízzák meg. Badeni Hermann és unokaöccse, Lajos, tőlük telhetőleg pártolták Miksa Emánuel követelését. A főparancsnokul kijelölt Lotharingiai Károly herceg május 11.-én jelent meg Bécsben, de csakhamar annyira megbetegedett, hogy a főparancsnokság átvételére alkalmatlanná vált s így a bajor választófejedelem leghőbb vágyának és óhajának teljesülését immár semmi sem gátolta. De, hogy befolyását és pártját az udvarnál a kellő korlátok közé szorítsa, a császár Badeni Hermann őrgrófot fontos misszióval a regensburgi birodalmi gyűlésre küldvén, utódául gróf Starhemberg Rüdiger Ernő tábornagyot nevezte ki az udvari haditanács elnökévé.
Miksa Emánuel beérkeztéig Caprara tábornagynak kellett a fősereget Eszéknél gyülekeztetnie; ez azonban csak igen lassan ment, mert ott június közepe táján még alig 12.000 ember volt együtt. Közben a gróf Batthyány Ádám által már a múlt év ősz óta körülzárva tartott Székesfehérvár eleséghiány miatt május 19-én megadta magát. Az Achmed pasa parancsnoksága alatt állott 1118 főnyi védőrség kellő fedezet alatt május 20.-án Eszékre irányíttatott.[2]
Június 28.-án Caprara Erdődre, 29.-én pedig Vukovárra nyomult előre, ahol július 5.-ikéig maradt. Itt megtudta, hogy a Musztafa nagyvezír által szeraszkírré kinevezett Hasszán pasa 15.000 emberrel Belgrádnál, egy 11.000 főnyi másik török hadtest Jegen Oszmán pasa alatt Szabácsnál, a boszniai pasa 9000 emberrel Banjalukánál és egy 4000 főnyi különítmény a Száva menti Brodnál áll s végül, hogy Belgrádnál serényen dolgoznak az ottani elsáncolt tábor helyreállításán. Július 6.-án a tábornagy 27 zászlóaljjal és 77 lovas századdal Illokra nyomult előre, melyet 12.-én a benne lévő 17 ágyúval együtt hatalmába kerített. Itt kapta Badeni Lajos őrgróf Caprara tábornagytól a parancsot, hogy Erdődbe visszatérve, ott az Erdélyből odaérkező csapatokat bevárja s aztán azokból a boszniai hadtestet megalakítva, az általa legjobbnak vélt ponton a Száván átkeljen s aztán Erdődy bánt magához vonva, Belgrád felé nyomuljon előre. A hadtest részére elővédviszonyba a tábornagy 800 lovast gróf Hofkirchen ezredes parancsnoksága alatt egyidejűleg Pozsegára tólt előre. Július 13.-án Caprara Nestinig nyomúlt előre, ahol Bécsből azt a parancsot vette, hogy ne nagyon siessen a Pétervárad felé való előnyomúlással, mert Badeni Lajosnak időt kell adni a térnyerésre. Ilyenformán a tábornagy csak július 18.-án érkezett Péterváradra, ahol 29.-ikéig megállapodván, táborának megerősítésével és az Erdődről oda áthozott híd verésével töltötte az időt. Egyidejűleg Heissler és Wallis tábornokokat egy különítménnyel Titel megszállására rendelte előre.
Ezalatt a török zűrzavarokban jelentékeny szerepet vívő Jegen Oszmán pasa a hozzá szító mintegy 6000 törökkel Belgrádban megjelenve, az ottani janicsárok támogatásával Hasszán pasát elűzvén, önmagát tolta föl szeraszkírré és a nagyvezír elég gyenge volt, hogy az erőszakos módon létrejött változást helyben hagyja.
Miksa Emánuel bajor választófejedelem július 28.-án érkezett a magával hozott 7000 bajorral és 5000 frankkal és svábbal Péterváradra, ahol átvette a 17.700 gyalogosból, 15.800 lovasból, vagyis összesen 33.500 emberből és 98 lövegből álló fősereg fölött a parancsnokságot, mely létszámban 7000 bajor, 3300 sváb és 1700 frank katona bennfoglaltatott. A gyalogság 15 gyalog ezredhez tartozó 98 századból, a lovasság pedig 16 lovas ezredhez tartozó 77 1/2 lovas századból állott.[3] Hogy vajjon a hadsereghez voltak-e ez évben magyar csapatok is nagyobb számban beosztva, azt a mult évi hadjárathoz hasonlóan, ezúttal sem tudjuk megállapítani.[4]
[1] Főbb vonásokban a Kriegs-Chronik Öst. Ungarns, III/1. és Röder többször idézett munkája nyomán.
[2] Wagner, Hist. Leop. II. 43./lab
[3] Bécsi Hadilevéltár, Geschichte des Feldzugs gegen die Türken imJahr 1688.
[4] A használt források közül csak Fessler–Klein említi id. m. IV. 465. old., hogy a Jegen Oszmán pasát követő lovassághoz Barkóczy huszárjai is be voltak osztva.
| « 2) Az 1688. évi hadjárat. | KEZDŐLAP | b) Belgrád ostroma és megvétele. » |