| « b) Belgrád ostroma és megvétele. | KEZDŐLAP | d) Az erdélyi hadtest hadműveletei. » |
Badeni Lajos őrgróf a Caprarától vett parancs folytán[1] július 13.-án Illokról Erdődön át Eszékre ment, ahová 17.-én megérkezve, az Erdélyből jövő csapattestekből hadtestét megalakította, még pedig állott az egy egész és két fél dragonyos ezredből, összesen 5000 főnyi létszámmal és 15 löveggel és 50 élelmiszert vivő kocsival. A tábornokok közül Piccolomini, Castell és Thüngen volt hozzá beosztva. Eszékről az őrgróf Pozsegára menetelt, azt hivén, hogy ott találja az oda előreküldött Hofkirchen ezredest, de július 20.-án odaérve, nagy csodálkozással vette tudomásul, hogy ez Bródot hatalmába ejtve, már át is kelt a Száván. Ez nem volt Badeni Lajos ínyére; parancsot küldött tehát Hofkirchennek, hogy Bródot csak nemzeti (horvát) csaptokkal hagyja megszállva, a többivel pedig sürgősen térjen vissza Pozsegára. Az őrgróf ugyanis csak az Erdődy Miklós horvát bán hadaival való egyesülés után szándékozott a Száván átkelni, mi célból július 24.-én elindulván, augusztus 7.-én Sziszekre érkezett. Pozsegáról történt elindulása előtt július 20.-án fenti szándékát a bécsi udvari haditanácsnak bejelentvén, egyben kérte hadtestének 10.000 főre való felemelését, hogy azzal a Száva mentén lefelé haladva eredményesen támogathassa a fősereg Belgrád elleni hadműveleteit.[2]
Augusztus 8.-án a sziszeki hídon átkelvén, az őrgróf, miután Petrinjánál a horvát bán 4000 emberét is a maga hadtestéhez csatolta, a mult évben ismét török kézre került Kostajnica felé folytatta útját, melyet Sziavus boszniai pasa 6000 emberrel tartott megszállva.[3] s azonkívül az Una átjárókat vagy megszállatta, vagy elromboltatta. Mindazonáltal az őrgróf hadai egy részét Kostajnicán fölül a folyón átküldvén, a pasát bekerítéssel fenyegette, mire ez Gradiska felé vonult vissza. Most aztán a császáriak augusztus 14.-én megszállották a törökök által fölgyújtott Kostajnicát, majd a pasát üldözve, Dubicát, augusztus 21.-én pedig Gradiskát. Menetét tovább folytatva, az őrgróf augusztus 28.-án Bródot érte el. Itt két fontos dolog történt. Az őrgrófnak egyrészt Erdődy bán hadtestét, részben, sőt úgylátszik főkép, annak fegyelmetlensége miatt, részben mivel esetleges török beütések miatt Horvátország fokozottabb védelméről kellett gondoskodni, vissza kellett küldenie[4] s másrészt a hátországgal való biztos összeköttetésről is kellett gondoskodni, mi célból az őrgróf Bródnál a Száván állandóbb jellegű hídat veretett és azt erős hídfővel is ellátta.
Erdődy bán még augusztus 28.-án elvált az őrgróf hadtestétől és visszatértében Bihácsot rajtaütéssel akarta elfoglalni, de ez nem sikerült De támadása visszatérésre bírta a Horvátországba betört Ivanovits Mohammed béget, kinek hadát Bihács közelében az Una mellett teljesen szétverte.[5]
Bródban vette Badeni Lajos a bajor választófejedelemtől az értesítést, hogy miután a fősereg már megvetette lábát a Száva jobbpartján Belgráddal szemben, az ő hadtestének már nem kell odavonulnia, hanem Gradiskát birtokbavéve, onnan igyekezzék a Száva mentét megtisztítani az ellenségtől s aztán Bródba menve, ott további parancsokat várjon. Az őrgróf természetesen örömmel jelentette, hogy ő máris Bródnál áll s ott állandóbb jellegű hidat is vert.
A bródi hídfő építése közben tudta meg Badeni Lajos, hogy Sziavus boszniai pasa mintegy 7000 főnyi haddal Derventnél táborozik, sőt néhány óra mulva, már mutatkoztak is a szpahik, akik erősen nyugtalanították a hídőrséget. Ezért az őrgróf podgyászát és gyalogságát Thüngen tábornok alatt Bródnál visszahagyván, és a törökök félrevezetése céljából azt kürtölvén világgá, hogy egész hadával visszatér Szlavoniába, 3000 főnyi lovasával a szeptember 5.-ikére hajló éjjel elindult Dervent felé, hogy ott a boszniai pasát meglepje. Ámde a meglepetés nem a pasát, hanem az őrgrófot érte, mert odaérve, Derventnél nem, amint hírlett, 7000, hanem 15.000 főnyi török sereget talált, mely őt egy előnyös magaslaton teljesen felvonulva, harckészen várta gyalogságával középen, lovasságával a két szárnyon felfejlődve. Ily körülmények között gyorsan kellett határozni. A visszavonulás veszélyesnek látszott, miért is az őrgróf habozás nélkül az ötszörte erősebb ellenség megtámadását határozta el. Csakhogy e célból előbb egy szoroson kellett átvonulni. Ezt elsőnek a Piccolomini dandár cselekedte meg, melynek élére maga az őrgróf állt; utána a Castell dandár következett. Alig, hogy az előbbi a szorosból kibontakozva, harchoz fejlődött, az ellenséges lovasság máris a nyakán volt, amiből csakhamar a leghevesebb lovasharc fejlődött ki.[6] Ebben a kritikus pillanatban jelent meg a Castell dandár a küzdőtéren s a szpáhikat oldalba fogva, a harcot a keresztények javára döntötte el. Az ellenséges lovasság bőszűlt futásnak eredt, keményen üldözve a császáriak által, akik előnyomulás közben a szpahik által elhagyott janicsárokra bukkanva, azokkal új, elkeseredett harc keletkezett, mely végre a janicsárok legnagyobb részének lemészárlásával végződött.[7] A diadal teljes volt; 5000 hulla födte a csatateret, 2000 török jutott fogságba, 40 zászló és az egész török tábor a császáriak kezébe került, akik állítólag csak 200 embert vesztettek halottakban és sebesültekben.
A bécsi udvar a derventi fényes győzelem után nemcsak Boszniát, hanem Hercegovinát és Dalmáciát is könnyűszerrel, katonai séta formájában elfoglalhatónak vélte és erre nézve szeptember 15.-én utasítást is adott Badeni Lajos őrgrófnak, de ez kellően felvilágosította a zöld asztal mellől túlrózsás színben látókat a parancs végrehajtásának lehetetlensége felől.[8]
Badeni Lajos őrgróffal egyidejűleg Caprara azt az utasítást nyerte, hogy átkelvén a Balkán szorosain, Szófiát, a nagy, de rosszúl, vagy egyáltalában nem erődített várost hatalmába ejtse. Ugyanekkor Veterani is parancsot kapott, hogy Bulgáriában, vagy Oláhországban vesse meg lábát. De ők is azt felelték, hogy a rendelkezésükre álló csapatok gyengeségénél fogva ennek a parancsnak a teljesítését lehetetlennek tartják.
Badeni Lajos őrgróf Derventből Bródba visszatérve, miután ott kellőszámú hídfőőrséget hagyott vissza, a Száva mentén tovább vonúlt. Szeptember 20-án Brčkánál Stírum gróf tábornok csatlakozott hozzá 30 gyalog és 15 lovas századdal, akit a bajor választófejedelem küldött Belgrád megvétele után Badeni Lajos megerősítésére. Ez most a Szerbiával való összeköttetés biztosítása céljából Zvornik megvételét határozta el, miért is oda nyomban el is indúlt. Az ottani pasa a közeledésnek hírét vevén, az oda vezető összes szorosokat és Drina-átjárókat megszállatta. De az őrgróf keresztültörte ezt az akadályvonalat s lovasságát több helyen átrendelte a Drinán, hogy azok minden oldalról bekerítsék az erődített helyet. Egyúttal gróf Herberstein alezredest egy csoporttal a teljesen különálló vár szemrevételezésére küldötte előre. De ez nem elégedett meg a kapott parancs végrehajtásával, hanem egy alkalmas pillanatban rajtaütésszerűen rávetette magát a citadellára, amelyet a megvesztegetett őrség egy részének segítségével sikerült is hatalmába keríteni. Erre a pasa szeptember 25-én magát a várost is átadta, melybe az őrgróf 700 főnyi császári őrséget helyezett.
Ezután Badeni Lajos az udvartól kapott parancs folytán szintén Bécsbe ment és a parancsnokságot Piccolomini altábornagynak adta át.
[1] Lásd a 345. oldalon.
[2] Röder, id. m. II, 75: „Den Schluss des Berichtes macht ein dringendes Ansuchen, seinzu der Wichtigkeit des Aauftrages in keinem. Verhältniss stehendes Detachement, wenigstens auf 10.000 Mann zu verstärken: „wolte alsdann mein möglichkeit ahnwenden, die schiffbrukhez von Siseck umb so viel zeitlicher auf dem Sawstromb hienabzubringen, solchemnach zu dem abziehlenden Zwedkh gegen Belgrad auf alle weiss ein Vorschub zu thun, vndt sodann zur Vermehrung. E. E. Rhumb vnd. Glory gegen den Feindt, eüferigst cooperieren helffen.”
[3] Ez volt az előbb Banjalukánál konstatált csoport. (Lásd a 345. oldalon.)
[4] Badeni Lajos őrgróf aug. 23-iki jelentése a császárhoz (Röder id. m. II, 82): „…allein ist die … disordre bey denen Croaten gahr zu gross,undt umbsonst, selbe zur disciplin zu bringen, aus der Ursache auch, weylen die Croatischen Gränitzer vor des Feindts etwann unvorsehenden streiffen undt Einfall zu bedeckhen seindt, mich mit Herrn Bano underredet, dass er mit gedachter Croatischer Miliz zuruckh ziehenundt mir allein 200 Carlstätische undt 2–300 Ibanitscher Gränitzer hiderlassen wolte.”
[5] Bizzozeri id. m. II, 332.
[6] Röder, id. m. II, 85: „Die Schwadronen Piccoolmini's empfingen unerschütterlich, wie die Mauern, den Chok der Spahi. Nach und nach vermischten sich die Kämpfenden: alles vom Prinzen bis zum letzten Reiter, gerieht in's Handgemeng. Die Hieber der Türken fielen dichter: der Damaszener wüthete; da erschien im entscheidenden Momente die Brigade Castell, hieb von der Seite auf die Spahi ein, welche durch den unerwarteten Flankenangriff erschüttert, umkehrten und auf- und davonjagten.”
[7] Röder, id. m. folytatólag: „Die Kaiserlichen setzten ihnen tapfer nach: in der Verfolgung stiess man auf die von den Spahi verlassenen Janitscharen. Mit diesen erhob sich ein neuer, mörderischer Kampf. Nach einer Salve auf 15 Schritt griffen die Janischaren zu ihren Messern und wehrten sich mit rasender Wuth so lange, bis der grösste Theil zusammengehauen, und ihre Säbel den Händen entwundenund zerbrochen am Boden lagen. Entwaffnet packten die Janitscharen ihre Gegner noch mit den blossen Händen und rissen sie von den Pferden herunter. Das Blutbad war fürchterlich: 5000 Leichen bedeckten das Schlachtfeld. Der Markgraf, der in der Selbstvertheidigung fünf Türken eigenhändig erlegt, wollte wenigstens den mit Löwenmuth sich verheidigenden Pascha retten; aber statt den angebotenen Pardon anzunehmen, schlug er denHauptmann Schuler vom Regiment Castell mit der flachen Klinge vom Pferde, worauf ihn dieser zusammenhieb.” (Nach der Geschichte des Feldzugs im Jahr 1688 und nach einem Bericht der Friedrich Magnus Grafen zu Castell an Markgrafen Hermann von Baden d. d. Brod. 6. Sept. 1688.)
[8] Röder, id. m. II, 87: „Der Hof hielt nach dem Siege von Derbent ganz Bosnien für eine leichte, mittels eines militairischen Spazierganges an sich zu ziehende Beute; er befahl daher, den Markgrafen sogleich von der Haptarmee aus zu verkstärken und man ertheilte ihm am 15. September den Befehl. … nicht nur bosnien, sondern auch die Herzegovina und Dalmatienzu besetzen, damit der Kaiser den Venetianern, welche Sign erobert hätten, darin zuvorkomme.” – Erre az őrgróf lényegileg következőleg válaszolt: „Die 6000 Mann Verkstärkung hat der Churfürst bereits abgefertigt, aber nicht in der Meinung, mit dieser Handvoll Leute alle diese weitschichtigen Länder zu erobern, wozu ich 30.000 Mann nöthig hatte; sondern um damit die an der Sau eroberten Plätze zu besetzen und den Strom denWinter hindurchzu behaupten. .. Was man mit einer Garnison in Bosnaseraj beabsichtige, begreife er nicht: es seie dies keine Festung, sondern ein ganz offener Ort, vndt alle Orthen dergestalt überhöht, dass keine Katz sich darin verbergen khunte, Gegen almatien hin wüsste er nichts zu besetzen, als allenfalls das kleine Schloss Gaiza; aver sowohl nach Bosnaseraj, als Gaiza gebe es vom Saustrom aus keine sichern und fahrbaren Communicationen; bei Schneefall wären die Besatzungen ganz isoliert und deshalb verloren. … Im übrigen beklage wohl vom Herzen, dass ich die höchst rühmlichen Kaiserlichen intentionen nicht meinem Wunch nach vollziehen kann undt auf diese weiss in aller Unterhänigkeit zu recipliren gezwungen werde.”
| « b) Belgrád ostroma és megvétele. | KEZDŐLAP | d) Az erdélyi hadtest hadműveletei. » |