| « e) A szerémségi hadtest műveletei. | KEZDŐLAP | g) A Palota, Eger, Munkács körül lefolyt hadműveletek. » |
A visszafordult fősereggel Károly herceg Szabadkán át Szegedre a Tiszához, majd annak mentén Szolnokra menetelt. Innen a herceg Veterani tábornokot néhány ezreddel Eger alá küldte, hogy az azt körülzárva tartó császári hadakat megerősítse. Közben azonban újból kitört a viszály a herceg és a bajor fővezérek között, mire utóbbiak szeptember 3.-án duzzogva elhagyták a fősereget. S miután a birodalmi segélyhadak protestáns része vonakodott a herceget a protestáns Erdély megszállásában segíteni, Károly herceg kénytelen volt Veteranit Eger alól visszahívni s helyette gróf Saurau tábornokot birodalmi csapatokkal odaküldeni. Most aztán a herceg serege fennmaradó részével a Berettyó felé tartva, megkezdte előnyomúlását Erdély felé. Apaffy Mihály fejedelem tiltakozott ugyan úgy Bécsben, mint a hadsereg főparancsnokánál Erdélynek császári csapatok által való megszállása ellen, de ez nem sokat használt. Károly herceg október 13.-án megszállotta Szilágy-Somlyót, 18.-án Kolozsvárt, 20.-án pedig Szamos-Ujvárt.[1] Sehol ellenállással nem találkozott, bár a fejedelem szigorúan meghagyta az őrségeknek, hogy fegyverrel védekezzenek. De senki sem engedelmeskedett s így Erdély kardcsapás nélkül jutott a császáriak kezébe, mire Apaffy október 27.-én kénytelen volt a balázsfalvi egyezményt aláírni, melynek főbb pontjai a következők voltak: Apaffy Mihály megmarad fejedelmi méltóságában és az fia számára is biztosíttatik; Szeben, Kolozsvár, Beszterce, Gyulafehérvár, Szászsebes, Szászváros, Déva, Marosvásárhely, Szamosújvár, Szilágy-Somlyó, Monostor és Tövis kötelesek császári hadakat befogadni, melyeknek élelmezéséről az ország gondoskodik; a fejedelem jogaiba és kormányzatába a katonaság nem avatkozik; a befogadott négy vallás jogköre fenntartatik; a községi és a magántulajdon nem fog rövidséget szenvedni s ehhez képest fuvarozás alkalmával szekeret, ökröt elvenni tilos; a városok, várak és erősségek hadi szereihez csak a legnagyobb szükség esetén nyúlhat az őrség, melynek azonkívül tartózkodni kell mindennemű garázdálkodástól, nevezetesen a nőnem erőszakolásától; ha az országot a török megtámadná, azt közös erővel védelmezik s ha a császár a törökkel békét kötne, abba Erdély is befoglaltatik.[2]
Ezek után az országot 4 katonai kerületre osztották, melyeket a herceg Scherffenberg (Nagyszeben), Veterani (Gyulafehérvár), Starhemberg (Kolozsvár) és Piccolomini (Beszterce) tábornokok parancsnoksága alá helyezett. Ezek után Lotharingiai Károly a főparancsnokságot gróf Scherffenberg altábornagynak adván át, ő maga személyére Bécsbe utazot, míg Apaffy Mihály udvarával és a magyar urak nagy részével Fogarasba vonult vissza. A balázsfalvi szerződés révén Erdély visszakerült a magyar királyi főhatóság alá s Apaffy Mihály ezentúl már csak árnyékfejedelem volt, legfőbb hivatása az adók kivetésében és beszedésében állván.
[1] Hasslingen Tóbiás, Handbuch auf die Feldzüge 1687–1688 in Ungarn. Arneth, id. m. 79. – Veteranis Feldzüge, 35.
[2] Szász, Sylloge Tractatum, 37.
| « e) A szerémségi hadtest műveletei. | KEZDŐLAP | g) A Palota, Eger, Munkács körül lefolyt hadműveletek. » |