| « d) A nagy-harsányi csata 1687 augusztus 12-én. | KEZDŐLAP | f) Lotharingiai Károly herceg erdélyi hadjárata. » |
A győzelmes keresztény sereg augusztus 13.-án és 14.-én a csatatéren pihenőt tartott, mely alatt az egybehívott haditanácson egyesek amellett kardoskodtak, hogy az egész sereggel a Dráván átkelve, az ellenséges sereg maradványait végleg tönkre kell tenni és Eszéket birtokba ejteni. Miksa Emánuel és Badeni Lajos azt kívánták, hogy egy külön hadseregcsoporttal Eger ostromával bízassanak meg, végül Károly herceg úgy vélte, hogy egy visszahagyandó hadtest által a Szerémséget kell végkép elfoglalni míg a sereg többi részének Erdélybe kellene mennie, amelynek kézrekerítése által a hadsereg pompás téli szállásokhoz és új segédforrásokhoz jutna a háborúnak jövő évi sikeres folytathatása céljából.[1]
Lipót császár Károly herceg javaslatát fogadta el, aki ehhez képest kiadta a szükséges intézkedéseket. A visszahagyandó szerémségi hadtest erejét a herceg 10.000 főben állapította meg s annak parancsnokául, bár erre a tisztségre Badeni Lajos őrgróf tartott számot, Dünnewald altábornagyot jelölte ki, aki augusztus 16.-án Kis-Tótfalunál a főseregtől különválván, azt a parancsot kapta, hogy hadtestével Turanovacra meneteljen, ott Erdődy horvát bán hadaival egyesüljön s aztán azzal együtt induljon a Szerémség meghódítására. Dünnewald feladatát megkönnyítendő, a fősereg a Bajánál végrehajtott Dunán való átkelés után a folyam mentén Apatinon át Pétervárad felé vett irányt, azt a hírt kürtölvén világgá, hogy annak legközelebbi célja Temesvárt hatalmába ejteni. Miután azonban a beállott esőzés a további előrejutást nagyon megnehezítette, a fősereg augusztus 31.-én visszafordult és Zomboron át a Tisza felé vett irányt, hogy mindenekelőtt Szolnokot elérje.[2]
Ezalatt a 6 gyalog és 7 lovas ezredből álló s mintegy 10.000 főt számláló szerémségi hadtest munkáját megkezdvén, előnyomulása közben alig talált számbavehető ellenállásra. Vucin mindössze három napi ostrom után megadta magát, a hadjárat elején szívósan védett Eszéket pedig annak a harsányi vereségtől megrémült török védőrsége önként hagyta el, úgy hogy azt Lodron tábornok szeptember 29.-én harc nélkül szállhatta meg, birtokába ejtvén az ott talált 52 löveget. Ennek hírére Dünnewald altábornagy Valpó alá vonult, mely rövid lövetés után szeptember 30.-án szintén megadta magát. Október 14-én mindjárt első rohamra Pozsegát foglalta el Dünnewald s aztán be is szüntette hadműveleteit és csapatjait, az ellenség által legkevésbbé sem háborgatva, téli szállásokba helyezte el.
[1] Röder, id. m. II, 38.
[2] Rőder, id. m. II, 42. még más okát is adja a hadsereg visszafordulásának, mondván: „Einige Märsche von Peterwardien erfuhr der Herzog durch Kundschaftsberichte die wichtige Nachricht, dass die feindliche Armee dem Grosswezir den Gehorsam verweigert habe und sich in vollem Aufstande befinde. Bei so bewandten Umständen glaubte der Herzog um so weniger noch etwas in diesem Feldzuge vomFeinde befürchten zu müssen, als ununterbrochene Regengüsse, das Austreten der Gewässer und die völlige Unterbrechung aller Communationenüberdiess die Einstellung der Operationen an der untern Donau von selbst geboten.”
| « d) A nagy-harsányi csata 1687 augusztus 12-én. | KEZDŐLAP | f) Lotharingiai Károly herceg erdélyi hadjárata. » |