A fegyverek az 1686-ról 1687-re hajló télen sem nyugodtak teljesen. Egyes portyázó csoportok mindkét fél részén ismételten próbáltak kisebb-nagyobb eredménnyel szerencsét. Igy többek között Heissler tábornok Egernél elfogta a törökök egy nagy élelmi és lőszerszállítmányát s aztán hozzáfogott a vár körülzárásához is. Hasonló szerencsével harcolt Orlik ezredes, aki Dárdánál 400 lovasával egy Dráván átkelt ellenséges csoportot megtámadván, azt úgyszólván teljesen tönkretette. Nemsokára ezután Orlik és Macari ezredesek Szigetvárnál leptek meg egy nagyobb török élelmiszerszállítmányt és annak kíséretéből 120 embert lekaszabolván, a gazdag zsákmányt a már hiányt szenvedő saját csapatok nagy örömmel fogadták. Magyar portyázó csapatok egy jókora török szállítmány üldözése közben Lippát gyújtották és dúlták fel. Ugyanebben az időben gróf Erdődy Ferenc 400 horváttal és 300 lovassal március 12.-én Novi, majd Belastinea és Cazin felé hajtott végre eredményes portyázást. Török részről a nagyváradi pasa Szent-Jobb, a temesvári pasa pedig március 9.-én Szegednek rajtaütés útján való visszavételét kísérelte meg, de eredmény nélkül.
Mialatt ezek a portyázások folytak, Bécsben sehogy se tudtak a megindítandó tulajdonképpeni nagy hadműveletek tekintetében tisztába jönni, illetve megegyezésre jutni. Lipót császár a legközelebbi hadműveletek célpontjául Belgrád elfoglalását tűzte ki, de ez ellen mind Lotharingiai Károly herceg, mind Badeni Lajos őrgróf állást foglaltak, mert szerintük az ellenség birtokában levő Eger, Székesfehérvár, Szigetvár, Temesvár és Nagyvárad várakkal a hátban, valamint Apaffy erdélyi fejedelem megbízhatatlansága mellett ily messzefekvő cél kitűzésére gondolni se lehet. Ehelyett mindketten abban a véleményben voltak, hogy a Dráva–Duna átjárók megfigyelése céljából kirendelendő hadtest működésén kívül a főseregnek egy közelebb fekvő ellenséges várat, Károly herceg szerint Egert, Badeni Lajos őrgróf szerint Szigetvárt kellene ostrom alá fognia és megvennie. Azonkívül mindkét hadvezér önálló parancsnoklási hatáskört kívánt a maga számára, minek folytán a császár elrendelte, hogy 40.000 ember Károly herceg parancsnoksága alatt Esztergomnál, 20.000 ember pedig Badeni Lajos őrgróf alatt Szolnoknál gyülekezzék. S miután a hadjárati, illetve hadműveleti tervre vonatkozólag megegyezést létrehozni egyáltalán nem sikerült, a császár elrendelte, hogy Lotharingiai Károly herceg a főerővel a Duna jobbpartján Eszék felé, a bajor választófejedelemnek Badeni Lajos őrgróf vezette 20.000 főnyi hadeste pedig Pétervárad felé operáljon. A két oszlop közötti összeköttetés biztosítása céljából a Dunán megfelelő helyeken hídakat kellett verni. A tulajdonképpeni hadműveleti célnak a körülményekhez képest való végleges megállapítása későbbi időre halasztódott.
A két seregtest gyülekezésére határidőül május 20-ikát szabták meg. A sereg összeállítását következőleg vették tervbe: Fősereg, 40.000 ember Lotharingiai Károly herceg parancsnoksága alatt. Császáriak: 11 gyalogezredből 95 század és 20 lovas ezredből 100 lovas század. Alparancsnokokul beosztva: gr. Caprara tábornagy, gróf Dunnewald és Pálffy lovassági tábornokok, gróf Gondola, Taaffe, a neuburgi herceg, gróf Souches, Scherffenberg, Montecuccoli herceg altábornagyok és gróf Lodron, Piccolonini,Heissler, gróf Styrum, Serau és Commercy herceg tábornokok. A sváb csapatok Károly Gusztáv baden-durlachi őrgróf parancsnoksága alatt, továbbá a felsőrajnai és frank csapatok; összesen 9000 ember, köztük 3000 lovas. – A 48 lövegből álló császári tábori tüzérség Börner tábornok parancsnoksága alatt. – Második hadsereg, 20.000 ember, Miksa Emánuel bajor választófejedelem alatt. Ennek helyettese: Badeni Lajos őrgróf és 6 lovas ezredből 30 lovas század. Parancsnokokul beosztva: gróf Veterani, báró Wallis, gróf Castell, Savoyai Jenő herceg és gróf Rabutin tábornokok. – Bajorok: 8500 ember, köztük 3000 lovas Serényi tábornagy, Steinau és Bielcke altábornagyok és gróf Arco tábornok parancsnoksága alatt.
Védőrségek: Érsekújvárban, Esztergomban, Murányban, Likaván, Liptóban, Árvában, Zólyomban, Léván, Trencsénben és Nyitrán 1500 ember; Budán 3000; Pécsett 2400; Verőcén, Siklóson, Kaposvárott 1350; Szatmártt, Nagybányán, Nagykárolyban 1500; Ecseden, Szt. Jobbon, Kállón, Kisvárdán, 600; Tokajon, Makovicán, Ónodon, Sáros-Patakon, Bártfán, Párkányban, Ungváron, Kis-Szebenben 900; Kassán, Szepesváralján, Szendrőn, Lőcsén, 1500; Szegeden 600; Eperjesen 750; – összesen 14.700 német katona. Hogy ezenkívül mennyi volt a magyar csapat, az nincs sehol kitüntetve.
[1] Ez a fejezet nagyban véve a Kriegs-Chronik Össterreich-Ungarns III/1. 102–108. és Röder id. m. II, 1–37. adatai nyomán íródott.