XVII/1. számú melléklet.

A horvátországi és drávamelléki hadszínhelyen eleinte csak portyázó hadviselés folyt. A károlyvárosi parancsnok, gróf Herberstein altábornagy, majd annak eltávozása után gróf Strassoldo Mátyás rendeletére március elején báró Orsic ezredes, május vége felé Havrilovic ogulini vicekapitány, majd ezzel egyidejűleg Macari alezredes indult egy-egy nagyobbszabású portyázásra a szomszédos török területekre, honnan mindannyiszor kisebb-nagyobb zsákmányal tértek vissza. Épígy eredményesen törtek be a Dráva balpartján török területre a Batthány-huszárok Radanay zalavári kapitány parancsnoksága alatt március és június havában, de ezeknek a betöréseknek se volt egyéb céljuk a zsákmányolásnál.

Ezalatt a gróf Schultz lovassági tábornok parancsnoksága alatt alakítandó drávai hadtesthez tartozó csapatok[1] április elején parancsot kaptak, hogy legkésőbb május 15-ikéig a hadtest számára kijelölt gyülekezési helyen, a viroviticai (verőcei) táborban gyülekezzenek. Ennek a hadtestnek Károly herceg elgondolása szerint, mint tudjuk, már kora tavasszal az eszéki hidat kellett volna birtokába ejtenie,[2] de a Károly herceg tervével nem nagyon szimpatizáló Badeni Hermann őrgróf mint a haditanács elnöke a drávai hadtestnek egyenlőre, amíg a főhadműveleteket végrehajtó főseregnél a helyzet nem tisztázódik, várakozó magatartást írt elő.[3] Amikor azonban a török felmentő sereg Eszéknél nagyobb számban gyülekezni kezdett és híre terjedt, hogy egy erős tatár had a Dráva-Mura mentén az örökös tartományokba szándékozik betörni, a haditanács már május elején elrendelte, hogy a hadtest ne Verőcénél, hanem Mura-Szerdahelynél gyülekezzék és két ezredet Légrádnál előretolt állásba helyezzen el. Egyébként Heister Siegbert ezredesnek, aki a májusban elhunyt gróf Strassoldo helyett a hadtest parancsnokságot ideiglenesen átvette, a haditanács meghagyta, hogy további parancsig védőleg viselkedjék. Sőt amikor ugyanez időtájt gróf Erdődy Miklós bán bejelentette, hogy horvát nemzeti csapatjaival nagyobbszabású művelet végrehajtására készül, ennek is meghagyták, hogy további rendeletig csendesen viselkedjék.[4] Gróf Schultz lovassági tábornok nyár elején felgyógyulván, átvette hadtestének parancsnokságát és bár ismételten bejelentette, hogy nagyszabású dologra készül, a hadtest egész nyári tevékenysége abból állott, hogy Vojnovič alezredes július közepe felé egy csoporttal az Una völgyébe betörtve, Cazin és Stiena helységeket kifosztotta és felgyújtotta.[5] Kevéssel azután a tífuszban megbetegedett gróf Schultz július 16.-án meghalt. A hadtest parancsnokságát most gróf Thurn altábornagy vette át, de ez éppenséggel semmire se akart vállalkozni s így helyette a kiválóan tevékeny Mercy altábornagyot jelölték ki a hadtest parancsnokság átvételére, aki azonban Buda alatt halálos sebet kapván, utódául gróf Scherffenberg altábornagyot nevezték ki, aki végre szeptember hónap közepén át is vette a hadtest vezetését.

Ezt megelőzően, szeptember elején, amikor Buda eleste után Szulejmán nagyvezír sietve és meglehetősen rendetlenül vonult vissza Eszék felé, a haditanács végre megadta Erdődy bánnak az engedélyt az általa tervezett nagyobbszabású hadműveletek megkezdésére, egyben kikötvén, hogy azoknak Eszék felé kell irányulniok. Erdődy azonban a kellő tűzérséggel nem rendelkezvén, bejelentette, hogy a haditanács kívánságának nem tehet eleget, ellenben nyomban útra kelt Kostajnica felé s a csak gyengén védett várost bevevén, azt födig leégette. Az erős kostajnicai várat is megtámadta Erdődy, de azzal tűzérség hiányában nem boldogulván, 100 kiszabadított keresztény hadifogollyal és jelentékeny zsákmánnyal haza felé indult. Ugyanekkor Macari alezredes Pécs felé portyázott s annak külvárosát leégetvén, ő is 100 kiszabadított keresztény hadifoglyot vitt magával haza. Maga Scherffenberg szeptember végén Kanizsa felé hajtott végre egy nagyobbszabású vállalatot, de ez teljes kudarccal végződött.

Ez a drávamenti tétlenség Károly herceget is bosszantotta; különösen most, hogy ő a fősereggel Buda megvétele után a Duna mentén lefelé készült vonulni, nagyon fájlalta, hogy a Dráva–Száva közén a császáriak részéről úgyszólván semmi se történik. Azért küldte tehát Badeni Lajos őrgrófot oda,[6] hogy ez egy kis életet hozzon az ottani hadműveletekbe. A Károly hercegtől vett parancs szerint az őrgrófnak Barcsnál kellett volna Scherffenberggel egyesülnie. Állítólag meg is próbálta ezt Badeni Lajos, de mivel az odavezető közvetlen útat Pécs és Szigetvár elzárta, hadtestét már másnap, szeptember 23.-án Simonytornyára vezette vissza s ezt könnyű szerrel bevevén, abban Baranyay százados parancsnoksága alatt 500 főnyi magyar katonát hagyott hátra. Ezután a hadtest Kaposváron át igyekezett a Dráva felé, mely folyót azonban csak október 9.-én érte el Barcs tájékán. A nagy vízállás miatt, mely a turanováci hajóhidat is elvitte, Scherffenberg még mindig nem tudott átkelni az erősen megdagadt folyón, minek folytán a két hadtest egyesülése a balparton csak október 14.-én mehetett végbe.[7] Most aztán Pécsnek vett irányt Badeni Lajos, ahová október 16.-án érkezett meg. Magát a várost akkoriban csak egy gyenge fal és árok védte, de a vár elég erősnek látszott. A Pécsett parancsnokló anatóliai basa a császáriak közeledésére a várost több helyen fölgyújtván, a védőrséggel a várba vonult vissza. Az őrgróf nyomban csapatokat küldött előre a város elfoglalására és a tűz eloltására, minek folytán sikerült is a város legnagyobb részét megmenteni. Október 17-én a császáriak megkezdték a futóárkok kiemelését és egy ütegnek állásba helyezését a vár ellen, mely a következő napon már 5 ágyúval megkezdhette a tüzelést. Október 21.-én már oly nagy rés tátongott a vár falán, hogy az őrgróf kiadhatta intézkedéseit a rohamra. De ezt a török nem várta be, hanem a mintegy 2000 főnyi védőrség önként megadta magát.[8] A meghódolt városban Thüngen tábornok maradt vissza 18 gyalog- és 7½ lovas-századdal. A mintegy 800 főnyi török foglyot az őrgróf Grácba küldte vissza.

Útjukat tovább folytatva, a császáriak már október 24.-én Siklós előtt termettek, melynek 300 főnyi védőrsége azonban hat napig szívós ellenállást fejtett ki. Október 30.-án, amikorára a vár falába kellő nagyságú rést sikerült lőni és 3 akna már felrobbantásra készen állott, a védőrség mégis meggondolta magát és felajánlotta a kapitulációt. Itt Gróf Vecchi tábornokot hagyta vissza az őrgróf megfelelő védőrséggel[9] s aztán a dárdai hídfőnek vette útját. Ennek egy részét a török a levegőbe röpítette, az ingoványon át vezető hídrészt fölégette, a hajóhidat pedig az eszéki oldalra vitte át. Az előrehaladt évszakra és a kedvezőtlen időjárásra való tekintettel az őrgróf a hídfő teljes elrombolása után Pécsre tért vissza, honnan a csapatok a kijelölt téli szállásokba vonultak. Útközben három napi lövetés után, november 12.-én az erős Kaposvár is megadta magát. Szép teljesítményei elismeréséül Lipót császár Badeni Lajos őrgrófot december 13.-án tábornaggyá nevezte ki.[10]

Bár a következő tél folyamán egyik fél sem adta át magát a teljes nyugalomnak, ezek a kisebb vállalatok lényegileg az általános nagy helyzetre semminemű befolyást nem gyakoroltak.

[1] Lásd a 179. oldalon.

[2] Lásd a 175. oldalon.

[3] Mittheilungen etc. 1886, 104: „General Schulz sollte den Feind nur an Beutezügen verhindern und mit seinen eigenen Truppen sich zuweilen auf türkischem Geiete zeigen, also einen ninhaltenden kleinen Krieg in Scene setzen. Erst für den Fall, dass vor Stuhlweissenburg oder Ofen ein entscheidender Streich erfolgt sein würde, behielt sich der Hofkriegsrath vor, das Corps an der Drau entsprechend zu verstarken und zu bedeutenderen Untertehmungen zu verwenden.”

[4] A haditanács 1686. évi május 4.-iki rendelete.

[5] Paradeiser ezredes 1686 július 28-iki jelentése. Károlyvárosból a bécsi hadilevéltárban.

[6] Lásd a 288 olalon.

[7] Gróf Vecchi ezredes okt. 14-iki jelentése a szávamenti táborból és Badeni Lajos őrgróf okt. 15-iki jelentése Lipót császárhoz.

[8] Gróf Vecchi ezredes okt 19., 21 és 23.-iki jelentése Badeni Herman őrgrófhoz és Badeni Lajos őrgróf okt. 19.-iki jelentése a császárhoz.

[9] Vecchi tábornok okt. 28.-iki és Badeni Lajos őrgróf okt. 31.-iki jelentése.

[10] Ligne, Mémoires sur les campagnes da Prince Louis de Baden.