XVII/1. számú melléklet.

A már tavaszra tervezett előnyomulás Eszék felé ezek szerint csak most ősz elején vált valóra. A bécsi udvar ugyanis Buda megvétele után meghagyta Károly hercegnek, hogy a visszavonuló Szulejmán pasát Dárda felé kövesse s ezáltal őt a Duna balpartján fekvő terület teljes kiürítésére kényszerítse. Az ezáltal szabaddá vált területen urrá válván, egy-egy hadtestet Szeged és Pécs megvételére kellett kiküldeni, majd az ország visszafoglalását a Dráva és Tisza folyókig kiterjeszteni s végül Eger, Székesfehévár, Szigetvár és Kanizsa elszigetelése által e várak elestét kellett előkészítenie.[1] Károly herceg azt hitte, hogy a nagyvezírt még utól érheti és csatára kényerítheti, melynek kedvező kimenetele esetén a további hadműveletek számára az alsó Duna–Dráva mentét lehetett volna hadműveleti alapul berendezni.[2] Ennél az előnyomulásnál, amelyet bizonyos fokú harctagozásban és harckészültségben hajtottak végre a herceg, a huszárok képezték az elővédet, a bajorok és a tűzérség zöme a Duna mentén, a császáriak és a többi szövetséges csapatok a promontori magaslatokon és végül a lovaság zöme a székesfehérvári úton haladt előre. Az ekként tagozott sereg szeptember 6.-án Érdig, 7.-én Ercsig, 8.-án pedig Adonyig nyomultak előre. Csak most küldött előre a herceg Horváth János, valamint a tatai és pápai kapitányok parancsnoksága alatt 600 magyar huszárt, hogy a hírek szerint rendetlenül visszavonuló nagyvezír seregéről hírt szerezzenek és annak utóvédjével az érintkezést felvegyék. Szeptember 9.-én Duna-Penteléig jutott a sereg, ahol 13.-ig maradt, mely napon Duna-Földvárig, 14.-én Bölcskéig nyomult előre, ahol újból egy napig pihent. Szeptember 16.-án Paksot, 17.-én Duna-Szt. Györgyöt érte el a sereg, ahol szeptember 19.-ikéig maradt. Szeptember 20.-án Tolna elérése után ismét egy napi pihenő következett. Szeptember 22.-én Palánkánál táborozott a sereg, honan a herceg Badeni Lajos őrgróf parancsnoksága alatt egy újonnan alakított hadtestet a Dráva felé indított el azzal a rendeltetéssel, hogy az ottani császári csapatokkal egyesülve, az Eszékig terjedő vidéket kiragadja a török kezéből. Ez a hadtest 6 lovas, ugyanannyi gyalog ezredből, valamint Batthány és Eszterházy huszár csapataiból alakult.[3] Szeptember 24.-ike és 25.-ike folyamán a fősereg megmaradt része Bogyiszlóra helyezte táborát, honnan a szászok 29.-én, a barndenburgiak és svábok pedig 30.-án elindultak hazájuk felé, míg a császáriak október 1.-én az elkészült duna-hídon átkelvén, Kalocsa tájékára húzódtak vissza. Innen a herceg október 2.-án Szeged megvétele céljából egy újabb hadtestet rendelt ki gróf Caraffa vezetése alatt, akinek megérkeztéig De la Verne altábornagy működött mint helyettes parancsnok a melléje adott Wallis és Veterani tábornokok segédkezése mellett. Előbbi mint a gyalogság, utóbbi mint a lovasság alvezére működött. Ez a hadtest 11 lovasezredből, 7 gyalogezredből, valamint Barkóczy és Petneházy huszár csapataiból, utóbbiak most már Csáky László által vezetve, alakult. A többi csapatokkal, mintegy 7 lovas ezreddel, a herceg október 5.-ikéig Kalocsa környékén maradt, honnan 6.-án egy órai menetnyire, 7.-én pedig Kalocsától 2 mérföldnyire északra vonult s így kisebb menetekkel s közben egy-egy napi pihenőt is tartva, október 14.-én Duna-Vecse környékéig, majd egészen kis menetekben 19.-én Pest alá jutott, honnan ő saját személyére Bécsbe utazott, a csapatok pedig, a Buda védőrségének megerősítésére rendelt gyalogságot kivéve, az Ipoly mellé vonultak a számukra ott kijelölt téli szállásokba.

[1] Röder id. m. I. 232.

[2] Mittheilungen etc. 1886, 97.

[3] Cs. és kir. bécsi hadi levéltár adatai.