Az elhatározott roham végrehajtására Miksa Emánuel augusztus 22.-ikét tűzte ki s ehhez három rohamoszlopot alakított, melyek közül a baloldali az „i” fal nyugati vége, a középső az említett fal közepe, a jobboldali pedig a fal keleti vége felé támadt, ahol mindenütt már kisebb-nagyobb rések tátongtak. Az egy őrnagy közös parancsnoksága alá helyezett baloldali és középső oszlop élén 6–6 gránátos, majd 20–20 jó lövész haladt; támogatásul ezeket 60–60 jó lövész követte, majd ezek után 70 munkás 8 ács vezetése alatt következett, hogy az elfoglalt helyeken, háztetőkön, stb. azonnal védhető védőműveket (logement) készítsenek. A gróf Zacco alezredes vezette jobboldali rohamoszlop élén 30 gránátos haladt, akiket 50 válogatott lövész, majd 50 munkás követett ugyancsak a fenti rendeltetéssel. – Általános tartalékul 1 bajor és 1 császári ezred jelöltetett ki.

A jelt a roham megkezdésére augusztus 22.-én reggel 6 óra előtt adatta meg a választófejedelem, mire Károly herceg nyomban nagyobb számú gránátost küldött a maga frontján levő rések cölöpzete ellen, kik gránátjaikkal föllármázták a törököt. Abdurrahman abban a hiszemben, hogy komoly támadás készül ellene, nagyobb csoportokban állította föl embereit a második várfal (g) mögé, akiknek készletben levő lőporát a császári gránátosok fölgyújtván, ez a baleset a törökök veszteségét mintegy 100 főre emelte fel.

Ezalatt a bajor rohamoszlopok is megindultak. A közösen működő középső és baloldalinak rövid, de igen véres küzdelem után sikerült a fal résein átjutva, a mögötte levő épületek egy részét elfoglalni, de tovább a törökök szinte emberfeletti ellenállása folytán nem juthattak, sőt idővel némi tért is veszítettek.

Még rosszabbul járt a jobboldali rohamoszlop, mert bár sikerült az „i” fal keleti végéhez közeleső résen átjutnia, de most annál keményebb megpróbáltatás várt reá. A bajorok azt hitték, hogy ők szorították vissza a törököt a faltól, holott ez önként hátrált, hogy a következő pillanatban a már előre elkészített szóró aknát (fougade) lángralobbantsa, ami a támadók első sorait hátravágta. De az oszlopot vezető alezredes új csapatokat hozott és elszántan folytatta tovább a félbemaradt támadást. Most aztán a janicsárok a mesterséges tűz és lőporzsákok alkalmazásához fogtak s a következő pillanatban a rohamozók töltényei s a gránátosok kézigránátjai tüzet fogtak s a rohamozók nagy része pillanatok alatt valóságos lángtengerben állott. Ilyenformán ezt a rohamoszlopot vissza kellett vezetni s csak 12 óra mulva, az esti órákban sikerült a törököt hátrább lökni.[1] Ez a véres nap valami 40 halottjába és 200 sebesültjébe került a választófejedelemnek, mindazonáltal nagy lőn az öröm a bajor táborban. „Végre benn vagyunk a kastélyban, mondták; benn mielőtt Lotharingiai Károly a várba bejuthatott volna. Azt hitte az ifjú választófejedelem, hogy már csak egy-két nap kérdése s Budát ők, a bajorok, hódítják meg. Úgy érezte magát, mintha a várpalota már kezeiben volna; gyors futárral küldte meg a jó hírt ipának s Bécsben villámgyorsasággal terjedt el a hír, hogy Buda már a keresztényeké; csak azt a falat kell még ledönteni, mondák, mely a kastélyt a vártól elválasztja, hogy az ifjú uralkodó a várba is betegye lábát. A hírt Badeni Hermann költötte, aki ezzel is unokaöccsének akarta reputációját, dicsőségét emelni.[2] – A dolog, sajnos, nem így állott … Az öröm korai volt s a kiábrándulás keserű. A bámulatos kitartással s csüggedetlen mozgékonysággal védekező török mindjárt másnap, a bajorok vágómarháját behajtandó, egy csomó spahit küldött ki a Fehérvári-kapun, akik műveletük közben Plötze szász alezredest megölték”, … a várkastélyon belül pedig napról-napra jobban szorongatták a bajorokat, akik mindig több és több talajt veszítettek el lábuk alól. Ily körülmények között a választófejedelem a további hiábavaló erőlködést és a roham folytatását augusztus 26.-án beszüntette s e helyett augusztus 27.-ikétől kezdve ismét csak tűzérségi tűzel dolgoztatott a várpalota ellen.

[1] Bajor napló. – Henrik szász herceg naplója. – Doria di Cirie jelentései. – Grimani aug. 22.-iki és Du Héron aug. 27.-iki levele.

[2] Melléklet Schmettau aug. 24.-iki leveléhez. – Dispacci, szept. 1. „di esaltare la gloria del nipote …