Mialatt a császáriak körében a fenti események lejátszódtak, a bajorok nyugodtan tovább folytatták ostrommunkálataikat. Ezek keretén belül július közepe felé a bajor választófejedelem parancsot adott az ellensáncolás (contravallatio) vonalának a saját körletében való kiépítésére, melynek a naphegyi nagy redouteból kiindulva, a Városmajor felé kellett haladnia, hogy ott a császáriak már kiépített ellensáncolásával összeköttetésbe lépjen.[1] Ezek a munkálatok azonban csak igen lassan haladtak előre. Ehelyett a bajorok utóbbi időben sokkal serényebbek voltak az aknaépítés terén. Július elején ugyanis átszökött a janicsárok egyik zászlótartója Károly herceg táborába, akinek többek között elárulta, hogy Abdurrahman az ostrommunkálatok szétrombolása céljából aknák építésén fáradozik s azok helyét meg is mutatta a császáriaknak, mire a herceg nyomban három ellenakna készítését rendelte el. Ezt a török szökevényt Károly a bajorokhoz is átküldte, aki ott is megjelölte a várpalotai nagy körönd alatt ásott török aknák tájékát.”[2] Badeni Lajos, aki már eddig is készített aknákat, hogy azokat a várpalotai nagy rondella árkának elfoglalásánál felhasználhassa, a tudomására jutott török aknák elpusztítására is ellenaknák fúrását rendelte el; Július 10-én – írja dr. Károlyi Árpád, id. m. 294. old. – már ötven lábnyi mélységben turkáltak a bajor aknászok a rondella glacisjának gyomrában s remélni lehetne, hogy, ha az akna megtöltése is jól sikerül, akkor nem csak a pallisadokat nemcsak az árokban levő török elsáncolásokat teszi az akna tönkre, hanem magát a kövezett escarpeot is szétveti, az árok egy részét betemeti s utat nyit a rondellán tört rés könnyű megmászására. Július 12-én a keresztény aknák annyira haladtak, hogy már csak egy ölnyi ásás volt hátra, mely munka után a lőporral való töltés munkája következett volna. A török ellenaknászok érezték, hallották a keresztények működését s Izmael kész volt tervével, mely szerint nemcsak betemeti a bajor aknákat, nemcsak elrombolja a mellettük levő védőművekét (logementokat) saját ellenaknája elrobbantása által, hanem ha lehet, kicsap s érzékeny kárt fog okozni az ostromlóknak. Lázas sietséggel dolgoztatá aknászait, hogy addig, míg a bajor aknák megtöltetnek, legalább azon egyik szóróaknával (fougade) legyenek készen, mely a … baloldali bajor akna ellen volt irányítva. Július 14-én délután csakugyan föl is robbant a török fougade, éppen akkor, mikor a bajor akna-kemencéket a lőporzsákokkal megtöltötték. De akár azért, mert nagyon sietett vele Izmael, akár azért, mert a török aknászok félszeg módon teljesítették feladatukat: a fougade elrombolt ugyan néhány földművet, de a keresztény aknáknak mi kárt se tett. A megrongált földműveket a bajorok másnap könnyű szerrel kijavították s kényelmesen bevégezhették a két akna töltését is. Rajtuk volt a sor az aknaharcban egy elhatározó sakkhúzást tenni s ezt meg is tették: július 16-án korán reggel mind a két bajor akna felrobbant. De hogyan? A tegnapelőtti török fougade ha célját tévesztette is, legalább egy napi alkalmatlanságot okozott a vívóknak s nem tőn kárt magának a töröknek. A bajor aknák ellenben nemcsak nem érték el céljukat, nemcsak érintetlen hagyták az escarpe-ot, a contre escarpe-ot s a török védcölöpöket, hanem az egyik kárt tőn maguknak a bajoroknak is. A baloldali, mely ellen a török július 14-én sikertelenül robbantá fel fougadeját, legalább egy kis rést vetett a contre escarpe földjéből az árokba. Nem ártott, nem használt; csak az idő s a véráldozat, melybe fúratása került, veszett kárba. Ellenben a jobboldali a szomszédos bajor logement-okat – azokat a szép pléhes mellvédeket! – tönkretette, valami 5 katonát megölt, egy csomót megsebesített,[3] a rondellai árokba pedig csak egy kövecset se vetett. Mintha török ellenakna volt volna! A bajor hivatalos napló megmondja e balsiker okát. Az aknák függőleges irányban elég mélyek voltak ugyan, de vízszintes irányban nem nyúltak be a rondellai árok feneke alá elegendő távolságra. A keresztény ügyetlen aknász, vagy irányt tévesztett a mélységben, vagy ami éppen itt történt, nem tudta magát a távolságot illetően tájékozni. Mennyivel többet ért nála a praktikus eszű, értelmes török aknász, kit csak Vauban francia aknászai múltak fölül!… Miksa és Badeni Lajos, bármennyire bosszankodtak is a balsiker miatt: utóvégre is kénytelenek voltak a rossz játékhoz vidám képet vágni… Az aknák fölrobbantása után a várpalotai török mind a rondellához s a falakhoz özönlött, elfoglalta helyét s fegyverhez kapott. Azt hitte, hogy a bajorok az árok cölöpjeire rontanak, az árkot elfoglalják. S valóban az intézkedést, a parancsot erre nézve Miksa Emánuel július 15-én kiadta s a robbantás a véres játék befejezéséül volt csak szolgálandó.

„Több mint három hét óta dolgozott már a bajor sereg Buda alatt, anélkül, hogy ami magát az osromot illeti, bármi csekély előnyt tudott volna fölmutatni. A császáriak legalább bevették az alsó-várost és sikerrel törették a falakat; a bajorok, semmire se mentek még, ágyútelepeikkel pedig folytonosan bajuk, kellemetlenségük volt. S dacára annak, hogy a fiatal uralkodó halált megvető bátorsággal exponálta személyét; dacára annak, hogy Badeni Lajosról jóakarói csak szépet beszéltek s a legcsekélyebb dolgot is igyekvének Lipót és neje füleihez juttatni…: dacára mindennek, a bajor munkálkodással a császári udvarban elégedetlenek kezdettek lenni.[4] Érezte ezt Miksa is, Badeni Lajos is ösztönszerűleg s a két ifjú herceg elhatározá az aknák sikertelen robbanása után, hogy a balsiker ellenére a contre escarpon állást foglalnak, magukat oda befészkelik. Meg kell nekik adni, hogy tervüket ügyesen hajtották végre még aznap. A robbantás után készen váró törököt nem bántották, hagyták eltelni az egész napot s midőn a kárörvendő török megnyugvással látta, hogy mi sem történt: az éj leple alatt csöndben s hirtelen fogtak a munkához. A contre-escapeon való állásfoglalás és befészkelés célja volt: oly dacműveket emelni a rondellával szemben, hogy az ezek védelme alatt felállítandó ütegből a rondellán tört rést tetemesen kitágítani, azután pedig magát a rondellát minél előbb elfoglalni lehessen.”

Az árok elfoglalására két rohamoszlop alakíttatott. A jobboldali báró Kottulinsky[5] százados parancsnoksága alatt elől 10 gránátosból és 140 jó lövészből (muskétásból) egy kapitány és egy hadnagy vezetése alatt állott, kiket a szükséges sáncszerszámokkal ellátott 100 munkás követett; a Vaubonne százados vezette baloldali rohamoszlop élén 40 gránátos és 50 lövész haladt, ugyancsak egy kapitány és egy hadnagy parancsnoksága alatt. A két rohamoszlopot egy császári, 1 bajor és 1 szász zászlóalj követte tartalék viszonyban. A vállalat tervezése és végrehajtása a legnagyobb titokban történt s így a legteljesebb mértékben sikerült is… A két rohamoszlop éjjel 11 órakor kezdte meg előnyomulását s mind kettőnek sikerült az ellenséget teljesen meglepnie. A legelől levő osztagok az árokhoz érve, abba beledobták kézigránátjaikat, majd puskáikat elsütvén, a törököket olyan zavarba ejtették, hogy az utászoknak illetve a sáncszerszámokkal felszerelt munkásoknak említésre méltó ellenállás és számottevő veszteségek nélkül sikerült az árokba egy-egy lejárót elkészíteni, amelyeknek felhasználásával az utána következő osztagok az árokban a palissádok mentén gyorsan berendezkedhettek. A remekül sikerült vállalat a támadóknak mindössze 40–50 emberükbe került. A halottak között volt a mindenki által nagyrabecsült gróf La Fontaine császári altábornagy, aki mint a vívóárkok akkori napos tábornoka ellenőrizte a munkálatokat s akinek egy janicsárgolyó oltotta ki életét. Elesett továbbá egy bajor, 1 szász és 1 császári hadnagy. A sebesültek között volt gróf Aspremont tábornok, báró Kottulinsky és Vaubonne századosok, 1 szász hadnagy és 1 mérnök-tiszt.[6] A szépen sikerült vállalatnak igen nagy jelentősége volt, mert hathatósan előkészítette a várkastély ellen tervezett ostromot, csak az a kár, hogy a szép kezdetnek nem ugyanolyan volt a folytatása is.[7] Badeni Lajos ugyan nagy erőfeszítéseket tett, hogy a máris kivívott előnyöket kiaknázhassa, mi célból a befészkelés helyétől jobbra-balra, két erődfokot (cavalier) emeltetett (36, 37.), a contreescarpe mentén pedig egy 4 darab 24 fontos ágyúra való (38.) és egy 4 mozsárból álló üteget (39.) készítetett. Izmael pasa hiába igyekezett ezeket a munkálatokat tőle telhetőleg zavarni, a következő napokon és éjeken a keresztények munkálatai, habár lassan, de mindig tovább haladtak és július 21-én estig az ágyúk és mozsarak már beállíthatók voltak a teljesen elkészült ütegekbe.

[1] Lásd a 203. oldalon.

[2] Tarini jelentése júl. 4. (Turini All. Levt.)

[3] A Mittheilungen des k. k. Kriegs-Archivs, 1886, 54.: „die Mine zur Rechten schlug nach rückwärts und tödtete oder verwundet mehr als 20 Soldaten.”

[4] Schmettau levele, Bécs júl. 18.: „Mit dem Churbayerischen ist man allhier nicht allerdings zufrieden.” – Dispacci júl. 21.

[5] Badeni Lajos (Röder, id. m. I, 196. és 197. old.) Baron Codelintzkynek nevezi.

[6] A bajor választófejedelem levele a császárhoz, július 17-ikéről a Bécsi Hadi Levéltárban. – A bajor napló. – Badeni Lajos levele, Röder, id. m. I, 196.

[7] Mittheilungen des k. k. Kriegs-Archivs, 1886, 55: „Die Einnistung der Belagerer und der Contrescape des Gradens vor dem grossen Schlossrundell war ein so bedeutender und verhältnissmässig wohlfeil errungener Erfolg, dass im Vergleiche damit die zwecklosen, von den Kaiserlichen am 18. Juli gebrachten Opfer nur noch mehr bedauerlich erscheinen. Leider straprach der weitere Fortgang des Angriffes auf der Südseite nicht ganz den seit dem 16.juli auf das Höchste gesteigerten Erwartungen.”