XVII/1. számú melléklet.

Gróf Leslie Jakab tábornagy már elég korán leutazott Légrádba, hadtestének, illetve hadseregcsoportjának kijelölt gyülekező helyére, de a csapatok csak nagyon lassan érkeztek be. Addig is a tábornagy a Dráván hídat vervén, egészen Kanizsáig terjedő apróbb portyázásokat hajtott végre. Azonkívül a bécsi udvari haditanács július 9-én kelt rendeletével szabad elhatározására bízta a tábornagynak, hogy a Valiero velencei tábornok által Dalmáciában végzendő nagyobbszabású portyázásokban is csapatjainak egy részével részt vegyen, de nagyobb szabású hadműveletekre itt sem került sor.

Július havában Károlyváros kapitánya, Herberstein altábornagy hajtott végre egy nagyobbszabású portyázást. 1000 gyalogost és 300 lovast maga mellé véve, július 22.-én Bunics erőd előtt termett, melynek védőrsége néhány órai ellenállás után szabad elvonulás feltétele mellett megadta magát, 1 löveget és 3 kis mozsarat a győzők kezében hagyván. Ezután Herberstein Udbina-ig végigpusztította a Krbava völgyét s aztán bő zsákmánnyal megrakodva tért vissza Károlyvárosba.

Csak amikor Ibrahim Sátán pasa már régen túl volt az eszéki hídon, került az ez ellen tervezett vállalatra sor, micélból Leslie tábornagy hadtestével július végén Légrádból a Verőcétől északra fekvő turanováci táborba vonult, ahonnan 2000 gyalogossal, 1000 vértes lovassal, 8000 dragonyossal és 3000 horvát és magyar lovassal, vagyis összesen 6800 emberrel augusztus 9-én megkezdte az előnyomulást Eszék felé, de a nagy hőség és vízhiány miatt 10-én csak a mintegy 45 kilóméternyire fekvő Moslavina-ig juthatott előre, ahonnan Balogh Gáspárt 1000 magyarral és horváttal, kik közül azonban csak 500-an voltak lovasítva, a kis Dolni-Miholjac török erőd megvételére küldte előre. Balogh oly remekül végezte el feladatát, hogy az általa teljesen meglepett 81 főnyi védőrség, mire Leslie a hadtest zömével odaérkezett, már szó nélkül megadta magát kegyelemre. Augusztus 12-én a hadtestnek ismét Balogh Gáspár által vezetett elővéde Valpó mellett elhaladva, már sűrű, kisebb-nagyobb csatározásokkal tudott csak magának utat törni, miközben 1 hadnagyot és 26 embert vesztett és 13-án a hadtest teljes harckészültségben előnyomulva, mihelyt Eszék közelébe ért, ott már mintegy 1000 főnyi ellenséges lovas és jelentékeny számú gyalogos harcrakészen várta a keresztények közeledését. Leslie tábornagy feltartóztatás nélkül lépésben támadásra vezette előre hadát s miután gyalogsága tüzelésével az ellenséget kissé zavarba és rendetlenségbe hozta, a tábornagy a két szárnyon beosztott horvátokat és magyarokat rohamra rendelte előre. Rövid kézi tusa után sikerült az ellenséget visszavetni és a palánkot a várossal együtt hamarosan megvenni, ahol igen nagy mennyiségű élelmikészleteket találtak. Az ellenség a Drávában lehorgonyzott 16 hadihajót kiszabadította és a vizen útnak eresztette, ellenben a több mint 1100 lépés hosszú bakhidat érintetlenül hagyta.[1] Hajók és egyéb megfelelő átkelési eszközök hiányában a Dráva túlsó partjára nem igen lehetett átkelni, ellenben a Dráva innenső partján beépített bakhídrészt néhány óra alatt a keresztények leégették.

Most aztán Leslie tábornagy, alárendeltjeinek unszolására, hozzájárult az eszéki vár megrohanásához. A város két kapuját sikerült ugyan felrobbantani, de emellett az uralkodó nagy szélben a város tüzet fogott, mely oly gyorsan terjedt szét, hogy abba bejutni szinte lehetetlen volt, akik pedig mégis bemerészkedtek, s ilyenek elég sokan voltak, azok életükkel fizették meg túlbuzgóságukat.[2] A tábornagy erre a céltalan támadás folytatását beszüntette és a következő napon, augusztus 15-én hadteste visszavonulását rendelte el.

Leslie vállalatával majdnem egyidejűleg gróf Erdődy Miklós horvát bán horvát nemzeti csapatjaival, melyeknek kötelékébe magyarok is voltak beosztva, Boszniába tört be. Eredetileg Konstajnica-t akarta megtámadni, de elegendő tűzérsége nem lévén, a gyengébb Dubicá-nak vette útját. Augusztus 23-án 4000 gyalogossal és csak 100 lovassal indulván, négy napi fáradságos menetben, miután a Száván csónakokon kelt át, Dubica előtt termett. A horvátok gyalog keltek át a majdnem víztelen Una folyón és csakhamar hatalmukba kerítették a várost, melyet a folyómenti oldalon még kőfal sem védett. A házak kifosztása után a támadók a várost felgyujtották, de az erőddel, a kellő tűzérség hiányában nem boldogultak s így a Una balpartjára visszatéve, annak mentén megkezdték a visszavonulást. Ekkor a vár védőrsége kitört és üldözni kezdte a visszavonulókat, de Erdődy visszarendelte csapatait és hosszabban tartó heves harc után a törököket visszavetette és az Unába szorította.Mire ezek Dubicába visszatértek, már az erőd is a lángok martaléka lett. Erdődy, aki vállalata alatt mindössze 8 halottat, 20 sebesültet és 12 lovat vesztett, ezek után nyugodtan folytathatta útját busásan szerzett zsákmányával.

Károlyvárosból nemsokára 2300 főnyi erősbítést nyervén, Erdődy újabb portyázásra készült, ezúttal ugyancsak az Una-menti Krupa ellen. De miután hosszantartó esők az Una folyót nagyon megdagasztották, a bán a közelben levő Unán inneni községek egész sorát támadta meg és fosztogatta ki s aztán 12 napi vérengzés után gazdag zsákmánnyal újból visszatért Károlyvárosba.

Még nagyobb pusztítást vitt végbe Herberstein altábornagy a szeptember közepén a Lika-katlanba irányított második portyázása alkalmával. Itt is a városok és falvak egész tömege pusztult el a portyázók rettenetes dühe és kegyetlensége következtében, akik aztán gazdag zsákmánnyal megrakottan tértek vissza néhány napi garázdálkodás után Károlyvárosba.

Egy ízben azonban a törökök is visszaadták a kölcsönt. A táthi csatából visszatérő török seregmaradványok egyike Valpónál egy éppen ott portyázó és fosztogató horvát hadra bukkant, melyet meglepőleg megtámadván, azt majdnem teljesen tönkre tette. De az ilyen eset, amelyben az összecsapás alkalmával a törökök kerekedtek fölül, ritkaságszámba ment.[3]

[1] Az eszéki híd egykorú képét lásd a XVII/13. számú mellékleten.

[2] Dess keyserl. Feld-Marschalls Herrn Grafen von Leslie Kriegs-Operation, in Abbrennung der wltberühmten Brücke des Türkischen Pass in Osseck. Im Jahre Christi 1685.

[3] Mittheilungen des k. k. Kriegs-Archivs, 1885. 246: „Eine Abtheilung Croaten, wleche die Gegend bei Volpovo verheerte, wurde von den nach Belgrad zurückmarschierenden Heerestrümmern des Seraskiers ereilt, und fast ganz aufgerieben. Diese Fälle bildeten jedoch die Ausnahme und im Allgemeinen blieb der Erfolg fast immer auf Seite der, im kleinen Kriege weit überlegenen, ungarischen und croatischen National-Truppen.”