XVII/1., XVII/14. és XVII/15. számú melléklet.

Thököly március végén még mindig a Tiszántúl, Rakamaznál volt,[1] amikor megtudta, hogy a Rozsnyó tájékán tartózkodó Schultz[2] minden valószínűség szerint Eperjes ellen készülődik.[3] Pedig a császári tábornok ezúttal merész mozdulattal a sokkal messzebb fekvő Ungvár alá szállt és azt május 2-án ostrom alá fogta.[4] Thököly, Fajgel kassai kapitány tanácsára Schultzot Kis-Szeben ostroma által gondolta Ungvár elhagyására bírni, azonban Feldmayer Simon az eperjesi parancsnok, erejének elégtelenségére hivatkozva, nem mert a neki szánt feladatra vállalkozni.[5] S így nem maradt más hátra, mint magát Schultzot megtámadni, amihez azonban Thököly előbb minden erejét össze akarta szedni. „Időközben – írja Angyal id. m. II, 131. – az ungvári őrség tartotta magát, noha Schultz már a várfalhoz közel jutott sáncaival. Galambos Ferenc volt a vár parancsnoka, ki megígérte Thökölynek, hogy „előbb rabságbaesett, vagy fegyver mérge miatt kimult hírét hallja”, mintsem Ungvárt feladja…[6] Az ostromlókat Vay Ádám, Ottlyk s a munkácsiak portyázásai is háborgatták,[7] de Schultzra nézve még nagyobb baj volt az, hogy nem volt elég ostromszere. A marhák hiánya s az árvíz miatt nem szállíthatták utána a kért ágyúkat és nemsokára belátta, hogy a jó fordulat, melyet az őrség valamelyik főtisztjének elpártolásától várt, nem fog bekövetkezni. Már pedig veszélyes volt helyzete ily messze a főhadiszállástól s mivel a török segítség híre is elterjedt, május 22-én elhagyta Ungvárt.[8] Ép e napokban egyesültek Hanusfalvánál a már régóta gyülekező kurucok s Petróczy vezérlete alatt Szent-Mihály (a mai Nagy-Mihály) mellett érzékeny veszteséget okoztak a visszavonuló Schultznak.[9] E kölcsön csakhamar visszatérült. Andrássy Péter mint Thököly híve nem jól érezte magát Krasznahorka várában, kivált mióta a labancok mind szabadabban nyargalták Gömör, Szepes és Torna szegletét. Atyja Miklós pedig, még kedvezőtlenebbül tűrte Thököly uraságát s nem valószínűtlen a gyanú, hogy az Andrássiak hívták Schultzot Krasznahorka alá június elején, midőn a tábornok Ungvárról Szepesbe érkezett. Bizonyos, hogy Schultz Gombos Imrével minden ellenállás nélkül elfoglalta a várat, melynek őrsége is császári szolgálatba szegődött.”[10] Más nagyobb vállalatba Schultz egyelőre nem fogott s a kisebb csete-patékban hol az egyik, hol a másik fél szenvedte a rövidebbet.[11] Igy többek között a szendrőiek rácsaptak Ónodra s felgyujtották a várost, úgy hogy az majdnem teljesen elpusztult.[12]

Amikor a szerdár majdnem az összes Magyarországon levő török és tatár csapatokat a Duna felé magához rendelte, a Nagy-Sárosban tartózkodó Schultz, akinek német és horvát csapatai június végén már a 10.000 főnyi létszámot is meghaladta, a hozzá beosztott magyar csapatok pedig 4000 embert számláltak, június közepe után jelentést küldött Bécsbe, hogy Eperjes megtámadására indul.[13] Már ezt megelőzőleg július 17-ikétől kezdve, a tábornok egy előre küldött különítmény által körülzáratta a várost és csak a nehéz tűzérség beérkezése után, július 21-én fogott hozzá a tulajdonképeni ostromhoz, amelynek képét a XVII/14. számú melléklet mutatja.

Eperjes ostromát Angyal id. m. II, 133–135. és a Mittheilungen des k. k. Kriegs-Archivs, 1885. évf. 247. összeállítása nyomán, előbbiét hellyel-közzel szószerint közölve, a következőkben foglaljuk össze: A várat Feldmayer és Szenczi István védték 1700 főnyi őrséggel. E számba foglaljuk a német zsoldosokon s magyar katonákon kívül a nemeseket, polgárokat, jobbágyokat, mesterlegényeket s tanulókat, kik szintén fegyvert fogtak s a katonákkal együtt megígérték, hogy senki társát a megadásra nem fogja emlékeztetni. S valóban nem csekély elszántsággal védte magát az őrség a majdnem két hónapig tartó ostrom alatt. A vár parancsnoka minden tőle telhetőt megtett a vár ellenállásának fokozására.[14] Nem a zsoldosok voltak a legelszántabbak; a többiek lelkesebbek voltak vallásuk védelmében. Az utolsó percig hitték, hogy segítséget fognak kapni, de Thököly csak portyázó csapatokkal háborgatta az ostromlókat, akikkel egyetértőleg a védőrség vakmerő kirohanásokat hajtott végre.

Schultz két irányban rendelte el az ostrommunkálatok megkezdését, illetve vívóárkok ásását. Az egyik jobboldali támadást Württemberg György Frigyes herceg ezredes, a másikat az alsó, vagy kassai kapu ellen Thim ezredes vezette.[15] Schultz ismételten felszólította a vár parancsnokát megadásra, de választ egyszer sem kapott. Augusztus 13-án Württemberg herceg a vele szemben levő ravelint elfoglalta ugyan, de ez 300 emberének életébe került. Közben az ostrommunkálatok és a vár lövetése a nem elég hatásos ágyúkból csak igen lassan és gyenge eredménnyel haladtak előre.[16] Ennek ellenére Schultz augusztus 26-án éjfél után az alsó kapunál mutatkozó rés ellen rohamot intéztetett, melyet azonban 6 tiszt és több mint 300 embernyi veszteséggel három órai kemény harc után minden eredmény nélkül be kellett szüntetnie. Ez alkalommal az eperjesi asszonyok szorgalmasan vitték a köveket és a forró vizet a megtámadott bástyára.

Szeptember 1-én Veterani ezredes két 28 fontos ágyút és jelentékeny mennyiségű lőporkészletet hozott Szendrőből, miért is ezután az ostrom hatásosabban volt folytatható. Szeptember 4-én a várfal ennek folytán már erősen meg volt rongálva és a Mészárostoronyban is nagy rés tátongott.

A magát eddig olyan derekasan viselt védőrség és annak parancsnoka hiába számított a Kassa felől biztosra várt felmentésre, ehelyett az a szomorú hír lepte meg őket, hogy a török Thököly megsegítését megtagadta. Hiába kérte ez a török pasákat, segítsék a kiválóan fontos város felmentésében, azok még néhány száz főnyi segítséget sem voltak hajlandók átengedni. Igaz, hogy ezt nem is igen tehették, mert a szerdár, mint már fentebb említettük, már előbb összes csapatjait a Dunához rendelte, sőt még Thökölyt is minden hadaival együtt a Gellérthegy alatti táborában való megjelenésre utasította.[17] Sőt az eperjesiek nemcsak hogy felmentésre nem számíthattak, hanem azt is megtudták, hogy hamarosan egy több mint 10.000 főnyi császári hadtest beérkezésével kell számolni. Ily körülmények között Feldmayer szeptember 9-én a városi tanáccsal már fontolóra vette a szükségessé váló alkudozások megkezdését. Másnap meg is kezdték az alkudozásokat, miközben néhány kishitű és türelmetlen polgár és fölkelő egy kis kaput kinyitván, azon át a württembergi herceg hadosztályának egy részét beengedték, mire a polgárok kitűzték a fehér zászlót. És bár hamarosan a felsőkapun át is beözönlött a császári katonaság, Schultz mégis megkötötte az alkut a kiküldött megbízottakkal. Ennek értelmében Feldmayernek császári szolgálatba kellett átlépnie, míg Szenczy, a magyar kapitány és hajdúi tetszésük szerint átpártolhattak, vagy elvonulhattak. Amikor Schultz szeptember 13-án a meghódolt városba bevonult, ott többek között 30 ágyú és 2 mozsár került az ezt megszálló császáriak kezébe.[18]

Eperjes megvétele után Schultz parancsot kapott, hogy abban az évben igen bőnek ígérkező hegyaljai szüretet megvédje a fölkelők ellenében.[19] A vett parancs folytán Schultz a „Tiszavidék kulcsa”, Tokaj alá szállt. A tokjai hajdúk Schultz közeledésének hírére lelőtték a Thököly által parancsnokukká kinevezett német tisztet és már előre kegyelmet kértek Schultztól, aki ezek szerint szeptember 29-én ellenállás nélkül szállhatta meg a várost. Ugyanekkor Barkóczy Ónodot foglalta el[20] és október középéig már Szerencs, Boldogkő, Ibrány, Kisvárda és Kálló is meghódoltak; utóbbi kettő gróf Wallisnak adta meg magát kapituláció útján.[21]

Tokaj megvétele után Schultz Sárospatak megvételéhez fogott hozzá,[22] de ekkor Caprara őt Kassa alá rendelte, ahova időközben a tábornagy Érsekújvárról a felsőmagyarországi hadtest erősbítésére kirendelt csapatokkal már beérkezett. Kassán Caprara végleg átvette Schultztól a parancsnokságot, akivel „nem voltak megelégedve a lotharingiai herceg főhadiszállásán; azt állították róla, hogy nem igen buzgólkodik, mióta meggazdagodott, s hogy a magyarok nagyon gyűlölik.[23] Pedig lehető kímélettel önkénytes meghódolásra akarták bírni a felkelők maradékát, s a szelídebb modorúnak ismert Caprara a már júniusban kiadott patens és utasításai alapján, egyedül Thökölyt zárta ki a kegyelemből.[24]

Thököly még Eperjes ostromlása közben, látván, hogy a török teljesen cserben hagyta, újra érintkezést keresett a bécsi udvarral, azonban megbízottait, Szirmayt és Petneházyt, azzal a kijelentéssel, hogy „őfelsége nem alkuszik Thökölyvel”, október 4-én Caprarához utasították.[25] „Bécsben tudták, – írja Acsády id. m. VII, 435. – hogy Thököly nem veszélyes többé s a porta fogja reá a végcsapást mérni. Török részről folyton békét kértek s azt hitték, hogy megkapják, ha a gyűlölt Thökölyt kiszolgáltatják az udvarnak. E hitüket a császári tábornokok, kikkel érintkeztek, tervszerűen táplálták. Mikor Ibrahim pasa, a török hadak fővezére, augusztus végén Károly hercegnek újabb békeajánlatokat tett, követe egyenesen kimondotta, hogy kész megbüntetni a háború felidézőjét,[26] ki alatt Thökölyt értette.” Amikor pedig a szerdár a táthi vesztett csata után Pestről Eszék felé vonult, végképpen megfogamzott lelkében az a gyanú, hogy balsikerét jórészt Thökölynek tulajdoníthatja, akit hiába hívogatott sátorába s akit különben is Törökországban utóbbi időben mindenki gyűlölt.[27] Ezért szeptember végén meghagyta az újonnan kinevezett Achmed váradi pasának, hogy kerítse kézre Thökölyt s egyúttal Apaffynak is írt, hogy fogassa el, ha esetleg Lengyelország felé akarna kiszökni.[28] „Kevéssel ezután – írja folytatólag Acsády – Thököly, aki tartományából mindinkább kiszorult, Kállóba húzódott. Ez a vár (mint fentebb láttuk) csakhamar szintén elesett s a fejedelem legkiválóbb hívei: Petróczy István, Kende Gábor, Szirmay András, Deák Ferenc, Ubriczy Pál kíséretében, másfélezerre olvadt seregével török területre, Biharba volt kénytelen menekülni.Távozása csakhamar lesújtotta híveit, kik tömegesen hódoltak meg s a kurucok sok régi, kipróbált főembere letette a hűségesküt. Köztük volt a legvitézebb huszár, Petneházy Dávid ezrdes, ki szeptember végén csatlakozott katonáival Caprarához. Eljárását csakhamar igazolták az események. Thököly Konyár alatt ütött tábort s ott vette a váradi pasa szivélyes meghívását, jöjjön be hozzá. Néhány hívével október 15-én Váradra ment tehát, hol katonai pompával fogadták. De alig ért a várba, a pasa fogságra vetette, vasra verette, kezét hátra kötöztette, még azon éjjel hat társával szekeren Jenőbe küldötte. A pasa Petróczyra bízta a konyári hadak vezetését, s hogy Thököly sorsára ne jusson, Petróczy elfogadta a megbízást. Szirmay Andrásnak még előbb sikerült a táborba kijutnia, hol a rémhír teljes fejetlenséget okozott és senki sem tudta, mit csináljon. „Magunk között – írja Szirmay[29] – meghasonlottunk, olyak lévén, mint a pásztor nélkül való juhok.” Mikor Petróczy is megérkezett, a főemberek Szentiványi Menyhértet és Székely Andrást Caprarához küldték, hogy felajánlják hódolatukat. A követek azonban előbb Munkácsra tértek be. Igy Caprara válasza megkésett, miközben a nemesek, németek, dragonyosok Petróczyval Máramarosba húzódtak. De Visk és Huszt közt Károlyi László a szatmári őrséggel egy csapatjukat megrohanta s Szirmay Andrást vagy 120 társával elfogta.[30] Ellenben az a mintegy 1000 ember, ki Konyáron maradt, kegyelmet kapott s október 24-én meghódolt.

„Thököly elfogatása emlékezetes történeti esemény, mert a rövid fogság teljesen megfosztotta eddigi politikai jelentőségétől.

Pályája, mely oly fényesen indult, immár tönkre volt téve. Hasztalan igyekezett a porta csakhamar jóvátenni a hibát, Thököly tekintélyét többé vissza nem állíthatta. A fejedelem egyszerű emigráns lett, ki fel-feltűnt ugyan a politika számításaiban, de komoly tényezővé nem vált többé soha. Egy nagy, másfélszázados elv dőlt ekkor össze s a váradi pasa, midőn Thökölyt oktalanul elfogatta, a török-magyar barátságot örökre ketté vágta. A magyarság nemzeti törekvései ez időtől fogva végleg elváltak a töröktől. Thököly volt az eszme utolsó képviselője s bukásával maga a török-magyar barátság politikai rendszere bukott meg. A magyarok a Thököly esetének hírére, mind otthagyták a csalfa törököt.”

Kassa ostromát ekkor már Caprara megnyitotta. „A nevezetes várat[31] – írja Angyal id. m. II, 149. – majdnem 2000 főnyi őrség védte Fajgel Péter vezetése alatt. Fajgel körül voltak Thököly legkiválóbb hívei, mint Géczy István, Keczer András, Bezzeg György, Hidvégi, Szalay Pál, Dobay Gábor, Petneházy s Tunyogi Sámuel, s több abaúji nemes. Sűrű kirohanásokkal háborgatták az ellenséget. Október 12-én, midőn az ostromlók víárkai már a vár külső árkához közeledtek,” érkezett Petneházy többi társaival a császári táborba, hogy Lipótnak a hűségeskűt letegyék. Október 15-én – írja folytatólag Angyal – a tábornok a várba küldötte a császári kegyelmi patenst. Visszaküldötték neki azon üzenettel, hogy Thökölytől kell kérnie a várat. – A kassai őrség el volt látva pénzzel. Az ostrom alatt Thököly ezüstneműiből egy szállítmány a várba jutott, s Géczy Zsigmond is hozott Fajgelnek 1000 aranyat. A 470 márka ezüstből pénzt vertek a Munkácsról nemrég Kassára áthelyezett pénzverdében, s Fajdel az 1000 arany egy részéből zsoldot fizetett.”

A tuladjonképpeni ostromot Caprara október 17-én kezdte meg s a következő napon már be is állították a lövegeket az elkészült ütegbe, ami azonban a védőrség állandó és hathatós tüzelése folytán csak igen súlyos veszteségek mellett volt elérhető. A halottak között volt a 28 éves György Frigyes württembergi herceg is, akit egy ellenséges ágyúgolyó terített le.[32] Október 19-én hajnalban Caprara 10 ágyúból kezdte meg a város lövetését, melyet a védőrség szorgalmasan és jó eredménnyel viszonzott, de már délután a védők tüze erősen alábbhagyott. Ekkor érkezett be ugyanis Thököly elfogatásának híre, ami nagyon megbénította a védők munkásságát. Sőt másnap már alkudozásokba is bocsátkoztak, de miután el nem fogadható feltételeket szabtak, így többek között a császár kötelezettséget vállajon arra nézve, hogy Thökölyt kiszabadítja a fogságból, a tárgyalások megszakadtak és Caprara intézkedéseket tett egy második üteg építése és a várárkon való áthatolás iránt. De már október 22-én az újra megindult tárgyalások, főleg, miután Petneházyék is azt javasolták a kassaiaknak, hogy ugyanazon feltétel alatt, mint az eperjesiek, ők is adják meg magukat, eredményre vezettek és október 25-én reggel megtörtént az átadás, miután a védőrség már 24-én elhagyta a várat. Ebben a császáriak 80 löveget és nagymennyiségű lőszerkészletet találtak. A létrejött egyezmény szerint Caprara biztosította a kassaiak vallásszabadságát, Thököly volt híveinek javait pedig visszaadta. A védőrség kivonulását Angyal id. m. II, 152. ekképpen írja le: „Tizenegy órakor vonult ki az őrség; Géczy, Thököly udvari kapitánya lovagolt a menet élén 500 lovassal. Következett Petneházy az abaúji nemesekkel szép lovakon s fényes öltözetben. Petneházyt Fajgel Péter követte, a majdnem 1000 főnyi gyalogsággal, s végül mentek Thököly német zsoldosai. Caprara még a szökevényeknek is megengedte a hazamenetelt, ha nem akartak újra szolgálatba lépni…”[33]

„Ezek szerint – írja Acsády id. m. VII, 438. – tulajdonképpen a török játszotta a németek kezére Felső-Magyarország fővárosát, mely oly hősiesen küzdött „hazája szabadságáért és lelkiismerete függetlenségéért.[34] November 3-ikáig egymás után adta meg magát Szádvár, Patak, Regécz és Ungvár. Maga Zrinyi Ilona mentette fel őrségüket az eskü alól, melyet férjének tettek. Ekkor szabadult meg végre Koháry István, Fülek várának 1682. évi elszánt védője, aki a Lipót iránti tántoríthatatlan hűségéért három évet töltött Munkács, Patak és Ungvár börtöneiben.[35] Thököly felsőmagyarországi fejedelemsége megszűnt s az egész felvidék visszatért a király hűségére. November 5-én már csak egyetlenegy vár állt ellent, az erős Munkács, hol Zrinyi Ilona maga lobogtatta tovább a zászlót, mely kiesett férje kezéből. Thököly elvesztett mindent, csak hitvese szerelmét, örökös vonzalmát nem. „Vagy élet, vagy halál! Semminemű félelem, sem nyomorúság – írta már előbb férjének – engemet kendtől el nem rekeszt.” Eleinte nem akart várba zárkózni s gyalog is kész volt férjéhez sietni.[36] De Thökölyt a török elfogta s így meg kellett maradnia Munkács várában, melynek védelme nevét örök dicsőséggel övezte…[37]

„A budai pasa október 22-én jelentette Thököly elfogatását a németeknek. Ezek egyszerűen markukba nevettek, mert Kassa és Felső-Magyarország birtokában, Thököly személyével nem sokat törődtek. Csúfot űztek a váradi pasából s gúnyosan mondották, hogy a Thököly fejére kitűzött 10.000 tallér díjat akarta megnyerni…. Pár hét alatt a török belátta tévedését és sóhajtva mondotta: „bár több Thököly is volna”, most nagy hasznukra lehetne… Ismét azzal biztatták tehát az október vége óta Belgrádban volt Thökölyt, hogy olyan urrá teszik, minő eddig sohasem volt. A vérmes reményű Thököly hitt a szép szónak s hálát adott „dolgainak ennyiben való boldogításáért”.[38] November 26-án értesült Kassa átadásáról s párthívei tömeges elpártolásáról. Étlen-szomjan töltötte nagy keserűségében e napot. Csakhamar Ibrahim szerdárt megfojtották s helyére Achmedet nevezték ki, mire Thököly teljesen visszanyerte szabadságát. De új helyzetet talált s hívei, kiket csatlakozásra szólított fel, azt felelték, térjen meg maga is koronás királya hűségére.

„A felsőmagyarországi fejedelemség ily könnyen megszerzett területével Lipót király kész hadsereget is kapott. A hűségre térő kuruc katonák száma októberben 12.000, a következő hónapban 17.000-nél is nagyobb volt.[39] A legkitűnőbb katonai anyag, edzett, vitéz nép, mely égett a harckedvtől, a vágytól, hogy bosszút álljon a hitszegésért a törökön. E hadat csak szervezni kellett, hogy kiváló részt vegyen a további küzdelmekben. A nádor azt ajánlotta, használja fel az udvar a kedvező alkalmat, s alakítson legalább 10.000 főnyi állandó magyar hadsereget. Caprara helyeselte az eszmét s a kuruc hadaknak ezredekbe osztását sürgette. Bécsben foglalkoztak is a tervvel,[40] de mint rendesen, nem tettek semmit.[41] Nem is fizették a kurucokat, kik a császári zászló alatt a legnagyobb ínségbe jutottak, félmeztelenül jártak a téli hidegben s abból éltek, amit a szegény paraszttól elvettek. Igy a nagy sereg mindinkább elzüllött, szétoszlott. Egy része úgy okoskodott: mint élhetek, úgy élek. Útonálló, futó betyár, szabad katona lett… Az ily szegény legények néhol annyira megszaporodtak, hogy kiírtásukra valóságos hajtó vadászatokat rendeztek. Mindazonáltal a Thököly-féle haderő tetemes része megmaradt a császári zászló alatt s dicsőséggel működött közre a további küzdelmekben, melyeknek a tél sem vetett véget. Heves, Török-Szent-Miklós, Szolnok, Szarvas, Arad, Szent-Jób visszafoglalása főleg a volt kurucok műve, kik felgyujtották Eger külvárosát s még a temesi pasát is megremegtették. Igy a kurucok tevékeny közreműködésével messze területek szabadultak föl a Tiszánál és a Tiszán túl. Kitűnő magatartásukat a Bécsben időző diplomácia is elismerte s jelentéseiben nagy dícsérettel szól hőstetteikről. Sőt Buonvisi nuncius 1686 január 24-én egyik híres vezérüket, a kálvinista Petneházyt arany lánccal tüntette ki s nunciusa e tettét maga a pápa örömmel hagyta jóvá.”

Caprara tábornaggyal egyidejűleg Mercy altábornagy és a hozzá beosztott Heissler tábornok dandárai is elindultak a vett parancs értelmében[42] Érsekújvárról a Tisza felé. Mindketten mindenekelőtt a hevesi török őrséget lepték meg, mely Eger várában akarta magát biztonságba helyezni és 200 embert és 4 ágyút foglaltak el tőle.[43] Miután útközben Szent-Miklóson még nagyon sok élelmiszert kerítettek hatalmukba, október 12-én Szolnok előtt termett a két tábornok. A török parancsnok be sem várta a támadást, hanem a Tiszán átkelve, maga mögött a hidat elégette. Azonbam Mercy a csak gyengén megrongált hídon át utána iramodott és jelentékeny számú foglyot s néhány ágyút is elszedett tőle. Ezután a két tábornok a törökök által alig védett Szarvast és Gyulát szállotta meg. November elején a császári csapatok Hatvan és Eger várát kezdték nyugtalanítani, sőt Mercy Eger ostromához is hozzáfogott, de miután a törökök a vár körül fekvő területet teljesen elpusztították, 8 nap mulva kénytelen volt az ostrommal felhagyni.

Közben Mercy tábornok, megtudván, hogy a szófiai pasa tömérdek élelmi készlettel Aradig jutott, december 6-án Petneházy vezette 2000 hajdúval és 1500 huszárral, 800 vértessel, 400 dragonyossal, vagyis összesen 4700 emberrel, 5 löveggel és 1 mozsárral Szolnokról elindulván, gyors menetekben oda sietett és december 9-én oly meglepően támadta meg az aradi törököket, hogy mindjárt az első rohammal sikerült a palánkot és a várost hatalmába ejteni. Rövid harc árán Mercy az összes készletek birtokába jutott s a törökök közül mintegy 1000-et levágva, 400-at foglyul, 10 löveget és 16 hadilobogót pedig zsákmányul ejtett. A városnak nagyobbára rác és zsidó lakosai oly gazdagok voltak, hogy a császáriak itt nagyobb zsákmányra tettek szert, mint a hírneves Érsekújvárban.[44]

Az aradi vállalat sikere elsősorban Petneházy érdeme volt, amiért Lipót a kuruc ezredesnek elismerése jeléül nehéz aranyláncot küldött, melyen gyémántokkal szegett arcképe függött.[45]

A temesvári pasát ez a merész portyázás annyira rémületbe ejtette, hogy szintén meglepő támadástól tartva, a külvárost és a váron kívül fekvő összes épületeket elhamvasztotta és még más messzemenő intézkedéseket tett Temesvár védelmére.[46]

Szolnokra visszatérve Mercy altábornagy a zsákmányolt élelmiszerkészleteket a Tisza–Kőrös mentén elhelyezett csapatjai között osztotta szét.

[1] Az előzményeket lásd a 118. oldalon.

[2] Lásd a 118. oldalon.

[3] Feldmayer Simon, Eperjes parancsnokának márc. 30.-án kelt levele Thökölyhez (Történelmi Tár, 1886. 135.)

[4] Relationis Hist. Autumnalis Continuatio, 1685, 17.

[5] Fajgel Kassán kelt máj. 19. és 20.-iki, valamint Feldmayer Eperjesen máj. 28-án kelt levele Thökölyhez (Török-Magyarkori Államokmánytár, 40–41. és Országos Levéltár, Lymbus.)

[6] Galambos, Thökölyhez, Ungvár febr. 20. (Orsz. Levélt. Lymbus.)

[7] Rády László Thökölyhez, Szerednye máj. 19. és Kende Gábor levele Thökölyhez, Munkács máj. 14. (Orsz. Levélt. Lymbus.)

[8] Jenei Sámuel, Thökölyhez, Lelesz, máj. 15. (Török-Magyar Államokmt, 26.). – Beothius id. m. II, 171: „Weil aber Gen. Schultz an einigen nothwendingen Instrumentum Mangel hatte und einige mit einem gewissen Officier gepflogene Intelligenz war entdeckt worden, wurde nicht für rathsam erachtet, dieses sich verzweiffelt-wehrenden Ratzen Nests zu Ruinirung des ganzen Corpo gross anzunehmen, sondern die Belagerung lieber mit geringen, als grossen Verlust aufzuheben.”

[9] Fajgel Thökölyhez u. o. 41. és Rel. Hist. Aut. Cont. 18. – Ottlyk önéletrajza 30. – Galambos Radicshoz, máj. 22. (Török-Magyarkori Államokmt. 45)

[10] Andrássy Péter Thökölyhez, Krasznahorka május 17. s a július 30-iki vallatás Krasznahorka ügyében (Török-Magyarkori Államokmt. VII, 49. 85.). – Az osztrák történetírás (Kriegs-Chronik Öst. Ungarns, II/1. 81.) is sopánkodva vallja be: „Das einzige Ergebniss des Frühjahr-Feldzuges in Ober-Ungarn bestand in der Einnahme des Schlosses Krasznahorka. Más nagyobb

[11] Kriegs-Chronik Öst. Ungarns, III/1, 81: „Bald nach der Einnahme des Schlosses Krasznahorka erhielt Schultz den Befehl, sich auf die Beobachtung des Feindes zu beschränken. Während dieses Temporisirens kam es zu wiederholten Zuzammenstössen mit dem Gegner, bei felchen, da die Streitkröfte Thököly's denjeginden des Generals Schultz noch überlegen waren, die Kaiserlichen einzelne Scplappen erlitten.”

[12] Petróczy levele, Thökölyhez, Ónod jún. 5. (Török-Magyarkori Államokmt. 57.) – Az ónodi vitézlő rend Thökölyhez, jún. 5. (Thököly-levéltár, I. csomó.)

[13] Schultz jelentése, Nagy-Sáros júl, 19. (Registratur des Reichs-RKriegsministeriums.)

[14] Mittheilungen des k. k. Kriegs-Archivs, 1885, 247: „Feldmayer, der Commandant von Peries, war zum hartnäckigen Widerstande bereit und hate für dieen die besten Massregeln ergriffen. Die Dächer waren agbetragen, dafür Erde aufgeschütten und überall zweckmässige Vorkehrungen für den Fall einer Feuersbrunst getroffen worden. Angeblich hatte Felcmayer auch einenGalgen aufrichten und jeden Kleinmüthigen, der von einer Übergabe der Stadt sprechen würde, mit sofortigem Tode bedrohen lassen.” – Boethius, id. m. II, 172, meg pláne 3 akasztófáról beszél: az egyiket a magisztrátus, a másikat a polgárok, a harmadikat a katonaság részére állította volna fel Feldmayer.

[15] Boethius, id. m. II, 172.

[16] Mittheilungen az id. h.: „Die Situation der Belagerer war überhaupt nichts weniger als günstig. Thököly's leichte Truppen umschwärmten das Lager und sstöten die Zufuhr, weshalb Mangel und Krankheiten im kaiserlichenHeere einrissen. Fast noch bedenklicher erschien der Umstand, dass die Geschütze von meist ungenügendem Calibern waren und auch für diese die Munition nur knapp zureichte, so dass an einen wirksamen Minenkrieg gar nicht gedacht werden konnte.”

[17] Ottlyk önéletrajza, 32. – Rusztem Cselebi, Thökölyhez július 24.-én (Török-Magyarkori Államokmt. 80.)

[18] A már idézett munkákon kívül: Chronikon Eperjesiense, 135–147. – Katona, id. m. XXXV, 184. – Wagner, Hist. Leop. I, 669. – Spángár, Magyar Krónika, 45. – Veterani's Feldzüge in Ungarn, 22.

[19] Az udvari kamra parancsa Caprarához. Csász. kir. udvari kamarai levéltár.

[20] Registratur des Reichs-Kriegesministeriums, Caprara jelentése, Rimaszombat, okt. 1.

[21] Schmidt, Hist. Otom. II, 200. – Hist. des Troubles de Hongrie, IV, 144. – Wagner, Hist. Leop. I, 669. – Spangár, Magyar Krónika, 45. – Registratur des Reichs-Kriegsministeriums. Gróf Wallis jelentése, Szatmár okt. 15: „Der Thököly hat sich diesseitz der Theiss begeben; Kálló und Klein-Vardein seind mit accord bekommen und besetzt worde.”

[22] Mittheilungen des k.k. Kriegs-Archivs, 1885. 248. – Relatio Status Superioris Hungariae Eperjesini, 13. october (Orsz. Levéltár, Lymbus).

[23] Klopp, Corrispondenza epistolare, 87. Marco d' Aviano levele Lipóthoz, aug. 23.

[24] Corner szeptember 16.-iki dispacciója.

[25] Kriegsregistratur, 370.

[26] Mittheilungen des k.k. Kriegs-Archivs, 1885, 236.

[27] A bécsi udvar konstantinápolyi ügynökének jelentése aug. 8. Bécsi udvari könyvtár kézirata: „Thököly… ha totalmente perso il credito, tanto e arrabbiato il Popolo Turco contra di lui que lo verrebbe morton.”

[28] Az elfogató parancsot lásd a Török-Magyarkori Államokmt. VII, 97. oldalán. – Az elfogatás okáról és következményeiről dr. Károlyi Árpád, Buda és Pest visszavívása 1688-ban című munkája 114. oldalán ezeket írja: „Ez óriási horderejű cselekmény okához a legkülönfélébb kombinációk fűződtek egész Európában… Némelyek azt mondták: neszét vette a porta, hogy Thököly Lengyelországba Sobieskyhez akar menekülni, a szultánt hűtlenül elhagyni – s ezért fogatta el.Mások azt beszélték s ebben nagyobb is volt a valószínűség, hogy mivel a konstantinápolyi nép s a janicsárok egyre lázonganak s az 1685. nyári campagne rossz kimenetele az elkeseredést a török fővárosban legfelsőbb fokig emelte: bűnbakot kellett keresni s mint a két császár közötti viszály okát, Thökölyt szemelte ki a porta e szomorú szerepre. (Labausme Croissyhez 1685. nov. 8. Párisi Külügyi Levéltár, Autriche. – Schmettau jelentése 1685. nov. 4. Berlini Állami Levéltár.) Híre is ment, hogy a kuruckirályt megfojtatá s megnyúzatá a nagyvezír és fejét Konstantinápolyba küldé a lázongó nép dühe lecsillapítására… Az igazi ok Ördög Ibrahim, a magyarországi szeraszkír végzetes ballépésében keresendő. Ibrahim minden áron békét akart s mivel talán keresztény részről azt az ellenvetést hallotta, hogy addig, míg a porta Thökölyt pártolja: a békéről szó sem lehet: egyet gondolt s akár a Thököly iránt rosszindulatú nagyvezír Kara Ibrahim beleegyezésével, akár önhatalmúlag elfogatta a bujdosók vezérét, hogy jó békefeltételek fejében az osztrákoknak kiszolgáltassa. (Schmettau jelentése 1685. nov. 4. Berlini Állami Levéltár és Girardin jelentése, XIV. Lajosnak, 1686. jan. 11. Konstantinápolyból. Párisi Állami Levéltár, Turquie.) Annyi áll, hogy Ördög Ibrahim nagyobb kárt urának, nagyobb szolgálatot Lipótnak akarva sem tudott volna cselekedni. Egész Európában ez volt az egyhangú vélemény.” – Mittheilungen des k.k. Kriegs-Archivs, 1885, 250: „Von welcherlei Art die Motive, die des Seraskiers Handeln bestimmten, immer sein mochten, so vermochte er doch keinen Schritt zu thun, der dem Kaieser grösseren Vortheil bringen musste, als die Verhaftung Thököly's.”

[29] Dongó Gyárfás Géza, Szirmay András naplója. Adatok Zemplén vármegye történetéhez.

[30] Szirmay Antal, Notitia Historica Comitatus Zempléniensis. – Károlyi Sándor autobiographiája, Katonánál, id. m. XXV, 195.

[31] Egykorú képét a XVII/15. számú melléklet mutatja.

[32] Bécsi Állami Levéltár, Journaux des Campagnes, stb.

[33] Relatio Status Superioris Hungariae (Orsz. Lev., Lymbus.). – Ottlyk önéletrajza. – Bécsi Állami Levéltár, Conferencz-Protocolle, 24. b. 1685. és Inquisitio in anno 1685. (N. R. A. Fasch. 927. Nro. 39. Orsz. Levélt., Fajgel és Weber vallomásai. – Boethius, id. m. II, 180–200.

[34] A brandenburgi követ jelentése.

[35] Postuma memoria Stephani Koháry, 35.

[36] Thaly Kálmán, II. Rákóczy Ferenc ifjúsága, 46.

[37] Mittheilungen des k. k. Kriegs-Archivs, 1885. 252: „Helene, Thököly's Gattin, hatte sich mittlerweile in Munkács eingeschlossen. Caprara, dessen Capitulations-Vorschläge unbeachtet geblieben waren, liess noch in vorgerückter Jahreszeit gegen diesen festen Platz einen Belagerungsvrsuch unternehmen, welcher jedoch an dem energischen Widerstander der heldenmüthigen Frau scheiterte. Die Kaiserlichen mussten sich darauf beschränken, Munkács den Winter hindurch leicht blokirt zu halten.”

[38] Thaly Kálmán, Thököly naplói II, 257–31.

[39] Thaly, az id. h.

[40] A Csáky István által november végén beterjesztett jelentéshez csatolt „Lista” szerint számuk 17.068 embert tett ki. (Registratur des Reichs-Kriegsministeriums.)

[41] Károly Árpád, id. m. 122.

[42] Lásd a 140. oldalon.

[43] Journaux des campagnes, stb.

[44] Wagner, Hist. Leop. I, 671. – Katona, id. m. XXXV, 188. – Hist des révolutions des Hongrie, I. 320. – Hist des troubles de Hongrie, IV, 167.

[45] Károlyi Árpád, id. m. 130. – Schmettau, Brandenburg bécsi követének 1686. jan. 31-iki jelentése Berlinbe. – Bécsi Kriegs-Registratur 1686. január 15.-iki kelettel: „dem Petneházy seines Wohlverhaltens haber bei Eroberung Arath und glücklichen Treffen, mit einer goldenen Ketten und Medaglia zu remuneriren.”

[46] Bécsi császári Házi Udvari és Állami Levéltár, Récit des campagnes de Charles de Lorraine.