Az Esztergom fölmentésére kijelölt csapatok elvonulása után Caprara tábornagy a szoros hírszerző, földerítő és biztosító szolgálat szabályozásán kívül, mire a tábornagy főkép Bercsényi 300 huszárját használta fel, legelső feladatának tekintette, hogy az igen nagykiterjedésű külső körülsáncolási vonalat (Circumvallations-Linie) a vár nyugati oldalán megfelelően megrövidítse és hogy a már nagyon leapadt Nyitra gázlóit tábori sáncok által elzárja.[1] Ezek a munkálatok annyira igénybevették az ostromló hadtest idejét és erejét, hogy a két árokgát és a nagy gátony további kiépítése augusztus 7-én és 8-án csak csekély mértékben haladt előre. Mivel a jobboldali tőzsegát (n.) a Forgách-bástya főréséhez már igen közel jutott, a török védőrség azt bombákkal, szurkos tekercsekkel és más gyújtóanyagokkal újból felgyújtani igyekezett, ami azonban a jól alkalmazott elővigyázati rendszabályok folytán nem sikerült.

Augusztus 10-én a tábornagy több helyen megmércéztette a Nyitra vizét, mely általában véve alig ért térden fölül. A következő napon a munkások főleg a jobboldali rőzsegát (n.) kiszélesítésén fáradoztak. Ezeket a munkálatokat az ellenség tőle telhetőleg zavarni igyekezett, ami azonban nem nagyon sikerült. Augusztus 12.-én éjjel 12 löveget állítottak be a nagy gátonyba (t.) és a baloldali rőzsegát (m.) munkálatai is előbbre haladtak. Azonban holdfényes éjszaka lévén, ez alkalommal ellenséges tűztől 7 ember életét vesztette, 23-an pedig súlyosan megsebesültek. Augusztus 13.-án éjjel a munkás osztagoknak ismét 12 halottjuk volt, de a két rőzsegát (m. n.) már közel volt a befejezéshez, a nagy gátonyba pedig további 12 löveget állítottak be, úgyhogy most már onnan 23 ágyú kezdhette meg működését. Az ostrommunkálatok ilyenformán befejezésükhöz közeledvén, a tábornagy megtette a roham végrehajtására vonatkozó intézkedéseit. Igy Komáromból kellőszámú rohameszközöket hozatott, az árok szélén épített két gátonyt (i. k.) közlekedő sánccal kötötte össze olycélból, hogy az abban elhelyezett csapatok az árkon való áthatolást puskatüzükkel támogassák s végül a rohamoszlopok biztos felállítása céljából a rőzsegátak bejáratainál fedett gyülekező helyeket rendeztetett be.

Augusztus 15.-én nem kevesebb, mint 43 nehéz löveg és 10 mozsár szakadatlan tüze oly megrendítő hatást gyakorolt az ellenségre, hogy annak tüze teljesen elnémult, úgyhogy a munkálatokat a fentemlített közeledősáncban, a rőzsgátakon és az azok bejáratainál készülő gyülekező tereken már fényes nappal is akadálytalanul lehetett elvégezni. E nap délutánján az ellenség a Forgách-bástyáról az odavezető rőzsegátat (n.) kézi gránátok és szurkos tekercsek segítségével újra lángra lobbantotta, de a célszerűen előkészített és szabályozott oltási rendszabályok és berendezések a tűz gyors elfojtását tették lehetővé, úgyhogy a gát csakhamar eredeti állapotba volt helyezhető.

Az augusztus 15.-ikétől 17.-ikéig egyforma intenzitással folytatott háromnapi ágyútűznek eredményekép a védőgáton már oly rések mutatkoztak, hogy azokon már egész lovasszázadokkal lehetett keresztülhatolni. Ennek folytán az augusztus 17.-én megtartott haditanács a döntő rohamnak a következő napon való végrehajtását határozta el. A kiadott intézkedések szerint a rohamot a jobb oldali gáton (n.) át Scherffenberg tábornoknak, a bal oldali gáton (m.) át pedig Rommel bajor tábornoknak kellett vezetnie. A tartalék parancsnokául Dumont lüneburgi tábornok jelöltetett ki. Ugyanitt tartózkodott maga tábornagy is Kleinwächter főmérnök kíséretében. A rohamot 3000 embernek kellett végrehajtania, még pedig a jobboldali gáton át 1470 embernek (810 császári, 360 lüneburgi és 300 sváb), a baloldalin 1530 embernek (270 császári, 540 bajor, 420 kölni és 300 frank). Ehhez a csapatokat a mondott napon éjjel készenlétbe is helyezték, de ekkor egy éjféltájban hirtelen támadt záporeső oly csuszamlósakká tette a lejteket, hogy a tábornagy már arra való tekintettel s mivel a nedves idő a puskák használatát kérdésessé tette, a roham végrehajtását másnapra halasztván, parancsot adott a csapatok bevonulására. A hiábavaló készenlétbe helyezés a keresztény csapatoknak 60 főnyi veszteséget okozott.

Az ellenség az ekként nyert haladékot igen ügyesen használta fel, hogy ellenállóképességét a rések mögött beépített cölöpzettel és másod-védőgátak emelésével fokozza, a réseket pedig földdel megtöltött faládákkal elzárja.

Miután az eső csak rövid ideig tartott, a tábornagy a roham végrehajtását már a következő napra újból kitűzhette. Ebből kifolyólag a csapatok augusztus 19-én ismét sorompóba állottak és reggel 7 órakor a rohamot megkezdvén, alig két órai heves küzdelem után már császári zászlók lengtek a vár ormain. A védőrség a lakossággal együtt vagy magában a várban, vagy megkísérelt menekülése közben mind egy szálig lekaszaboltatott. Igen nagy volt a zsákmány is; 98 különböző ürméretű löveg, több mint 500 métermázsa lőpor, sok ólom, gyutacs és egyéb lőszerkészlet, továbbá majdnem egy évre szóló élelmikészlet esett a győzők kezébe. A vár gyönyörű nagy, zöld selyem zászlóját a svábok kerítették hatalmukba.[2]

[1] Ezekről a következő napokon végzett munkálatokról és a fontosabb eseményekről a tábornagy mindennapi jelentéseiben számolt be.

[2] Han, id. m. 712. – Wagner, Hist. Leop. I, 657. – Röder, id. m. I, 131. – Hammer-Purgstall, id. m. III, 775. – Csányi krónikája, 118. – Spangár, id. m. 44. – Hist. des Troubles de Hongrie, IV. 99–144.