XVII/10. számú melléklet.

Érsekujvár erődítési rendszeréről a XVI. rész V. fejezetében bővebben volt alkalmunk szólani. A törökök annak az 1663. évi ostromalatt összerongált erődítéseit hamarosan helyreállították, de új védőműveket nem emeltek. A vár alaprajzát a XVII/10. számú melléklet mutatja. Védőrsége Hasszán pasa parancsnoksága alatt mintegy 3000 emberből állott.[2] A védőrség parancsnoka, aki az egész környéknek, még a határon túl is, réme volt, néhány nappal előbb elhalálozott.[3]

A fősereg, bár a csapatok még távolról sem voltak valamennyien együtt, július 4-én indult el Párkány mellől, de csak július 7-ikén érkezett a közben Heisler által szorosabban körülvett Érsekújvár alá. A Garam mentén csak egy kisebb csoport maradt vissza gróf Czobor prancsnoksága alatt felderítés és az ostrom biztosítása céljából. Július 8-án Károly herceg a váron alul és fölül egy-egy hidat veretett a Nyitrán és maga több tábornok kíséretében a vár szemrevételezéséhez fogott hozzá. Július 7. és 10-ike között beérkeztek a lüneburgi és a bajor csapatok, valamint egy sváb ezred, miáltal a hadsereg létszáma 43.000 főre emelkedett. Utóbb említett napon a herceg Scherffenberg tábornokot egy erős különítménnyel Komáromba küldte az ottani hajóhíd biztosítására.

A július 10-én megtartott haditanácson a támadásnak, illetve ostromnak két irányban, a Forgách és a Cseh bástyák ellen való végrehajtását határozták el. Az elsőnek vezetésével Croy herceg táborszernagy bízatott meg, ahol naponta 1500 császári és ugyanannyi lüneburgi váltotta fel egymást. A Cseh bástya elleni ostromot gróf Sereni bajor táborszernagy vezette. Itt naponta 1500 császári ugyanannyi bajort váltott fel a munkálatokban.

Miután közben 36 ostromágyú és 18 mozsár is beérkezett a táborba, a herceg július 11-én éjjeli 12 órakor Wachtenburgi Kleinwächter főmérnök-ezredes vezetése alatt 3000 emberrel (1200 császári, 1200 lüneburgi és 600 bajor) megkezdette a közelítő- és vívóárkok (Approches) ásását. Másnap ezeket az árkokat még jobban kiszélesítették és kimélyítették, úgyhogy azokban három ember egymás mellett állva egészen jó fedezéket talált és egyúttal hozzáfogtak az ároktól mindössze 500 lépésre fekvő második párhuzam kiéptéséhez, mely az eddig egymástól elkülönítve dolgozó két csoport vívóárkait a megtámadott arcvonalhoz párhuzamosan fekvő vívóárkokkal kötötte össze. Az ellnség elég élénk tüzeléssel igyekezett ugyan ezeket a munkálatokat zavarni, de nem valami nagy eredménnyel, mert az ostromlók eddig mindössze 12 embert vesztettek. Július 13-án a párhuzamok biztosítására és a várból kivezető kapuk tűz alá vétele céljából a herceg mindkét szárnyon egy-egy redoute (a. b.) építését rendelte el, úgyszintén a futóárkok közös kiinduló pontjánál is egyet (c.) hogy abban a munkások szükség esetén védelmet találjanak. Az előbb említett két redoute három-három, az utóbbi pedig öt ágyú befogadását tette lehetővé.

E napon vette Károly herceg a hírt, hogy a magyarországi szerdárrá (szeraszkierré) kinevezett Ibrahim Sátán pasa 40.000 emberrel Eszéknél a Dráván átkelni készül és hogy a Hatvannál álló egri és váradi pasák a vele való egyesülésre kaptak parancsot.

Júlus 14-én a második párhuzam közepe előtt egy 19 ágyú befogadására alkalmas ellengátonyt (Contrebattrie) építettek s 15-én hozzáfogtak a várároktól már csak 100 lépés távolságra fekvő 3. párhuzam kiépítéséhez. E munkálatok alatt az ostromlók július 14-ike folyamán 6, 15-én ellenben már 30 embert vesztettek az ellenség tűzétől. A császáriak részére július 15-én reggel 10 órakor 3, 16-án pedig a közelítő árkok kiinduló pontjánál levő 3 üteg kezdte meg a tüzelést. Július 16-án délután azt a hírt vette Károly herceg, hogy a budai várőrség 6000 embere a várból kitörve, Visegrád alsó külvárosát hatalmába ejtette, hanem azután újból visszahúzódtak[4] és hogy Ibrahim Sátán pasa a török fősereggel Mohácsot érte el. Július 17. és 18-án a vár lövetése közben a munkák tovább folytak. Az előbb említett napon mintegy 40 főnyi török csapat kirohanást hajtott végre, de az hamarosan visszaveretett. Július 19-én már a nagy ellengátonyban elhelyezett 9 löveg is megkezdte tüzelését. E napon a 3. párhuzamban egy 6 mozsár számára szóló mozsárgátony (e.) építéséhez fogtak. Miután kétségek merültek fel, hogy vajjon a török fősereg a Duna bal, avagy annak jobb partján fog-e Budán túl előnyomulni, a herceg az ellenség mozdulatairól és szándékairól bővebb hireket szerzendő, e napon Heissler ezredest 1000 lovassal az Ipoly felé rendelte előre.

Július 20-án a herceg a komáromi különítmény erősítésére még két dragonyos ezredet rendelt ki s egyúttal meghagyta Scherffenberg tábornoknak, hogy ott a híd biztosítására hídfőt építsen. A július 21-ére hajló éjjel a nagy gátonyt teljesen befejezték és hajnalhasadáskor a benne elhelyzett 18 löveg már megkezdte tüzelését. A következő napon a nagy gátony 19 lövege, támogatva a többi ágyú ütegek és 18 mozsár (e. f. g.) által, igen hatásos tüzet fejtett ki a megtámadott arcvonal és város ellen, mely utóbbi délután 2 óra tájban már teljesen lángokban állott.[5]

Július 23-án két új üteg (h. i.) helyreállításához fogtak, az egyik 5, a másik 6 lövegnyi befogadó képességgel. Ugyane napon Megrigny mérnök tanácsára a várárok vizének lecsapolása céljából az Ernő bástya közelében egy lecsapoló árok kiemelését kezdték meg, melyen naponta 600 ember dolgozott. Ez árkon keresztül a várárok vize csakhamar lefolyni és erősen apadni kezdett. Az említett nap folyamán a harmadik párhuzam mindkét szárnyán munkába vett kisebb ütegek (h. i.) elkészültek, ellenben az a kísérlet, hogy aknászok ladikokon a várárkon átkelve, csónakjaikat a várfalhoz kapcsolják, nem sikerült. Ez a vállalat Rózsa ezredes és az aknakapitány életébe került. Ugyane napon Károly herceg felszólította a várparancsnokot a vár feladására, de ez azt felelte, hogy a vár kulcsait Budán őrzik. A tagadó válasz beérkezése után a herceg megtétette az előkészületeket a várnak rohammal való bevételére. Ezek közé tartozott két rőzsegátnak (m. n.) az árokban való felállítása, melyek azonban csak 25-ike folyamán készültek el. Ezek egyike a Forgách-bástya jobb, másika a Cseh-bástya bal arcvonalának közepére irányíttatott.

Július 24-én érkezett vissza Heissler ezredes 45 levágott török fejével és sok fogollyal, jelentvén, hogy gróf Czoborral egyesülve, az ellenséget visszavetette és egyúttal hírül vette, hogy az egri és temesvári pasák még mindig az Ipoly és Garam között állanak, hogy 4000 tatár Vácot szállotta meg és hogy a szerdár 22-én 40.000 emberrel Budára érkezett. Egyébként július 24-ike nem valami szerencsés nap volt az ostromlókra nézve. Lőszerkiosztásnál lángragyúlt az egyik puskaporos hordó, mely 14 császári katonát ölt meg, illetve sebesített meg. Este 9 óra tájban[6] pedig 200 janicsár a bécsi kapun kitörve és az ottani magas fű által födve az ezen kapu elzárására épült, félig kész és 300 sváb katona által megszállt redout-ra (o.) vetette magát. Miután a svábok oly hanyagul végezték a biztosító szolgálatot, hogy még a kiállított biztonsági őrök is aludtak, az ellenség közülük 1 alezredest, 1 századost, 1 hadnagyot és 120 katonát megölvén, fejeiket másnap török szokás szerint póznákon a bástyafalakra tűzte.

Július 25-én a szárnyakon elhelyezett ütegek (h. i.) a megtámadt két bástya oldalékai ellen nyitották meg a tüzet. Ugyane napon a várárok vize már oly sekéllyé vált, hogy a két rőzsegát (n. n.) már-már a befejezéséhez közeledett. Ekkor a várbeli őrség egy-egy csapata mindkét irányban heves kitörést hajtott végre és bár a gátak megrongálása nem nagyon sikerült, de azért az ottani munkáknál alkalmazott több keresztény tiszt és legénységi egyén életét vesztette. – A nap folyamán a herceg azt a hírt vette, hogy a temesvári, váradi és egri pasák a szerdár vezette fősereggel egyesülve, részben Pesten, részben Budán a Szent Gellért-hegy lábánál ütöttek tábort. Kémek útján azt is megtudta a herceg, hogy a szerdár az ostromolt Érsekújvárt Esztergom megtámadása, illetve megostromlása által akarja felmenteni. Másnap viszont úgy hírlett, hogy az ellenséges sereg Budánál a Duna bal partjára kelt át és hogy már is előnyomulásban van Vác felé.

Július 27-én a törökök újra kitörtek az esztergomi kapun át, mely alkalommal sikerült nekik az Ernő-bástya közelében a várárok vizének lecsapolása céljából kiemelt árkot 40 ölnyi hosszúságban betölteni. Hasonló vállalatok megakadályozása céljából 300 bajor parancsot kapott, hogy az esztergomi kapu előtt egy redout-ot (p.) építsenek és hogy azt egy több mint 500 lépés hosszú sáncárokkal a harmadik párhuzam bal szárnyával hozzák összeköttetésbe. A hirtelében nagyon tevékennyé vált várőrségnek egy második kitörése az ostromlóknak 40 főnyi veszteséget okozott, de azért a rőzse-, illetve árokgátak építése e napon már majdnem a bástyákig haladt előre. Estefelé Tatáról jövő huszárok azt a hírt hozták, hogy a szerdár máris előnyomulásban van Visegrád és Esztergom felé.

Július 28-án az ellenség bombák, égő szurkos tekercsek és tüzes nyilak hajítása által a Forgách-bástya előtti (m.), a következő napokon pedig a Cseh-bástya előtti (n.) rőzsegát és a két gáttal szomszédos ütegeket (k. l.) is felgyujtotta, minek folytán a rőzsegátak a víz színéig leégtek, a baloldali üteg 4 lövegtalpa pedig szintén tüzet fogott és azokat sem lehetett megmenteni. Ezáltal az ostromlók körében általános pánik tört ki, melyet a herceg elszánt közbelépésével úgy tudott csak megfékezni, hogy a megfutamodottak közül többeket személyesen leszúrt. A keresztények július 28. és 29-iki vesztesége igen tetemes volt.

Július 30. és 31-ikét az ostromlók az előző két napi károk helyreállítására használták fel. Július 30-án ugyancsak huszárok hozták azt a hírt, hogy a szerdár 40.000 emberrel és ostromszerekkel Esztergom előtt áll és azt máris körülzárta.[7] Erre a herceg Heissler ezredest 1500 lovassal a jelzett ellenség megfigyelése céljából Komáromba rendelte s egyúttal a bajor választófejedelemmel megtartott tanácskozás nyomán az a felfogás alakult ki, hogy miután most már a csapatok legnagyobb része beérkezett a táborba, Érsekújvár ostromának további folytatása mellett a sereg zömével Esztergom felmentésére kellene előnyomulni. Érsekújvár ostromának folytatására a herceg 15–16.000 embert szándékozott visszahagyni s miután ennek további vezetését Waldeck herceg tábornagy vállalni nem volt hajlandó, a herceg erre a tisztségre Caprara tábornagyot jelölte ki.

Augusztus 1.-én a herceg egy külső körsáncvonal (Circum wallationslinie) építésére adott parancsot. E napon délután a törökök újra kitörtek az esztergomi kapun át, hogy a lecsapoló árok biztosítása céljából nem a legcélszerűbben készült keskeny, hosszú egyenesvonalú vívóárkot (r. s.) szétrombolják. Ez, valamint a lecsapolóárok betömése ugyan csak részben sikerült nekik, de annak őrségéből 50 embert felkoncoltak. Gallenfels alezredest, több tisztet, altisztet és közkatonát pedig megsebesítettek.[8] E napon két rőzsegát újraépítésével az árok közepéig jutottak előre, a várfal pedig már elég járható réseket mutatott fel, de ez nem sokat használt, mert az ellenség az éj folyamán azokat újból betömte.

„A védőrség erélyes fellépése – írja Balás id. m. 440. – és az utóbbi napokban általa kivívott eredmények, párosulva azon ténnyel, hogy a seraskier Esztergomot és Visegrádot körülzárva tartá, nem csekély zavart okoztak a főhadiszálláson. A fővezérlet nem bírt a seraskier valódi tervén átlátni és azt kezdé hinni, miszerint a császári sereget csak a jobb partra való átlépésre akarja birni, hogy azután a balparton gyorsan és túlerővel a gyönge ostromló hadtestre törhessen; e föltevés valószínűséget nyert azon hír által, hogy a török Vácnál hídat verni készül.”[9] Egyébként Strasser alezredes azt jelentette Esztergomból, hogy az ellenség tegnap, vagyis július 31.-én 3000 lovassal a várat szemrevételezvén, azután a Tamáshegyet 3000 janicsárral megszállatta.[10] Azonkívül egy török fogságból menekült katona azt a hírt hozta, hogy a szeraszkiernek 45–50.000 embere, 7 nehéz ágyúja, 2 mozsara és 24 tábori ágyúja van. A nyert benyomások folytán a bajor választófejedelemmel folytatott megbeszélés eredményéhez képest a herceg estefelé gróf Lamberg főhadsegédét Bécsbe küldte, hogy a fenti szándék végrehajtásához a császár hozzájárulását kieszközölje.”

Augusztus 2-án a rőzsegátak (m. n.) építése jó eredménnyel tovább folyt. E munkálatok közben gróf de Souches tábornok nyakán kapott lövéstől életveszélyesen megsebesült. A következő napon, augusztus 3-án, ezek a munkálatok már annyira előrehaladtak, hogy kilátás nyilt arra, miszerint 48 óra mulva már az aknafúrás is kezdetét veheti. E napon a herceg 200 magyart vezényelt az augusztus 1-én betöltött lecsapoló árok újból való megnyitására. Augusztus 4.-én a kölni választófejedelem érkezett be a táborba 4000 emberével. Egyébként a munkálatok e napon is serényen folytak. Augusztus 5.-én a jobboldali rőzsegát (m.) Croy herceg vezetése alatt majdnem teljesen elkészült. E napon három új gátony építéséhez fogtak; az egyik a 3. párhuzam közepén 25 réstörő ágyú (r.), a másik kettő (k. l.) a várárok szélén 6–6 ágyú befogadására. Az emlíett hatalmas ágyútömegnek az átellenben fekvő kurtina, a másik két ágyúcsoportnak pedig a megtámadott bástyák belső oldalai ellen kellett működnie. Éjjel Lamberg főhadsegéd meghozta a császár válaszát a herceg előterjesztésére, amelyben ama nézetének adott kifejezést, hogy Esztergom ostroma csak tüntetésnek veendő, melyhez az ellenség azért fogott hozzá, hogy a hadsereg nagyobb részét Érsekujvár alól elvonja, hogy aztán túlerővel vethesse magát az Érsekújvár előtt hagyott hadtestre. A herceg a beérkezett választ tábornokaival megbeszélés tárgyává tette. Azok egy része Esztergom esetleges feláldozása árán Érsekujvárnak teljes erővel való ostromának folytatása mellett emelt szót, mások ellenben, köztük elsősorban Badeni Lajos őrgróf, határozottan ellene voltak ennek a nézetnek, mert Esztergomot és a Dunának onnan Budáig terjedő részét, mint nemkülönben Budának felmentését sokkal fontosabbnak tartották Érsekujvárnál, melynek fontossága csak abban állott, hogy az ellenségnek az örökös tartományokba való betörését megakadályozta.[11] Ez a csoport ennélfogva Esztergom haladéktalan felmentése mellett kardoskodott.

A két ellentétes vélemény fölött döntést provokálandó, a herceg augusztus 6.-án forma szerinti haditanácsot tartott, amelyen Badeni Lajos őrgróf álláspontja győzött. Ebből kifolyólag a herceg elhatározta, hogy Caprara tábornagyot egy 16.000 főnyi hadtesttel a Bercsényi 2500 huszárjával, valamint a csupán ezután beérkező kölni és frank lovassággal Érsekujvár ostromára visszahagyja,[12] ő maga pedig serege zömével Esztergom felmentésére indul.[13]

[1] Az osrom leírását főkép Röder, id. m, a Mittheilungen des k. k. Kriegs-Archivs, 1885. évf. már említett cikke és Balás György, Újvár (Érsekújvár) várépítészeti rendszere és katonai szerepe című tanulmánya (Hadt. Közl. 1888. évf. 432–447.) alapján állítottam össze.

[2] Röder, id. m. I, 131. (és az ő nyomán a Mittelheilungen des k. k. Archives, 1885. év. 214. vele egybehangzóan) a vár 1685. évi állapotáról a következőket mondja: „Neuhäusel liegt auf dem rechten Ufer der Neutra, in flacher, morastiger Gegend. Der Platz bildete ein regelmässiges Sechseck, mit einfacher bastionirter Umfasung und hatte 3000 Mann Besatzung. Die sechs mit gesenkten Flanken versehenen Bastionen waren: Kaiser und Ernst zumächst der Neutra, rechts von Kaiser. – Friedrich und Sierotin, links von Ernst – Böhmen und Forgách. Der den Wall imbedende Festungsgreben, von bedeutender Tiefe, aber geringen Breite, erhielt sein Wasser mittelst eines aus der Neutra hereigeführten Grabens. In der Kurtine zwischen Böhmen und Ernst befand sich das Graner-, und ebenso zwischen Friedrich und Sierotin das Wiener Thor: vor beiden lagen Verbindungsbrücken über den Graben, deren Ausgänge durch in Form von Ravelinen gesetzte Palankenwände. – Tambours – gedeckt waren. Die Escarpe war mit einer starken Futtermauer und Sturmpfählen versehen, die Contrescarpe dagegen nicht bekleidet. Der Platz besass weder einen bedeckten Weg, noch sonstige Aussenwerke.”

[3] Ez a pasa egy ízben a következő levelet írta a galgóciaknak (Türkenkrieg und Christensieg, I, 81. és Hammer-Purgstall, id. m. III, 775): „Ti galgóciak, bírák és polgárok, ti hosszúnyakú és nyársalást érdemlő kutyák! Miért vagytok oly engedetlenek: mit használ, hogy ti kutyák hírnököket küldtök hozzám? Ha ti nyársat érdemlő kutyák, kik hódolni nem akartatok, négy napon belül megfelelő pénzösszeggel előttem meg nem jelentek, esküszöm, hogy valamennyieteket rabszolgákká teszlek.”

[4] Amint utóbb kiderült, ez a dolog július 12-én történt, amikor is 2000 janicsár jelent meg Visegrád előtt, de rövid ott tartózkodás után újból visszatértek Budára. (Mittheilungen des k. k. Kriegs-Archivs, 1885. évf. 228.)

[5] Röder, id. m. I, 134: „Den 22-ten feuerte die grosse Batterie mit allen 19 Geschützen, unterstützt von sämmtlichen überigen Battrien und 18 Mörsen, unaufhörlich und mit solcher Genauigkeit von Wirkung sowohl gegen die angegriffene Fronte, als die Stadt, dass die kaiserliche Artillerie die Bewunderung aller fremden Generale und Volontaire erregte.”

[6] Röder, id. m. I, 135. szerint a janicsárok ezt a kitörést és eredményes támadást világos nappal (am hellen Mittage) hajtották végre.

[7] Lásd a XVII/12. számú mellékletet.

[8] Röder, id. m. I, 137: „Den 1. August Nachmittags fielen die Belagerten, Welchen die enge, gerade Linie ohne Waffenplätze zur Deckung des Ablassungsgrabens von dem Bastion Ernst sehr ins Auge gefallen seyn mochte, mit grosser Heftigkeit auf dieselbe aus, griffen die darin postirte Mannschaft von allen Seiten an, machten 50 Mann nieder; Obristlieutenant von Gelanfels wurde verwundet; desgleichen eine ziemliche Anzahl Offiziere, Unteroffiziere und Soldaten.”

[9] Röder, id. m. I, 137. még nyomatékosabban és találóbban ecseteli a császári főhadiszálláson beállott zavart, mondván: „Die Belagerten hatten hiemit von ihrer bisherigen Unbeweglichkeit plötzlich zu lebhafter Activvertheidigung ubergehend, binnen wenigen Tagen die Mineure der Belagerer vertrieben, ihre Ablassungsgräben vershütten, die Grabenarbeiten vernichtet, während die feindliche Armee seit dem 30. Júli Gran und Visegrad zugleich eingeschlossen hielt, ohne dass der Oberbefehlshaber zu durchblicken vemochte, ob der Seraskier Gran wirklich belagrn oder ihn ur zum Uebergange auf das rechte Donauufer verlieten wollte, um dann rasch auf dem linken gegen das schwache Belagrungscoprs mit Uebermacht vorzurücken – eine Vermuthung, welche der Seraskier durch das ausgesprengte Gerücht zu erwecken suchte, dass er bei Waitzen eine Brücke schlagen werde.”

[10] Journal de ce qui s'est passé a siěge de Neuhäusel depuis le 7 juillet jusqu'au 19 aout.

[11] Ezt az álláspontját Badeni Lajos őrgróf már egy augusztus 5-én a haditanács elnökéhez intézett levelében többek között ekképpen indokolta: „Ich wüsste nit, ob dem Kayser nit mehr an Jemen, alss diesem nunmehro belagertem orth gelegen, dan obschon Newheüssei den Erblanden nähender gelegen, so ist doch Gran von Einer wietgrösseren Comsequentz und Vortheyl vor den jetztigen und khünftigen Krieg meinem Bedunckhen nach zue halten.”

[12] Mittheilungen des k. k. Kriegs-Archivs, 1885, 221: „In einem am 6. August abgehaltenen Kriegstrathe wurde beschlossen, dass ein Corps von 11.000 Mann Infanterie (3000 Kaiserliche, 1700 Bayern, 1400 Cölner, 1400 Franken, 1100 Schwaben, 1000 Lüneburger, 1500 Hajducken) und 4900 Reitern (3000 Kaiserliche, 1000 Lüneburger, 500 Schwaben, 400 Bayern) vor Nauhäusel zu belassen, mit dem Reste der Armee aber den Marsch gegen Gran anzutreten und der Train sogleich nach Komorn zu dirigiren sei. Bei dem Corps des Feldmarschalls Caprara sollten noch 2500 Huszaren Bercsenyi's verbleiben und zur Bewachung der Neutra-Übergänge verwendet werden. Der Rest der cölnischen und fränkischen Reiterei, welcher in den nächsten Tagen eintrefen musste, wurde ebenfalls den Befehlen Caprara's unterstellt.”

[13] Lotharingiai Károly herceg aug. 6-iki jelenése a karlsruhei nagyhercegi levéltárban és a bécsi hadilevéltárban, melyből a következő részletet szószerint vesszük át: „Eur. Kay. May. werden auss dem Schreiben des Obrist. Leüth. Strassers allergnädigst ersehen, dass der Feindt die tranchementen nicht allein schon geöffnet habe, sondern auch die Vöstung mit 4 grossen Stuckhen beschiessen, und mit 4 Mörsern Bomben einwerfen Thuet; Gestern abents auch ist ein Rätz anhero von des Feindts Läger khommen, welcher saget, dass die Tyrekhen nicht mehr weit gewesen währen von denen Palisaten der contrescarpen, und weillen mann ein 7 täg biss dahin nacher Gran zu marschieren hat, ist durch Eür. Kay. May. Generalitet vor guett befunden worden, diesen march nicht mehr lenger zu verschieben, so habe ich auch recognoscieren lassen, ob der Feindt zu schlagung einer Bruckhen über die Donaw bey Wäitzen einige Disposition vorkheren Thuet, so ist aber nicht dass geringste zu sehen gewesen, undt seindt alle die Tyírckhische troupen und Tardern, welche diesseiths der Donaw gestanden, auf iene siethen marschirt; Undt nachdeme Ich den Graffen Caprara mit einem Corpo elhier zu lassen, die anstaldt wurde gemacht haben, werde Ich morgen meinen marsch mit der Armée gegen Commorn fortsetzen, und von dortaus weither gegen Grann fort, wie Ich es vor nöthig zu sein erachten werde.