Károly herceg június 11-én indult el Bécsből és másnap Győrbe érkezve, elrendelte, hogy onnan minden nélkülözhető ágyút Komáromba szállítsanak, ahova ő maga június 15-én érkezett meg. Két nappal később a herceg Párkányba érve, ott a következő napon, június 18. és 19-én szemlét tartott a még mindig csak gyülekezőfélben levő csapatok felett. Miután beérkezett hírek szerint a szerdárrá kinevezett Ibrahim Sátán pasa egy tekintélyes sereg élén máris Eszéknél táborozott, a herceg, aki Bécsből való elutazásakor még mindig nem kapott határozott utasítást, hogy a fősereggel mihez is fogjon,[1] a Duna jobb partján fekvő várak ostromának gondolatát feladva, június 21-én a Bécsbe küldött Pálffy tábornok útján engedélyt kért a császártól, hogy a sereget Érsekújvárra vezesse előre. Közben Visegrád hanyag parancsnokát, Bischofshausen esztergomi kapitány által váltatta fel, míg Esztergomba előbb báró Gall, majd Strasser alezredest rendelte ki és Visegrád őrségét 300 németre és 400 magyarra, Esztergomét pedig 2700 emberre, köztük 400 magyar, emelte. Utóbbiban 30 darab különböző ürméretű ágyú volt készenlétben.[2]

Június 22-én a herceg megszemlélte Esztergom erődítményeit és a táthi mocsarakat, valamint a Garam- és Ipoly-átjárókat és az odavezető közlekedési vonalakat. Ama törekvéstől vezéreltetve, hogy Nógrádot még a török fősereg beérkezése előtt meglepő megrohanás által hatalmába kerítse, a herceg június 25-én nagy kísérettel és 3000 császári és magyar lovassal útba indult a nevezett hely felé, amelyet azonban meglepő támadás által be nem vehetőnek, rendszeres ostromra ellenben jelentéktelenségénél fogva érdemesnek nem talált. Szemrevételezés közben a magyar lovasok egy közelben legelésző marhacsorádra vetették magukat, mire a vár tűzérsége lövöldözni kezdett, ennek lovassága pedig kirohanást hajtott végre és a már visszafelé menetelő császáriak utóvédét támadta meg, azoban Károly herceg egész csapatját felfejlődtetvén, a török lovasságot csakhamar visszaverte és a várba való visszavonulásra késztette. A szemrevételező különítmény június 27-én érkezett vissza a párkányi táborba, ahova 30-án Pálffy tábornok meghozta a császár 28-ikáról kelt engedélyét Érsekújvár megostromlására.

[1] Mittheilungen des k.k. Kriegs-Archivs, 1885, 211: „Der Herzog hatte sich ohne bestimmte Verhaltungsbefehle zur Armee begeben, weil der Kaiser die Meldung über den Zustand der Truppen abwarten und dann erst. die Dipositionen für den Feldzug ertheilen wollte(!)

[2] Journaux des campagnes.