A császár szövetségesei közül csak Velence ért el ez évben pozitív eredményeket, amennyiben Dalmáciában Duare és Risano, a Jóni tengeren St. Maura és a közelében fekvő kisebb szigetek, továbbá Prevesa megszállásával Albániában is elég szilárdan megvetette a lábát. Utóbb Zeno Antonio rendes csapatokkal, valamint Perasto és Pastrovich lakosaival egészen Castelnuovoig portyázott, melynek falai alatt eredménnyel verte vissza az ottani védőrség egy erőteljesebb kirohanását.

Ellenben a lengyelek Ukrajnában ezúttal nagyobbára hátrányos küzdelmeket folytattak, de az itteni hadműveletek még ha sikeresek lettek volna is, alig éreztethették volna befolyásukat a Magyarországon folyamatban levő hadműveletekre.[1]

[1] Angeli, id. h. 427. – Röder, id. m. I, 124. – Kriegs-Chronik Öst. Ungarus, III/1, 74. – Hammer-Purgstall id. m. III, 766.