A gróf Leslie tábornagy parancsnoksága alatt alakult horvátországi hadtestnek, mint tudjuk, az volt a feladata, hogy az eszéki Dráva-hidat hatalmába ejteni és az azon át Buda felmentésére törekvő török hadaknak a Dráván való átkelését lehetetlenné tenni igyekezzék.[1] Ez az utolsó sokatmondó szó igen tág teret engedett Leslienek, hogy miképpen értelmezze és szabja meg a hadteste által elérendő hadjárati illetve hadműveleti célt. A tábornagy rendelkezésére bocsátott csapatok egyelőre július elején Gyurgyevácnál gyülekeztek, ahonnan Leslie a saját maga, továbbá Erdődy horvátországi bán és gróf Herberstein József károlyvárosi kapitány hadaival mindenekelőtt Szlavóniába betörni igyekezett.

A tábornagy július 7.-én vagy 8-án kezdte meg előnyomulását Eszék felé és július 10-én mintegy 6000 emberével Verőce előtt állott és ép amikor annak körülzárása iránt rendelkezéseit megtette, vette a hírt, hogy a vár felmentésére közeledő mintegy 2500 főnyi török had már Slatinát elhagyta és hogy azzal egy másik, 1400 főnyi csapat egyesülni készül. Ezek ellen a tábornagy gróf Trautmannsdorfot rendelte ki 4000 horvát lovassal. A gróf Slatina közelében tényleg ráakadt az előbb említett ellenséges csoportra s azt könnyű ütközetben Slatinán túlig visszavetvén, ott az teljesen feloszlott. Visszamenet Trautmanssdorf a másik ellenséges csoportra is ráakadt és azt is szétverte. A két ütközetben a törökök mintegy 1000 embert, 12 zászlót és 2 dobot vesztettek.

E sikerek folytán 15 napi ostrom után szabad elvonulás feltétele mellett Verőce 600 főnyi őrsége is megadta magát, mely alkalommal az összes fegyverek az oldalfegyverek kivételével, 14 ércből öntött ágyú, 20 mázsa lőpor, 10 mázsa ólom és ugyanannyi golyó került az ostromlók kezébe.

E szép siker ellenére Leslie tábornagy mindenféle képtelen és tarthatatlan ürügy alatt[2] lemondott az Eszék felé való további előnyomulásról, hanem Verőce megszállvatartása mellett az attól északra fekvő Turanovac mellett erődített táborba szállva, mindössze arra szorítkozott, hogy időnkint a Dráván át portyázó csapatokat küldjön ki. Ilyenformán augusztus közepéig itt is csak kicsinyes portyázó hadviselés folyt, anélkül, hogy ez a fősereg hadműveleteit bármi tekintetben is elősegítette, illetve befolyásolta volna.

Az említett időben megtudta a tábornagy, hogy a szlavóniai pasa, aki a hamzsabégi csata után sietve pasalikjába tért vissza, Verőce visszafoglalása céljából csapatokat gyűjt. Erre Leslie tábornagy gyorsan visszahívatta portyázó hadait és egyesített hadtestével elindult Slatinán át Eszék felé. Félúton a két utóbb említett város között, Breznica-nál tényleg rátalált a pasa hadára, melyet megtámadván, teljesen szétugrasztott. Dolgát ekként eredményesen elvégezvén, a tábornagy csapatjait ismét eredeti állásába vezette vissza, honnan október haváig megint csak a kisebb portyázó hadviselésre szorítkozott. Ekkor a tábornagyot Bécsbe szólították s helyette ideiglenesen gróf Herberstein vette át a hadtest parancsnokságát. Csak amikor október 20-án híre jött, hogy a szerdár egy új fölmentő haddal készül Buda segítségére sietni, indította el Herberstein hadtestét Eszék felé, de ő is csak Slatináig jutott. Itt a hovát lovasság egyszerűen faképnél hagyta a grófot, mire ez dühében Slatinát, Vucint, és Sopje-t elhamvasztván, Verőcére tért vissza smiután ezt a szükséges élelmi készletekkel ellátta, csapatjait téli szállásokba helyezte el.[3]

[1] Lásd a 64. oldalon.

[2] Angeli, id. h. 424: „Nicht nur wären bei einem weiteren Vormarsche seine Verbindugen durch die in seiner linken Flanke befindlichen Festungen Kanizsa, Sziget, Siklós etc bedroth gewesen, mehr noch als dies hindert die Unverlässlichkeit der National-Milizen, die den grösseren Theil seines Corps bildeten, eine jede weiter ausgreifende Unternehmung (?!).”

[3] Angeli, id. h. 424–425. – Boeeius, id. m. I, 301. – Wagner, Hist. Leop. I, 649.