Június 28-án a keresztény sereg Vácnál pihenőt tartott és a következő napon előnyomulását megkezdvén, 30-án Pest elé ért, melyet a törökök nagyrészt kiürítettek, csupán néhány ezer tatárt és janicsárt hagyván hátra a város védelmére. Amikor a lovasság élén tartózkodó Lotharingiai Károly herceg erről tudomást szerzett, anélkül, hogy gyalogságának és tűzérségének beérkezését bevárta volna, parancsot adott dragonyosainak, hogy lóról szállva, megkezdjék a támadást. E szokatlan látvány hatása alatt a törökök, még mielőtt a dragonyosok támadása komoly színt és alakot öltött volna, jelentékeny számú keresztény fogoly leölése után, sietve megkezdték a visszavonulást a hajóhídon át Budára.

Ilyenformában a dragonyosok ellenállásra alig találva mászták meg a város falait és csak a hajóhíd bejáratánál találtak egy jókora tömeg janicsárra, akik a visszavonulás fedezésére hátrahagyatván, látszólag ellenállásra készültek. De a dragonyosok arc- és oldaltámadásának hatása alatt ez a csoport is megkezdte a visszavonulást. Ekkor a budai vár lövegei igen élénk[1] tüzet kezdtek leadni,melynek védelme alatt a janicsárok a hajóhídat maguk mögött több helyen szétszedték és 45 hajót a tulsó partra tereltek át.

Károly herceg az elfoglalt Pest védőrsége gyanánt 1800 embert kirendelvén, a sereg többi részével a Rákoson a budai ellenséges lövegek lőtávolságán kívül szállt táborba.

[1] Angeli, id. h. 398.: „mörderisches Geschützfeuer” – (gyilkos lövegtűz-)nek nevezi, amihez legalább is kétség fér.