Wallenstein dessaui illetve rosslaui győzelme idején[1] Tilly a katholikus liga csapatjaival a Fulda alsó folyása mentén, még pedig 1626 május 20-ikáig Rotenburgnál, azután pedig június 5-ikéig a Kasseltól északra fekvő Grebenstein környékén tartózkodott[2] és most már seregét megfelelően kiegészítve, ő is támadólag szándékozott fellépni mindenekelőtt az ellenség által megszállt Münden, Göttingen és Northeim elfoglalása céljából, amihez a még mindig Dessau tájékán álló Wallensteintól segítőcsapatokat kért, amit azonban ez azzal az indoklással tagadott meg, hogy ő saját magát is veszélyeztetve érzi Fuchs dán tábornok, Mansfeld és IV. Keresztély felette mozgékonynak látszó hadai által s ezért inkább azt javasolta, hogy Tilly csatlakozzék hozzá s közösen intézzenek támadást a dán király ellen; tudjuk azonban, hogy ez a terv is kútba esett.[3]

Június 6-án Tilly fentemlített terve értelmében 8 ezreddel megjelent a csak gyengén védett Münden előtt, mely azonban igen szívósan védekezett. Végre június 9-én ismételt lövetés és rohamok után sikerült Tillynek a várost hatalmába ejteni, amelynek védőrsége és lakossága a legkegyetlenebb módon felkoncoltatott.[4]

Majdnem egy teljes hónappal Münden eleste után Tilly, bár Wallenstein erősen ellene volt, Göttingen ostromához fogott, mely azonban elég lanyhán folyt, úgy hogy a város csak hat heti és hat napi ellenállás után augusztus 12-én adta meg magát a közte és Tilly között létrejött szerződés alapján.

Wallenstein, aki már kezdettől fogva ellene volt a Tilly által külön végrehajtandó nagyobbszabású hadműveleteknek, ez időtájt seregével már Cottbus tájékán járt és amikor augusztus 16-án megtudta, hogy Göttingen megadta magát, azt tanácsolta Tillynek, hogy most már nyugodtan viselje magát.[5]

Mihelyt IV. Keresztély dán király Wallensteinnak augusztus elején Dessau környékéről Sziléziába történt útbaindulását[6] megtudta, első elhatározása az volt, hogy Dessau irányában előretörve, a Wallenstein által ott visszahagyott György lüneburgi herceget[7] fogja megtámadni. Támadólagos előretörése azonban augusztus 11-én, alighanem a Göttingenből kapott kedvezőtlen hírek hatása alatt, már Hornburgnál véget ért. Majd midőn megtudta, hogy a Mansfeldéknak átmenetileg átutalt Fuchs-csoport már visszatért és útban van Brome felé, ennek sürgős csatlakozásra parancsot adván, immár a Tilly által már erősen szorongatott Göttingen felmentésére akart elindulni, azzal az elhatározással, hogy annak környékén Tillyt a nyilt mezőn való csatára kényszeríti. A vett parancs folytán Fuchs Fallersleben–Königslutter-en át a főerőhöz csatlakozván, a dán király augusztus 14-én útnak indult a 30.000 főnyi és 30 ágyúval ellátott egyesült sereggel és másnap Lutter am Baremberge alá ért.

Ugyanaznap, vagyis augusztus 15-én Tilly Northeim előtt termett, hogy azt is hatalmába kerítse, de amidőn megtudta, hogy a dán király Seesen-en át előnyomulóban van, Northeimtól kissé délebbre, Göttingen tájékára vonult és miután a dán király az említett városon túl nem nyomult előre, augusztus 20-ikán a hadműveletekben szünet állott be, mely napon IV. Keresztély seregét, a Tilly-vel való mérkőzés gondolatát feladva, Osterode felé vezette vissza, hogy onnan ismét György lüneburgi herceg ellen törjön előre.

Közben Tilly a Wallenstein által az ő erősbítésére visszahagyott csapatokat,[8] melyek között egy magyar lovas ezred is volt,[9] augusztus 22-ike folyamán Göttingen és Duderstadt között magához vonván, a következő napon megkezdte előnyomulását Osterode felé, de a dán királyt és seregét már nem találta ott, mert ez időközben azt határozta, hogy Wolfenbüttelbe visszatérve, ott egyelőre állást foglal. A két sereg ezek után egymást követve, nap nap mellett egymás nyomában volt. Augusztus 26-án a dán sereg Seesen mellett csatarendbe állva várta üldözőjét, miből este felé kisebb lovas összeütközések keletkeztek ugyan, hanem aztán elhallgatott a harci zaj. Éjfélkor adott jelre a dán sereg újra tovább vonulni készült, de ez már nem történhetett bántatlanul, mert Tilly lovasságának egy részét nyomban üldözésére rendelte ki, melyet aztán a sereg zömével maga is követett. Augusztus 27-én a délelőtt folyamán Seesen és Lutter am Barenberge között a dán utóvéd és Tilly előretolt csoportja között igen élénk harc keletkezett, mire IV. Keresztély abban a hiszemben, hogy további visszavonulását már úgy sem folytathatná nyugodtan, Fuchs tábornok ellenkező tanácsa ellenére elhatározta, hogy utóvédének megsegítése és megmentése céljából egész seregét latba veti. Ebből kifolyólag a két szemben álló sereg délután 2 óráig a Luttertől délre fekvő területen harchoz fejlődvén, a csata fokozatosan mindig nagyobb arányokat öltött. Eleinte a dánok voltak előnyben, hanem utóbb mindjobban Tilly csapatjai kerekedtek fölül, míg végre a dán gyalogságot és Keresztély lovasságának egy részét is visszanyomni, sőt bekeríteni is sikerült. Ezek után a csata csakhamar a dánok teljes vereségével és igen érzékeny veszteségével véget is ért.[10] Erélyes üldözésről, miután Tilly csapatjai is a sok menetelésben és harcban nagyon kifáradtak, nemigen lehetett szó.

Az elvesztett csata után a mintegy 80 lovassal csak nagynehezen megmenekült IV. Keresztély Holsteinba vonult vissza, Brandenburg és Braunschweig pedig kilépett a protestáns szövetkezetből.

Tilly csak lassan követte kimerült seregével a visszavonuló dán csapatmaradványokat és Wolfenbüttelen át előnyomulva, szeptember 17-én Hannovert szállotta meg s nemsokára azután csapatjait téli szállásokba helyezte el.

[1] Lásd a 391. oldalon.

[2] Lásd a XV/7. számú mellékletet.

[3] Lásd a 396–397. oldalon.

[4] Opel id. m. II, 535.: „Die erbitterte ligistische Soldateska, welche nach Tillys eigner Schätzung beim Stürmen und im Strassenkampfe etwa 101 M. Tote und 300 Verwundete eingebüsst hatte, während sie nach einem Bericht des Commandanten von Göttingen über 2000 Mann verlor, wüthete in der erst nach 11 Stürmen eroberten Stadt mit kannibalischer Grausamkeit; etwa 2500 Personen männlichen Geschlechts, Soldaten, Bauern und Schiffer wurden von dem numerisch so überlegenen Feinde niedergemetzelt. Von den 5 Compagnien der dänischen Besatzung erhielten nur 10 Mann Quartier; von den Bürgern, welche sich zur Zeit der Eroberung in der Stadt befunden hatten, sollen nicht über 30 am Leben geblieben sein.“

[5] Lásd a 856. számú lábjegyzetet.

[6] Lásd a 403. oldalon.

[7] Lásd a 404. oldalon.

[8] Lásd a 404. oldalon.

[9] Villermont, Tilly, 739.

[10] Lichtenstein, Die Schlacht bei Lutter, 130. – Opel id. m. II, 567.: „Ausser General Fuchs deckten noch vier höhere Offiziere die Wahlstatt… 29 oder 30 Fähnlein Infanterie, welche sich in das Schloss Lutter geworfen hatten, ergaben sich samt ihren Offizeiren noch an demselben Tage. Gegen 70 hörere und niedere Offiziere sind überhaupt in die Gewalt Tillys gefallen… Die Zahl der Gefangenen soll gegen 2000, nach Andern sogar 3000 betragen haben. Auch 50 bis 60 erbeuteter Fähnlein, aber nur 6 Cornets durfte sich Tilly rühmen… Endlich mussten die Dänen ihre ganze Artillerie den Gegnern überlassen: es sollen 28 Stück Geschütze und darunter zwei grössere gewesen sein… Kaiserlichen Berichten zu Folge soll Tilly nur 20 M. (!) verloren haben, und darunter nur 4 Offiziere. Der Verlust des Dänen war bedeutend, wenn er auch nicht gerade 8000 Tote betragen hat.“