Most pedig lássuk a császáriak részén időközben történteket. Már említettük, hogy Wallenstein dessaui győzelme után Tillyvel együtt a dán király serege ellen akart támadólag előnyomulni, de az üdvös és helyes szándék a két seregvezető között keletkezett nézeteltérés és egyenetlenség következtében végrehajtásra nem kerülhetett[1] és ennek folytán Wallenstein serege is hosszú időre tétlenségbe merült.

Mintegy tíz nappal dessaui győzelme után, május 7-én Wallenstein apósa útján újból szőnyegre hozta a dán király elleni támadást a bécsi udvarnál,[2] ahol a tétlenkedés máris közbeszéd tárgya lett, de ez se segített semmit. Azért az erre vonatkozó tárgyalások a két fővezér között heteken át tovább folytak, míg végre július 2-án megegyeztek annak módozatai tekintetében.[3] Csakhogy egyrészt az a hír, hogy a dán király egész seregével Sziléziába készül vonulni, hogy ott a szintén odatörekvő Bethlennel egyesülve, a döntő hadműveletek színterét oda helyezzék át s másrészt az osztrák parasztság körében kitört mozgalom, mint nemkülönben az a hír, hogy Gusztáv Adolf svéd király 15.000 emberrel az Odera mentén ugyancsak Sziléziába törekszik, mely híreket aztán Wallenstein a maga részéről még jobban kiszínezni igyekezett, csakhamar nyakát szegte a Wallenstein–Tilly-féle támadási tervnek s Wallenstein figyelme is mindinkább Szilézia felé fordult.[4] De azért alapjában véve a kölcsönös hír kicserélésen kívül sem Bécsben, sem a hadsereg körében úgyszólván semmi se történt.

Mansfeldék elvonulását Wallenstein úgy látszik kissé későn tudta meg, de az iránt még néhány napig kételyei voltak, hogy vajjon nem-e fogja a dán király is őket serege zömével követni. E kérdés tisztázásáig Wallenstein eleinte csupán egy erős különítményt, majd egy egész seregcsoportot menesztett Pechmann ezredes parancsnoksága alatt az elvonuló ellenség után, sőt hova-tovább már azzal a gondolattal kezdett foglalkozni, hogy ő maga is az egész sereggel Sziléziába vonul.[5] Mindazonáltal egyelőre július 15-én csak a 6 lovas ezredből és 1000 dragonyosból álló, összesen mintegy 5–6000 főt számláló[6] Pechmann-csoport kelt át a dessaui hídon, melyet július 27-ikétől kezdve Wallenstein alatt a sereg zöme is követett.[7] Elvonulása előtt utóbbi július 18-án a Tillyvel Nordhausen mellett folytatott megbeszéléshez képest nevezettnek 60 század gyalogost és 25 század lovast utalt át, amit ugyan Tilly keveselt, s azonkívül az is elhatároztatott, hogy György lüneburgi herceg vezetése alatt, ennek 1000 lovasán kívül még 74 zászló gyalogos és több mint 4000 lovas hagyassék vissza az Elbe mentén. A visszahagyandó csapatok levonása után Wallensteinnak mindössze 74 század lovasa és 71 zászlónyi gyalogosa maradt, amelyek létszáma 11–12.000 főnyi gyalogságra és valamivel több mint 7000 lovasra rúghatott. És ha ehhez az előreküldött Pechmann-csoportot is hozzáadjuk, mintegy 25.000 főnyi létszámot nyerünk. Az elvitt ágyúk száma 22-őt tett ki; ezek között 5 olyan kisebb kaliberű löveg is volt, amelyet annakidején Mansfeldtől szedtek el.[8]

Az előreküldött Pechmann-csoport elég flottul jutott előre, mert Jüterbogk-on, Dahme-n és Cottbus-on át menetelve, már július 21-én Sagant érte el s így tulajdonképpen már is túlszárnyalta Mansfeldékat. A távolság Dessautól Saganig 260 kmt tesz ki s így Pechmann naponta átlag 37 kmnyi menetteljesítményt mutatott fel. A csoport főfeladata abból állott, hogy az ellenséget nyomon kövesse, menetét tőle telhetőleg zavarja és hogy az Odera jobb partját biztosítsa.[9] E feladatok közül legfőképpen az utolsót oldotta meg teljes sikerrel, mert augusztus 13-án már azt jelenthette, hogy Ratiborig bezárólag az összes Odera-átjárók az ő birtokában voltak. A mondott napon Pechmann csoportja zömével Ohlauban volt, míg Mansfeldék a július végétől augusztus 13-ikáig terjedő időt, a továbbiak iránt a legnagyobb határozatlanságban, Oels és Namslau között töltötték.[10] Ahhoz, hogy az ellenséget komolyan meg is támadja, Pechmannak természetesen kevés volt az ereje, azonban közelléte máris elég volt ahhoz, hogy az ellenségnek az Odera balpartjára való átkelését és esetleg oda átteni szándékolt hadműveleteit meghiusítsa.[11] Minő másképpen festett volna a dolog, ha Wallenstein serege zömével, ahelyett hogy július 15-ikétől augusztus 8-ikáig,[12] vagyis teljes 24 napig Dessau és Zerbst tájékán tétlenül vesztegelve, a drága időt elfecsérelte, ehelyett inkább azonnal egész erejével kerekedett volna fel az ellenség hathatós üldözésére. Július 27-én Wallenstein ugyanis felkerekedett seregével Dessau mellől, de mindössze az Elbe másik partján fekvő Zerbstig jutott, ahol újabb 12 napot töltött tétlenül. Ezalatt bőven ráért apósának naponta legalább egy-egy levelet írni. Ezek a levelek élénk világot vetnek a császári fővezér gondolkozásmódjára és jellemére is, miért is azok legérdekesebb részeit a 853. számú lábjegyzetben kivonatosan közöljük.[13] Ezekben a levelekben unos-untalan ugyanazt kéri, majd követeli, szinte szajkó módjára megismételve ugyanazokat a szavakat, apósától, járjon közbe és gondoskodjék arról, hogy mintegy 8–10.000 lengyel lovast kapjon, hogy a magyar lovasság is hozzá csatlakozzék, hogy 100.000 tallért és elegendő élelmet küldjenek neki; majd utóbb a Dél-Németországban állomásozó csapatok átutalását is kérte, melyeket azonban a császár a felső-ausztriai parasztlázadás elfojtására akart felhasználni. Ha mindezt megkapja – úgymond – akkor biztos a győzelem, amelynek teljes kiaknázása céljából azt tanácsolta a császárnak, hogy már most lépjen a legnagyobb titokban valamelyik előkelő erdélyi főúrral, mondjuk Bethlen hadvezérével, Kornissal érintkezésbe, ami lényegesen siettetné a fejedelem vereségét, mire aztán könnyű dolog leend Bethlent a tróntól megfosztani.

Augusztus 8-án végre a sereg elhagyta Zerbst környékét és 9-én Coswigig jutott előre, de hogy Wallenstein lelkét már most micsoda kételyek és lidércnyomások marcangolták és hogy minő respektusa volt az Erdélyből még csak el sem indult Bethlentől és magyar lovas hadától, az Coswigban augusztus 9-én kelt, apósához intézett leveléből elég világosan kitűnik.[14]

Augusztus 10-én Dahme-t érte el Wallenstein, honnan a már ismételten hangsúlyozott és elcsépelt s ezután is minduntalan már az unalomig elcsépelendő dolgokat írt apósának a lengyel és a magyar lovasságról, a félelmetes Bethlenről és hadáról, az égetően szükséges pénzről stb. stb.[15]

Dahme-ban a sereg egy napi pihenőt tartott s 13-án Cottbust érte el, ahol újból egy napi pihenő következett.[16] Augusztus 15-én a sereg Forstig, 16-án Sorauig, 17-én pedig Saganig jutott előre, ahol 19-ikéig maradt.[17] Itt kapta meg a császár biztató válaszát, hogy Magyarországon nemcsak zsoldos lovasok fogadásáról gondoskodott, hanem a nemesi fölkelést is elrendelte, amiből a tábornagy 14–15.000 lovasra számíthat, ellenben a lengyel lovasság toborzásáról nem tett a császár említést, de viszont megnyugtatta Wallensteint, hogy Bethlen augusztus vége előtt nem igen éri el Kassát, ami igen nagy megnyugtatására szolgálhat.[18]

Miután a császár üzenetében lengyel lovasság felfogadásáról említést nem tett, Wallenstein maga tett erre nézve intézkedéseket.[19] Ez az önhatalmú eljárás azonban nagyon bosszantotta a császárt, annál is inkább, mert erre vonatkozólag már ő is ismételten adott megbízást Ludomierski lengyel főúrnak.[20] E miatti bosszúságának Ferdinánd élénk kifejezést is adott Harrach előtt, aki vejének túlkapását jóhiszemű buzgalmával igyekezett mentegetni.

De nemcsak ez az önkényeskedés, hanem Wallenstein lassúsága is elkedvetlenítette a császárt, miért is a hozzá küldött Montecuculi gróf által gyorsabb előnyomulásra utasította. Utóbbi augusztus végén érkezett Wallenstein főhadiszállására, aki a sürgető parancs miatt nagyon fel volt háborodva és talán nem a kellő illendőséggel beszélt a bécsi körök magatartásáról. Ezen a császár annyira megbotránkozott, hogy nyomban újabb parancsot küldött Wallensteinnak, miszerint minden további késedelem nélkül nyomuljon az ellenség után, hacsak császári kegyelmét elveszíteni nem akarja. Ámde ez is csak üres fenyegetés maradt s Wallenstein továbbra is eddigi módszere szerint folytatta hadműveleteit, amelyek folyamán aug. 20-án Bunzlaut, 21-én pedig Goldberget érte el s innen Jaueren át aug. 24-én Schweidnitzig, 26-án Strehlen-ig, azután pedig Grottkau-n át 29-én Neisse-ig, másnap Neustadt-ig, majd Jägerndorfon át szeptember 2-án Olmütz-ig jutott, ahova Pechmann ezredes előretolt különítménye már augusztus 26-án vonult be.[21] Olmützből a sereg már a következő napon tovább vonult Kremsierbe, minek folytán az ugyanaz nap odaérő Mansfeld, mint tudjuk, sietve ismét visszahúzódott Wal. Meseritsch felé.[22] Kremsierből Wallenstein szeptember 4-én menetét folytatva, 5-én Magyar-Bródba ért, ahol a folytatandó hadműveletek tekintetében újabb fordulópont elé érkezettnek gondolta magát s legújabb elhatározása most már abból állott, hogy az ellenség további üldözésével felhagyva s Bethlennel való egyesülésének többé útját nem állva, ő maga a magához vonandó nádorral együtt a Vág mellé vonul és Sempténél táborba szállva, ott bevárja a Mansfeldékkal egyesülendő Bethlen támadását.[23] Ehhez képest szeptember 7-én Banowon át előnyomulva, átlépett a magyar határon s másnap Vágujhelyt, 9-én pedig Galgócot érte el seregével, ahol egészen szeptember 18-ikáig maradt.[24] Itteni tartózkodása alatt a császári fővezér folyton azon törte az eszét, hogyan hagyhatná el szép szerivel Magyarország területét, ahol a lehető legkellemetlenebbül érezte magát. Egyelőre azonban még a további előnyomulás gondolatával foglalkozott, miközben egy egészen különös gondolata támadt. Azt ajánlotta Ferdinándnak, egyezzék meg Bethlennel és szövetkezzék vele a török ellen. A császár és bécsi tanácsosai ámulattal fogadták Wallensteinnak ezt a különös eszméjét, mely egy újabb török háború felidézése révén az eddigi nagy bajokat még csak fokozta volna. Erről adandó tájékoztatás és erélyesebb cselekvés megsürgetése céljából a császár Trautmannsdorf grófot és Questenberg bárót nyomban elindította a Nagyszombatba rendelt Wallensteinhoz, ahol Eszterházy Miklós gróf és Pázmány Péter esztergomi érsek jelenlétében igen heves összeszólalkozásra került a dolog. Wallenstein a szemére vetett lassúságot a pénzhiánnyal és csapatjai kimerülésével igyekezett mentegetni, de a küldöttek a felhozott indokokat nem találták elég alaposaknak és elfogadhatóknak s a fővezérnek gyors előnyomulást ajánlottak nemcsak Mansfeld, hanem Bethlen és a Nógrád várának ostromába belefogott török ellen is s hogy a Magyarország elhagyására vonatkozó terv elejtése mellett mindenekelőtt az említett várat kell az ostrom alól felmentenie. Ily körülmények között Wallensteinnak engednie kellett és szeptember 19-én megkezdte az előnyomulást Nyitra felé.

Ideérve azt a hírt vette, hogy Mansfeldék ismét Sziléziába gravitálnak, ami hirtelenében azt az elhatározást érlelte meg benne, hogy serege zömét ő is oda vezeti, de a Bécsből vett megleckéztetés hatása alatt erről a szándékáról csakhamar le kellett mondania.[25] De azért mégis soká tépelődhetett a dolog fölött, mert alighanem arra vezethető vissza, hogy Nyitrán újból megrekedt seregével és csak szeptember 24-én indult tovább Érsekujvárra.[26]

Közben Trautmannsdorf és Questenberg Bécsbe visszatérve, előbbi igen kedvezőtlenül nyilatkozott Wallenstein felől, olyannak tüntetvén fel őt, aki a császári parancsot semmibe se veszi, mindenkit lenéz, senki tanácsára nem hallgat, azért legjobb volna, ha őt a császár állásától elmozdítaná.[27] Ezt azonban Ferdinánd az akkori viszonyok között nem tartotta tanácsosnak megtenni. Egyébként nevezetes, hogy sem a nádor, sem Ferdinánd még szeptember 25-én sem akarták elhinni, vagy talán egyáltalában nem is tudták, hogy időközben már Bethlen is komoly hadviselő félként lépett fel; legalább Ferdinándnak szeptember 25-én a nádorhoz intézett alábbi levele majdnem biztosan erre enged következtetni. Ez a levél következőleg hangzott:[28] „Pontosan vettük kedvességednek e hó 23-án írt levelét. Ami a kanizsai végeket s az ottani lakosokat illeti, jónak látja a király, hogy oda csapatokat ne küldessenek. Mert bármerre forduljon is Mansfeld, ha a törökkel és Bethlennel is van összeesküvésben, a Friedlandi herceg úgy helyezte el seregét, hogy könnyen segíthet az ostromolt Nógrádnak, s mindkét ellenséget kétségtelenül könnyű lesz haddal legyőzni, ép így Mansfeld is bekeríthető útjában. E célból rendelet ment mind a Sziléziában levő császári hadakhoz, mind Magyarország határaihoz Albert szász herceghez, ki egy teljes legioval közeledik s kit néhány nap mulva négyezer kozák követend, hogy különösen Mansfeld mozgásaira vigyázzanak. – Bethlen ellenséges szándéka sok jelből kiviláglik. Szendrő elfoglalását, melyet nem ostrommal, hanem rábeszéléssel ért el Bethlen, kétségkívül azzal fogja menteni akarni, hogy Horváth István nem az ő parancsára, hanem a maga jószántából jött ki Mansfeldhez. Ha Bethlen látni fogja, hogy mind Mansfeld, mind a török meg van verve, nem hisszük, hogy saját birtokaink felé merné hozni seregét. Ha mégis megkísérelné, akkor ellene fordítandjuk nyiltan fegyvereinket.”

Mansfeldék a Bethlennel való egyesülés céljából Felső-Magyarország felé vonultak el s ezekkel most már Wallenstein az összeütközést se nem kereste, se kívánatosnak nem tartotta, új ellenfeléül, melyet izolált helyzetében esetleg megtámadni érdemes volna, a Pest környékén táborozó török hadat jelölte ki s ehhez képest már szeptember 15-én Galgócról azt írta a nádornak, hogy Komárom felé Guttára szándékozik alá vonulni, ha a nádor részéről biztosítást kap, hogy ott serege számára elengendő élelmet talál. Ezt az előnyomulást semmi szín alatt sem akarja elmulasztani s egyben nagyon kéri Eszterházyt, hogy csoportjával Pozsonyból Érsekujvárra tegye át főhadiszállását, hogy egymáshoz közel lévén, mindent közakarattal intézzenek el. Másnap, szeptember 16-án, Wallenstein el is indította Nyitra felé a Forgách Miklós lovas dandárából és német dragonyosokból álló előcsapatjait s ugyanaz nap a nádorhoz intézett levelében ama reményét fejezi ki, hogy harmadnapra, szeptember 18-án, ő maga is Nyitrára érkezik, de ha a nádor nem készít elegendő élelmet serege számára, akkor ő onnan visszatérni kénytelen.[29]

Szeptember 19-én a király is meghagyja a nádornak, igyekezzék mindig Wallenstein közelében lenni hadával s támogassa őt tőle telhetőleg tanáccsal és csapatokkal. A nádor eltávozására való tekintettel a király Pachler német zászlóalját rendelte Pozsony védelmére.

Nemsokára ez intézkedések megtétele után Murtéza pasa szeptember 20-ika táján, amikor a Bethlennel való egyesülés céljából Nógrád mellett elhaladt, állítólag a várból tüzet kapott, mire a felbőszült pasa nyomban hozzáfogott a vár ostromához, melyet Eszterházy Pál, a nádor öccse vitézül védelmezett. A Porta ugyan Bethlen mellé szerdárnak, mint tudjuk, eredetileg Mehemed budai pasát rendelte,[30] de ez inkább császár-, mint Bethlen-párti volt. A fiatal és tettvágyó Murtéza boszniai pasa csak melléje volt rendelve a budai pasának, azonban ép mikor mintegy 15.000 emberével Budához közeledett, Mehemed meghalt s így Bethlen közbenjárására Murtézát nevezték ki budai pasának s egyúttal szerdárnak is,[31] aki aztán teljhatalmúlag rendelkezett a török csapatok felett. Ilyenformán Wallensteinnak most már még inkább akadt jogcíme arra, hogy a nádorral együtt Nógrád felmentése céljából a törököt megtámadja.[32]

Közben Wallenstein folyton változtatta elhatározásait. Eleinte minduntalan azt hangoztatta, hogy igyekezni fog Mansfeldékat a Bethlennel való egyesülés előtt utolérni és megverni, de mindjárt hozzátette, hogy ehhez kevés a reménye. Majd mikor Mansfeldékkal nemcsak egyenlő magasságra jutni, hanem azokat túlszárnyalnia is sikerült és Bethlennek még mindig se híre, se hamva nem volt, már egyáltalában nem kereste a döntő összeütközést, hanem csak mellékerőkkel, a nádor és Pechmann csoportjával akarta Mansfeldéknak előbb a Fehér Kárpátokban, majd a Vág folyón útját állni. Közben az a furcsa gondolata támadt, hogy Dohnát egy-egy seregcsoporttal a hadiszíntér e részén visszahagyva, ő maga serege zömével Németországba tér vissza. A Bécsből vett nyomásra végre mégis az ittmaradást és a Magyarországba való bevonulást határozta el. Csakhogy most már az volt a bökkenő, hogy már gyors menettel közelgett Bethlen is. És ha eddig Mansfeldékkal se igen tartotta tanácsosnak a mérkőzést, hogyan kísérelje meg a döntő összeütközést, amikor azok már az egymagában is félelmetesnek tartott Bethlennel egyesültek? A császári fővezér eme tarka-barka gondolatmenetéről, gyakran változó elhatározásairól és felette gyenge stílusú cselekedeteiről saját levelei adják a legmegbízhatóbb, de egyszersmind leglesújtóbb bizonyítékot is, miért is azokat itt legalább kivonatilag feltétlenül közlendőknek tartottam.

[1] Lásd a 397. oldalon.

[2] Wallenstein Ascherslebenben május 7-én kelt, apósához intézett erre vonatkozó levele egyúttal a kölcsönös csoportosításról és erőviszonyokról is ad felvilágosítást (Tadra id. m. 354.): „Hochwohlgeborner Freiherr! – írja Wallenstein – Ich zweifel nicht, dass allerlei Discours bei Hof wird abgeben, dass man die erlangte victori gegen dem Mansfelder nicht prosequitirt, des Lands sich nicht bemächtigt oder sonsten andere progressi, die nach erlangter victori sein können, thuet, darauf ich dann meinem Herrn diesen Bericht thue, wenn ich nicht mehr Feind als den Mansfelder hette, so were diese ihre Meinung ausbindig (stichhältig), aber ich habe den Obr-Fuchsen zu Tangermünd, der sich aldar fortificirt had und bei sich 4 Regiment zu Fuss neben 2000 Pferden hat. Der König lässt alles sein Volk bei Wolfenbüttel zusammenziehen und vermeint in kurzem sein Heil zu versuchen. Der Herzog Christian liegt in Göttingen und Northeim mit 3500 Pferden neben etlich und 20 Fändlen zu Fuss; der Graf von Tilly ist zu Huxter an der Weser mit seiner ganzen Armee, von welchem ich kein einzige Assistens nicht hab und hat sich von mir auch ein 30 Meil Wegs separirt, hat keinen Feind dorten, in Summa geht mit mir umb, wie der Bayrischen Brauch ist… Bitt Ihr Mtt. than Instanz beim Churfürsten aus Bayern, dass Herr Gen. Tilly sambt mir Wolfenbüttel belegern… denn es wird viel guts daraus erfolgen.“ – Néhány nappal később pedig ezeket írta Wallenstein apósának (Tadra id. m. 357.): „Itzt gleich kompt mir Aviso, dass der Herzog Christian mit seinem Volk gegen Münden und Nieder-Hessen sich reterirt hat; der Herr Tilly zieht ihm nach, hat 5mal mehr Volk, nichts desto weniger begehrt er von mir Succurs unangesehen, dass der König mit seiner ganzen Armee zum Fuchsen stossen thuet und auf einem oder andern Land der Elbe mich zu ataciren begehrt. Der Graf Tilly hat den ganzen Winter solche Anfordefung bei mir gethan und nie, so oft ich ihn ersucht, mit einem Mann assistirt, sondern allezeit rundumb abgeschlagen.“

[3] Erről Wallenstein már másnap a következő tartalmú levéllel tudósította apósát (Tadra id. m. 381.): „Gestern bin ich von Herrn Tilly von Duderstadt wiederkommen… und haben uns auf solche Weis verglichen, dass die 6000 Mann zu Fuss und 1800 Pferd, so die Infantin uns zuschickt, sollen beim Herrn Tilly verbleiben, darzu ich auch noch die zwei Regimenter zu Fuss Holdstein und Lüneburg neben den Lüneburgischen 1000 Pferden dem Herrn von Tilly zugib, welcher alsdann soll nach der Elbe marchiren und die linke Seit nehmen, ich aber werde über die Elbe setzen und also auf den Feind auf beiden Seiten der Elbe zuziehen; will er nun unser erwarten, so verhoffe ich, dass wir ihn zum schlagen werden necessitiren, wo er aber sich auf Bremen reterirt, so wird ihm der Herr Tilly nachziehen und ich mein Zug gegen Holdstein nehmen.“

[4] Erre vonatkozólag Wallenstein még július 3-iki levele utóiratában a következők foglaltatnak (Tadra id. m. 382.): „Derr Herr von Dona schreibt mir, dass ihm Ihr Mtt. befohlen haben 4000 Kosaken zu werben, wie auch dass sie sich in Schlesien wegen des Mansfelders besorgen. Nun vermeine ich dass des Mansfelders Sachen der Zeit sich nicht in solchen terminis befinden, dass er sich sollte allein hinwagen, wird aber der König wollen ein Narretei begehen und mit seiner ganzen Armee, wie mich der Kurfürst von Brandenburg hat bericht, dahin sein Zug nehmen, so ist er verloren wi Judas' Seel, denn ich werde ihm alsbalden auf dem Fuss nachziehen, und, wo ich ihm antreffen werde, drauff schmeissen.“ – Július 7-iki, még mindig Ascherslebenben kelt s apósához intézett levelét pedig a következő szavakkal vezeti be: „Aus meines Herrn Schreiben vernimb ich wie man des Bethlehems und Türken Einbruch sich in Ihr Mtt. Ländern sehr besorgen thuet, sowohl auch die Pauren von Tag zu Tag rebellischer werden, dahero dann mir obstehen thuet, in allweg auf Ihr Mtt. frummen zu gedenken“ és mindjárt hozzáteszi, hogy jelentékeny lovas hadat a csehországi Eger felé indított útnak. – Július 10-én pedig ezeket írja: „Sonsten ist gewiss, das der König aus Schweden 15.000 Mann imbarcirt hat, welche er im Land von Mechelburg will zu Land setzen und der von Brandenburg will sich mit ihm conjungieren… seine Intention ist, so bald er sbarcirt ist, sich an den Oderstrom zu machen und gegen Schlesien sein Zug nehmen, bitt der Herr informire alle die Herrn bei Hof gar wohl und weise ihnen in der Mappa, was vor ein grossen Vortl er haben wird, dahero ich nochmals Ihr. ganz unterthänig bitten thue, sie wollen Schlesien wol in Acht nehmen, neue Werbungen anstellen, das persönlich Aufbot ergehen lassen und alle die Päss wohl besetzen; denn so viel man mich bericht, will der Feind an der Erb und an der Weser nur defensive, an der Oder aber offensive kriegen. Wegen des Gelds sage der Herr allen, wird man mir nicht schicken, so weiss ich nicht, wie ich ins Feld soll ziehen…“

[5] Erre nézve Wallenstein július 13-ika folyamán hat levelet is tinézett még mindig Ascherslebenből apósához (Tadra id. m. 391.) Az egyikben ezt írja: „Neues nicht anders, als dass gewiss der Mensfelder nach Schlsien zient, der Schwed will in Pommern sbarciren und an dem Odedrstrom auch nach Schlesien sich begeben. Ich schicke der Obr. Pechmann nach Schlesien mit etlicher Cavallerie unk Drachonen ein posto zu nehmen, eher dann der Feind aldar anlangen wird. Des Herrn Gen. Tilly Conjuction gehet langsemb her, ich hab schier alle Tag destwegen sollicitirt!” – A másik következőleg hangzik: „Hotwohlgeborner Freiherr! Aus Beilag wird mein Herr vernehmen, was mir gleich itzt der Graf Schlick schreibt, ichglaubs aber nincht, dass des Feindes Ernst sei mit seiner ganzen Armee nachSchlien zu hienen, thut ers aber, so ziehe ich ihm auf dem Fuss nach undhoffe zu Gott ihn wie den Mansfelder zuvor also zu tractiren. Auf den Bethlehem wird vonnöten sein wohl Achtunk zu geben, dass er sich mit diesen nich conjungiret, den Pas bei Jabluncka (Jablunka) im Teschnichen wird man zeitlich besetzen müssen, wegen Profant muss man inSchlesien alsbalden schreiben, aut dass die Anordnung geshieht, ich aber verbleibe etc.” – Az ötödik levél lényegesebb részei: „Der Feind ist amvergangenen Freitag (vagyis július 9-én) bei Tangermünd abgezogen undsein Zug über die Hafel genommen; der Mansfelder soll sein Zug nach Schlesien nehmen, dahero ich den Obr. Pechmann dehin schicken thue mit 33 Comp. Reiter wie auch 600 Drechonen; man sagt vor gewiss, dass der Schwed in kurem wird ankommen, denn er hat sein Armme albereit imbarqirt, wlche 15.000 Mann stark ist… ich weiss nincht, wass man so viel Wesens wegen der Pauern im Land ob der Enns macht, ich vermeine, dass mit wniger Volk hette mügen gericht werden.” – Július 14-én ezeker írja Wallenstein (Tadra id. m. 394.): „Izt gleich avisirtr mich auch Fürst Chirstian von Anhalt, dass sich der von Weinmar und Mansfeld gegen Frankfurt der Ober incaminirt haben mit 8000 Mann den Oderstrom dem aus Schweden zu versichern, dann er gewiss diese Tag oder in Pommern oder im Land von Mechelburg sbarciren wird; sie halten vor gewiss, dass der Bethlehem sich mit ihnen wird conjungiren, deharo ich denn zu den 33 Cornet Reitern und 600 Drachonen dem Pechmann 6 Compagn… zugib, dass er in allem42 Cornet Reiter und 600 Drachonen wird haben und morgen zieht er bei Tag und nacht fort nach Schlesien. Bitt mein Herr, sage Ihr Mtt., sie wollen dem Obverampt wie auch dem Dona befehlen, dass siemit ihm in guter Correspondenz stehen und ihr Volk mit ihm conjungiren, auch mit Profant sich gefasst machen, wanns vonnöten ware, dass ich oder mehr Volks hinausschicken sollte oder in der Person ihnen nachfolgen. Polen muss man oft wegen Succurs importunieren; ich bitt auch man selle neue Werbungen in Böhmen und Mahren an…” – Még nyugtalanítóbb híreket tartalmazott és Wallenstein teljes tanácstalanságáról tanúskodik enne július 17-én kelt, apósához intézett levelének következő kivonata (Tadra id. m. 396.): „Gestern hab ich von Berlin von unsern Herrn Carl Hannibal von Dona ein Schreiben bekommen, welcher mich bericht, ass der Mensfeld samt dem Herzog von Weinmar mit 14.000 Mann gegen Schlesien incaminirt hat, sobericht er mich auch, dass der Schwed in Pommern sbarcirt hat mit 18.000 Mann und dass er den Oderstgrom heraufwarts wird ziehen, deharo denn die 42 Cornet Reiter neben den 600 Drachonen wenig Nutz in Schlesien schaffen werden… Der Bethlehem wird gewiss nicht ausbleiben, sondern sein Kpf auch dahin wender, dahero dann von nöten ist, dass man die Polen in grosser Anzahl 10 oder 12 Tausend Pferd bestellt, aut dass sie Dem Bethlehem neben de nUngarn können testa machen, Lichtensteins und Brenners Regimenter die Pä versichern; ich weiss nicht, obs rathsamb ist, dass ich weiss nicht, obs rathsamb ist, dass ich mich von hinnen movire, denn movir ich mich von hinne, so zieht mir der Feind auf dem Fuss nach, werden also sedem belli ganz und gar in Ihr Mtt. Läder machen… dahero ich nochmals bitten thue, man wirb, was man in der Eil bekommen kann, denn unsere Sachen stehen in ärgeren terminis als nie zuvorn; die weningte Schlappen, die wir kriegen werden, somovirt sich das ganze Reich wider uns.” – Július 19-én ezeket írta Wallenstein apósának (Tadra id. m. 398.): „Ich befahl dem Feldmarchalk das Volk über die Elbbrucken setzen zu lassen, als dann will ich mit 30.000 Mann gegen Schlesien incaminiran, dahin ich den Obristen Pechmann albereit mit 42 Cornet Reitern neben 600 Drachonen geschickt hab und morgen schicke ich noch 12 Comp. Arkabusier, ich verhoffe, triff ich den Weinmar und Mansfeld an, dass also wie bei der Tesauer Brücken abgehen wird, denn ich ziehe resolutamente hin, wo ich sie antriff und zum Schlagen kommen kann, dass ich sie angreifen will. Dahie laae ich dem Herrn Tilly noch 6000 Mann zu Fuss und 2000 Pferd, wlche mit ihm campiren werden, in den Guarnigionen lasse ich 40 Fähnle Kencht und 5 Comp. Reiter, im Fall die 8000 Mann von der Infantin zum Herrn Tilly stoesen werden, sowird er dem Feind dahier resistiren können.” – Július 23-án pedig ezt írta Wallenstein (Tadra id. m. 399.): „Heut setzt der Überrest der Infanterie über die Elb, morgen die Artellerie, übermorgen die Cavvalleire… sobald ich diese Quartier werde versichert haben, alsdann incaminir ich mich den geraden Weg nach Schlesien, ob ich diese zwei Herrn kann eher antreffen, ehe denn sie sich mit dem Bethlehem conjungiren; im Fall der Bethlehem durchbrechen wird, so ist vonnöten, dass mir Ihr. Mtt. dahin alle die Ungarn zuchichken, denn ich wäre ihm an Cavallerie nicht bastant und sollte ich defensive wider sie kriegen, so würde ich die Armee auf Göndigisch consumiren.”

[6] Wallenstein 1626 júl. 16-iki levele apósához (Tadra id. m. 395.): „…dieweil albereit sich der Feind gegen Schlesien incaminirt hat, ich auch den Pechmann dahin mit ein 5000 Mann abgefertigt.“

[7] Wallenstein július 26-án Ascherslebenben kelt levele apósához (Tadra id. m. 401.): „Wills Gott morgen incaminir ich mich gegen Schlesien, bitt mein Herrn ganz dienstlich, dass man daselbst befilcht wegen der Profant.“

[8] Opel id. m. II, 551–553.

[9] Opel id. m. II, 585.

[10] Lásd a 399. oldalon.

[11] Lásd a 399. oldalon.

[12] Wallenstein főhadiszállása április 14-ikétől július 28-ig Ascherslebenben, azontúl pedig augusztus 8-ig Zerbstben volt.

[13] Július 30-án többek között ezeket írta (Tadra id. m. 407.): „Was nun den Bethlehem anbelangt, so vernimb ich von allen Orten, dass er mit einer grossen Mening Türken und Tartarn kopmt. Ob nun die Ungern allein ihm zu resistiren bastant sein, geben uns Exempel die vergangene türkische Krieg, und ob zwar viellecht der Türk nicht so startk kommen wird, wie er damals hat pflegen zu komen, so muss man denken, dass er auch kein solche Reistenz finden wird. Unsere teutche unbazehlte Soldaten traue ich mir wohl nicht in Ungern zu brigen, zu dem obshon der Palatinus wohl intentionirt ist, so seinds codh die andern nicht denn die Religion geht ihnen im Kopfe umb… drumb is mein Meinung Ihr Mtt. sollten alsbalden etlich Tausend Polen selbst betellen und nicht aut des Könings Succurs warten … die Polen wollte ich, dass sie gleich da wären, sobald ich in Schlesien anlangen werde, denn ich hab in allem nincht mehr was ich mit mir bring und mit dem Obr. Pechmann vorangeschickt hab über 20.000 Mann nincht und der Feind wird ein grosse Quantität von Cavallerie mitbringen, meine Niederländische Reiter seind dessen nicht gewöhnt, drumb adjungirt man ihnen auch nicht viel Ungern und Polen zu, so weiss ish nicht, wies ablaufen wird, aber alles consistirt in der Eil, denn der Feind rückt uns aufn Hals, der Bethlehem wird wie ein Platzregen kommen, drumb bitt ich mein Herr wegen eilender Beförderung.” – Augusztus 2-án írja (Tadra id. m. 411.): „verhoffe, kann ich mich von hinnen moviren, dass ich den Mansfeld und Bethlehem beiden will barba machen, wenn ich nur ein Anzahl von leichter Cavallerie hab.” – Augsztus 3-án (Tadra id. m. 412.) ezt írja: „Der Pechmann avisirt mich, dass der Feind nach Ungern marchiert, dahero ich mich mit Ihr Mtt. Armeeauch dahin incaminiren thue.” – Az augusztus 4-iki levélben (Tadra id m. 413.) az írja: „Uch halt es vor gewiss, dass der Mansfelder sich wird zwichen Tropa und Tetschen durchschlagen und bei Hradisch oder sonsten an der Marck wollen mit dem Bethlehem zusammenstossan; nun hab dem Obr. Pechmann befohlen den Feind allezeit zu cortegiren.” – Az augusztus 5-iki levélben (Tadra id m. 141.) azt írja: „Bis nächst künftigen Sambstagbrich ich gewiss dahie aut und nehme mein Zug nach Schlesien und dieweilnun unmüglich ist, dass ich den Mansfeler eher antreffen soll, als er sichmit dem Bethelem conjungirt, muss ich sehen, dass ich gewahrsamb umbgehe und nicht eher an sie komme, als sich die Polen und Ungern mit mir werden conjungirt haben, welches dass es geschieht aufs allereheste, ich mich einig und allein auf meinen Herrn verlassen thue, denn ich kenne die Langsamkeit unsers Hifs und ich ohne Polen und Ungern gegen der Menig des Bethlehems Cavallerie mir nichts traue zu richten, hab ich sie aber bei mir, so zweifel ich durchaus nicht an der Victori… Solte man etwan durch einen aus Polen gedenken sich Siebenbürgen zu impatronieren, das ist abermahl nichts, denn ein Streif können die Polen wohl hinein thun, aber Land einzunehmen zu dem sind sie nicht qualifizirt. Auch wann der Palatinus mit den Ungern etwas solches wollte tentiren, so findete er sich in gleichen Intrigo wie die Polen, drumb wäre mein Meinung, dass Ihr Mtt. zeitlich etwan durch ein vornehmen Siebenbürgischen Herrn, Cornitsch oder andern…liessen zeitlich die Sach tractiren, aut das nach erlangter victori solches incontinenti könnte ins Werk gericht werden.” – Augusztus 7-én (Tadra id. m. 416.) azt írja apósának, hogy a bajor választó és Tilly jobb szeretnék, ha ő az Elbe mellett maradna, mihez ő hozzáteszi: „mir wäre viel lieben dahie zu bleiben, aber will ich nicht, dass Ihr Mitt. Ihre Länder verlieren, muss ich dieselbige entsetzen… Ich marschiere morgen fort, vernmiene innerhalb 3 Wochen an der ungarischen Gränz zu sein. Bitt, dass sich 7oder 8000 Ungern mit mir conjungiren wie auch die Polen; hab ich die, so hoffe ich zu Gott, dass der Feind gewiss den Kurzern wird ziehen. Bitt auch meinen Herrn ganz diensltilch wegen des Gelts vor die Armee, denn auf mein Gewissen ich besorge mich einer erschrecklichen Unordnung.” – Végül augusztus 8-iki levelében ezeket írja (Tadra id. m. 417.): „Itzt brich ich gleich aut und marchier nach Schlesien zu, ich werde starke Tagreisen thanund wning rasten; dies ist aber zu consideriren, ich kann nun nicht eher an den Maísfeld und Weinmar kommen, bis sie sich mit dem Bethlehem conjungirt haben, haben sie sich aber conjungirt, so kann ich abermals nicht an sie ziehen, bis die Ungern und Polen zu mir stossen, denn sollte ich an den Feind kommen und nicht bald den oder den andern Tag schlagen, so discoragir ich das Volk; ohne Ungern und Polaken mit dem Bethlehem, der eine grosse Menig von Cavallerie mitbringt, ist nicht rathsam zu wagen,dahero dann wird von nöten sein, dass man in Mähren und Österreich die Städt etwas besetzt, indondernheit die Örter an der Marck und sobald der Bethlehem sich rührt, dass die Ungern Mähren traversiren und zu mir stossen, sowohl auch die Polen, dass sie alsbalden in Schleisen auch zu mir kommen.” Az utóiratban: „Bitt auch meinen Herrn ganz dienstlich wegen der 100.000 Reichsthaler, denn ich beosrge mich einer grossen Undordnunkg.”

[14] Ez a levél következőleg hangzik (Tadra id. m. 418.): „Hochwohlgeborner Freiherr! Aus meines Herrn Schreiben vernimb ich die Beschaffenheit wegen der Kriegesgefahr in Ihr Mtt. Ländern; die so Ihr Mtt. zum Krieg gebracht haben. Dass ich den Mansfeld sollte antreffend schlagen, drauf muss man nichht gedenken, denn er hat ein 50 Meil Wegs Vorsprung vormeiner, darzu wird man sehen, was vor Unordnungen dahie einreisten Ungern traue ich allein nicht, drumb begehre ich Polen, hab ich die Polen bei mir, alsdann bitt ich, dass sich die Ungern auch mit mir conjungiren… vor allen Sachen aber bitt ich wegen die 100.000 Reichsthaler, denn hab ich die nicht, so sei man versichert, dass dies Volk nicht allein, wanns darzu kompt, nicht fechten wird, sondern dass sie sich gewiss amuteniren werden und vielleicht viel böse Buben, was ärger ist, möchten zum Feind fallen, denn es ist ein Sach, die gar zu gebräuchlich ist worden zu unsern Zeiten.“

[15] Ez a levél a következőleg hangzik (Tadra id. m. 420.): „Der San Julien ist wieder kommen, sagt mir, dass man keine Polen will werben, ich bitt mein Herr ganz dienstlich, er lasse nicht darzu kommen, dass der Undienst Ihr. Mitt. geschieht, denn dieweil der Bethlehem mit einer grossen Menig Cavallerie auch mit Türken und Tartaren kompt, so kann ich ohne Polen nichts richten, wenn ich, ich weiss nicht wie viel, Volks hette, drumb bitt ich und verlasse mich auf meinen Herrn, dass er mir in diesem so wichtigen Werk wird assistiren und die Polen alsbalden bestellen lassen… Auf die Ungern kann man sich nicht verlasen, dann wass sie an treisten (?) seind, so reiten sie darvon. Bitt derowegen wegen der Polen, dass bald geschieht, denn man thuet allezeit erst werben, wenn uns der Feind auf dem Hals sitzt.“ Az utóiratban: „Ich ziehe zwar in Schlesien, aber dessen sei man versichert, dass ich weder in Mähren, noch an die ungarische Gränz mich begeben werde, ehe ich die Polen bei mir hab, ohne welche ich nicht schlagen werde, denn sollte ich hinziehen, und nicht alsbalden schlagen, so discoragir ich das Volk, der Feind mit Menig seiner Cavallerie wird mir die Profant und die Foragi abschneiden und also sich der exercitus consumiren, dardurch dann der Kaiser sicherlich seine Künigreich und Länder verlieren müsste. Lieber ist mir, dass der Feind das Land verbrennt, als dass solches durch mein Ursach sollte verloren werden. Drumb bitt ich, man feire nicht, sondern lasse die Polen alsbalden kommen und befehle man dem Herrn von der Dona ihnen umb das Monatsold zu sehen, auf dass darmit kein Zeit verloren wird, sowohl auch man muss fleissig antreiben, dass alles Schlesische Volk, sowohl ihr persönlicher Aufbot sich mit mir conjungirt… Bitt auch, man lasse eilen und die Regimenter aus Schwabenland herunder ziehen, denn der Bethlehem, mein Herr weis gar wohl, wie plötzlich er uns pflegt zu überfallen.“

[16] Augusztus 13-iki levelében ezt írja apósának (Tadra id. m. 422.): „Obr. Pechmann meldt auch, dass der Mansfeld und Weinmar 5 gute Regimenter haben, ich hab zwar sieben, aber seind gar schwach, drumb bitte ich, man lasse des Herzogs von Sachsen vie auch des von Balant Regimenter alsbalden avanziren und da es müglich ist, des Fürst Maxen von Lichtenstein wie auch Preiners Regimenter auf dass sie alsbalden können zu mir stossen.“ – Az ugyancsak Cottbusban kelt augusztus 14-iki levélben Wallenstein többek között ezeket írja (Tadra id. m. 423.): „Ich bin gestern dahie angelangt, heut muss ich still liegen, denn ich thue gar grosse Tagreisen und im dem Sand ist gar übel zu marschieren. Diesen Currier schicke ich zu Ihr Mtt. dieselbige behorsambst zu berichten, wo sich Ihre Armee befindt, auch dass ich meinen Zug gleich gegen dem Feind nehmen thue, bitt derowegen, dass aldar die Notturft von Profant verschafft wird, wie auch dass Volk aus Schwabenland und die Ungern zu mir stossen, und dieweil sich auf des Ungern Beständigkeit ganz nicht zu verlassen ist, als bitt ich, man wolle mir 8 oder 10 Tausend Polen zugeben, denn wider den Feind ohne Menig der leichten Cavallerie richte ich nichts.“ Az utóiratban: „Hätte der Herr Tilly das böse Göttingen gehen lassen, wie ich ihn so unterschiedlichmahl gebeten hab, und sich mit mir conjungirt, so wäre der Sach schon Feierabend gemacht gewest.“

[17] Augusztus 15-én többek között ezeket írja Wallenstein apósának (Tadra id. m. 425.): „Meines Herrn Schreiben hab ich itzt empfangen und versichere ihn, dass ich mir meiner Seelen Seligkeit nicht also lasse anglelegen sein als Ihr Mtt. Dienst und ziehe startk fest und versichere meinen Herrn, dass kein Armee nie so stark marchiert hat, als diese. Eher hab ich von Zerbst nicht aufbrechen können, dann der Fuchs wäre mir in die Stifter gewicht und den Pass an der Elbe genommen, Dass man ein Campo bei Pressburg formiren sollte, ist nicht mein Meinung anderst gewest, als allein dass sich die Ungern unterdessen bis zu meiner Ankunft daselbst sicher gehalten hetten… an der Victori zweifel ich nicht, wann ich noch ein 5oder 6 Tausend Polen bei mir hab.” – Augusztus 16-án pedig ezt írja (Tadra id. m. 426.): „Heut früh hab ich vom Obr. Albringer Schreiben be kommen, dass sich Göttingen ergeben hat, unser Herr sie gelobt, izt riethe ich dem Herrn Tilly, dass er sich nicht mehre imponiret… bitte anzuhalten, dass sich das Schwabisch Volk sich mit mir alsbalden conjungirt, denn ich hab gewiss nicht 10.000 Mann zu Fuss effective. Bitt auch meinen Herrn wegen Beforderung der Polen, wie auch, dass sich der Palatinus mit den Ungern mit mir conjungirt, ich verhoffe gewiss mit Gottes Hülf dem Feind ein gute bota zu geben und alsdann incontinenti mch wiederumb nach Teutschalnd wenden… Bitt mein Herrn gazn dienstlich… er wollen in desem so wichtigen Werk treiben helfen, auf dass ich die begehrte Requisita alsbalden wie auch die Polen bekomme und der Palatinus sich mit mir conungirt.„ Az utóiratban: „Wegen des Paltini wird mit uns kein Competenz geben, denn ich begehre mit ihm zu correspondieren und nicht ihn zu comendiren, er wird auch nicht so närrisch sein, das er ihm etwas anders traumen sollte lassan.” – Augusztus 17-én Saganból ezrt írja apósának (Tadra id. m. 427.):„Gleich itzt bekomme ich Aviso von dem Herzog von der Liegnitz, dass der Feind bei Friedeck sein soll, nin vermeine ich genzlich, dass er sein Zug aut Mezritsch, Wsetin, Braumow und Trentschin nehmen wird, denn er wird sich allerziet am Gebirg halten bis er sich mit dem Bethlehem conjungirt; nun vermiene ich, dass ich mein Zug auch muss darnach anstellen und von Tropa gegen Kremsier, Hradicht, Tirna und bis aut Schinta (Sempta) nehmen, zu Schinta das Läger schlagen, allda dann der Palatinus mit den Ungern wird können zu mir stossen, wie auch die andere teutsche Regimenter, so noch im Land ob der Enns sein, denn ich versichere meinen Herrn, dass mein Fussvolk sehr schieter aussieht, drumb bitte ich dass man mir sie zuschickt. So bitt ich meinen Heerrn auch, er wolle wegen der Profant befürdern, denn es ist nicht genug daran, dass mans dem Palatino befilcht, aber man muss sehen, dass wirklich da ist, denn wirds nicht da sein, so wird keiner leiden als der Kaiser, indem sich sein exercitus dissipiren wird und er umb Land und Leut kommen.„ Az utóiratban: „Zu Schinta vermeine ich das Lager zu schlagen, dahero dann dies wird von nötten sein, dass der Palatinus das Schinter Schloss wohl gesetzt, die brucken vershanzt und besetzt, man kann sie auf beiden Seiten vershanzen, aut dass der Feind sich derselben durch ein Impressa incht bemächtigt. Zu Schinta muss man zum wenigsten ein pa Tausend Mut Mehl versameln, wie auch bei 50 Mut Salz.” – Ugyancsak Saganbából augusztus 18-án ezeket írja (Tadra id. m. 428.): „Aus meines Herrn Schreiben hab ich vernommen, dass sich die Ungern nicht moviren wollen, es sei denn, dass Ihr Mtt. etlicht Tausend Teutsche in Ungern schieken… auf dass sie zu Pressbrug posto nehmen. Obzwar ich des Fussvolks sehr bedürftig gewest were, so sehe ich wohl, dass dorten noch mehr von nötten ist… und dieweil nicht müglich ist mehr den Mansfelder zu impediren, dass er sich nicht mit dem Bethlehem conjungirst, als bitt ich nochmals wegen der Polen, denn ohne sie werden wir nichts richten, hab ich aber 8 oder 10 Tausend derselbigen, so ist der Feind gewiss geschlagen, aber nur bald, denn wird man erst sie wollen kommen lassan wann der Bethlehem da ist, so ist zu spät.” Ugyanaznap Saganból még egy második levelet is indított útnak a következő tartalommal (Tadra id. m. 428.): „Meines Herrn Schreiben hab ichheut empfangen und versichere denselbigen, dass sich mir keine Sach in der Welt mehr angelegen sein lass als den Fortzug zu befürdern, denn ich sehe, dass ja an der Eil alles gelegen ist, dahero dann ich nicht will feiern, triff ich den Mansfelder allein an, so will ich gewiess darauf schmeissen, wo er aber mit dem Bethlehem albereit conjungirt ist, so muss ich die Polen bei mir haben, denn ohne sie ist verh… (?) Ich vermiene mein Zug auch gegen Ungern zu nehmen und den Campo, wo nicht bei Schinta, doch zum wenigsten zu Pressburg zu schlagen, bitt man befürdere die insurrectionen requi.” Az utóiratban: „Aus Beilag wird mein Herr vernehmen, was mir der Michna wegen der 100.000 Reichsthalers schreibt, ich versicher meinen Herrn, dass ich nicht weiss, was ich anfangen soll.”

[18] Ferdinánd 1626 aug. 16-án kelt levele Wallensteinhez a cseh helytartósági levéltárban. – A Wallensteinnal közöltekkel kapcsolatban Ferdinánd a nádornak augusztus 26-án a következő utasítást adta (gróf Eszterházy Miklós, II. 362.): „Augusztus 25-ikéről írt levelét vettük. A mi gondunk lesz, hogy a segítségül küldendő német katonaság a maga idejében megjelenjék. Kegyelmed kötelessége, hogy miután különböző hírek szerint Bethlent szeptember közepe felé Kassára várják, amennyire lehet, közfölkelést hirdessen és idejét meghatározza, hogy addig készen állhassunk. – Ismételve küldök Avendagnio ezredesünket a Friedlandi herceg elé, rendelvén neki, hogy amint leveleiben is szentűl igérte, éjjel nappal siessen Morvaországba, melynek határainál, mint mondják, Mansfeld ólálkodik, hol isten segítségével megadhatja neki az utolsó csapást. – Jelenté ő nekünk, hogy kegyelmeddel a legszorosabban kíván egyesülni, egyetértésben lenni és közösen tanácskozni. Ő kegyelmednél hagyandja meg a magyarok fölötti parancsnokságot, s magának tartandja a többi fölött való vezérletet. Hozni fog magával ő (Wallenstein) harminc nagyobb és kisebb ágyút, úgy hogy ebben a részben kegyelmednek gondja ne legyen, kivált miután ha Bethlen a maga területén marad, nem véli szükségesnek, hogy kegyelmed a maga magyarjaival az országon kívül csatlakozzék hozzá. De reméljük, hogy nyolc nap alatt ott meg fog jelenni (Wallenstein). Az ellenség hada be lesz keríthető, ha a magyarok is segítik, mely esetben Mansfeldt serege reméljük, megsemmisíttetik. Kelt Bécsben, aug. 26.“ – Augusztus végén kapta meg a nádor Wallenstein levelét is, amelyben ez augusztus 27-én Strehlenből, szolgálatainak felajánlása után azt írja, hogy a császár leveléből értesült, miszerint a nádor úr kihirdette a közfölkelést Magyarországon s szándéka a parancsai alatt álló néppel a Jablonkai szoros mögött állást foglalni. Ezt ő (Wallenstein) örömmel vette tudomásul. Maga az alatta levő császári sereggel Strehlenbe érkezvén már, útját tovább folytatja Neisse felé, innen arra, ahol az ellenség lesz. Igyekeznünk kell, írja tovább Wallenstein, hogy az ellenséget ütközetre bírjuk, mielőtt Bethlennel csatlakozhatnék – erre ő, Wallenstein – minden lehetőt elkövetend. Ha ez nem történhetnék meg, arra igyekezzünk, hogy az ellenség további haladása szerint intézkedjünk. Szándékom az ellenséghez közel foglalni állást; de oly módon, hogy Morvaországból az élelmiszállítás biztosítva maradjon és minden esetben uraságoddal kezet foghassak. Uraságaddal folyvást és sűrű levelezést akarok folytatni (csak tudjam, hová intézzem a leveleket) s uraságod is igyekezzék a telhető kölcsönös értesülés fenntartására. – Kelt a strehleni főhadiszálláson aug. 27. 1626.“

[19] Padavin velencei követ 1626 aug. 26-iki jelentése a dogenak a bécsi állami levéltárban.

[20] Ferdinánd 1626 aug. 19-iki levele a nádorhoz a kismartoni levéltárban.

[21] Pechmann ezredes augusztus 28-iki levele a szász választófejedelemhez a drezdai állami levéltárban Dr. Kr. Bd. 59. alatt.

[22] Lásd a 400. oldalon.

[23] A közbeeső időben Wallenstein apósának a következő, megint csak kivonatban ideiktatott leveleket írta: a) Augusztus 21-én Goldbergből (Tadra id m. 429.):„Ich ziehe stark fort und so stark als je ein Armee marchieret hat; kann ich dem Mansfeld beikommen, so will ich gewies die extrema tentiren ihn eher zu trennen, eher dann er sch mit dem Bethlehem conjurngirt. Ich besorge mich, dass er ein festen posto wird nehmen, auf dass er des Bethlehems erwarten kann, derowegen wird von nötten sein mir desto mehr Ungern zu schiecken, auf dass ich ihm die Foragi und Profant kann abchneiden. Die begehrte 2 Regimenter zu Fuss bitt ich, dass man mir bald zuschickt, denn ich habe Abgang am Fussvolk, sowohl auch dass sich der Palatinus mit mir conjungirt, wann der Bethlehem kompt… bitt man befehle dem Ober-Ampt gar ernstlich, dass alle Ritterschalft aufsitzt und sich mit mir conjungirt, denn ich besorge mich, dass der Mandfeld sich dahie wird festlegen und der Bethlehem in Böhmen und Mähren ziehen, und also welehem Theil ich nachziehen werde, der ander imbarcirt sein wird. Die Schlesier halten gewiess die meisten mit dem Feind, drumb bitt ich wegen der Polen, denn hab ich die zeitlich, so sind alle ruinirt, der Bethlehem sowohl als der Mansfeld.” Az utóiratban: „Das Volk zu Pressburg vermeine ich, dass der Breiner sollte commendieren und von Palatino Ordinanzen nehmen, wann ich aber in Ungarn anlangen werde, sich mit mir conjungiren.” – b) Augusztus 26-án Strehlenből (Tadra id. m. 431.): „Ich marchiere start, mein Herr sei versichert, dass sich an mir nichts werde erwinden lassen und sobald ich an Feind werde kommen fuori guerra al ocho.” – c) Augusztus 30-án Neustadból (Tadra id. m. 431.): „Dieweil aus allem ansehen sich lasst, dass der Feind sein Marche gegen dem Wissenberg (t. i. Wisse Karpaten, vagyis Fehér Kárpátok) wird nehmen, als ist anmeinem Herrn mein dienstliches Bitten, er wolle die Sach dahin dirigiren helfen, aut dass der Palatinus mit den Ungern ihn aufhelt, denn ich hab dem Pechmann auch befohlen, von hinderwärts den Feind zu travagliren; ich vermeine, dass ich mit der Armee bis Füngstag werde nahend an dem Weissenberg sein, dann ich marchiere über die massen stark, besorge mich dass ich den 3. Theil des Volks nicht werde hinbringen, bitt auch man befehle dem Palatino wegen der Profant, sonst müsste ich wieder zurück ziehen.” – d) Augusztus 30-án ugyancsak Neustadtból (Tadra id. m. 432.): „Ich ziehe dem Feind ala legera nach, vermeine ihn etwan umb den Weisenberg anzutreffen, es wird on nötten und sich mit den Ungern daselbst legt, auf dass mir der Feind nich durchbrechen kann.” Az utóiratban: „Es wäre gut, dass Ihr Mtt. dem Herrn von Dona die militaria in Schlesien anbefhlen theten, denn keiner thuet nicht. Der Feind hat Troppa, Jägerndorf. Tecshen, Oderburg startk mit Reitern und Knechten tesetzt, wann ich weg bin, besorge ich, er wird grosse Progress machne, man befehle nur solehes bald dem Herrn von Dona.” – e) Szeptember 2-án Olmützből (Tadra id. m. 432.): „Der Graf von Montecuculi ist hieher kommen, wie ich ihn aber hab wollen wieder zurück abfertigen, so sagt er, Ihr Mtt. hetten ihn erlaubt bei diesen fürfallenden Occasionen sich zu befinden, drumb verbleibt er dahie. Ich marchiere gar stark, verhoffe dass alle Anmahnungen überflüssing sind, die 100.000 Reichsthaler werde ich nicht bekommen, so wird gewisslich ein Unordnung geschehen, drumb sag ichs vorhin. Dem Palatinus schreibe ich, er volle den Mansfelder nich über die Wagg setzen lassen, und ich werde ihn aut dieser Seiten ataciren.” – f) Szeptember 3-án Kremsierből (Tadra id. m. 433.) „Ich berichte meinen Herrn, dass sich der Feind gegen Swetlow (Wsetin?) wenden thuet, ich ziehe ihm nach, vermeine übermorgen oder bis Sonntag an ihn zu sein, alsdann verhoffe ich, dass unser Herr gern is Schlesien auf Teschen sich begeben wollte, ich will ihn überall verfolgen, es wäre gut, dass der Herr Palatinus auch gegen Jablinka avanziren thete.” – Az utóiratban: „Ich bitt meinen Herrn ganz dienstlich, dass man dem Herrn von Dona wegen der Polaken befilcht, denn aut die Ungern kann ich mich nicht verlassan, amber dass man darmit nicht temporisiert, denn ancher wann man sie haben wollte, so wär es zu spät.” – g) Szeptember 5-én Magyar-Brótdból (Tadra id. m. 434.): „Aus Beilag wird mein Herr vernehmen, was mir der Palatinus schreibt (valószinűleg azt, hogy Bethlen valahol még Erdélyben van); ich vermeine dass izunder Zeit über Zeit isl, dass negocium wegen des Bethlehems zu tractiren. Der obr. Pechmann hat vermeint, dass der Mansfelder sein Zug gegen Schlesien wird nehmen, ich aber bin der Meinung, dass er sich gegen Ober-Ungern wenden wird, auf dass er sich mit dem Bethlehem cunjungriren kann. Ich vermeine mein Posto bei Schinta zu nehmen, mit dem Palatino mich cungungiren und ihrer aller aldar erwarten. Bitt nochmals wegen wirklicher Bestellung der Profant, denn man weiss gar wohl, wies dem Grafen von Buquoy ist gangen. Die 100.000 Reichsthaler werden sie nicht geschickt werden und das Volk aus Desperation etwas anfangen wird, so will ich entschuldigt sein.” – Az utóiratban: „Im Fall der Mansfelder über Trentschin sit,so kann ich ihm nicht weiter nachfolgen, denn ich ertapte ihn nicht mehr bis in Siebenbürgen und sich ohne alle Requisita zu imponiren ist keineswegs rathsamb.” – Ezzel egyidejüleg Eszterházy nádorhoz a következő levelet intézte ugyancsak Magyar-Bródból (gróf Eszterházy Miklós, II, 365.): „Itt vettem uraságod levelét. Köszönöm az értesitéseket. Ami Mandfeldet illeti jelenti nekem a főposta, hogy ő Trencsén felé veszi útját, a Vágot jobb felől hagyja és Illavának fordul. Jelentik, hogy ki akar jöni ismét Sléziába ellenünk; de az én véleményem, hogy felső Magyarországba nyomul előre, Bethlennel egyesülendő. Magam nem vonulhatok utána felső Magyarország felé, – az okát megmondom, minődn uraságoddal találkozni fogok. Csak azon véleményemet akarom uraságodnak jelenteni, hogy az alata levő haddal nyomuljon előre Sempte felé, hová ő felsége seregével magam is menni fogok. Jöhet aztán egyszerre Mansfeld a tavasszal (ez a fennhéjázó kérkedés, mely élénk ellentétben áll a Harrachnak szóló leveléből kiolvasható kishitűséggel, az eredeti német szövegezésben következőleg hangzik: „Komme nun der Mansfeldt, Weinmar, Bethlehem und der Türk zugleich, so graust mir vor ihnen kein Bissel nicht. Sie werden geschmissen so gewiess, als dem Mansfelder in Frühling wiedrfahren is). De kérem uraságodat, rakja meg minél előbb a Sempte melletti palánkot, a semptei és galgóczi várat; és míg Bethlen Mandfeldnek megküldi a kétezer ötszáz magyar lovast (Forgách embereit érti). Holnap még itt kell állomásoznom, míg megtudom, merre veszi tulajdonképpen útját az ellenség. Maradok, Bród, szept. 5. 1626. Albert. U. i. Legyen szíves uraságod, küldjön biztosokat, kik utat mutassanak s élelemről gondoskodjanak.” (Wallenstein sajátkezű levele a kismartoni levéltárban 1617–1651. 101-ik levél.) – h) Végül szeptember 6-án ugyancsak Magyar-Bródból ezeket írja (Tadra id. m. 434.): „Aus meines Herrn Schreiben hab ich vernommen wegen der glücklichen Victori, so unser Herr dem Herrn Gen. Tilly wider Ihr Mtt. Feind verliehen hat; ihm si Lob unkd Dank gesagt. Bitt mein befürdere, aut dass alsbelden der Herzog von Sachsen zu mir stoss, sowohl was die Herrn vor Volk aus dem Land ob der Enns entrathen könne; denn ich muss mich un gefasst machen mit dem Bethlehem und Mansfelder zugleich zu raufen, denn der Mansfelder ist albereit über die Wag. Bitt auch, dass man mich wegen der Profant versicht sowohl auch wegen der 100.000 Reishsthaler.” – Az e napi második levél pedig következőleg hangzott (Tadra id. m. 435.): „Nach Schiessung des andern Schreiben ist mir gleich dies von Michna zukommen, da kann mein Herr sehe, was sie mir wegen de Gelts schreiben; ich hab das meinige gethan, mehr kann ich nicht than, sondern bitt mein Herrn ganz dienstlick er woller Ihr Mtt. sagen dass mir ungöblich ist ein Gen. Amutinament zu verhüten, ich hab zitlich und oft genug destowgen avisirt, bitt derowgen nochmals umb Remedirung, wo nicht so hoffe ich, dass Ihr Mtt. mich werden vor entschuldigt halten, denn ein Unterschied ist unbezahtem Volk aut den Quartieren zu sein Unterschied zu Feld.” – Ezzel egyidejüleg ugyanazon a nádornak ezeket írja (gróf Eszterházi Miklós, II, 366.): „Tegnap óta értésünkre esett, hogy az ellenség Trencsénnél a Vágon átkelt. Eszerint nem lehet többé meggátolni Bethlennel való egyesülését. Szándékunk Galgócz vagy Sempténél tábort ütni, s ott vigyázni az ellenség további előnomulására. Mivel pedig fontosnak és szükségesnek tartjuk, hogy az alattunk levé néppel együtt ne legyünk távol egymástól, bartásággal kérjük uraságodat, hogy a magánál lévő magyarokkal oly helyen foglaljon állást, hogy minden előfordulható esetben egy nap alatt csatlakozhassanak s egyszersmind legyen szíves parancsot adni ki, hogy mint előbb is kértem, eleség hozassék seregem elé oda, ahol lesz, hogy a katonaság mindennemű nagy kártételektől vissza legyen tartható. Kelt szept. 6-án főhadiszállásunkon, Magyar-Bródon.”

[24] A jelzett idő alatt Wallenstein a következőket írta apósának (Tadra id. m. 436–439.): a) Szeptember 8-án Vágujhelyről: „Der Graf von Montecuculi zieht zu Ihr Mtt., Relation wegen alles zu geben, mein Herr seis versichert, dass an mir nicht von nötten ist zu mahnen. Morgen werde ich den Posto bei Freystatt nehmen, bitt mein Herr befürdere des Herzog Franz Albrecht Volk heraus, sowohl die 100.000 Reichsthaler, ohne welche man gewiss sich einer grossen Unorgnung zu besorgen hette.“ – b) Szeptember 9-én Galgócból: „Heut bin ich alhero angelangt, der Mansfeld nimbt sein Zug in höchster Eil gegen Ober-Ungern, ist albereit zu Neuensol, ihm dahin nachzufolgen ist nicht rathsamb, es sei denn, dass ich dem Kaiser die Armee und alle die Länder verlieren wollte. Ich verhoffe ihnen allen gewachsen genueg zu sein, wenn Herzog Franz Albrecht und dass Land ob der Ensisch Volk zu mir wird stossen, wie auch die Wündische und Crabatische Reiterei. Dahie in Ungern hab ich noch kein Lable Brod bekommen, bitt nochmals umb wirkliche Befürderung, auf dass die Soldaten in Desperation zu gerathen nicht Ursach hetten.“ – c) Ugyancsak Galgócból szeptember 12-én: „Was die Polaken anbelangt, dieselbige bedarf ich nicht wider den Mansfeld sondern wider den Bethlehem, dieweil… viel Tartarn bekommen wird. Auf der Ungern Standhaftigkeit ist sich nicht zu verlassen, dahero ich dann mein Herrn ganz dienstlich bitten thue, er wolle wegen der Polen, auf dass ich ihr ein 4 oder 5000 aufs eherte kann bekommen, verhülflich sein, denn auf solche Weis verhoffe ich dem Wesen, bald ein End zu machen.“ Majd egy második levélben: „Wegen des Gelts sag ich meinem Herrn dienstlich Dank, denn es ist von nötten… Wegen des Lands ob der Ensischen Volks bitt ich aber bald, denn ich hab nicht über 8000 Mann zu Fuss bei mir, hab unterwegs über 3000 Mann zurückgelassen wegen der starken Marche.“ – d) Ismét Galgócból szept. 18-án: „Aus Beilag wird mein Herr vernehmen, was mir der Obr. Forgatsch schreibt; ich vermeine morgen zu Neutra zu sein, denn heut die ganze Nacht hat die Bagage nicht können über die Waag kommen, der Forgatsch vermeint, dass ein Armee so leicht marchiert als man Tscheta reit. Ich sehe, dass der Türk albereit rumpirt hat, es wäre gut mit dem Bethlehem zu practiciren und ein Liga wider die Türken machen, ich vermeine, dass ers nicht ausschlagen wird und dieweil wir bald an einander kommen werden, als ist es an meinem Herrn mein dienstlichs Bitten, er wolle das Volk aus dem Land ab der Enns in aller Eil heraus befürdern helfen, wie auch dass die Cosaken incontinenti zu mir stossen, denn nachher seind sie mir nichts nutz.“

[25] Erre nézve Wallenstein szept. 20-án ezeket írja apósának Nyitráról (Tadra id. m. 440.): „Der Mansfeld nimbt sein Marche wiederumb gegen Trentschin und von dannen, wie ich von allen bericht werde, will er in Schlesien und ferner zum Künig wiederumb stossen. Nun bin ich im willens gewest dahie dem Palatino 30 Comp. Reiter nebst einem Regiment Knecht zu lassen, den Obr. Pedhmann mit 2500 Pferden voranschicken und ich mit der Armee ihm auf dem Fuss nachfolgen, sehe aber viel Inconvenientia die daraus entstehen könnten.“

[26] Eredetileg már 23-ikára tervezte volt az elindulást, amint az apósához Nyitráról szeptember 22-én írt következő leveléből kitűnik (Tadra id. m. 440.): „Sobald es Tag wird, so brich ich dahie auf mit der Cavallerie, 2000 Musketieren zu Ross und 10 Felstücken, ziehe auf die Türken, so Nowigrad belegert haben zu, vermeine bis Donnerstag an ihnen zu sein, wie es ablaufen wird, will ich meinem Herrn nacher avisiren. Der Palatinus, Erzbischof und andere Herrn Ungern was sie wegen der Profant versprochen, ist uns im wenigsten nichts geliefert worden, wird man also machen, die Armee wird gewiss zurück mit schlechtem Nutz Ihr Mitt. und der Länder. Die Polaken begehre ich anders nicht, als wenn die Bethlehem und Mansfeld sich conjungiren werden, auf dass sie da seind, denn ich muss sie gebrauchen, dieweil ich auf der Ungern Standhatfigkeit wenig bauen kann, alsdann wenn der Feind getrennt ist, so kann man sie in Ober-Ungern, oder wo man will gebrauchen oder abdanken. Zu diesem End bedarf ich auch des Land ob der Ensichen Volks.“

[27] Gindely, Waldstein, I, 119–121. – Gindely, Bethlen Gábor, 180. – Padavin jelentése a dogenak 1626 szept. 18., 20., és 22., Óvárynál.

[28] Ferdinánd levele a kismartoni levéltárban. – Gróf Eszterházy Miklós, II, 390.

[29] Wallenstein eredeti levelei a kismartoni levéltárban.

[30] Lásd a 393. oldalon.

[31] Tört. Tár, 1863, 149. – Salamon Ferenc, Két magyar diplomata, 216. – Török-Magyarkori Államokmánytár II, 55. – Zorzi Giustinian jelentése, Óvárynál id. m. 666.

[32] Khevenhiller id. m. X, 12, 82.