Ismételt, nehéz és hosszadalmas tárgyalások után végre 1606 június 23-án Bécsben létrejött a megállapodás Bocskay és Mátyás főherceg megbizottai közt, akit Rudolf még márciusban Magyarország kormányzójává nevezett ki s egyúttal teljes felhatalmazást adott neki, hogy a magyar békeügyet nyélbeüsse. A bécsi békekötés főbb pontjai a következők voltak: Szabad vallásgyakorlat, de úgy, hogy a római katolikus vallás rövidséget ne szenvedjen; mindkét félnek egyidejűleg a törökkel is békét kell kötnie; a jövő országgyűlés nádort választ s Mátyás főherceg Rudolf helyett az országot, mint kormányzó a nádor és a magyar urak tanácsával teljhatalommal fogja kormányozni; a korona Pozsonyban őriztessék; a kincstartó magyar és világi leend; a győri és komáromi várkapitányságokon kívül minden közhivatalban kizárólag született magyarok alkalmazandók, még pedig valláskülönbség nélkül; igazságszolgáltatás csakis a fennálló törvények szerint; jószágok csak magyaroknak adományozhatók; Bocskay nemesítései és felülvizsgálat után adományai is érvényben maradnak; Bocskay Erdélyen és a Tisza balparti területén kívül, úgy ahogy azt annak idején Báthory Zsigmond bírta, még Tokajt a hozzátartozó területtel, továbbá Ugocsa, Bereg és Szatmár vármegyéket kapta s címe: a római szent birodalom és Erdély fejedelme, a székelyek grófja s Magyarország némi részeinek ura; fimagzat nélkül történő elhalálozása esetén összes birtokai a koronára szállnak vissza; általános amnestia adása; a béke megtartásáért az örökös tartományok rendei kezsséget vállalnak; végül a magyar rendek ezentúl minden lázadástól, minden összeesküvéstől tartózkodnak.[1]

Rudolf a békekötést augusztus 6-án megerősítette,[2] de már két nap mulva óvást emelt ellene, mert azt csak kényszerítve hagyta jóvá.[3] Bocskay augusztus 17-én írta alá a szerződést, de szintén támadtak aggályai, melyeket azonban utóbb sikerült eloszlatni.

November 11-én létrejött Rudolf és a szultán megbizottai között a zsitvatoroki béke is, mely 1607 január 1-től 20 évre szólott. A béke főbb pontjai: Rudolf a szultánt fiául, ez pedig Rudolfot apjául fogadja; a békébe az összes osztrák tartományok, valamint Bocskay és a tatárok is befoglaltattak; a béke megerősítésekor a két császár ajándékot küld egymásnak; ez alkalommal Rudolf 200.000 forint értékű ajándékot küld a szultánnak, azonban többé adót fizetni nem köteles; miután a békeszerződés a tényleges birtokállomány alapján köttetett, ennélfogva Fülek, Somoskő, Ajnácskő, Divény, Szécsény, Gyarmat, Palánk, Nógrád és Vác a király kezén maradtak s e várak összes tartozékai felszabadultak a hódoltság alól. A török viszont megtartotta Egert és Esztergomot, tartozékaikkal együtt. A szintén török kézen maradó Kanizsához tartozó falvak elosztása a két fél között vegyes bizottságra bizatott.[4]

Ezzel a hosszúnak nevezett 15 éves török háború befejezést nyert.

A zsitvatoroki és bécsi kettős béke nyomán Fessler szerint 5163 négyszög mérföld kiterjedésű magyar államterületből a királynak 1222, a töröknek 1859, Bocskaynak pedig 2082 négyszög mérföld, vagyis a legnagyobb rész jutott.[5] Az ország akkori képét a XV/1. számú melléklet mutatja, mely Acsády és Szekfü hasonló tárgyú térképei nyomán készült.

Bocskay nem sokáig élvezhette az általa teremtett kettős béke áldásait. Már 1606 május havában hirtelenül életveszélyesen megbetegedett. Minden valószínűség szerint megmérgezték s a fejedelem gyanúja bizalmas kancellárja, Kátay Mihály ellen irányult. Halála előérzetében december 17-én megírta végrendeletét, melyben a magyar és erdélyi rendeket egyetértésre intette s utódjául a fejedelemségben Homonnay Bálintot ajánlotta a rendeknek.[6] Nemsokára ezután, 1606 december 29-én, a nagy férfi, a nemzet békéjének és szabadságának megteremtője örökre lehunyta szemét. „A hajdúk, kiket Bocskay féktelen rabló, kószáló hadból előbb jeles katonákká alakított át, azután pedig telepítés és kiváltságok által az állam hasznos polgáraivá tett, halálát Kátay kancellár mérgének tulajdonítván,”[7] utóbbit Nyáry Pál rendeletére előbb börtönre vetették, majd midőn Prágával való összeköttetései is bebizonyultak, Kassa főterén fölkoncolták.

[1] Corpus juris Hung. I. 643. – Victorini de Chorebo (Sinai Miklós), Sylloge actorum publicorum, quae pacificationis Viennensis anno 1606 initae historiam . . . illustrant, Pest 1790.

[2] Katona id. m. XXVIII, 564.

[3] Schmidt, Geschichte der Deutschen, VIII, 159. – Hurter, Geschichte Ferd. II. und seiner Eltern V, 104.

[4] Corpus juris Hung., I. 649. – Hammer-Purgstall id. m. II, 699. – A királyi megbízottak leveleit közli Ipolyi Arnold, Új Magyar Múzeum, 1850-52. decemb. füz. – Gévay Antal, Az 1606. évi bécsi békeokmány szövege magyarul, latinul és törökül.

[5] Fessler, Geschichte der Ungarn, VII, 603.

[6] Chorebo (Sinai) id. m. 61–69. – Katona id. m. XXVIII. 663. – Rumy, Mon. Hung. II. 315.

[7] Rónai Horváth, Magyar Hadi Krónika, II. 169.