December 2-án Basta elővéde Kassa alá érkezett, ahol megtudta, hogy Bocskay, Némethy Balázs kivégzésének megtorlásaképpen 3 császári főtiszt fejét üttette le.[1] Amikor Bocskay Kassáról Edelénybe távozott, az előbb említett városban Sennyey Miklós és Nagy Albert parancsnoksága alatt 1000 gyalogos és 200 lovas hajdút hagyott vissza s amikor Basta december 4-én serege zömével személyesen Kassa alá érkezett és azt nyomban ostromolni kezdé, Sennyey, Basta egykori hajdúkapitánya, nemcsak heves ágyúzással fogadta, hanem még kirohanást is intézett ellene, a megadásra való felszólítást pedig olvasatlanul visszaküldte neki.

Miután a császáriak a folyton körülöttük portyázó hajdúk miatt élelmet nem igen tudtak szerezni, s azonkívül híre jött, hogy Bocskay friss csapatok élén előnyomulóban van Kassa felé, Basta már ötödnapra kénytelen volt csapatjait Kassa alól Eperjes alá vezetni. A hajdúk azonnal utána özönlöttek s miután útközben a parasztság is hozzájuk csatlakozott, könyörtelenül űzték, verték a hátráló német sereget, mely megtizedelve, kimerülten és éhesen érkezett Eperjes alá. Az erről szóló, kissé túlzott hírek hatása alatt Mátyás főherceg azt írta Prágába, hogy Basta, akinek hollétét senki sem tudja, Eperjes felé történt visszavonulása közben súlyos vereséget szenvedett.[2] Utóbb e hírek túlzott volta kiderülvén, a főherceg újabb megnyugtató jelentésére Prágában is lecsillapultak kissé a kedélyek. Kiderült ugyanis, hogy Basta és serege, bár erősen megtépázva, elérte Eperjest, mely város a reformált hit oltalmának és szabad gyakorlásának feltétele alatt a császári had egy részét befogadta, míg a többi Sáros várában és a közeli helységekben nyert téli elhelyezést.[3] Eperjes, Sáros és a környékbeli helységek csakhamar megbánták a császári zsoldosokkal szemben mutatott előzékenységüket, mert ezek, illetékeiket rendesen meg nem kapván, régi szokásukhoz híven, most is csakhamar könyörtelen pusztításokat és rablásokat vittek véghez. A sok panasz folytán Basta végre kieszközölte, hogy Mátyás főherceg nagyobb pénz- és ruhaszállítmányt küldött a sereghez. A 120.000 forintnyi készpénz összeget, továbbá szöveteket és egyéb értékes holmikat 29 szekéren szállították gróf Salm Fülöp és Starhemberg Gotthard vezetése alatt. Füleken a szállítmányvezetők Tanhauser Honorius kapitánytól 150 lovast kértek födözetül, de ez volt a vesztük, mert a lovasok Dúskay Mihály fölbujtására, Káli Vince, Káli Pál, Nagy János, Hevesy Márton, Kis Benedek és Csákány Mihály vezetése mellett maguk rohanták meg a balogi erdőben a födözendő szállítmányt s az ellenszegülő németeket levágván, a pénzt és értékes holmikat felosztották maguk között s azután részben Bocskayhoz pártoltak át, részben Lengyelországba menekültek. Az ekként megrövidített zsoldosok ezek után természetesen még dühösebben folytatták garázdálkodásaikat.[4]

A császáriak közeledésének hírére a közben Szepesvár ostromának folytatásával megbízott Lippay Balázs nyomban beszüntette az ottani műveleteket és hadával Kassára húzódott vissza.

Bocskay a szerencsétlenül végződött edelényi csata után a megfutamodott hajdúk egy részével Göncre vonult vissza, ahol erődített táborba szállt, odarendelvén a még mindig szép számmal hozzá csatlakozó fegyvereseket is. Azonban Basta elvonulásának hírére Bocskay szintén téli szállásokba helyezte el csapatjait, ő maga pedig Kassára sietett, hol parancsára Lippay Balázs azért, mert parancsainak engedelmeskedni nem akart, mert tilalom ellenére csapatjainak a fosztogatást megengedte s végül mivel gyanu merült fel ellene, hogy a császáriakkal egyetért, 1605 január 6-án megöletett.[5]

Miután mindkét fél csapatjait téli szállásokba helyezte el, a hadműveletekben 6 heti szünet állott be, melyet csupán a hajdúknak Kollonics lovasai ellen intézett rajtaütése szakított meg. Erről Rónai Horváth id. m. 399. a következőket írja: „Eperjes vidékéről ismételten panaszok érkezvén a császáriak rablásai miatt, Bocskay a hajdúk egy csapatát kiküldé Eperjes felé.[6] A hajdúk éjjel vonultak ki Kassáról – Ortelius számukat, bizonyára túlozva, 8000-re teszi[7] és Sóvár, valamint Szt. Péter helységeket, melyekben Kollonics 500 lovasa, 2 szabad gyalogszázad és vallonok laktáboroztak, még napfölkelte előtt rajtaütéssel megrohanták. A fölriadt császáriak rögtön fegyverhez nyultak – maga Kollonics egy szál ingben s kezében karddal rohant elő – s heves harc fejlődött ki; de a hajdúk ekkor felgyújtották a falvakat és a menekülőket tömegesen kaszabolták le. Csak Kollonics lovasaiból 400 veszett el s alig volt kevesebb a gyalogság és a vallonok vesztesége, míg a hajdúk, bár igen sokan sebesültek meg, csak 25 halottat hagytak a harctéren s aztán az ejtett zsákmánnyal diadalmasan tértek vissza Kassára.

„Rövid idővel a hajdúk e kirándulása után – írja folytatólag Rónai Horváth – történt az első közeledés a hadviselő felek közt. Bocskay István Rákóczy Zsigmondot néhány magyar főúrral Bastahoz küldötte, hogy vele alkudoznának. Föltételei voltak: Bocskay ismertessék el erdélyi fejedelemnek, hagyassék meg Erdély és a tiszai részek birtokában; ismertessék el a teljes vallásszabadság; a magyar nemzet sérelmei orvosoltassanak. Basta már az első föltételt visszautasította és kijelentette, hogy ily alapon alkudozásokba egyáltalán nem bocsátkozik. A követek eredmény nélkül tértek vissza.”

[1] Neveiket lásd Ortelius id. m. I, 383.

[2] Mátyás főherceg 1605. évi január 5-iki levele.

[3] Ortelius id. m. I, 383.

[4] Hain Gáspár, Zipserische oder leutschauerische Chronika und Zeitbeschreibung, 66. – Wagner, Analecta Scepus., III, 26. – Matricula XXIV. regalium pastor. Molleriana, Ms. 881. – Ortelius id. m. I. 383. – Szamosközy és Gyulafi Lestár id. h. Utóbbi szerint Duskay 80.000 forintot magának tartott meg s a többi 94 résztvevő között csak 40.000 forintot osztott szét.

[5] Istvánffy id. h. – Bethlen F. id. m. XIII, 205. – Pray, Hist. reg. Hung. III, 233. – Libraria diplom. etc. saeculi XVII, I. (a Nemzeti Múzeum kéziratgyüjteményében). – Scholtz, Kirchliche Nachrichten von den evang. zipser Gemeinden.

[6] Ez Ortelius id. m. I, 383. szerint december első napjaiban történt.

[7] Az általam szerzett benyomások szerint Ortelius gyakran esik abba a hibába, hogy az általa közölt számadatokat egy felesleges nullával megduzzasztja s így itt is a 8000-et bátran 800-nak vehetjük.