Erdélyben Basta eltávozása után gróf Caprioli Tamás tábornagy vette át mint Basta helyettese a császáriak fölött a parancsnokságot.

Bethlen Gábor Basta távollétét arra akarta felhasználni, hogy Bektás temesvári pasa segítségével mindenekelőtt Lippát vegye meg s aztán forduljanak Caprioli ellen. Belgiojoso kassai főkapitány erről hírt véve, 1604 augusztus 17.-én meghagyta Rákóczy Lajos lippai kapitánynak, hogy várát jól lássa el hadiszerekkel és élelemmel, ő maga pedig arra az esetre, ha a török csakugyan megtámadná Lippát, szeptember 8.-án Rakamaznál és Tokajnál vonta össze csapatjait, hogy azokkal nyomban a fenyegetett vár felmentésére mehessen. Hogy azonban az ellenség szándékairól biztos értesüléseket kapjon, 500 magyar hajdúval előreküldte gróf Dampierre-Duval Henrik ezredest, ki szeptember 17.-én meg is érkezett Lippára s másnap haditanácsot tartott Rákóczy Lajos lippai, Petneházy jenei, továbbá Lippay Balázs, Ibrányi Ferenc, Dengeleghy Mihály, Szénásy Mátyás és a rác Deli Száva hajdúkapitányokkal. Tőlük megtudta, hogy a törökök Lugoson és Facseton át előnyomulva, a Maros völgyében egyesültek az erdélyi haddal. A további eseményeket dr. Márki (id. m. 483.) következőleg adja elő: Dampièrre „jó zsákmányt igérve hajdúinak, 5040 gyalogossal és erős lovassággal szeptember 19.-én napkelte előtt 2 órával a törökök s a bújdosók egyesült tábora ellen indult. A Marosnak Tótvárad, Birkis és Kápolnás közt kiszélesedő völgyében bukkant az előőrsökre, kiket azonnal levágott s késedelem nélkül megtámadta a készületlen és mit sem sejtő ellenséget is táborában. Bektás és Bethlen Facset irányában félig öltözve és egy darabig gyalog elmenekültek ugyan, példáját azonban csak kevesen követhették. A keresztények kezére jutott az egész tábor a sátrakkal, s az összes fölszerelésekkel, pénzzel, ékszerekkel, egy nagy vörösselyem tafotából készült zászlóval s 1000 lóval együtt. A hajdúk, kik pompás zsákmányt kaptak, Tótvárad alól jó kedvvel üldözték az ellenséget a facseti úton egészen a Temesig, melynek mocsaras vizében sok török pusztult el. Dampièrre elkerülve Temesvárt, hol Hasszánnak még 500 janicsárja és ugyanannyi lovasa volt, s mivel Lippát most már nem fenyegette az ellenség, egyenesen Gyula alá indult, még pedig a hegyeken át a legrövidebb, de egyúttal a legfáradságosabb utakon. Boros-Jenőben némi pihenőt tartott s kótyavetyére bocsátotta a tótváradjai csatában elejtett zsákmányt.“[1] E közt volt Bethlennek felöltője is, melynek zsebében megtalálták azt a levelezést, melyet Bocskay István Bethlen Gáborral az erdélyi fedelemség elnyerése ügyében folytatott. Ezeket a fontos iratokat Dampièrre – írja folytatólag dr. Márki – az elfoglalt zászlókkal s egy pompásan fölszerelt török lóval együtt azonnal Belgiojosohoz küldötte, Rákóczyt pedig visszaindította Lippára, hogy figyelemmel kísérje a törökök s a fölkelők újabb mozgalmait. Ő maga a tótváradjai csata hőseivel s 2500 emberrel együtt a Husszein bég által védett Gyula ellen indult s a várost föl is égette. Elfoglaltak 10 zászlót és sok lovat, mivel azonban 600-nál több embert vesztettek, sőt egy golyó Dampierre sisakját is érte, majdnem futva vonultak vissza. Nem egészen két hét alatt több mint 300 km. utat tett meg Dampierre mocsarakon, folyókon, hegyeken keresztül s folytonosan küzdve s így a katonai menetképességnek kitűnő bizonyságát adva, vonulhatott be szeptember 25.-én Belgiojoso táborába“.[2]

A Bethlen felöltőjében talált iratok voltak közvetlen okai ama nagyszabású mozgalom váratlan kitörésének, mellyel e munka következő részében foglalkozunk részletesebben.

[1] Bethlen Gábor 1627. szept. 14.-én kelt levele, amelyben határozottan Tótváradot említi a csata színhelyéül. (Tört. Tár, 1882. évf. 48.) – Istvánffy id. m. XXXIII. – Szamosközy id. m. IV. 230. – Bethlen Farkas id. m. VI. 117.

[2] Szilágyi–Acsády id. m. V. 534. a történelmi bizottság másolatai közt elfekvő szept. 13-iki jelentés nyomán.