Az 1604. évi háború előjátéka ugyanazon keretek között mozog, mint az utóbbi háborúké. Nehézkes elhatározás, pénzhiány, huzavona a császáriak; – ámítás, tévútra vezető békealkudozások s a sereg késői útbaindulása a törökök részén. Kimondott hadjárati és hadműveleti céljuk a császáriaknak egyáltalában nem volt. A csapatokat a már megszokott táborokban gyülekeztették, hogy majd onnan seregkötelékbe alakulva, oda vezessék, ahol az ellenség hadműveleteire való tekintettel szükség lesz rájuk. Hogy ez a magasabb hadvezetésnek felette szerény és nem nagyon dícséretreméltó formája, azt nem kell külön hangsúlyozni. De az új török nagyvezír fejében sem motoszkáltak valami nagy falrengető gondolatok. A rendelkezésére álló csapatokkal mindenekelőtt Budát akarta elérni, hogy ha azt az ellenség az idén is megostromolná, a védőrség segítségére lehessen. Odaérve, azt tapasztalta, hogy az ellenség úgyszólván még mindig téli álmát alussza; erre fogta magát és ő indult az ellenség által megszállva tartott legközelebbi vár megostromlására. Itt egy ideig lövetéssel, aknákkal, rohamokkal kísérletezett, de látván, hogy egykönnyen nem megy a dolog, a savanyú szőlőt nem szerető róka módjára egyszerűen visszasompolygott, ahonnan jött.

És vajjon az Erdélyben tigrislelkűnek mutatkozott Basta mit tett mindezzel szemben? Meglehetős nyugodtan, hogy ne mondjuk tétlenül nézte az ellenség erőlködéseit és örült, amikor az felszedte sátorfáját és visszavonulót fuvatott. Sem az ostrom tartama alatt, sem annak megszakítása után egyetlen egyszer se tett kísérletet, hogy az ellenséget nagyobb erővel megrohanva, azt megverje s lehetőleg döntő győzelmet arasson felette. A Bastáéhoz hasonló passzív magatartással még sohasem aratott egyetlen hadvezér sem sikert vagy győzelmet.

A pesti, hatvani és váci védőrségek minden elképzelhető és elfogadható ok nélkül történt gyáva megfutása örök szégyene marad az abban résztvett csapatoknak. A császár Pest otthagyását annál jobban fájlalta, mivel állítása szerint ez a város egymaga 4 milliójába került.

Az erdélyi események közül főleg a Tótváradnál lezajlott események érdemelnek figyelmet. Kár, hogy erről a csatáról bővebb adatok nem állanak rendelkezésünkre. Dampièrre ezekben a hadműveletekben, valamint az említett csata megtervezésében és végrehajtásában határozottan igen ügyes seregvezetőnek bizonyult.