| « a) Hasszán pasa visszafoglalja Székesfehérvárt. | KEZDŐLAP | b) Az erdélyi események. » |
Székesfehérvár eleste nagy rémületet okozott főleg Bécsben és Prágában, ahol mindenki azt hitte, hogy Hasszán pasa most már Pápa ellen fordul s onnan Ausztriába tör be. Ámde a nagyvezír 4000 embert az elfoglalt várba rendelvén, serege egy részét Palota felé portyázásra küldte, a többivel pedig Székesfehérvár és Buda között táborba szállt.
A Palota felé küldött csoport parancsnoka, az erősség parancsnokát, a vitéz Horvát Gáspárt megadásra szólította fel, de ez erélyesen tagadó választ adott.
Szeptember 12.-én Hasszán pasa megindult seregével Buda alá,[1] majd ott a Dunán átkelvén, a pesti síkságon azzal a szándékkal szállt táborba, hogy onnan a Bastát megtámadni készülő Székely Mózest megsegítésére Erdélybe vonul s ehhez képest útba is indult Szolnokra, majd onnan Szarvasra. Erről ugyan Kadizade Ali pasa, Buda új parancsnoka és a 80 esztendős budai bíró, Habil effendi mindenáron le akarták beszélni, miután már híre jött a császáriak küszöbön álló támadásának, de a nagyvezír nem hallgatott rájuk.
Most aztán végre Ruszworm tábornagy is megmozdult. Szeptember 4.-én ugyanis Mátyás főherceg valószínűleg a tábornagy hívására a győri táborban megjelenve, ott haditanácsot tartott, amelyen Buda ostromát határozták el s aztán, miután az egybegyűlt sereg fölött szemlét tartott, szeptember 9.-én ismét visszatért Bécsbe. Ehhez képest Ruszworm szeptember 20.-án 20–24.000 főnyi seregével[2] Győrből elindulva és a Duna bal partjára átkelve, szinte hihetetlen lassúsággal mindenekelőtt Esztergomba menetelt, hogy onnan Buda felé tovább vonulva, a haditanács határozatának eleget tegyen.
„A sereg – írja dr. Veress (id. m. 57.) – lassan, rejtett utakon s titkos szándékkal haladva nyomult előre, mert a katonákat a hadvezetőség azzal ámította, hogy Székesfehérvár felmentésére igyekeznek, míg a tűzérség és a lőszer a Dunán úszott lefelé.[3]
Ebben a hitben ért a sereg október 2.-án hajnali 4 órakor a Szentendrei sziget magasságába, ahol a Margit-szigetig terjeszkedve, táborba szállt s az előbb említett felső végén hajóhidat vert a Duna mindkét ágán s annak védelmére a híd Pest felőli részén egy hármas erődítést emeltek s azonkívül a tábort is nyomban körülsáncolták.
Buda és Pest akkori kinézéséről egykorú, illetve közelkorú látképünk is van lásd a XIV/26. és XIV/27. számú mellékletet. Az előbbi Ortelius rézmetszete után készült, a másikat dr. Veress idézett tanulmányából vettük át. Az utóbbi tájképen az említett híd V-vel, az erődítés I-vel van jelölve.
Október 2.-án estig beérkezett a dunai hajóhad is, mely két részből, a magyar és német részből állt. Előbbinek, vagyis a magyar sajkásoknak Eörsy Péter volt a kapitányuk, az utóbbit a császári dunai hajóhad főparancsnoka, gróf Santhillier Gilbert kapitány hozta magával Bécsből; állott pedig ez 2 fölszerelt gályából, egy művészi kivitelű tűzgépből,[4] vagyis romboló fregattból s azonkívül még 26 tarackos sajkából.
Ruszworm tábornagy mindenekelőtt a Budát Pesttel összekötő hajóhíd (a XIV/26. számú mellékleten L.-el jelezve) és a Viziváros (E.) megtámadását határozta el. A kiadott intézkedés szerint október 3.-án gróf Sultz tábornoknak szárazon a budai hídfőig kellett előre nyomulnia és azt elfoglalni. Ezzel egyidejűleg Eörsynek a sajkásokkal a Margit-sziget pesti oldaláról indulva, a pesti hídfőt kellett elvennie s aztán a hidat Santhillier tűzgépével összezúzatnia. Amint a törökök a keresztények e szándékát észrevették, nyomban csapatosan lerohantak a Dunára a veszélyeztetett híd védelmére. Erőlködésük azonban hiábavaló volt. Míg a sajkákról szünet nélkül fenntartott ágyúzás és a sajkákon helyet foglalt muskétások élénk sortüze visszatartotta a pesti török őrséget a balparti hídfőtől, addig a budai oldalon Sultz hősies elszántsággal foglalta el a budai hídfőt és a Viziváros egy részét. Erről a támadásról dr. Veress (id. m. 58.) a következőket írja: „… a bárkák és sajkák … a rajtuk lévő 30 ágyúból csakhamar olyan ostromot intéztek a várfalak ellen a Bécsi- és a Vizikapu felől, hogy rögtön rés esett rajtuk. Ekkor Ruszworm rendeletére a bárkák őrsége – 300 vallon muskétás – partra szállott[5] és gróf Sultz Károly Lajos, meg Tilly János ezredes és Ciancherotti István olasz főtiszt megrohanván a falakat, bejutottak a derékig érő vízárkon át[6] a városba s az ott talált 700 török közül mintegy 200-at hánytak kardélre, míg a többi hanyatt-homlok menekült előlük a várba. A mieink egész a várkapukig követték őket.“ Ezzel egyidejűleg a császáriak a gellérthegyi erődöt is elfoglalták s az annak oldalán felállított 6 ágyúból erősen kezdték Budát és Pestet lövetni. Közben a híd felé közeledett Santhillier romboló fregattja is, melyet a 9 sajkán kíséretül adott és teljes iramban evező naszádosok, valamint a víznek sebes folyása oly erővel zúdítattak a hajókon nyugvó hídalkotmányhoz, hogy az nagy recsegéssel rögtön éppen a közepén kettétört. Az ekként támadt rés miatt most már a hídon való közelekedés lehetetlenné vált.
Ezek után a tábornagy Pest megvételét határozta el, melynek végrehajtását az október 5.-éről 6.-ára hajló éjjelre tűzte ki. Ennek lefolyását a főleg Orteliust (id. m. I. 322.) követő dr. Szentkláray (id. m. 202.) és dr. Veress (id. m. 61.) nyomán a következőkben foglaljuk össze: A tábornagy a pesti támadást Buda újbóli megrohanásával kombinálva hajtotta végre. Az ostromló gyalog hadak élére Ruszworm tábornagy Sultz és Althan ezredeseket állította, míg a lovasság Thurn Henrik Mátyás gróf vezette, akihez Nádasdy Ferenc és Kollonics Siegfried is be volt osztva. A naszádosokat, kik a Viziváros és a pesti vár közt, szembe a Gellért-hegy tövében felállított császári gályákkal és sajkákkal kettős csatárláncban helyezkedtek le, ismét Eörsy vezette, míg a császári hajókon Santhillier oldalán maga Ruszworm parancsnokoskodott. A támadás megindulván, annak Budát érintő része következőleg játszódott le: Mindenekelőtt a hajóhad kezdett a Viziváros felé működni. A törökök ezt látva, erősen lődözni kezdtek hajóinkat és egy sajkát el is süllyesztettek; sokan a törökök közül meg a víz partjára jöttek, hogy ott fejtsenek ki ellenállást. Ugyanekkor Sultz gróf a szárazföldi oldalon rohamozta meg a Vizivárost. Az ő emberei az elsők, akik a bástyákat létráikon megmásszák, segítve a magyar banderiálisták, az esztergomi őrcsapat és Althan német zsoldosai által, kik a kitörő ellenséget visszavetik a városba s lelkes győzelmi kiáltozással nyomában maradván, a Vizivárosba (a XIV/26. számú mellékleten E-vel jelölve és Felsővárosba (C) hatolnak és azt elfoglalják. Ami útban volt, az kardra hányatott. A futamló törökök közül sokan a Dunába vetik magukat és úszással igyekeznek a túlsó partra eljutni, de vagy elmerülnek, vagy agyonpuskázzák őket.
Ezalatt a Ruszworm személyes vezetése alatt Pest felé irányúló támadás dr. Veress szerint következőleg ment végbe: „A tábornagy Sultz és Schőnberg ezredesek kíséretében sajkán Pest alá húzódott, melyet a vízről lövetett, hogy vele a töröknek dolgot adjon, míg Thurn gróf lovasságát átszállítva a pesti oldalra, a város falaitól 200 lépésnyire állott fel, hogy a netán kirohanó törököket feltartóztathassa; a lovasság előtt az első vonalban a hajdúk állottak 100 lajtorjával, melyeknek hossza 20 láb volt. Éjfél után 1 órakor aztán az esztergomi őrségből kiválogatott magyarok s utánok a németek gyorsan felkúsztak a falakra, de már onnan a városba ereszkedniök nehezebben ment, mivel a falakról lefelé meredeken haladt a földhányás és nagy ügyességet kívánt a leereszkedés. A pesti várfalon a tornyokban alig 1000–1500 főnyi török várőrség fogadta a bátor támadókat: lanyhán, csendes megadással, úgy hogy mindössze 50 embert vesztettek, köztük a lekaszabolt hűtlen franciákat, míg a keresztények ennél is kevesebbet. Végveszélyüket érezve a törökök (a mieinktől üldöztetve) kiszökdöstek a kapukon, a bennmaradtak pedig gyermekeikkel templomaikban, kőházakban és pincékben, meg a víz felőli két rondellában húzódtak meg, várva utolsó órájukat. Két nap múlva, 7.-én délben azonban, látva, hogy Sultz gróf ágyúkat hord be s azokkal szándékozik őket menedékhelyeikből kiűzni, a törökök az egyik bástyáról beszélgetve, Budára való szabad elvonulást kívántak a tábornagytól, amit az előbb megtagadott, de aztán megadott nekik azzal a kikötéssel, hogy fegyvertelenül egy templomba húzódva, holmijukat a katonáknak engedjék és Budára érve, igyekezzenek védőit a vár feladására rábírni. Igy jutott Nádasdy felügyelete mellett mintegy 400 férfi és 150 asszony meg gyermek a túlsó partra, míg több mint 500 másik – nyilván jó katona – elfoglalván két jól felszerelt bárkát, a győzők szemeláttára menekült át a budai oldalra anélkül, hogy feltartóztathatták volna őket. Gazdag zsákmány, tömérdek fegyver és szőnyeg s közel 1000 ló lett e diadal eredménye, melyből 12 török zászlót és 2 nagy kopját 8.-án vittek a tábornagy sátrába, aki másnap magyar őrséget vetett a városba, főkapitányává Eörsy Pétert, a magyar hajdúk vitéz hadnagyát nevezvén ki, ami nagy tisztesség volt“.[7]
Az elfoglalt pesti várban Ruszworm Eörsy parancsnoksága alatt a Schőnberg-ezredet s néhány század hajdút, akikhez később Strozzi Cosimo alatt még 3000 gyalogos járult, hagyott őrségül s aztán tekintettel arra, hogy a budai törökök a pestiek rábeszélése dacára sem akartak az ellenállásal felhagyni, most már egész figyelmét Buda ostromára fordította. Az ostrommunkálatok oly serényen folytak, hogy a keresztények a sáncokkal és aknákkal immár 20 lépésnyire, sőt itt-ott egészen a falakig jutottak. „Hadműveleteikben – írja dr. Veress – ugyan naponta megzavarta őket a várbelieknek egy-egy kirohanása, ai kisebb csatározásokat szült, de a lovasság mindig visszaűzte a pogányokat.“
Október 9.-én Mátyás főherceg is útnak indult Bécsből a táborba, a tábornagyot és a csapatokat Pest megvétele alkalmából üdvözlendő. A táborban igen emelkedett hangulat uralkodott, mert az volt az általános nézet, hogy két hét lefolyása alatt a nagyfontosságú budai vár is a kezükben lesz.
Október 11.-től kezdve a keresztények újult erővel folytatták az ostromot és Pestről, a dunai hajókról és a Gellért-hegyről egyszerre lődözték a budai erősség falait.
Közben október 13.-án Hasszán nagyvezír Buda alatt történtek hallatára legalább 20.000 emberrel, mert a többit hazabocsátotta volt,[8] visszaérkezett Pest alá s attól egy mérföldnyire táborba szállva, előkészületeket tett a város megostromlására, amelynek védőrségét a tábornagy 3000 főre egészítette ki.
Ruszworm a ngyvezír közeledésének hírére Nádasdy, Thúrzó és Pogrányi lovasságával a hídon átkelve, eléje ment az újonnan érkező ellenségnek, szándékában lévén még legalább 600 magyar lovast bevinni Pestre, de rövid, elég veszteségteljes[9] csatározás után a pesti hídfő megszállva tartása mellett ismét visszahúzódott a Duna jobb partjára. Ez alkalommal magyarok mentették meg a tábornagyot szorult helyzetéből. Ugyanekkor a budai várbeli törökök egy erős, 1000 lovasból és 300 gyalogosból álló csapata kitört, de 100 ember veszteséggel visszaveretett.
„A budai oldalon – írja dr. Veress (id. m. 64.) – eközben a sáncmunkákat erélyesen folytatták, úgy az alsóvárosban, mint a gellérthegyi erőd felől, annyira, hogy csupán Székesfehérvár felé maradt a körülzáró vonal nyitva, alig másfél olasz mérföldnyi területen, de azt is lovasság őrizte. Buda falait egyébként könnyen ostromolhatónak tartották az olasz tűzértisztek, mert régimódiasan épültek, omladozó bástyákkal ellátva, falaik pedig, kivált az alsóváros felől, kényelmesen támadhatók. Csakhogy a nyári jó alkalom elmulasztásával most ez is kétségessé vált s a nagy török had nem remélt megérkezése hirtelen lelohasztotta a túlzásra hajlamító olasz tisztek vérmes reménységeit.“
Október 14.-én Hasszán pasa megkezdte Pest lövetését, mire viszont a mieink válaszoltak egy nagyobbszabású kitöréssel, ami meglehetősen sok töröknek okozta halálát, néhányan pedig foglyul estek. Október 15.-én a nagyvezírnek sikerült 2000 emberét a várba juttatnia.[10] Ezen és a következő két napon mindkét részen tovább folytak az ostrommunkálatok, a törökök részéről Pest, a mieink részéről a budai vár ellen, miközben apróbb csatározások is napirenden voltak. Ezek közül legemlítésreméltóbb az, melyet október 16-ika éjjelén Althan Adolf Mihály ezredes intézett 3000 főnyi német gyalogságával. A várható zsákmányra való kapzsi tekintetből ugyanis előre kikiáltották a táborban, hogy a támadásban magyar ne merészkedjék részt venni.[11] Althan rohama a királyi istállók melletti víztorony ellen irányult, mely a törökök vízvételét fedezte. De azt elfoglalni nem tudta, hanem 4 sajkát elvett tőlük. Ezzel szemben a fehérvári törökök a mieinknek 50 élelmiszerrel rakott szekerét fogták el, míg huszáraink egy másik török csapattól 30-at hoztak magukkal a táborba.[12]
Október 17.-én a várbeli törökök ismét nagyobbszabású, de nem sok eredményt felmutató kitörést hajtottak végre. Utóbb említett napon Mátyás főherceg is megérkezett a budai táborba.
Október 21.-én Hasszán pasa komoly támadást intézett Pestre, de eredményt nem tudott elérni. A következő napon viszont Mátyás főherceg rendelt el általános rohamot a budai vár ellen, azonban ez se sikerült. Erre vonatkozólag ezt olvassuk dr. Veress tanulmányában (id. m. 66.): „Nevezetessé vált október 22.-ike, mert akkorra tűzték ki a vár elleni általános főrohamot, melynek vezetését nagy vetélkedése után Tillyre bízták. Az ágyúk egy helyen (a XIV/27. számú mellékleten B-vel jelezve) már jó 20 lépésnyi rést törtek s ezen akartak az ostromlók d. u. 4 órakor bejutni a várba. Csakhogy a védők fülsiketítő lövései, a nyakukba hulló kövek, tűzgolyók és égő lőporos zsákok annyi kárt okoztak bennük s úgy megfélemlítették őket, hogy egy lépést sem akartak előre tenni, dacára annak, hogy Ruszworm elrettentésül egy habozó zászlótartót és hadnagyot 6 közkatonával együtt társaik szemeláttára agyonlőtt, habár maga a tábornagy néhány főtiszttel már majdnem a réséig jutott.[13] A majdnem két óráig tartó roham így gyászosan végződött, mert 1000-nél több ember maradt halva a csatatéren s ugyanannyi sebesült meg, főleg a jobb szárnyon, anélkül, hogy a várba juthattak volna… Ez a nagy veszteség s az ostromnak az a tanúsága, hogy a vár bevehetetlen és 6–7 ezer főnyi őrsége vitézül harcolt s védte magát, általános levertséget okozott a katonák közt és végtelenül lehangolta a főherceget is, ki az egész rémítő küzdelmet egy szomszédos hegyről kísérte figyelemmel, fájdalommal látva, hogy ez az egy nap tönkretette úgyszólván hadainak színe-virágát. Pedig a rohamot a rettenthetetlen Ruszworm háromszor is megújítá.
Az október 23. és 26-ika közötti időben nem történtek nagyobb dolgok, de azért tovább folytak az ostrommunkálatok és a kisebbszerű támadások. Legnevezetesebb volt ezek között az október 25.-iki, melyről dr. Veress (id. m. 68.) a következőket írja: „Pár napi csend után, melyet mindkét fél pihenésre használt, gróf Salm Miksa október 25.-én átment ezredével a pesti oldalra és másnap estefelé a törökök második rohama alkalmával a pesti őrség hirtelen kirohanással a falak alatti török seregre csapott. A németeket Kratz Hannibal vezette e kirohanásban a török sáncok ellen, de a magyar hajdúk nem támogatták kellően, amiért sok tiszt maradt halva a csatározás helyén, a megmaradtak közül sokan pedig nem akartak szolgálni ily gyenge és veszedelmes helyen. Ekkor veszett el Kratz és maga Eőrsy Péter is, a vitéz esztergomi kapitány, még pedig úgy, hogy midőn megszaladt, futó hajdúit kardlapozta és visszatéríteni igyekezett, a kapu előtt elesve agyontaposták.[14]
Október 27.-én a keresztények még nagyobb tömegben a pesti oldalra keltek át, mire Hasszán abban a hiszemben, hogy az ellenség a nyílt csatát keresi, csatarendbe állította seregét, de a keresztények támadása elmaradt, mire a nagyvezír is újból táborhelyére vonult vissza csapataival.
A török tábor különben most már igen sokat szenvedett a drágaság és az azt okozó éhség miatt,[15] ami annál súlyosabb következményekkel járt, mert a nagyvezír serege is ellátás tekintetében nem kis mértékben Budára volt utalva. Ezért e napok egyikén Ali budai pasa, Hábil bíró és a janicsár aga a nagyvezírhez menve, így szóltak: „A ti segítségtekről most már lemondunk, mert ha még 10 napig itt időztök, Budának élelmikészletét teljesen elfogyasztjátok. Küldjétek tehát Lala Mohammed pasát hozzánk a várba s ha lehetséges, egy csapat katonát adjatok melléje s azután Budát a világok Ura Istenének oltalmába ajánlva, menjetek el innen.“[16] És a nagyvezír teljesítette kérelmüket. Október 30.-án a budai török helyőrség ismét egy nagyobbszabású, de sikertelen kirohanást hajtott végre s miután Hasszán pasa is tudatára ébredt, hogy ily csekély erővel Pesttel szemben nem boldogul, a november 3.-ára hajló éjjel, 20 napi sikertelen ostrom után felszedette a tábort s Tolna tájékára vonult vissza, hogy ott a Boszniából felrendelt 6000 embert magához vonva s aztán ismét visszatérve, túlerővel vesse rá magát Mátyás főherceg seregére. Alig indult el Hasszán serege pesti táborából, szembe találkozott a Kassáról jövő felsőmagyarországi csapatok Rueber György ezredes vezette 2000 főnyi gyalogos és lovas hadával, melyet alaposan elvert úgy, hogy alig fele jutott el a budai táborba.[17]
De a nagyvezír terve is csak részben sikerült, mert Mátyás főherceg arról tudomást szerezvén, Sultzot és Kollonicsot egy erős hadosztállyal Tolnára küldé a pasa fenti szándékának meghiúsítása céljából. A visszavonuló törököket Kollonits egy ideig üldözte ugyan, de nagyobb kárt nem tehetett bennük. Utóbb a főherceg Pogrányi Benedeket a naszádosokkal s vele együtt Thúrzót és Nádasdyt is a Duna mentén lefelé küldte. „Az összes királyi had – írja Szentkláray (id. m. 204.) – mintegy 5000 magyar gyalogosból állott s főfeladata volt megakadályozni, hogy a törökök a Sárvíz folyón átkelhessenek. Azonkívül az aldunai erősségek elvétele is célul tűzetett. A Duna mellett való kastélyokat őrség nélkül hagyták a törökök, mikor a császári had Buda alá szállott. Az al-dunai erősségek elvétele tehát nem sok fáradságba és kevés áldozatba került. Legelőbb is Adonyt ejtették hatalmukba… Kevés időre bevették Földvárt, Paksot, Tolnát és más apróbb erősségeket… Visszamenet Kalocsára is kitértek; martalékot szedtek benne s aztán fölégették. Míg odajártak, a törökök ki-kitörtek a várból, gyöngítették és pusztították a kedvezőtlen időjárás miatt különben is sokat sanyargatott császári hadakat.“ Ezek a kitörések a keresztényeknek gyakran igen érzékeny veszteségeket okoztak.
Mátyás főherceg november 9.-én beszüntette Budavár ostromát s megtétette az előkészületeket a visszavonulásra. „A készülődés e napjaiban, – írja dr. Veress (id. m. 73.) – november 10.-én a törökök újra kicsaptak a várból a stiriai lovasokkal csatázva, 12.-én pedig Thurn gróf katonáira vetették magukat… Ezt a kicsapást Nádasdy és Thúrzó verték vissza, megölvén a szpáhik aranysisakos vezérét is, kinek holttestét a megugrasztott törökök magukkal vitték a várba. Vakmerőségükben a törökök egyébként annyira mentek, hogy másnap (nov. 13.-án) újra táborra ütöttek s majdnem Mátyás főherceg sátráig portyáztak, honnan őket a Kassáról érkezett lovasok űzték el.[18] Viszonzásul a főherceg ugyanezen a napon bosszúságukra két gályáról 40 tűzgolyót lövetett a várba, ahol azok sok kárt és nagy ijedelmet okoztak“.[19]
„Ezek után már igazán nem maradt más hátra, mint csomagolni és menekülni a pusztulás e gyászos teréről… Ruszworm azonban még ekkor, a visszavonulás készületei közt is azt hajtogatta Mátyás főhercegnek, hogy 8000 gyalogossal és 2000 lovassal diadalra juttatná a harcot. A katonaság pedig, – mely immár kezei alól felszabadult, – ezalatt nyilvánosan gyalázta, amiért csekély hadával ily nagy dologra vállalkozott és ezáltal okozójává vált annyi sok kitünő tiszt és közember halálának. Ezt különben a prágai udvarban is általánosan mondták Ruszwurmról, akit különben Mátyás főherceg sem kedvelt s így nem hallgatván szavára, kiadta a parancsot a visszahúzódásra. Mindezt látva, hallva a török, megint elfoglalta a kiürült alsóvárost s a gellérthegyi erődőt s így Buda körül a császáriak újból mindent elvesztettek.[20] De még Pesttel is elég bajuk akadt. Erre nézve dr. Veress cikkében (id. m. 76.) a következőket olvassuk: „A pesti várat a török nem bántotta, de annyival több baja volt vele a császári hadaknak. Látván ugyanis romlását, senki sem akart őrségében megmaradni. Végre az utolsó napokban pihent ezredével lejött ifjú Sprinzenstein Albertet kényszerítették benne maradni, de védelmére az ő emberei sem akarván vállalkozni, az őrségi-tisztség sorshúzás folytán a Sultz-ezredre esett. A gróf aztán 13.-án a gellérthegyi erődből kivont német, morva és sziléziai katonákat vezényelte a városba, de bizony azok sem engedelmeskedtek, hanem zászló alatt megint kijöttek belőle. Sultz ekkor kénytelenségből három ágyút szegezett nekik s két vaklövés után a harmadik éles töltéssel 12 emberét megölvén társaik szemeláttára, a 8 zászlóalj, 3000 gyalogossal végre bevonult a várkapun, követvén őket az osztrák tartományi lovasság 600 vallonnal és huszárral, valamint pozsonymegyei 200 magyar lovas és 500 hajdú. S ha a hadak ilyetén viselkedése meglepő is, majdnem mindennapos volt ez időben, midőn a hadvezetőségnek nem volt feltétlen rendelkezési jgoa a zsoldos vagy összetoborzott seregek fölött. De ez a félelem most érthető is volt, mert alig, hogy Buda alól a keresztény csapatok elvonultak, a bosnyák pasa 12.000 főnyi sereggel érkezett a budaváriak segítségére s a várból annyi lövést intéztek naponta a pestiekre, hogy nagy nehezen kirendelt őrsége nappal alig mert előbújni s a városban járkálni“.[21]
[1] Gömöry id. m. 633–635. – Motreult id. m. 846.
[2] Illésházy. Följegyzései. 110.: „az római császár hada meggyölekezvén, német és magyar húszezer ember táján vala.“ – Olasz jelentések (dr. Veress Endre, Buda és Pest 1602–1603-iki ostroma, Hadt. Köz. 1910. évf. 57.) 22–24.000 főről szólnak.
[3] A budai keresztény táborból 1602. okt. 3.-án kelt névtelen olasz jelentése alapján a római vatikáni könyvtár Urbinate 1070. kötetében.
[4] Ortelius id. m. I. 322.: „Ein künstlich Fewer-Instrument.“
[5] Oesterreichische Militärische Zeitschrift, Die Feldzüge von 1601 und 1602 der kaiserlichen Armeen gegen die Türken, II, 187, mely cikk Mátyás főherceg hivatalos hadi naplója alapján készült.
[6] Ciancherotti-nak a budai táborból 1602 oktb. 3.-án kelt levele a római vatikáni Borghese levéltár III. 100. C. 2. kötetében.
[7] A budai táborból 1602 okt. 8.-án kelt névtelen jelentés a vatikáni könyvtár Urbinate 1070. kötetében és Dentici ugyanonnan kelt okt. 10-iki levele Spinelli prágai nunciushoz, a római vatikáni Borghese-levéltár III. 85. d. köt. 31.
[8] Ortelius id. m. 223. „Als ihme der Stadt Ofen Belägerung kundt getan, und von den Ofner Türcken ihnen mit Hülff zu erscheinen, vermahnet worden, sich bald wieder zurückgewendet, und mit 20.000 sarck (dann er viel Vocks schon beurlaubt, das sich verloffen hatte) jenseit der Donaw auf Pest zugezogen und ist den 13. Octobris eine Meil Wegs unterhalb pest angelangt.“ – Dr. Veress id. m. 63.: „A török had száma 25–30.000 főnyi lehetett, bár oly hosszú vonalban húzódott fel s terült el a Rákosmezőtől felfelé, majdnem a császáriak táborával átellenben, hogy 80.000 főnyinek látszott s még táborban is hatszor nagyobbnak a császári hadaknál, ami általános rémületet okozott, mivel a keresztények erősítésére mindössze Herberstein Zsigmond ezredes érkezett meg 7.-én 2000 emberrel. Olasz jelentésünk 80.000-et, egy másik 35.000-et, Ciancherotti 35–40.000-et, Istvánffy (id. m. 485.) 30.000-et mond s így a valót legjobban közelítjük meg, ha 25–30.000-nyi erősnek mondjuk.“
[9] Istvánffy id. m. XXXIII.: „Atrox et cruentum proelium exortum est, in quo superiores fuere Turcae.“
[10] Mátyás főherceg hivatalos hadinaplója szerint az id. h. 190. old.
[11] Illésházy följegyzései, 110.
[12] Dr. Veress id. m. 65.
[13] 1602. okt. 28.-án kelt névtelen olasz tudósítás az Urbinate 1070. kötetében.
[14] A budai táborból 1602. okt. 30.-án kelt névtelen olasz tudósítás az Urbinate 1070. kötetében. – Istvánffy id. m. 485. – Mátyás főherceg hadinaplója az id. h. 195.
[15] Kjatib Cselebi id. m. (Dr. Karácson fordítása) szerint, „20–22 aranyon árulták a lisztet, az árpát 10–15 aranyon lehetett csak venni. De ez még hagyján; csak lett volna annyiért is, de egyáltalában nem lehetett kapni és a katonaságot Budáról kellett élelmezni.“
[16] Dr. Karácson Imre, Buda ostroma 1602-ben, Naima és Pecsevi török történetírók nyomán.
[17] Mátyás főherceg 1602 nov. 4.-iki jelentése Rudolfhoz, a bécsi állami levéltár Hungarica osztályában.
[18] Az esztergomi táborból 1602 nov. 20.-án kelt névtelen olasz jelentés, az Urbinate 1070. kötetében.
[19] Istvánffy id. m. 486 – Ortelius id. m. I. 328.
[20] Istvánffy id. m. XXXIII. 510. – Ortelius id. m. 321. – Hammer-Prugstall id. m. II. 653. – Delich Vilmos, Ungar. Chronika. – Stauffer Albrecht, Hermann Christoph graf von Rusworm, 106.
[21] Az esztergomi táborból 1602 nov. 20.-án kelt névtelen olasz tudósítás, az Urbinate 1070 kötetében.
| « a) Hasszán pasa visszafoglalja Székesfehérvárt. | KEZDŐLAP | b) Az erdélyi események. » |