A Ferdinánd főherceg parancsnoksága alatt Kanizsa megvételére rendelt seregnek eredetileg, amint az a 334. oldalon közölt összeállításból látható, csak 18.500 főből kellett volna állania, azonban Aldobrandini bíboros állásfoglalása következtében mindenekelőtt a pápai csapatokat is ehhez a sereghez kellett csatolni s így, mire a hadműveletek megindultak, Ferdinánd főherceg serege Ortelius id. m. 298. old. szerint a következő elemekből tevődött össze:
Gyalogság:
| pápai és florentini csapatok Aldobrandini Ferenc János parancsnoksága alatt | 12.000 ember |
| spanyol gyalogság Gaudenz parancsnoksága alatt | 6.000 ember |
| zsoldos hadak Trautmansdorf János Frigyes parancsnoksága alatt | 5.000 ember |
| Összesen: | 23.000 ember. |
Lovasság:
| Rudolf császár küldött | 1.000 lovast |
| Ferdinánd főherceg udvari zászlója, illetve testőrcsapata | 300 lovast |
| a mantuai herceg testőrsége | 500 lovast |
| stájer lovasság Herberstein János Zsigmond alatt | 1.800 lovast |
| karinthiai és krajnai lovasok | 400 lovast |
| a szomszédos magyar területek lovassága | 500 lovast |
| Összesen: | 4.500 lovas. |
A gyalogság és lovasság összege: |
27.500 fő. |
Ezzel az ágyúkkal és ostromszerekkel is bőven ellátott sereggel a főherceg 1601 szept. 10.-én érkezett meg Kanizsa alá, amelyet előző napon Medici János 2000 lövésszel és 2 zászló lovassal szemrevételezés céljából több oldalról a vár védőrségének hatástalan tüzelése közben körülfogott.
Kanizsát az ép oly vitéz, mint ügyes és ravasz „Kis“ vagy máskép „Terjáki“ (a. m. ópiumevő) Hasszán pasa tartotta megszállva 900 főnyi őrséggel, melyben a pápai vallonok mintegy 100 embere is teljesített szolgálatot.
A vár akkori képét a XIV/25. számú melléklet mutatja. (Ortelius 298. old.)
A keresztény sereg, beérkezése után nyomban hozzáfogott az ostrommunkálatokhoz és egyúttal a vár lövetése is kezdetét vette, aminek szeptember 18.-án a vár kerek tornyának (B) összeomlása lett az eredménye. Ugyane napon egy magyar asszony a derékig érő mocsáron átgázolva kijött a várból, akitől vezetőségünk megtudta, hogy a várban elég erősen terjed a pestis, úgy hogy abban alig van több 600 egészséges embernél.
Közben a várat körülvevő mocsáron át a jövendő támadás előkészítése céljából a G. és H.-val jelzett hidak építéséhez fogtak, de ezek a munkák csak igen lassan haladtak előre.
Ámde a török védőrség tüze is igen sok kárt tett a keresztények soraiban, akik közül néhány tiszt is elesett, Aldobrandini pedig szeptember 24.-én természetes halállal múlt ki. Ugyane napon a főherceg annak tudtul adása mellett, hogy Fehérvár 20.-án a mieink kezébe került, a vár parancsnokát megadásra szólította fel, mire azonban ez élénk ágyú és puskatűzzel válaszolt.
Szeptember 26.-án a török védőrség erős kitörést hajtott végre, melyet azonban a mieink hamarosan visszavertek.
Szeptember 29-ikéig nem kevesebb, mint 500 keresztény katona pusztult el éhség s a beállott esős, hideg időjárás következtében.[1]
Közben megérkezett a Mátyás főherceg által küldött két basa levágott feje, de azok felmutatása ép ellenkező hatást váltott ki a török védőrség körében, mely a két véres fej láttára még kitartóbb, még makacsabb ellenállásra határozta el magát, ami legközelebbi magatartásából egész világosan kitűnt.
Erre a főherceg is még jobban siettette az ostrommunkálatokat és október 18.-ára rohamot parancsolt, de ekkor kiderült, hogy a mocsár áthidalására szánt két híd számára elkészített anyag nem elegendő és nem is elég erős, úgy hogy az azokon való átkelés megkísérlése kevés híjján nagyobb katasztrófát is előidézhetett volna.[2] Az ellenség a túlterhelt híd leszakadását észrevéve, oda erős ágyú- és puskatüzet összpontosított, ami a keresztényeknek jelentékeny veszteségeket okozott és a megkísérelt roham természetesen nem is sikerült.
Ezek után meglehetősen hosszú ideig tartó tétlenség következett. November 7.-én a török védőrség újabb kirohanást hajtott végre, azonban eredmény nélkül. November 12.-én a főherceg ismét megadásra szólította fel a vár őrségét, de a válasz most is tagadó volt. A következő napon érkezett be Ruszworm tábornagy segítő csapata; csakhogy most már az időjárás oly mostohára változott, hogy a különben is botrányos lassúsággal folytatott ostrom-munkálatok befejezésére számítani már nem lehetett.
November 14.-én éjjel oly havas esővel kapcsolatos orkán dühöngött, hogy a táborban 1500 ember és 300 ló megfagyott. Ily körülmények között a főherceg november 17.-én az ostrom félbeszakítását határozta el. Ekkor jött meg a híre, hogy a Székesfehérvár alól elvonult nagyvezír Kanizsa fölmentésére útban van és már Szigetvárt érte el. Ez oly pánikot idézett elő a keresztények táborában, hogy az elrendelt és megkezdett visszavonulás csakhamar fejetlen futássá változott át. A nagy zűrzavarban még a betegeket, sebesülteket, az ostromszereket, az összes ágyúkat, 14.000 puskát, sőt még a főhercegi poggyász nagy részét az ezüst evőeszközökkel együtt visszahagyták, melyek mind az ellenség kezébe kerültek.[3] És a legkülönösebb a dologban az volt, hogy a nagyvezír már nem is tudta menetét Szigetváron túl Kanizsa felé folytatni, mivel a kellemetlen hideg időjárás miatt lázongó csapatok a Belgrádba való azonnali visszavonulást kierőszakolták.[4]
[1] Ortelius id. m. 300.: „… biss dato (29. Sept.) in unserm Laeger in 500 Soldaten von Frost und Hunger (weil sie kein Geld gehabt, umb Proviant zu kauffen), dessen doch genug vorhanden, gestorben und erbärmlich umbkommen seyn.“
[2] Ortelius id. m. 301.: „Den 18. Octobris haben sie den angestellten Sturm ins Werck gericht, die Brücken, darmit die unsern lange Zeit, bis sie fertig worden, zugebracht, über das Wasser geworffen, welche nicht über das Bollwerck gelangt, sondern zu kurtz gewesen, nichts destoweniger hat der Oberste von Herberstein sampt den Teutschen Knechten sich darüber gewagt. Alsbald er aber mit den Knechten vornen an die Spitzen kommen, hat die Brücke angefangen zu sincken, also dass der Oberste sampt den Haupt- und Befehlsleuten, auch gemeinen Soldaten mit grosser Gefahr bis an Halss im Wasser gestanden, und er neben andern sich schwerlichen auss Wassernoth mit dem Leben errettet hat.“
[3] Istvánffy id. m. XXXII. 774. – Megiser id. m. 1699. – Valvaser id. m. V. 25. – Montreult id. m. 736–784. – Ortelius id. m. 298–303. – Hammer-Purgstall id. m. II. 650.: „42 Kanonen, 5 Karthaunen waren in den Laufgräben zurückgeblieben, vom schőnsten Metall und Guss, mit mannigfaltigen Wapen verziert; 14.000 Musketen, ebesoviele Hauen und Schaufeln, viele Silbergeschirre, 10.000 Zelte, Trompeten, Pauken, Glocken und Kutschen, vieles Gewürze und Mundvorrath; an Gefangenen wurden 6000 eingebracht, denen die Köpfe im Graben abgeschnitten, die Leichname ins Wasser geworfen wurden. Es fanden sich 18.000 Kugeln, die auf den linken Thurm nächst dem Thore, 20.000 die auf den rechten geschossen worden waren, im Lager 58.000, so dass in allem 96.000 Kugeln vorhanden waren.“
[4] Hammer-Purgstall id. m. II. 650.: „Der Grosswezir hatte indess von Szigeth den Marsh nach Siklós angetreten, weil ihn hiezu die Steinwürfe des über die Kälte murrenden Heeres nőthigten.“