| « e) A pákozdi csata 1593 november 3.-án. | KEZDŐLAP | Megjegyzések. Elmélkedések. » |
Teuffenbach Kristóf kassai főkapitány Szinán pasa jövetelének hírére 1593 szeptember 23.-án a felvidék rendeit Tarcalon összegyűjtvén, ez alkalommal az illető megyék nemessége a felkelést elrendelte s egyben a jelentékenyebb várak megerősítéséről, a hadak élelmezéséről és egyéb hadi készületekről is gondoskodott.[1] Az itteni határozathoz képest ecsedi Báthory István országbíró, Rákóczy Zsigmond, az öregsége dacára még mindig harcias Forgách Simon, Homonnay Drugeth István, Dobó Ferenc, Bánffy János, Thököly Sebestyén és a környék egyéb urai és főbb nemesei hovatovább szépszámú hadakkal jelentek meg a tarcali táborban. Pálffy Miklós e sereg gyülekezését megtudván, a maga hadait is átvezette a Dunán és november 24.-én 7000 főnyi harcedzett hadával a felvidéki megyék seregéhez csatlakozott. Utóbbi már ezt megelőzőleg, november 8.-án vagy 9.-én a Rimaszombat közelében fekvő Szabatkát vette meg, melyet a füleki törökök néhány év előtt építettek s amelyet 400 főnyi őrsége még két teljes napig sem védelmezett.[2]
Innen a sereg Fülek ellen indult, melynek akkori képét a XIV/7. számú melléklet mutatja s amelyet Teuffenbach nyomban ostrom alá fogott. Arra a hírre, hogy Fülek felmentése céljából az Ipolytól délre erős török had gyülekezik, ennek visszaverésére Báthory István és Homonnay Drugeth István rendeltettek ki s a két magyar vezér a török hadat november 11.-én Szécsénynél, mások szerint Romhánynál táborában meglepvén, azt alaposan megverték, teljesen szétszórták, sokakat közülük felkoncoltak, málhájukat pedig elfoglalták. November 15.-én Rimaszombat adta meg magát, miközben Fülek ostroma szünet nélkül folyt, ahova időközben Majthényi István zólyomi, Pogrányi Benedek korponai és Táncsy György bozóki hadnagyok is elhozták hadaikat. Majd midőn november 24.-én Pálffy is megérkezett füleki táborba, ez az ostromlókban oly lelkesedést keltett, hogy az alsó várat mindjárt másnap megvették, majd november 27.-én a több mint 800 főt számláló őrség mindenének hátrahagyásával a felső várat is megadta, csupán szabad elvonulást kötvén ki a maga számára. A 39 évig török uralom alatt állott vár végleges átadását a török őrség főkép a szomjúságtól gyötörve határozta el. Az ostromlók ugyanis egy parasztember figyelmeztetésére ágyúval szétlőtték azt a csövet, mely a várba a vizet bevezette.[3]
Divényt a törökök már a megelőző napon kiürítették, mire Pálffy nyomban 100 embert küldött oda Bogdán Gáspár parancsnoksága alatt. Fülek elestének fontos következményei voltak. Ezen a törökök annyira megrémültek, hogy Kékkő, Hajnácskő, Buják, Somoskő és Hollókő őrségei egymás után hagyták el a gondjaikra bízott erősségeket, melyeket aztán Teuffenbach német őrségekkel látott el.[4]
Pálffy és a többi magyar urak még tovább kívánták folytatni az oly szerencsésen megindult hadjáratot s mindenekelőtt Nógrád és Hatvan megvételét szorgalmazták, de Teuffenbach Fülek védelmét Serényi Mihályra bízván, a nagy hideg miatt zúgolódó német hadával Kassára tért vissza és még arra sem volt rábírható, hogy a szándékukat nála nélkül is végrehajtani akaró magyaroknak néhány ágyút kölcsön adjon. Ily körülmények között a magyar uraknak is haza kellett térniök. Utközben Pálffy Szécsényt megrohanván, ezt hamarosan megadásra kényszerítette. Majd a Szondy hősies halála által megszentelt Drégelyt és ennek palánkját, melyeket a török őrség szintén gyáván elhagyott, megfelelő magyar őrséggel ellátván, 1594 január 15.-én szerencsésen visszatért Komáromba.
[1] Kovachich, Supplem. ad Vest. Comit. III. 301.
[2] Ortelius id. m. 140: „Herr Christoff Freiherr von Teuffenbach… griff am 7. November die Vestung Sabathga grantz ernstlich an dreyen unterschiedlichen Orten an, liess sie unauffhörlich beschiessen und stürmen und erorberte sie den 8. November mit stürmender Hand.“
[3] Azonban, hogy Teuffenbachék tüzérsége is megtette a magáét, az Ortelius (id. m. 140.) következő szavaiból tűnik ki: „Als sie aber die Stadt nicht gutwillig aufgeben wollten, liess er sie drey ganzer Tag aneinander beschiessen, dadurch die starcken Mauren und Bollwerck, darmit die Stadt sampt den Vorstädten befestiget war, dermassen bewegt und grundloss gemacht wurden, dass sie sincken und fallen musten.“
[4] Teuffenbach és Pálffy levelei Hatvaninál, Brüsseli Okmánytár. III. 51. – Zavodszky, Bélnél, Adparatus ad hist. Hung. I. 355. – Sárospataki Krónika 53.
| « e) A pákozdi csata 1593 november 3.-án. | KEZDŐLAP | Megjegyzések. Elmélkedések. » |