A sziszeki vereség híre Konstantinápolyban nagy megütközést és egyúttal a legkíméletlenebb bosszú érzetét váltotta ki. Szinán pasa a már fogságban sínylődő Krekwitz követ kíséretéből két embert nyomban megöletett, kettőt pedig vasra veretett. A még mindig inkább a béke, mint a háború álláspontján álló, de a nép és a fiaikat vesztett szultánnők által ostromolt Murad szultán végre nem tehetett egyebet, mint hogy augusztusban megüzente Rudolfnak a háborút. Már ezt megelőzően, az említett hó elején Mohammed görög illetve moreai béglerbég, az öreg Szinán pasa fia, állítólag 100.000 főnyi tatár sereggel, melyhez 15.000 janicsár is csatlakozott, Belgrád alá érkezett, itt a szeptember elején ugyancsak 100.000 emberrel[1] és 8 pasával odaérkező atyját, a nagyvezírt bevárandó, aki maga vette át az egész sereg fővezérletét,[2] amelynek létszáma azonban semmiesetre sem haladta túl a 150.000 főt. Belgrádig Szinán pasa magával cipelte Krekwitzet is, ahol az a kiállott veszedelmek és kínzások következtében elhalálozott.[3]

Arra a hírre, hogy a császári hadak közben ostrom alá fogták Petrinját, ami tudvalevőleg Ernő főhercegtől vett parancs folytán Eggenberg és Auersperg műve volt, Szinán pasa még augusztusban parancsot küldött fiának, hogy megfelelő haddal Petrinja felmentésére és Sziszek elfoglalására induljon. A vett parancs következtében Mohammed béglerbég 60.000, mások szerint azonban csak 30.000 emberrel nyomban elindult Belgrádból Petrinja felé. Közeledésének hírére Eggenberg és Auersperg azonnal felhagytak Petrinja ostromával és nem sokat hallgatva a sziszeki védőrség segély iránti kérelmére, Zágráb felé vonultak vissza.

Ilyenformán Mohammed bég egyenesen Sziszeknek tartott, amelyet augusztus 23.-tól 28.-ig tartó 5 napi ostrom után el is foglalt.[4] A sziszeki várat ezúttal Fabriczy Endre és Granya Gáspár kanonokok védték 200 német és 100 más nemzetiségű őrséggel,[5] mely egy ideig, míg a falak az ellenséges ágyúk hatása alatt romba nem dőltek, igen derekasan viselte magát, ami abból is kitűnik, hogy az ostromot végrehajtó 30.000 törökből állítólag 18.000 maradt részint holtan és súlyosan megsebesülve a csatatéren, részint megfulladva a Száva–Kulpa vízében,[6] ha ugyan a krónikás ezen, alighanem felette nagyotmondásának hitelt adhatunk.[7] A vár elfoglalása után az ellenség Fabriczyt huszadmagával foglyul ejtette, a többieket pedig Granyával együtt felkoncolta.[8]

A török hadüzenet kézhezvétele Rudolfot és prágai környezetét ugyancsak felette kellemetlen helyzetbe hozta. Ezzel az ismételten, utoljára 1592-ben meghosszbbított drinápolyi szerződés papírronggyá vált és biztosra volt vehető, hogy az eddigi kis háborúskodást immár az igazi nagy háború fogja felváltani. „Rudolf király – írja Acsády[9] – régóta előre láthatta ugyan a veszedelmet, de beteges tétlensége mellett sem pénzről, sem szövetségesről, sem katonaságról, még csak a végvárak jókarba helyezéséről sem gondoskodott. Hasztalan fordultak hozzá minduntalan Pálffy, Nádasdy és más magyar[10] urak.“ De Rudolf megelégedett azzal, „hogy az ég oltalmába ajánlotta a kereszténységet. Elrendelte, hogy reggel, délben és este imára harangozzanak,[11] de hadsereget nem küldött a gyorsan előnyomuló ellenség feltartóztatására.“

Szinán nagyvezír, miután seregét Belgrádnál, ahol 10 napig időzött, egyesítette, azt Eszék alá vezette, ahol a Mehemed boszniai bég által már előzetesen vert hídon szeptember 27.-én átkelt a Dráván. Arra a hírre, hogy az ellenséges sereg Győrnél áll, Szinán pasa a Székesfehérvár felé való előnyomulást határozta el s egyszersmind utasította fiát, miszerint hadával mielőbb hozzá csatlakozzék, Mohammed pasa ruméliai béglegbégnek pedig parancsot küldött, hogy 6 nagy ágyút és 2 kartányt (Karthaune) Budáról Székesfehérvárra szállíttasson.[12] Itt egyesült a nagyvezír fiával, a görög béglerbéggel és Mehemed boszniai béget megfelelő haddal az említett város megszállására visszahagyván, ő maga a sereg zömével és 30 ágyúval[13] Veszprém alá menetelt, mely 1566 óta tudvalevőleg ismét a keresztények kezében volt.[14]

Veszprém és Palota 1593. évi képét a XIV/5. számú melléklet mutatja. A vár parancsnoka Speciacasa Ferdinánd volt, aki mellett báró Hofkirchen György András és Samarjay Ferdinánd kapitány teljesítettek tiszti szolgálatot. A védőrség 1200, nagyobbára német hadviselt katonából állott; magyar alig volt köztük 150–200.

Október 3.-án Szinán pasa, miután a Győr és Palota felé vezető utakat megfelelő csapatosztályokkal elzáratta, egyszerre 4 helyről megkezdte a vár lövetését. A következő napon a pasa ágyúit még közelebb vonatta a várhoz és a városhoz, amelyet 6 helyről vétetett tűz alá s ugyanakkor több rohamot is intézett a vár ellen, de sikertelenül. E napon a délután folyamán nagy eső támadt, mely a további harctevékenységnek egy időre véget vetett. Az eső megszünte után a törökök tovább folytatták az ostromot, mely gyakori rohamokkal kapcsolatosan néhány napon át szünet nélkül folyt, ámde az erős lövetésnek csak az volt az egyedüli kézzelfogható eredménye, hogy a kapu és a faépületek tűzgolyókkal felgyújtattak s azonkívül természetesen a várfalak is alaposan megrongálódtak.[15]

Szinán pasa látván, hogy az eddigi eszközökkel, tekintve, hogy a védőrség az erős lövetés ellenére még mindig a legkisebb csüggedést sem mutatta, zöldágra nem igen fog vergődhetni, Székesfehérvárról még két faltörőt hozatott, melyek mindegyikét 100 ökör húzta. Az új lövegek tüzének hatása alatt az egyik torony már az első napon erős sérülést szenvedett s azonkívül csakhamar nyilvánvalóvá vált, hogy a falak a nehéz lövegek tüzének nem sokáig fognak ellenállhatni.

A további eseményeket Gömöry ekképpen adja elő: „Ez a helyzet a várőrséget nagyon elcsüggesztette, mert az a nézet uralkodott, hogy a vár már az éjen át is tartahatatlan lesz. De az ellenség az éjen át csendesen maradt s nem lehetett más mozgalmat észrevenni, mint hogy a csapatok két részre osztattak. Ezt a pillanatnyi szünetet Samarjay, a várparancsnok[16] arra használta fel, hogy maga köré gyüjtötte embereit s lelkes beszédben emlékeztette őket tett esküjökre; megdícsérte eddigi vitéz magatartásukat és végül azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy jobb hősiesen meghalni, mint gyáván az ellenség kezébe jutni. Ez a szép beszéd könnyekig meghatotta az öreg harcosokat. De a félelem annyira erőt vett rajtuk, hogy a rábeszélésnek semmi eredménye sem volt, s a falak kijavítására egyik sem sietett segédkezet nyújtani, mondván, hogy úgyis hiába minden, miután segélyre semmi kilátás sincs. A csüggedés oly általános volt köztük, hogy a parancsnokok már nem tudtak mihez kezdeni. Tanácskozásra gyűltek tehát össze s ezen elhatározták, hogy miután az ellenség két részre osztotta csapatait, s a két rész között elnyúló erdő majdnem a vár faláig húzódik, az ostromoltak a legnagyobb csendben, a két csapat közt az erdőn át távozzanak, ez lévén a menekvés egyedüli módja. Ez a határozat elfogadtatván, a falban egy akkora nyílást vágtak, melyen egy lovas ember éppen csak hogy átfért.“

Október 6.-án este 10 órakor a német landsknechtek hátukon nagy batyuval, melyben drágaságaik, szőnyegek, takarók stb. voltak, kiosontak a nyíláson át[17] az erdő irányába. De alig értek az erdő szélére, valami okból lárma keletkezett, miért is mindenki ijedten dobta el batyuját és lóhalálban menekült tovább. „Én – mondja Eytzing följegyzéseiben – láttam, amint két ember Samarjay Ferdinánd kapitányra lőtt (fényes holdvilág volt) s miután észrevettem azt is, hogy ő lovára hajolt, azt hittem, hogy meghalt. Hofkirchen György báróval később az erdőben találkoztam, de az erdő sötétjében három órai bolyongás után elvesztettem őt újra szemeim elől. Később két hajdú reám tört s lovam kantárját megragadta, amin én igen megijedtem. Azt hittem, törökökkel van dolgom. Midőn a hajdúk látták, hogy én német katona vagyok, nem bántottak, csak azt kívánták, hogy szálljak le a lóról.“

„Eytzing további följegyzéseiből kitűnik, hogy jobbról a piacon 70 mázsa puskapor volt elásva egy kanóccal, hogy a piac elfoglalásakor a puskapor felrobbanjon. Hogy a felrobbantás sikerült, azt két fogoly bizonyítja. Röviddel a vár elfoglalása után ugyanis a janicsárok nagy serege járta be a várat rombolni és fosztogatni, de ezalatt a puskapor fölrobbant és számosan életüket vesztették“.[18]

Ilyenformán a szökés nem sikerült. A zajra figyelmessé lett törökök utána iramodtak a menekülőknek, akiknek nagy részét lemészárolták, 250 élő foglyot és 150 keresztény fejét pedig Szinán pasa elé vitték; a foglyok közt volt báró Hofkirchen György és Samarjay Ferdinánd is. 40 német és 45 magyar katonának nagynehezen sikerült Pápára eljutnia.[19] A törökök Veszprém alatt állítólag 2000–4000 embert vesztettek s maga Szinán pasa is súlyosan megsebesült.[20]

Ennek dacára az öreg hadvezér csak két napig maradt Veszprémben s aztán tovább vonult Várpalota felé. Ideérve, fölszólította Ormándy Pétert, a vár parancsnokát, annak feladására, de a válasz tagadó volt. Erre Szinán pasa előrehúzatta az ágyúkat s egyúttal tudtára adata Ormándynak, hogy az ostromra Samarjay és Hofkirchen kapitányokat, valamint a 200 keresztény foglyot fogja előrehajtani.

A továbbiakra nézve Gömörynél[21] a következőket olvassuk: „A török ágyúk működni kezdtek és rövid tüzelés után a bástyák felső része romba dőlt, de az alsó szilárdul állott és az őrség még lankadatlan és sértetlen volt, midőn Ormándy alkudozni kezdett.[22] A várparancsnok attól félt, hogy a pasa igéretét beváltja, ha rohamra kerül a dolog s így inkább óhajtotta a sértetlen távozhatást a maga és emberei számára. Ezt az óhajt teljesíteni Szinán pasa azért esküjét nem váltotta be. Alig hogy bevonultak a várba, reávetették magukat az őrségre és hat ember kivételével mindannyit lemészárolták. E megmenekültek voltak a várkapitány, annak helyettese és még négy várnagy (azaz tiszt). – Ilyenformán Palota, melyet 1566-ban 100.000 ember nem tudott bevenni,[23] elfoglaltatott a gyöngeség, a csüggedés és azon ijesztő gondolat miatt, hogy keresztény testvérek ellen kell majd harcolni. A várat török csapatok szállták meg. Szinán pasa a janicsárok nyugtalansága miatt néhány nap mulva eltávozott Palota alól és Székesfehérvárra vonult. Ormándy Péter kapitány, ki 1584 óta volt a vár parancsnoka, Palota indokolatlan és időelőtti feladása miatt Győrbe érkezése után börtönbe vettetett. Hogy mi történt vele később, arról az okiratok felvilágosítást nem adnak.“[24]

Gömöry fenti elbeszéléséhez kiegészítőleg, illetve némi helyreigazításképpen a következőket kell hozzáfűznünk: Palota alól Szinán pasa Tata alá akart vonulni seregével,[25] de ebben tényleg a janicsárok mozgolódása akadályozta meg. Tatai tervét sutba dobva, a nagyvezír seregének egy részét Budán és Pesten, másik részét pedig Szegeden akarta téli szállásokba elhelyezni. Azonban a janicsárok ez ellen is remonstráltak, aminek folytán a sereg utóbb Belgrád tájékára vonult vissza téli szállásokra.[26] Ekkor, november elején, a nagyvezír Báthory Zsigmondot is felhatalmazta Nagyváradnál álló hadainak elbocsátására, aznban azzal a kötelezettséggel, hogy tavasz kezdetén Erdélyben 60.000 ember álljon készen a szultán seregének támogatására.[27]

[1] Ortelius Redivivus 136. old. szerint Szinán pasa csak 40.000 emberrel indult útnak Konstantinápolyból: „… hat er sich mit 40.000 streitbarem und erfahrnem Kriegsvolck (unter welchem 15.000 Janitscharen) gerüst gemacht, seinen Weg von Constantinopel… auff Ungarn zu genommen.“

[2] Istvánffy id. m. XXVII. 392. – Bécsi cs. és kir. hadi levéltár, 1593, Fasc. Nr. 2.

[3] Hammer-Purgstall id. m. II. 584.

[4] Ortelius Redivivus et Continuatus krónikája 136. old. szerint az elfoglalás augusztus 24.-én történt.

[5] Bécsi cs. és kir. hadilevéltár, Codex 8966. szeptember.

[6] Lampe id. m. 53–67.

[7] Ezzel szemben Rónai Horváth Jenő, Magyar Hadi Krónika II. 112. oldalán azt mondja, hogy a görög béglerbég a háromszor hősileg megvédelmezett Sziszeket öt napi ágyúzás után egy ember elvesztése nélkül foglalta el. Hogy Rónai Horváth honnan merítette ezt a kevésbé valószínű adatát, megállapítani nem tudjuk, mert ő a forrásokat csak kumulative említi meg a Hadi Krónika minden fejezete elején.

[8] Istvánffy id. m. 607. – Tarnovi István szerémi püspök 1593 szept. 6.-án kelt levele, Kovachichnál, Script. Min. I. 205.

[9] Szilágyi–Acsády id. m. V. 493.

[10] Gömöry Gusztáv írja: „Veszprém és Várpalota eleste 1593-ban“ című cikkében (Hadt. Közl. 1895. évf. 255.): „Nádasdy Ferenc néhány magyar főúr társaságában augusztus havában fölkereste Rudolf császárt s kérte, miszerint nemcsak Magyarország, hanem a saját öröklött tartományai érdekében is, befolyásával hasson oda, hogy néhány keresztény uralkodó „könyörületes segélyt“ nyujtson a törökök elleni háborúra. De hetek multak s a magyar urak hiába vártak feleletet vagy határozatot kérésükre.“

[11] Hammer-Purgstalld id. m. II. 582: „Solche Schmach und solche Türkengefahr lärmten die Christenheit so sehr auf, dass Rudolph II. im heiligen römischen und ungarischen Reiche die Türkenglocke anordnete, welche Morgens, Mittags und Abends geläutet, zum Gebethe wider die Türken aufmahne.“

[12] Hammer-Purgstall id. m. II. 584.

[13] Gömöry id. m. 255. szerint csak 50.000 fővel és 30 ágyúval.

[14] Lásd o XIII. rész 461. oldalán.

[15] Báró Hofkirchen, Eytzing nevű zászlótartójának följegyzései szerint a törökök a várat oly hevesen lövették és oly erővel ostromolták, hogy a falak nagyon megrongálódtak és több helyen be is dültek. Ugyanő írja, hogy az első néhány nap alatt az ellenség hat rohamot intézett a vár elen, melyek révén sok zsákmányra tett ugyan szert, de a vár őrsége ezeket a rohamokat mindig vitézül verte vissza s azután tőle telhetőleg igyekezett a falakon ejtett sérüléseket földdel és kövekkel kijavítani és a megígért és várva-várt segítség megérkezésében bízva, vitézül megállta helyét. (Gömöry utóbb id. m. 256.)

[16] A vár parancsnoka tudvalevőleg Speciacasa volt s így Samarjay talán várnagy lehetett.

[17] Ortelius Redivivus 137. szerint az eltávozás egy rejtett kapucskán át történt: „… haben sie auss Furcht und Schrocken durch ein verborgenes Thürlein bey der Nacht die Flucht genommen.“

[18] Bécsi hadi levéltár, Codex 8966, 189. old.

[19] Ortelius Redivivus 137.

[20] Codex 8966, 213–215. old.

[21] Id. m. 358.

[22] Ortelius id. m. 138: „Petrus Ornandi, welcher sich anfänglich dess Feindes Gewalt neben seinen Soldaten widersetzte; als aber die Oberwehr der Vestung hinweg geschossen und ob wohl nicht mehr als eine Person todt blieben und die Unterwehr noch unverletzt, auch die Soldaten in der Besatzung noch frisch und unbeschädiget waren, dennoch fing ihm an der Muth zu sincken und begehrte aus verzagtem Herzen und Gemüth mit dem Türken zu parlamentieren.“

[23] Ez tévedés, mert 1566-ban Arszlán budai pasa nem 100.000, hanem csak 80.000 emberrel és 4 löveggel ostromolta Palotát, de onnan a Salm-féle 14.000 főnyi mentősereg megérkezésének hírére sietve megfutott. Lásd a XIII. rész 461. oldalán.

[24] Lásd még: Bécsi cs. és kir. udvari könyvtár, a történelmi kéziratok között 1009 szám alatt: Narratio rerum in superiore Ungaria in antumno anni 1593. gestarum. – Továbbá Reusner. Narratio rerum memorab. in Pannonia gest. 189. old. Brevis narratio rerum inter Turcas et Christianos, a. m. Sept. 1593. gest. cím alatt.

[25] Ortelius id. m. 138. szerint Szinán pasa Palota alól Pápa alá vonult s annak 400 főből álló őrsége szabad elvonulás feltétele mellett szintén megadta magát, de a törökök ezeket a szerencsétleneket is felkoncolták elvonulás közben.

[26] Istvánffy id. m. XXVII. 609. – Hammer-Purgstall id. m. II. 584.

[27] Gróf Illésházy István nádor följegyzései, Kazinczy Gábor, Monum. Hung. Hist. Scriptores, VII. 5. – Barovius id. m., Kovachichnál, Script. min. I. 205. II. 304. – Valvasor id. m. IV. 49. – Szilágyi, Erdélyország tört. I. 431.