Ámde a Pezzen által nagy furfanggal keresztülhajtott békemeghosszabbítás se ért valami sokat, mert még mielőtt az 1592. évig terjedő békeszünet lepergett volna, 1591-ben újabb bonyodalmakra került a sor. Ennek oka főleg abban rejlett, hogy a szultán időközben megbékült Perzsiával s így most Rudolffal szemben annál kihívóbban viselkedhetett, főleg miután a másodízben nagyvezírré lett goromba, harcias Szinán pasa szünet nélkül háborúra ingerelte az igen kevés önállóság felett rendelkező Murad szultánt.

Szintán utasítására Dervis Hasszán boszniai pasa 1591 nyarán mintegy 5000 főnyi haddal és 5 ágyúval Kőrös, Ivanics és Petrinja környékére berontván, az egész vidéket dúlni és fosztogatni kezdte, Tahy várkastélyát, Boziákot szétrombolta, azonban Kostajnica várát nem tudta bevenni. Amikor Hasszán már visszafelé indult, a kőrösi és ivanicsi őrségek Gradacnál megtámadták utóvédét, amelyből mintegy 150 embert levágtak, 400 keresztény foglyot pedig kiszabadítottak.

Ezek után Hasszán a zágrábi káptalan tulajdonát képező Sziszeket támadta meg, melyet azonban Mikáczy Miklós csázmai prépost és Fabriczy István oly eredményesen védelmeztek, hogy a pasa, különben sem lévén ostromszerekkel ellátva, három napi sikertelen erőlködés után felhagyott az ostrommal s aztán Boszniába tért vissza. Ekkor Erdődy Tamás horvát bán vette a pasát üldözőbe, de annak hadát már el nem érhette, ellenben elfoglalta Monoszlót és azt leromboltatta.

Ezalatt a „Kis“ Hasszán szigeti bég, a hanyagul őrzött Kis-Komáromot éjjel meglepvén, elfoglalta s annak lakosságát felkoncolta.[1]

Ezek után az említett év őszén a viszonyok, miután Szinán nagyvezír ez időtájt másodszor is megbukott, némi javulást mutattak fel s így Rufdolf a béke folytatólagos fenntartása érdekében Krekwitz Frigyes tanácsost a 30.000 arany évi adóval és sok drágalátos ajándéktárggyal Konstantinápolyba küldvén, ez ott csakhamar nem várt nehézségekre bukkant, mert amidőn odaérkezett, elmulasztotta a bukott Szinán pasát meglátogatni és ajándékokkal megtisztelni, pedig Szinán nemsokára harmadízben is elnyerte a nagyvezíri méltóságot s így a Krekwitz részéről ért mellőztetését Rudolfon akarta megbosszulni.[2]

Ebből kifolyólag az ő utasítására Dervis Hasszán boszniai pasa 1592 tavaszán újból betör Horvátországba s április havában mindenekelőtt Bihácsot vette meg, mely 170 éven át volt Magyarország és a nyugati biztos őrhelye a folyton terjeszkedni vágyó pogánnyal szemben. Ez akkor meglehetősen erős vár volt, mely hosszabb ostromot is kibírt volna, de annak német parancsnoka, Lamberg Kristóf, nyolc napi ágyúzás után Hasszánnal alkudozásokba bocsátkozott és a várat át is adta. Innen a pasa a Glina völgyébe átcsapva, több kisebb erősségen kívül Hrastovicát, Repicset és Gorát, majd Petrinját vette meg, mely utóbbit erős várrá alakította át.

Közben Erdődy Tamás horvát bán hadak gyüjtéséhez fogott, de ebben a német védőrségek által megszállt itteni várak parancsnoka, Graswein István oly lanyhán támogatta, hogy amidőn a bán 1592 július 19.-én Hasszánt gyenge erejével Petrinjánál megtámadta, utóbbinak túlerejétől döntő vereséget szenvedett, mely alkalommal mintegy 600 magyar és horvát harcos esett el, sokan pedig a Szávában és annak mocsaraiban lelték halálukat.

Petrinjai győzelme után Hasszán pasa augusztus közepe után ismét Sziszek alá szállott, melyet most Jurák Balázs és Fintics Mátyás zágrábi kanonokok ép oly sikeresen védelmeztek, mint tavaly Mikáczy [3] s így Hasszán bizonyos idő mulva megint csak hosszú orral tért vissza Petrinjába, ahonnan időről időre újabb portyázó hadakat küldött a Száva és a Kulpa völgyébe szerteszét, ahol azok az egész tél folyamán űzték garázdálkodásaikat. Ez újabb ellenségeskedések folytán a horvát bán a császár segítségéhez folyamodott, aki a szükséges intézkedések megtételével Ernő főherceget bízta meg, miután ő volt hivatva a császári kormánynak a magyar hadügyre vonatkozó intézkedéseit végrehajtani. Ebből kifolyólag a főherceg Burgau Károly őrgrófot utasította megfelelő hadak gyüjtésére,[4] de ez a munka a nagyarányú pénzhiány miatt csak igen lassan haladt előre, miért is a Pálffy Miklós, Nádasdy Ferenc és Tamás, Deseffy Ferenc és Török István parancsnoksága alatt álló gyenge magyar–horvát hadak egyelőre tétlenségre voltak kárhoztatva. A nagy számbeli aránytalanság dacára Nádasdy Tamás szeptember havában mégis megtámadta Hasszánt, de vereséget szenvedvén, maga is fogságba jutott.[5]

November 22.-én a német hadak végre megérkeztek, azonban a hadműveletek végrehajtására kedvező időszak és időjárás ekkor már elmúlt s így a sereg anélkül, hogy az ellenséggel való megmérkőzést megkísérelte volna, szétoszlott.[6]

Hasszán pasa hadműveleteivel párhuzamosan az ország belsejében is folyt a küzdelem. A szigetvári pasa újból Kanizsa környékére tört előre és amikor a királyi csapatok ellene felléptek, azokat döntőleg megverte, táborukat a 60.000 tallér készpénzt tartalmazó hadipénztárral együtt elfoglalta.[7]

A nyár folyamán pedig a szolnoki, hatvani és füleki bégek Eger ellen készültek. Ennek hallatára Prépostváry Bálint kapitány eléjük ment s Puszta-Szikszónál harcba elegyedett velük. Prépostváry gyalogosai egy halmon foglaltak állást s onnan visszaszorítva, egy másik hátrább fekvő dombon vették fel újra a harcot az ellenséggel s amíg puskaporuk és golyójuk el nem fogyott, derekasan tartották magukat. De még ekkor sem hátráltak, hanem szablyával kezükben igyekeztek a török áradatot feltartóztatni. A török parancsnok hiába szólította fel őket a megadásra, ők mindhalálig helyükön maradtak s végül 226 ember holtteste terült el a dombon. Itt történt meg az a ritkaságszámba menő csúfság, hogy a lovasság nem támogatta kellőleg testvér fegyvernemét, hanem hamar, alig néhány ember elvesztése után elhagyta a küzdőteret.[8]

Ugyanebben az évben a budai helytartó Tarcal és Szerencs vidékét, a temesvári pedig Szatmár megyét és Nagy-Károlyt fosztogatta.

[1] Istvánffy id. m. XXVII. 592. – Kovachich, Script. rer. hung. minores, I. 203. – Valvosor id. m. IV. 24. – Hammer-Purgstall id. m. II. 580.

[2] Báró Wratislaw, Merkwürdige Gesandschaftsreise nach Konstantinopel, 146. és Seidel Friedrich, Denkwürdige Gesandschaft des Herrn Friedrich v. Khrekwitz S. M. Reichshofrath an die ottomanische Pforte.

[3] Hammer-Purgstall id. m. II. 581. szerint Sziszeket most is Mikáczy védelmezte volna, mert augusztus 19.-iki kelettel a következőket írja: „Sissek wurde von Mikáczy eifriger, als redlich vertheidigt in dem er, die Bothen Hasanpascha's über die Mauger in die Donau Werfen liess, und die durch verstellte Bereitwilligkeit der Übergabe in die Festung Gelockten Sipahi durch angezündete Pulverfässer in die Luft sprengte.“ Viszont Gömöry Gusztáv, A sziszeki csata 1593-ban, Hadt. Közl. 1594. 621. old. szerint az intézkedéseket a vár ez évi védelmére Maravius Miklós apát tette volna meg.

[4] Bőhm, Landtagsakten, VIII. 121.

[5] Hammer-Purgstall id. m. II. 581., a fenti idézet folytatásaként Krekwitz és Wratislaw id. m. 232. nyomán: „Hasan schwur Rache und erfüllte den Schwur noch bis Ende des Herbstes, indem Nádasdy, Welcher den Statthalter durch besonderes Schreiben zum Kampfe gefordert, mit dem Verluste von zwölf Kanonen, sieben Fahnen und tausen Mann gefangen.“

[6] Istvánffy id. m. XXVII. 596. – Kerchelich, Hist. Eccl. Zagrab, 283. – Barovius Joann. Decius, Kovachichnál, Script. mint II. 242. – Megiser id. m. 1618. – Volvasor id. m. IV. 14., 43. – Hammer-Purgstall id. m. II. 581.

[7] Khevenhüller id. m. III.

[8] Prépostváry 1592 augusztus 7.-iki levele. Gróf Károlyi család Oklevéltára, III. 568.