A magyar hadak fenti eredményes és dicsőséges részvétele a lengyel királyság már meglehetősen hanyatló hatalmának visszaállításában hosszantartó kapcsolatot hozott létre a két nemzet között és az itt megalapozott és az idők folyamán még jobban kimélyített bensőséges, szívélyes viszony és szimpátia még a mai napig is fennáll a magyar és a lengyel nép között.

Ezek a lengyel-orosz hadjáratok különben elég sok érdekes momentumot mutatnak fel. E hadjáratokban mindenekelőtt Báthory István alakja magaslik ki, mint kiválóan ügyes hadseregszervező és seregvezető.

Magyar szempontból nemcsak megnyugtató, hanem határozottan felette hízelgő, hogy ezekben a hadjáratokban a magyar haderők aránylag igen csekély létszámuk dacára úgyszólván mindenütt döntő szerepet játszottak s miután ezt maga a király is nyíltan bevallotta és elismerte, ebből a különféle nemzetiségű katonák, sőt még a magasabb vezetők között is irigykedések, meghasonlások, torzsalkodások keletkeztek. Ebben bizonyára nemcsak a lengyelek és németek, hanem a kissé elkapatott magyarok is hibásak voltak.

Más kézzelfogható hadjárati és hadműveleti cél hiányában, miután a muszka seregek nem igen álltak ki porondra, Báthory Istvánnak sem maradt egyéb hátra, mint hogy az általa legfontosabbnak vélt vidékek várainak megvételét tűzze ki csapatainak feladatul. Az ebből folyó ostromok végrehajtásánál a magyarok a többi csapatokat rendszerint nagy mértékben fölülmúló ügyességet, leleményességet, kitartást és bátorságot tanusítottak.

Különösen érdekes az izzó, tüzes golyók alkalmazása; az ügyesen készített sáncmunkálatok, hídépítés stb.