A fenti években mindkét részről tovább folytak a kölcsönös portyázások és azok nyomán a károsult felek visszatorlásai. 1585 február közepén a horvátok Kostajnicát lepték meg, ahol igen nagy károkat okoztak. 1585 augusztus 24.-én a szolnoki bég alá tartozó törökök a Galga menti Turán nagy országos vásárra készültek. A kassai, egri, tokaji, kállai és szatmári őrségek összebeszéltek, hogy rajtuk ütnek. A vállalathoz Ecsedi Báthory István 500 huszárt és 200 gyalogost, a kassai 200 huszárt és 100 német gyalogost, az egriek 300 huszárt és 200 gyalogost, a kállai kapitány 350 magyart és németet, Rissel tokaji kapitány 100 huszárt és ugyanannyi gyalogost, a szatmáriak pedig 100 huszárt, 50 zsoldos lovast és 300 szabad hajdút bocsátottak rendelkezésre. Az egész had tehát mintegy 1500 lovasból és 1000 gyalogosból állott, mely augusztus 23.-án a Tiszánál Tokaj tájékán gyülekezett, ahova néhány nemes úr is elhozta fegyvereseit. A csapatok parancsnokai abban állapodtak meg, hogy augusztus 24.-én d. u. 2 órakor három csoportban támadnak rá a városra, ahol a szolnoki bég 300 katonájával őrizte a vásároskat. Ámde a támadó csoportok nem egy időben érkeztek a város alá és ahelyett, hogy egymást bevárták volna, beérkezésük sorrendjében egyenként hajtották végre a támadást. Elsőnek az egriekből és kassaiakból alakított csoport érkezett be s nyomban rohamra indult a Tura előtt állást foglalt szolnoki bég ellen. Ez erősen védekezett és csak akkor kezdett hátrálni, amikor a másik csoport is megjelent. Nemsokára ezután beérkezett a Báthroy vezette utolsó csoport is, mire mindhárman körülfogták a városkát és a vásárosokat kirabolták, de csak a törököket, míg a templomba menekült keresztények 4000 talléron megváltották magukat. A bőséges zsákmányt 150 kocsin szállították el. Egyes törökök árúikat, főleg az arany- és ezüstneműt, a Galga vízébe rejtettek el s Turán még ma is arról álmodoznak, hogy a folyóban roppant nagy értékű török kincs van elrejtve. A harcban 80 török és 7 keresztény esett el, 137 török pedig, köztük 20 kereskedő foglyul esett.[1] A zsákmányul ejtett készpénzt a győztesek még útközben szétosztották maguk között, a 25 egyenlő részre osztott többi zsákmányon pedig Tokajba érve osztozkodtak; itt adták el kótyavetyén a foglyok egy részét is. A zsákmányból 100-100 emberre esett egy részlet, melyben a következő cikkek voltak: 20 drb. durva abaposztó, 44 hajtott, 40 hosszú gyolcs, 31 durva vászon, 33 kék török vászon, 203 különféle kendő, 10 lat török selyem, 150 köteg cérna, 273 különféle zsinór, 4 tucat selyem gomb, 8 tucat selyem női öv, 1 drb. rác tafota, 1 drb. patyolat, 60 szőrtarisznya, 39 drb. szattyán, 34 bokor csizma, 22 pár papucs, 123 pár kapca (bőrharisnya), 48 font kék fonál, 1 mázsánál jóval több fekete bors és másféle fűszer.[2] Erre aztán a két uralkodó panaszt emelt egymásnál az elkövetett szörnyűségek miatt, aminek az lett a következménye, hogy a nagyszabású portyázások és kegyetlenkedések legalább egy ideig szüneteltek.[3]

1586 őszén azonban a dúlások és portyázások még elementárisabb erővel törtek ki. Legelsőnek a „Kis“ Hasszán szigetvári pasa egy Vlasics Mátyás nevű horvát renegát vezetése mellett a Muraközt kezdte dúlni és fosztogatni hadával. Zrinyi György kanizsai kapitány, aki ekkor éppen Csáktornyán volt, utána iramodott a rablóbandának, de akkorára Hasszán már ismét a Mura túlsó partján volt zsákmányával.

Erdődy horvát bán, hogy a kölcsönt visszaadja, december 10.-én a Horvátországba betört zvorniki pasát Ivanicsnál megtámadván, ez alkalommal a pasát 70 törökkel együtt levágta, 250 törököt pedig foglyul ejtett.

Ezt megelőzőleg Izsák fehérvári pasa Szőny előtt megjelenve, a nemrég óta Komáromban parancsnokló Pálffy Miklós által a Duna jobb partján készített erődítéseket akarta széjjelhányni, illetve szétrombolni. Pálffy véletlenül ugyane napon szándékozott saját hadával, továbbá a győri és pápai kapitányok segítő hadával Székesfehérvár felé portyázni. Amidőn Pálffy csapatai a vett parancshoz képest éjjel a Dunán való átkelést végrehajtották, hamarosan híre jött, hogy az ellenség a szőnyi erődítéseket és palánkokat bontogatja. Pirkadáskor Pálffy a folyamon való átkelést befejezett saját hadával és az időközben hozzá csatlakozott Nádasdy Ferenc és Speciacasa Ferdinánd csapatjaival a fehérvári pasára vetvén magát, afölött fényes diadalt aratott. Izsák pasa ez alkalommal két agát és több mint 300 embert, továbbá 2 ágyút és 9 zászlót vesztett.

A következő évben, 1587-ben, február végén Nádasdy Ferenc, Huszár Mátyás pápai és Ormándy palotai hadnagyok segítségével Koppány megvételére indult. A vállalat kitünően sikerült, mert a magyar had Koppányt meglepvén, annak parancsnokát, Redseb béget 600 emberével együtt elfogta s aztán az erődöt feldúlta és felgyujtotta. Nádasdynak egy másik vállalata ellenben teljes kudarccal végződött. Ő és Pálffy 1587 július havában Görög Jánost azzal az utasítással küldték ki Hamzsabég alá, hogy a törökök ott legelésző lovait hatalmába kerítse. A csíny valóban sikerült, de a legénység ahelyett, hogy a zsákmányul ejtett lovakkal minél gyorsabban elillanni igyekezett volna, útban hazafelé a közbeeső helységek fosztogatásához fogott, ami alkalmat adott Szinán budai pasának, hogy utánuk iramodva, zsákmányukat elvegye és majdnem 600 főnyi veszteséget okozzon nekik s 22 zászlót elszedjen tőlük.[4]

Azonban e vereségnek megtorlása nem soká késett. Sasvár vagy Seszuvar szolnoki pasának, Szigetvár parancsnokává kineveztetvén, egyik legsürgősebb teendője az volt, hogy Mohammed pécsi és Hasszán koppányi bégekkel egyetemben a maguk és a pozsegai és diakovári szandzsákokból mintegy 8000 főnyi sereget összegyüjtve, azzal a Muraközbe egy hatalmas betörést hajtson végre. Mihelyt erről Zrinyi György kanizsai kapitány értesült, Batthyányt, Nádasdyt, valamint Gubitzer és Trautmannsdorf kapronczai hadnagyokat segítségül híván, az ekként összegyüjtött, mintegy 3000 főre menő gyalog és lovas haddal a Nagykanizsától északra fekvő Szent Balázs és Kacorlak közt lesállást foglalt, hogy a gyanútlanul visszatérő török portyázó hadra meglepőleg rávethesse magát. A vállalat teljes mértékben és fényesen sikerült. A meglepett török had részben levágatott, részben a közeli mocsarakba szoríttatott. Ilyenformán mintegy 2000 török veszett el, 1523-an pedig fogságba estek, köztük Mohammed pécsi, Hasszán koppányi bég, továbbá Berhám, Hasszán, Memis, Ozmán Cselebi és még számos aga. A zsákmány legszebb része 19 zászló és 1100 ló volt. Sasvár pasa gyalogosan menekült el a harc színhelyéről és mocsarakban és nádasokban bujkálva, ötödnapon végre szerencsésen eljutott Segesdre, de amikor vereségét kimentendő, Konstantinápolyba ment, ott megmérgezte magát.[5]

[1] Gömöry Gusztáv, Turai kincs. Hadt. Közl. 1894. évf. 680.

[2] Szilágyi–Acsády id. m. V. 442.

[3] Hammer-Purgstall id. m. II. 536.

[4] Fessler–Klein id. m. IV. 10. – Istvánffy id. m. XXV. 564 és Hammer-Purgstall id. m. II. 537. nyomán: „Johann Görög … liess viele Todte auf dem Platz und 600 Gefangene zurück, von denen dann in Konstantinopel 150 in barbarischem Aufzug, umhergeführt wurden, wobei jeder, mit Ketten belastet, auf Pfählen mehrere Köpfe der erschlagenen Brüder tragen musste.“

[5] Istvánffy id. m. XXVI. 576. – Hammer-Purgstall id. m. II. 537. – Fessler–Klein id. m. IV. 10.: „Schesuwar rettete sich zwar vom Kampfplatze durch die Flucht, auf welcher er fünf Tage in Sümpfen un Rőhricht umherirrte, nahm aber nach seiner Ankunft in Konstantinopel aus Schmerz und Furcht Gift. Hasan und Ali geriethen in Gefangenschaft, aus welcher der erstere sich mit 20.000, der andere mit 40.000 Thalern und ausserdem mit Pferden, Reiherbüschen und damascener Klingen loskauften. Die Übergabe des Tributs und die Bemühungen des Gesandten Jurkovics beschwichtigten den Zorn des Sultans und seiner Veziere.“