Miután a török rablások és portyázások nem szüntek meg és a szultán és magyarországi helytartói az eléjük terjesztett panaszokat semmibe se vették, nem maradt más hátra, mint hasonlót hasonlóval viszonozni; ez ugyan nem volt Rudolf ínyére, de végre ő is beletörődött s a szultán, valamint a haragos nagyvezír kiengesztelésére időről-időre újabb ajándékokat küldött Konstantinápolyba.

Mindenesetre örvendetes jelenség volt, hogy utóbbi időben az összecsapások legtöbbjéből a magyarok kerültek ki győztesek gyanánt, ami viszont őket is arra ösztönözte, hogy mind sűrűbben éljenek a visszatorlás jogával, ami az általuk kezdeményezett vállalatok számát is szaporította, csak az volt a baj, hogy ezeknek a most már gyakran ismétlődő portyázásoknak és kalandoknak a levét elsősorban a lakosság itta meg, mely a török állandó dúlásának és fosztogatásának volt kitéve.

A törökellenes liga újabb fiaskója az akkori európai keresztény fejedelmek tehetetlenségét még az addiginál is rikítóbb színben tüntette fel, amiből a szultán újabb bíztatást nyert eddigi agresszív magatartásának burkolt formában való folytatására, amely papiroson békét, a valóságban állandó háborúskodást jelentett.