A felette mozgalmas 1581.-i év után a rákövetkező időszak aránylag jóval nyugodtabban telt el. 1582 január 4.-én a heves-megyei Nagy-Tállya községnél gyülekezett egy nagyobb török csoport a jászberényi bég parancsnoksága alatt, de ezt a magyarok szétverték, miközben az említett bég is foglyul esett. Február közepe felé Segesdről és Berzencéről kiinduló csoportok Kanizsa előtt jelentek meg anélkül, hogy nagyobb dolgot művelhettek volna. Ugyane hó 20.-án Boszniából betörő bandák a Sluin melletti Cremen erődöt vették meg, s egy hét mulva újból visszatérve, magát Sluint is hatalmukba kerítették, amelyet aztán kiraboltak és felperzseltek. Visszavonulásuk közben azonban pórul jártak, mert a mieink utólérték és alaposan megverték őket, miközben 85 halottat és 40 foglyot vesztettek. Március elején a bányavárosok felé indult egy nagyobb török csapat, azonban a mieink ébersége folytán sok kárt nem tehetett.[1]

1583 tavaszán Szigetvár új parancsnoka, a „Kis“ Hasszán bég Körmend vidékét kezdte dúlni és miután nagyobb ellenállásra nem talált, 300-nál több foglyot és tömérdek marhát hurcolt el magával. Ez év június 11.-én Rudolf a békét a törökkel újabb nyolc évre meghosszabbította; ennek dacára a török rablókalandozások tovább folytak.

Sasvár, máskép Seszuvar szolnoki pasa két év előtt Nádudvarnál szenvedett vereségét[2] megbosszulandó, ez évben újból több ezer főnyi haddal a Sajó völgyébe tört be, amelyet kegyetlenül dúlni, fosztogatni kedzett. Ezúttal megint Borbély Endre vette fel vele a harcot és amikor Ónod tájékán ütközetre került a dolog, a Rueber János kassai főkapitány által a Hernád mentén lefelé küldött Serényi Mihály vezette had által hátba fogatván, Sasvár hada, bár a kombinált magyar hadak összege nem tett ki többet 2000 lovasnál, nem sokáig tarthatta magát s hamarosan megkezdte a visszavonulást, de a magyarok az erélyesen végrehajtott üldözés közben a törökök nagy részét felkoncolták. Sasvár vesztesége az 1500 főt is meghaladta és ő maga is csak úgy tudott megmenekülni, hogy díszes ruháját egy elesett katona kaftánjával cserélte fel. Ezúttal 18 zászló és az egész török málha került a győzők kezébe.

A következő évben, 1584-ben a füleki bég a Rima és a felső Sajó völgyét dúlta és Dobsinát is meglepőleg megrohanván, azt teljesen kirabolta.[3]

Még nagyobbszabású volt ennél az új koppányi bégnek, Alinak, a heréltnek, vállalata, aki Hasszán bolondvári aga társaságában 650 főnyi haddal Veszprém megsarcolására indult. Azonban Istvánffy István veszprémi várnagy a készülő merényletről tudomást szerezve, Ormándy Péter palotai várnaggyal szövetkezve, eléje mentek a rabló hadnak, amelyet Hidvég tájékán meglepvén, az említett béget és agát és több más előkelő törököt foglyul ejtvén, a portyázó hadat teljesen szétverték. 29 levágott fej és 5 zászló volt a győzők látható diadalmi jele, amelyeket Ernő főhercegnek küldtek be.

Ugyanekkor Ferhád boszniai pasa 9000 főnyi haddal Krajnába tört be, de amikor zsákmánnyal dúsan megrakva, visszatérőben volt, Erdődy Tamás horvát bán és Thurn gróf által Sluin környékén megtámadtatván, szintén megveretett; az ez alkalommal zsákmányul ejtett 10 zászlót és 40 foglyot Károly főherceg nyerte ajándékul,[4] a kiszabadított mintegy 600 rabot pedig szabadon bocsátották.[5]

Itt kell megemlítenünk, hogy 1583 nyarán XIII. Gergely egy új török elleni liga létrehozásán fáradozott, melynek tagjai egyelőre a pápa, a velencei köztársaság és II. Fülöp spanyol király lettek volna,[6] később azonban Rudolfot, Báthory István lengyel királyt, az olasz fejedelmeket és Rettenetes Iván moszkvai cárt is be akarták vonni a szövetségbe. Az erre vonatkozó tárgyalások évekig folytak; az utolsó kísérlet 1590-ben történt, de a fejedelmek sehogy sem tudván a feltételek iránt megegyezni, végre az eszme teljesen lekerült a napirendről.

[1] Gömöry id. m. 177.

[2] Lásd a 43. oldalon.

[3] Piltz Casp., Histor. Devastationis Dobsinae 1584.

[4] Istvánffy id. m. XXV. 561. és Valvasor id. m. IV. 506 nyomán Hammer-Purgstall id. m. II. 534.

[5] Istvánffy id. m. XXV. 560.

[6] Smolka, Bulletin international de l'Academie des Sciences de Cracovie.