Miután a Ferhád pasa által 1577 nyarán véghezvitt dúlások és rablások miatt emelt felszólalások és panaszok mind Budán, mind Konstantinápolyban süket fülekre találtak, Károly főherceg a szenvedett méltánytalanságok fegyveres visszatorlását határozta el s e célból 1579 nyarán Khevenhüller György karinthiai főkapitányt 10.000 főnyi haddal és 18 nagy ágyúval Ferhád pasa megfenyítésére és az általa elfoglalt várak visszavételére utasította. A főkapitány, Ungnad horvát hadait is magához vonván, mindenekelőtt Buzint, majd Ostrovicát vette meg, mire a kisebb török erősségek védőrségei rémülten, sietve elhagyták őrhelyeiket, úgy hogy azok a hosszabb ideig ellenállást kifejtő, de végre szintén meghódolt Zrin kivételével kardcsapás nélkül kerültek Khevehüller birtokába. Ámde csakhamar megjelent Ferhád pasa is a küzdőtéren, még pedig a Khevenhüllerénél háromszorta nagyobb sereggel s így utóbbi a harcot el nem fogadván, gyorsan visszahúzódott rosszul élelmezett és vérhasban szenvedő seregével. De a török erősen nyomában volt, minek folytán Khevehüller seregének nagyobb része visszavonulás közben oda veszett, az általa elfoglalt várak pedig, miután a német őrségek azokból megfutottak, ismét Ferhád kezébe kerültek vissza.[1]

Jobban kedvezett a szerencse Erdődy Tamásnak és Zrinyi Györgynek, akik a Kanizsa folyónak a Murába való beömlése tájékán a lápok közt a Bajcsa nevű erősséget építvén, ezrét Ali szigetvári pasa által megtámadtattak. A törökök oly elszántan törtek előre, hogy 3.000 főnyi lovasságuk még a süppedékes, lápos talapon is átjutott és bár rohamuk ereje megtört, a hamarjában összeszedett magyar-horvát lovasság még sem tudta útjukat állni s kénytelen volt visszavonulni. Ekkor azonban Batthyány Boldizsár, aki Nádasdy Ferenccel és Kielmann Endre kanizsai kapitánnyal szintén részt vett Bajcsa megépítésében és annak védelmében, elfogott törököket azzal az üzenettel küldött a hátráló magyar-horvát lovasság után, hogy forduljanak vissza, mert a török sereget időközben sikerült megverni. A huszárok a hírnek hitelt adva, visszafordultak s amikor kibontott zászlókkal a harctérre érkeztek, Ali pasának az erősség tájékán harcban álló hadai abban a hiszemben, hogy nagyobb fölmentő sereg közeledik a bajcsaiak megsegítésére, fejüket vesztve, rendetlen visszavonulásba fogtak, miközben az ellentámadásba átmenő bajcsai védőrség s a visszatért huszárok legnagyobb részüket a mocsarakba szorította.[2]

[1] Gerlach, Tagebuch 351. – Hammer-Purgstall id. m. II. 457.

[2] Istvánffy id. m. XXV. – Megisser, Annal. Carinthiae. 1604. – Kerchelich id. m. 259. – Khevenhüller id. m. I. 7.