Rudolf mindenféle háborúskodásnak esküdt ellensége lévén, trónrajutásakor az atyja által Báthory István ellen folyamatba tett hadikészületeket azonnal beszüntette és még 1576 december 25.-én a törökkel való fegyverszünetet újabb 8 évre meghosszabbította.[1]

1577 augusztus és szeptember havában Rudolf Bécsben a horvát-szlavon végek védelme ügyében haditanácskozást tartott, amelyen néhány magyar főúr is részt vett. E tanácskozások következményeként Rudolf Horvátország hadügyeit Károly főhercegre, a magyarországi hadügyek vezetését pedig Ernő főhercegre bízta[2] s aztán a magyar koronát is magával vivén, még abban az évben Prágába ment lakni.[3]

Nemsokára a bécsi tanácskozások után Károly főherceg a kormányzására bízott Stiria, Karinthia, Krajna és Görz rendeit a Mura menti Bruckba hívta össze tanácskozásra és itt elhatározták, miszerint oly célból, hogy az említett tartományokat a törökök betörései ellen jobban megvédjék, a horvát határ mentén ezentúl állandóan 1.300 hajdút, 500 huszárt, 300 vadászt és 320 landsknechtet tartanak fegyver alatt; azonkívül azt is elhatározta a gyülekezet, hogy a Kulpa menti dubováczi uradalmat a Zrinyiektől megvásárolván, annak területén a Károly főhercegről Károlyvárosnak, illetve utóbb Károlyvárnak nevezett erősséget építik fel.[4] Ezáltal a gráci haditanács Horvátországra is fokozottabb befolyást kezdett nyerni és gyakorolni, ami ellen úgy a horvátok, mint a magyarok, attól tartva, hogy Horvátországot végkép el akarják szakítani Magyarországtól, élénken tiltakoztak. Az ebből támadt egyenetlenségek következtében Alapy Gáspár horvát bán lemondott hivataláról s helyette Ungnad Kristófot nevezték ki horvát bánná, ami a fenti gyanút még valószinűbbé tette.[5]

Rudolf, hogy hadügyi intézkedéseit törvényhozásilag is elismertesse, előbb 1577 szeptember 17.-ére, majd 1578 február 1.-ére Pozsonyba országgyűlést hirdetett, amelyen a rendek a király előterjesztésével szemben eleinte igen nagy ellenkezést fejtettek ki, utóbb azonban mégis hozzájárultak, de oly feltétel alatt, hogy Ernő főherceg Magyarországon az országtanács, Károly főherceg pedig Horvátországban a bán meghallgatásával és tanácsával intézze a közügyeket. Végül a szokásos két forintnyi hadisegély is megszavaztatott.[6]

A rendek engedékenységéhez nagyban hozzájárult az a körülmény, hogy Ferhád boszniai pasa 1577 nyarán is Horvátországra és Szlavóniára küldte rabló csapatait, aminek az lett a vége, hogy ezek a rabló bandák 152 helységet elpusztítottak, Lindvai Bánffy Pált sétalovaglás közben megölték, az Unna menti Ostrovicát hatalmukba kerítették, Bihácsot pedig, bár erősen szorongatták, de elfoglalni nem tudták.[7]

Magyar területre ebben az évben a török szintén intézett számtalan kisebb-nagyobbszabású betörést. Rendes szokása volt ez neki, nem sokat törődve a fennálló békével és ezek a betörések végeredményükben, akár sikerültek, akár nem, az országnak mindig nagy kárt tettek emberben, vagyonban, marhában. A kifosztott helységek száma mintegy 100-ra rúgott. A török különösen vásárok fölverését kedvelte, mert ott számíthatott legdúsabb prédára. A felvidéken a szikszói volt egyike a leglátogatottabb vásároknak, ahova a nemesek, jobbágyok, iparosok, kereskedők igen nagy számmal szoktak összeseregleni. 1577 november 10.-én vásár vasárnapján, mintegy 1500 török rohanta meg Ferhád Hasszán füleki bég parancsnoksága alatt Szikszót, s amikor a nép nagyrésze a templomokban és a temetőkben volt, hamarjában mindent elszedett az árúsoktól és a néptől, bár azok egy ideig derekasan védték magukat. Az ezúttal ejtett zsákmány 200 szekérnyi árú és 800 fogoly volt. Azonban Prépostváry Bálint és a közelben levő többi kapitányok, mihelyt a rablásról értesültek, nyomban a rablók után iramodtak, akiket Vadnánál utólérve, alaposan elvertek, a zsákmány nagy részét elszedték tőlük, a foglyokat pedig kiszabadították.[8]

[1] Gerlach, Tagebuch, 273. – Hammer-Purgstall id. m. II. 455.

[2] Kriegs-Archiv 1578. Fasc. I. 2. és Fasc. II. 8.

[3] Kriegs-Archiv 1577. Fasc. III. I. – Podhradszky József adatai. Tudománytár, 1842. évf. VI. 370.

[4] Kriegs-Archiv 1578. Fasc. II. Fasc. XIII. 2.

[5] Istvánffy id. m. XXV. 550. – Farlatus, Illyr. Sacr., V. 267. – Kerchelich, Hist. Eccl. Zagrab. 266.

[6] Kovachich, Vest. Comit. 712. és Suppl. ad. Vest. Comit. III. 266. – Corpus Juris Hung. I. 557.

[7] Hurter id. m. I. 302. IV. 352. – Valvasor id. m. IV. 12. – Hammer-Purgstall id. m. II. 456.

[8] Szilágyi–Acsády id. m. V. 438. – Gömöry, a Kriegs-Archiv 1577, Fasc. XI. 1. nyomán: „Prépostváry griff ohne Zaudern den ihm überlegenen, 13 Fahnen 2500 Mann starken Gegner bei Vadna ein, zerstreute ihn, nahm Olaj Beg gefangen, hieb gegen 500 Mann neider, erbeutete 100 beladene Wagen, 5 Fahnen, viele Waffen und rettete die vielen mitgeschleppten Christen. Unser Verlust bezifferte sich bei dieser Affaire mit nur 2 Todten und 20 Verwundeten. Ferhad Hassan selbst entkam mit harter Noth nach Fülek.“