A lengyel rendek Henrik királyt, miután országukba visszatérni vonakodott, 1575 május 26.-án trónvesztettnek nyilvánították. A decemberben megtartott királyválasztó gyűlésen két jelölt állt egymással szemben: Miksa császár-király, most már nem is Ernő fia, hanem a maga nevében és Báthory István, Erdély fejedelme. Az akkori szokásnak megfelelően mindkét jelölt küldöttei igéretekben és ajándékokban egymást túllicitálva, versenyeztek egymással, hogy küldőik számára a lengyel rendeknél többséget szerezzenek. Nagy tetterőről és uralkodói képességről tanúskodó eddigi fejedelmi működése, valamint a szentpáli remek győzelem, mely egy csapással tönkretette a félelmes vetélytársat és a lázadás veszélyes fullánkjait, továbbá az a körülmény, hogy még Murad szultán is őt ajánlotta a lengyel trónra, s végül abbeli készsége, hogy megválasztása esetén hajlandó az elhunyt Zsigmond király hugát, az 50 éves Anna hercegnét, akit sokan trónörökösnek tekintettek, feleségül venni,[1] – nagy mértékben Báthory javára billentették a mérleget s így történt aztán, hogy az 1575. évi december 14.-i királyválasztó gyűlésen, bár két nappal előbb az országtanács és a főurak nagyobb része Miksa császár mellett nyilatkozott, a nagy tömeg, a nemesség azért mégis egy szívvel-lélekkel Báthoryt választotta meg királlyá. Miksa a választás eredményéről értesülvén, nyomban elküldte Teuffenbach szatmári kapitányt azzal az üzenettel Báthoryhoz, mondjon le Szatmár és Nagybánya fejében és a kereszténység békéjének fenntartása érdekében a lengyel trónra való igényéről, de Báthory a legnagyobb határozottsággal azt válaszolta, hogy lemondása nem jelentene kedvesebbet, mint hogy önmagát méltatlannak nyilvánítaná ama királyi székre, amelyre őt a rendek többsége emelte s amelyet ő, ha megtámadtatnék, mindenki ellen még élete árán is meg fog védelmezni.

Miután a lengyel rendek 1576 január 18.-án Báthory megválasztását végkép helybenhagyták és megerősítették, a fejedelem még ugyanazon hónap 25.-ére Medgyesre országgyűlést hirdetett, melynek hozzájárulásával testvérbátyját, Kristófot az eddigi nagyváradi kapitányt, Erdélyben maga helyett teljes hatalommal vajdává nevezte ki, a fejedelmi címet és a jövedelmek egy részét továbbra is magának tartván fenn.

Ezek után Báthory 1576 május 1.-én Krakóban királlyá koronáztatta magát s másnap Anna hercegnőt oltárhoz is vezette.[2]

Ezt megelőzően Miksa 1576 március 23.-án a választási feltételeket Ernő fia számára elfogadván, semmikép sem volt hajlandó igényeiről lemondani, sőt még Báthory megkoronáztatása után is el volt tökélve, hogy a lengyel országtanács kijelölésén, illetve választásán alapuló igényeinek fegyverrel fog érvényt szerezni, ebben azonban 1576 október 12.-én bekövetkezett halála megakadályozta.[3]

[1] Ezt a tisztes matrónát Miksa megválasztása esetén Ernő fiának szánta hitvestársul.

[2] Bethlen Farkas id. m. VI. 390. – Pray, Epist. Proc. III. 195–228. – Langvetus Hubertus id. m. I. 157. – Chmel, Handschriften der k. k. Hofbibliothek in Wien, I. 28. – Dlugos, Hist. Polon. II. 1758–1816. – Solignac. Historie de Pologne, Liv. XXIV.

[3] Hurter id. m. IV. 352.