1572 július 7.-én utódok nélkül meghalt II. Zsigmond lengyel király, akinek koronáját Miksa másodszülött fia, Ernő számára szándékozott elnyerni. Azonban a lengyelek több pártra szakadva, Ernőn kívül még Valois Henrik anjoui herceget és Báthory Istvánt is jelölték a trónra. Ámde utóbbi nehogy Miksával konfliktusba keveredjék, sőt inkább, hogy neki kedvében járjon, egyáltalában nem tett lépéseket a lengyel trón elnyerése érdekében. Ennek dacára a lengyelek az 1573 május 10.-én tartott királyválasztó gyűlésen nem Ernőt, hanem Henrik herceget választották meg királyukká. Most aztán Miksa, nem hogy hálás lett volna Báthory iránt annak előzékeny és lojális magatartása miatt, hanem attól tartva, hogy a mindig népszerűbbé váló Báthory hamarosan függetleníthetné magát tőle mint Magyarország királyától, elhatározta, hogy a neki amúgy is állandóan felkínálkozó Békés Gáspárt sorompóba lépteti ellene s hacsak lehet, megbuktatja a fejedelmet. Ehhez képest segítség kilátásba helyezése mellett bíztatta Békést, hogy Fogaras várát, melyet Báthory a Majláth-családnak szándékozott visszaszerezni, kezéből ki ne adja. Egyúttal Békés tőle telhetőleg a székelyeket is magához édesgetni igyekezett, szabadságaik visszaállítását igérvén, amelyektől János Zsigmond elleni lázadásuk miatt 1563-ban megfosztattak.

Báthory mindezekről a machinációkról tudomást szerezve, Losonczi Bánffy György alatt meglepőleg erős hadat küldött Fogaras alá, ahova az 1573 október 1.-én érkezett meg. A meglepett és ellenállásra fel nem készült Békés, a még János Zsigmond alatt összeharácsolt tömérdek kincseinek könnyen elrejthető részét magához vevén, a várnak s az ott fiával együtt visszahagyott kincseknek védelmét Gyulay Pálra bízta, s míg általa az egyik kapun kirohanást intéztetett, ő a másikon néhányadmagával észrevétlenül kiosont s aztán Magyarországba, innen pedig Miksához Bécsbe, majd Prágába menekült. Fogaras néhány heti ostrom után megadta magát, mire Báthory Medgyesen gyűlést tartott s azon Békést hazaárulás címén fej- és jószágvesztésre ítéltette, ugyanez helyeztetvén kilátásba mindazoknak, akik vele ezután is összeköttetést fenntartani merészkednének, ellenben a multra nézve a fejedelem az elámítottakkal szemben bölcs mérséklettel a teljes megbocsátás álláspontjára helyezkedett.[1]

Ezzel az ügy egyelőre el lett volna intézve. Azonban 1574 május 30.-án meghalt IX. Károly francia király, mire öccse, Henrik, az új lengyel király, június 18.-án titkon eltávozott Krakóból, hogy magának a francia koronát megszerezze. A megüresedett lengyel trónra Miksa természetesen megint Ernő fiát akarta emelni és hogy egyik legveszedelmesebb konkurrensének, Báthory Istvánnak kilátásait megrosszabbítsa, ismét Békést szedte elő, anyagi és erkölcsi támogatást igérvén neki az Erdélyben szítandó, Báthory megbuktatását célzó mozgalom, illetve fegyveres fellépés megszervezéséhez. Békés, hogy célját elérje, Konstantinápolyban is lépéseket tett elismertetése érdekében és fejedelemmé választása esetére 30.000 arany évi adót igért a Portának. Ily körülmények között Konstantinápolyban sokáig kétséges volt, hogy a Porta Békést, avagy Báthoryt fogja-e pártfogása alá venni. Végre, miután Báthory az évi adónak 15.000 aranyra való felemelése és gazdag ajándékok révén a nagyvezír jóakaratát a maga számára megnyerte, az ő javára történt a döntés.[2] Ennek dacára a nagyvezír ravasz módon látszólag elfogadta Békés ajánlatát s tudtára adta neki, hogy nincs kifogása terve ellen, de csak úgy, ha Báthoryt saját erejéből, Miksa császár és a Porta támogatása nélkül tudja megbuktatni. Ámde titokban Szokoli Mehemed egyidejűleg Báthoryt is értesítette, hogy mi készül ellene.

Akcióját előkészítvén, Békés 1575 május 3.-án egyik legmeghittebb erdélyi emberét, Radák Lászlót értesítette, hogy a nagyvezírtől biztosítást kapott, miszerint a Porta nem ellenzi, hogy Erdélybe menjen s Báthoryt onnan kiűzve, a tartományt magának foglalja el, de úgy, hogy azt saját erejével, minden külsegítség nélkül hajtsa végre. Ebből kifolyólag felszólította Radákot, tudassa ezt Andrássy Péter, Alárdy Ferenc, Csáky Pál, Károlyi László, Kendy Gábor, Telegdy Mihály, Szentmihályi Péter, Veres János és többi híveivel, egyben felszólítván őket, hogy a legnagyobb titokban készüljenek fel úgy maguk s készítsék fel a székelyeket is, hogy mire Székely Antal régi kipróbált vitéz nemsokára jelentékeny haddal az erdélyi határra ér, hozzácsatlakozhassanak.[3]

Ezután Békés még május havában Kassára ment, ahol a császár és Rueber János kassai főkapitány engedélyével „nem annyira zsoldon, mint a gazdag tartományban nyerhető szabad martalék reményével” több ezer főre menő hadat toborzott, amelyben a magyarországi nemesek közül Prépostváry Bálint kállai várnagy, Csapy Kristóf, Perényi György, Ponrácz Frigyes szatmári hadnagy, Lónyai Ferenc, Deregnyei Pál, Kállay János, Sulyok István és többen mások foglaltak helyet. Ezzel a haddal Békés Szatmárra, majd június 20.-án Erdély határát átlépvén, Tordára ment, ott párthíveinek és a székelyeknek csatlakozását bevárandó.[4] Utóbbiak, miután Báthory régi szabadságaik megújítását kicsikartatni nem engedte, az Aranyos-székiek kivételével valamennyien Békéshez pártoltak. Ilyen körülmények között Báthory helyzete legkevésbé sem volt megnyugtató, miért is, mihelyt ellenfelének mozgalmairól és hadmozdulatairól értesült, a várak őrségeit és egyéb hadait Gyulafehérvárnál egyesítvén, Daczó János útján a temesvári, Gyerőfy János útján pedig a budai pasától s azonkívül a havasalföldi vajdától is segítséget kért.

Békés, ahelyett hogy Tordáról minél előbb egyenesen Gyulafehérvárnak tartva, ott Báthorynak még csak alakulófélben levő seregét meglepte volna, jó ideig tordai táborában tétlenkedett s aztán a székelyekkel leendő egyesülés végett Marosvásárhely felé tért ki, de már Radnótnál megállapodott, ahova Andrássy Péter 2000 lovassal és még ennél is több gyalogos székellyel csatlakozott hozzá.

Közben azonban Báthory is összeszedte erejét s miután ahhoz Gyulafy László főkapitány, Hagymássy Kristóf, Bánfy Farkas és Kristóf, továbbá Lugosról és Karánsebesről 500 lovas és gyalogos, a szászok részéről pedig mintegy ezren csatlakoztak, ő is megkezdte előnyomulását a Maros mentén, annak balpartján fölfelé, miközben Géczy János a Nagyváradról hozott segítséggel, Gyerőfy János pedig a budai pasától kapott tetemes haddal csatlakozott hozzá. Július 7.-én Radnót magasságába érve, ő is megállott s ekkor az ottani Maros átjáró birtokáért a két sereg között változó szerencsével folytatott csatározások vették kezdetüket.

Július 9.-én Báthorynak sikerült a Maros-átjárót kierőszakolnia s aztán hadait a már előzőleg harckész állapotba helyezkedett ellenséges hadakkal szemben szintén csatarendbe állította.

A két szemben álló sereg létszámáról és harcáról is csak gyér adatok állanak rendelkezésünkre. Ezek alapján azonban a kölcsönös harcfelállítás és a csata lefolyása nagy vonásokban mégis megállapítható, ahogyan azt a XIV/2. számú mellékleten legalább sematikusan feltüntetni igyekeztem.

Békés látván, hogy ellenfelének a Maroson való átkelését meg nem gátolhatja, seregét Radnóttól keletre következőleg állította csatarendbe: Középhad gyanánt a császári német vérteseket állította fel; azoktól két oldalt a gyalogságot helyezte el s végül a magyar lovasság a két szárnyon nyert beosztást. Ezzel szemben Báthory seregénél a középet Gyulafy László, a jobb szárnyat Hagymásy Kristóf, a bal szárnyat Székely Mózes, a tartalékot pedig maga Báthory István vezényelte. A Cinna Rafael firenzei olasz tűzmester parancsnoksága alatt álló tűzérséget a fejedelem az első és második harcvonal között állította fel, melléje válogatott gyalogságot és lovasságot rendelvén.

Mikor már Báthory serege is befejezte felvonulását, Békés egyet gondolt s hogy ellenfelét cselbe csalja, megkezdte a visszavonulást Kerellő Szent Pál felé, ezzel azt akarván elérni, hogy Báthory ütegeit hátrahagyja és kedvező harcállásából kimozduljon. Azonban Báthory eleinte csak saját palotás csapatával és Székely Mózes lovasságával követte a visszavonulókat s közben tűzérségét is előre rendelte. Ekkor Békés ellentámadásba ment át s eleinte kedvezett is neki a szerencse, mert hadai oly hevesen támadták meg Báthory legelől lévő csapatait, hogy azok már-már hanyatlani és visszafordulni kezdenek. Azonban Báthory nemsokára többi csapatait is előrerendelvén, csatarendjét hamarosan újból helyreállította s miután a tűzérség töltött lövedékeit elsütötte, mindenekelőtt Gyulafy László rontott neki Békés középhadának s a német vérteseket visszanyomta. Ellenben a két szárnyhad még szilárdan állott helyén, sőt a Békés által támadásra előrevezetett balszárny a szemben álló Hagymássyra rárohanván, annak csapatait némileg visszanyomta. Ekkor Báthory tartalékhadát vezette előre s a Békés által támadásra vezetett szárnyát visszavetvén, ezzel a csatát eldöntötte. Békés csapatai látván, hogy a főparancsnokuk vezette szárny tágítani, majd visszavonulni kénytelen, a maguk részéről is hanyatt-homlok kezdtek visszarohanni, miközben a maguk mögött levő tavakba és mocsarakba jutottak. Sőt még jobban súlyosbította a helyzetet, hogy a Báthory által helyesen megválasztott támadási irány az ellenfél csapatainak legnagyobb részét a Marosnak szorította. Igy történt aztán, hogy Békés serege néhány órai küzdelem után teljesen szét volt verve s nagy része meg volt semmisítve. Magának Békésnek is csak nagynehezen sikerült néhányadmagával üldözői elől Szatmárba elmenekülni. Testvére, Gábor s főbb hívei közül Csáky Pál, Alárdy Ferenc, Radák László, Telegdy Mihály, Kendy János és Farkas, Miske Endre és Károlyi László szintén megmenekültek.

Július 25.-én Báthory Kolozsvárott országgyűlést tartott és szigorú ítéletet mondott a lázadókra, melyet Wesselényi Miklós ítélőmester csak könnyezve és zokogva tudott kihirdetni. Békés Gáspár a vele elfutott 30 hívével együtt jószág- és fejvesztésre ítéltettek; a foglyul ejtettek közül Kabos Farkast, Bogáti Gáspárt, Csanády Jánost, Ősi Miklóst, Csányi Miklóst augusztus 8.-án lefejezték; 34 székelynek orrát, fülét vágták le a vesztőhelyen, más 34-et pedig Számosfalván akasztottak fel, sokan pedig börtönnel lakoltak – tanulságos például, mint a fejedelem emberei a bitófánál hirdették, „hogy a székelyek veszendőbe ment jogaikat nem lázadás, hanem engedelmesség által fogják visszanyerni.” A fentebb említett 34 szökevény közül Báthory később többeknek megkegyelmezett. Békés Szatmárról Kassára, s itt Ruebertől be nem fogadtatván, Lengyelországba menekült, ahol utóbb a lengyel királlyá lett Báthory 1576-ban szintén megkegyelmezett neki.[5]

[1] Bethlen Farkas id. m. VI. 256. – Istvánffy id. m. XXV. 534. – Szalay László, Erdély és a Porta, 69.

[2] Szalay, Adalékok 248.

[3] Bethlen Farkas id. m. VI. 347.

[4] Gerlach id. m. 135. 143.

[5] Istvánffy id. m. XXV. – Bethlen Farkas id. m. VI. 285. – Langvetus Hubertus id. m. I. 106., 109., 112., 117., 127. – Megisser id. m. 1590. – Wagner, Analecta Scep. II. 62. – Szádeczky Lajos, Kornyáti Békés Gáspár (Tört. Életrajzok, 1887. évf.)