| « 3. Temesvár sikertelen ostroma a törökök által. | KEZDŐLAP | 5. Lippa visszavétele. » |
Ezalatt a magyarok részén a következők történtek. Báthory Endre, mihelyt tudomást szerzett arról, hogy Szokolli Mehemed Lippa alól Temesvár felé vette útját, a tiszai megyék szétoszolt fölkelő csapatait újból összegyüjtötte. Ugyanekkor Varkocs Tamás bihari főispán hada Erdőhegynél, Patócsy Ferenc és Balassa Menyhért pedig Gyulánál táborozott jókora haderővel. E seregrészek létszáma mintegy 15.000 főre rúghatott.[1] Martinuzzi október 12.-ike óta a Kenyérmezőn tartózkodott hadával. Itt tudta meg, hogy a szultán az erdélyiek bemutatott hódolata és évi adója fejében a török, tatár és oláh csapatokból alakult 2. hadsereget az erdélyi határról visszaparancsolta és feloszlatta, másrészt pedig, hogy a béglerbég a maga hadseregével Lippáról Temesvár ostromára indult. Ezért a moldvai határ mentén álló Nádasdy Tamást, valamint a Szászsebesnél táborozó Castaldót a hozzá való csatlakozásra utasította és egyúttal Temesvár megsegítését elhatározván, október 21.-én főhadiszállását táborával együtt Szászvárosba tette át.[2] Azonban a csapatok gyülekezése és Temesvár felé való elvonulása csak nagyon lassan haladt előre, úgyhogy Martinuzzi még október 25-én is csak Dévánál táborozott hadával, ahova végre Nádasdy, Sforza-Pallavicini és Castaldo csapatai is beérkeztek, mely királyi hadak létszáma a 25.000 főt is meghaladta. Itt aztán újabb bajok keletkeztek. Castaldo semmikép sem akarta magát a király által fővezérré kinevezett Fráter György rendeleteinek alávetni és a kettejük között fennálló antagonizmus elementáris erővel tört ki mindjárt az első haditanács alkalmával, amelynek tárgya a legközelebbi hadműveletek haditervének megállapítása volt. Ez alkalommal „a dölyfös tábornok és a makacs természetű és önfejű püspök között“[3] igen heves összeütközés támadt. Martinuzzi az egész erővel Lippa megszállását vette tervbe s ezt azzal indokolta, hogy a béglerbég Uláma szorongattatásáról hírt véve, biztosan abbahagyja Temesvár ostromát. Ezt a tervet Castaldo nem tartotta célhozvezetőnek s azzal szemben azt javasolta, hogy Lippát csak egy kisebb seregrész szállja meg, illetve zárja körül, míg a sereg zöme Hunyad megyéből a Vaskapu szoroson és Karánsebesen át gyorsan és titokban előnyomulva, a török sereget Temesvárnál lepje meg s ily kedvezőtlen körülmények között kényszerítse döntő összeütközésre. Martinuzzi azonban, aki folyton azzal áltatta magát, hogy a tél folyamán a békét a szultánnal újból meghosszabbíthatja, hajthatatlan maradt és a maga tervét fogadtatta el a haditanáccsal.
Ugyanaz nap, amelyen a haditanács ezt a határozatot hozta, a Temesvárt ostromló törökök még napfölkelte előtt kivontatták ágyúikat a gátonyokból, a janicsárok elhagyták a vívóárkokat s a lövegállásokból összesen mintegy 100, részint tábori, részint faltörő ágyút elvittek.
Ezek a munkálatok nem kerülték el Losonczy figyelmét, aki a mondott napon estefelé váratlanul kitörést intézett a török tábor felé, mely a tábort őrző csapatokkal heves összeütközést váltott ki, melyben mindkét fél részéről többen megsebesültek.
Október 26.-án Losonczy a baráttól értesítést kapott, hogy ő immár elindult Temesvár megmentésére.[4]
Végre október 27-én, mint már fentebb említettük, napfölkelte előtt, a török sereg elhagyta táborát, a visszavonulás fedezésére 5000 lovasból álló utóvédet hagyván hátra. Ezeket Losonczy megfelelő lovashaddal üzőbe vette és délig többször hevesen össze is csapott velük, amikor azután a túlerő elől a városba visszavonulni kényszerült.[5]
Az ostrom alatt, a várban tartózkodó egyik királyi udvari tisztviselő feljegyzése szerint, a törökök a faltörő ágyúkból 256 lövést adtak le, anélkül, hogy nagyobb károkat okoztak volna, aminek az volt az oka, hogy a török tűzérség a mocsarak, ingoványok és nádasok magas vízállása miatt nem férkőzhetett elég közel az erődítésekhez; a mocsarakon túl felállított lövegek pedig a nagy távolságnál fogva nem működhettek a kellő sikerrel a vár ellen. Hogy a törökök tábori ágyúikból hány lövést adtak le, azt nem lehetett megállapítani, de bizonyára nem valami sokat, mert hiszen nagyobbszabású közeli harcokra nem igen került a dolog. A védők közül az egész ostrom alatt mindössze tizenöten estek el s azonkívül néhány harci ménjük is elpusztult, ellenben a törökök vesztesége az ostrom alatt állítólag mintegy 5000 főre rúgott.[6]
Október 28.-án Losonczy egyik hadnagyát a csanádi vár megvételére küldötte, akinek a föld népének segítségével sikerült az erősséget hatalmába keríteni s ez alkalommal a vár parancsnokát, Peracics vajdát, 4 más törökkel együtt elfogta és október 30.-án Temesvárba vitte.[7]
Közben Losonczy október 29.-én 500 huszárral és Don Luis Osorio százados spanyol gyalogosaival újból a béglerbég üldözésére indult és erőltetett éjjel-nappali menet után október 30.-án reggel sikerült is neki az egyik erdőben a török utóvéd nyomára akadni, de miután az aránytalan túlereje dacára nem akart Losonczy támadására reagálni, utóbbi az üldözés folytatásával felhagyott.[8]
Szokolli Mehemed seregével még november 3.-án is a Temesvártól nem messze fekvő Galádnál[9] táborozott, majd onnan Becsére vonult, ahol az áthidalt Tisza mellett táborba szállván, azt hídfőszerűen körülsáncoltatta.[10]
A török üldözésével felhagyott Losonczy még október 30.-ika folyamán Csanád és Nagylak között a Maroson átkelvén, amint az utóbb említett helység közelébe ért, annak akkori várnagya, Kajdász aga, lovasaival Losonczy közeledő hadának elővédjét megtámadta, de mihelyt a magyarok főcsapatát megpillantotta, sietve visszavonult a vár felé.[11] Ámde Losonczy gyorsan utána iramodott és az ellenséggel együtt egyszerre ért a várkapuhoz. Miután a kapu-őrök a hidat nem tudták elég gyorsan felvonni, Losonczy az éppen a felvonó hídon utólért törökökkel egyszerre nyomult be a várba és azt visszafoglalta. Ez alkalommal Kajdász aga 34 katonájával fogságba került, 26 törököt pedig a magyarok levágtak, akik 60 ló és egyéb gazdag zsákmány birtokába jutottak. Ezek után Losonczy a várat felprédáltatta és felgyújtatta. Másnap Losonczy a foglyokkal visszatért Temesvárra.[12]
Ugyanebben az időben Nagy-Horváth Ferenc és Henye István gyulai várnagy, Báthory Endre és Patócsy támogatásával, Csályát is visszafoglalta, mire Szokolli Mehemed a többi palánk kiürítését is elrendelte s azok őrségeit becsei táborába rendelte, úgyhogy most már a Maros–Tisza–Béga mentén csak Becse, Becskerek és Lippa maradt török csapatok által megszállva.
[1] Istvánffy id. m. 186. – Brüsseli Okmánytár II, 311.
[2] Tört. Tár., 1881. évf. 54, 55 és 1891. évf. 434. – Pray, Epist. Proc. II, 303. – Brüsseli Okmt. II, 285.
[3] Czímer id. m. 68.
[4] Brüsseli Okmt. II, 286.
[5] Brüsseli Okmt. II. 286. – Tinódi, Az vég Temesvárban Losonczy István haláláról, 92. v. s. – Bethlen Farkas id. m. I, 504. egész határozottan állítja, hogy Losonczy az elvonuló török sereg után nyomult, annak az utóvédét megtámadta, miközben több törököt levágott. Miután azonban a béglerbég utóvédének erősítést küldött, Losonczy kénytelen volt az üldözéssel felhagyni.
[6] Legalább így olvassuk ezt a Brüsszeli Okmánytárban, II, 286., 321.
[7] Brüsseli Okmt. II, 287.
[8] Aldana id. m. dr. Márki Sándornál, Arad története, I. 535.
[9] Lehet, bár nem valószínű, hogy Temesvártól délre, a Temes mentén fekvő Giladot, vagy az ettől még kissé nyugatabbra fekvő Gaad-ot kell értenünk. Sokkal valószínűbb ennél, hogy Galád valahol a temesvár–becsei út mentén, tehát nem Temesvártól délre, hanem délnyugatra feküdt. (Lásd a XIII /6. sz. mellékletet. )
[10] Horváth Bertalan szolnoki várnagy levele Teufel Erasmus győri kapitányhoz, mint az országban álló külföldi hadak parancsnokához. 1551. november 3.-áról. Tört. Tár. 1891. évf. 436. – Batthyány Ferenc Bécsből 1551. december 14.-én kelt levele Mária királynéhoz.
[11] Tinódi, Az vég Temesvárban stb. 93–104. v. s.
[12] Istvánffy id. m. 187. – Tinódi id. m. 105–108. v. s. – Bethlen Farkas, id. m. I, 504. – Brüsseli Okmt. II, 286.
| « 3. Temesvár sikertelen ostroma a törökök által. | KEZDŐLAP | 5. Lippa visszavétele. » |