| « 1. A hadviselő felek tárgyalásai és előkészületei a hadjáratra. | KEZDŐLAP | 3. Temesvár sikertelen ostroma a törökök által. » |
Közben megtörtént a szultán döntése. Miután a barát a szokásos évi adót a portára beküldötte és annak jelentése által tévútra vezetve, Szulejmán Erdély megtámadásának gondolatával felhagyva, a havasalföldi hadsereget szeptemberben feloszlatta, az oláh, moldvai segélyhadakat s a tatárokat, melyek már a határszél mentén állottak, visszaparancsolta, Mehemed béglerbégnek pedig meghagyta, hogy most már csupán a Petrovics által Ferdinánd kezére átjátszott Temesvár és a többi alvidéki erősségek elfoglalására szorítkozzék.[1] Ehhez képest Szokolli Mehemed hadserege, mint már fentebb említettük, szeptember 7-én Péterváradnál a Dunán átkelvén, szeptember 11.-én Bácsmegyében Csurognál, Bács-csal szemben, táborba szállt s onnan hajóinak egy részét Titelre irányította, hogy azok felhasználása mellett a titeli bég mielőbb a Tiszán hidat veressen.[2]
Szokolli Mehemed hadműveleti terve abból állott, hogy Temesvár ostroma előtt az eléje tolt Becse, Becskerek, Csanád, Somlyó és Lippa várakat veszi be, hogy ezek őt Temesvár ostrománál ne zavarhassák. Becse és Becskerek különösen elhanyagolt állapotban voltak, tűzőrség felett nem rendelkeztek; őrségeik már hosszabb idő óta nem kaptak zsoldot és emiatt lázongtak. A Becskerekben levő hajdúk a törökök közeledésének hírére kijelentették, hogy ha hópénzüket azonnal meg nem kapják, kilépnek a vár szolgálatából. Balogh Lőrinc várnagy e válságos helyzetben szeptember 12.-én gyorsfutár által Báthory Endrétől lőport és a hátralékos zsold megküldését kérte, mire Báthory szeptember 13.-án Temesvárról azt jelentette Castaldonak, hogy szívesen eleget tenne a felhívásnak, de minden pénzét már előbb a szintén fizetetlen becsei őrségnek küldte el.[3]
Szeptember 11.-én Becse alá érkezett a török előhad s annak védelme és 25 naszád födözete alatt teherhajókon lőpor, ostrom- és élelmiszerek odaszállítása is megkezdődött. A török naszádok szemmeltartására Balogh Lőrinc becskereki várnagy Imolyay Kristóf hadnagyot rendelte ki 45 emberrel, akik a hajókról kiszállt törökökkel élénk csatározást folytattak.[4] A vett hírre, hogy a török sereg Becse felé tart, Losonczy, Perényi Gábor és Báthory Miklós nemesek lovasait maga mellé véve, szintén odalovagolt és ép akkor ért a vár alá, amikor a török hajók legénysége a város felgyujtásához fogott. Losonczy nyomban rárohant erre a csoportra, annak embereit szétugrasztotta és a Tiszához szorította. Ezután Losonczy maréknyi hadával elvonult, mire újabb török csoportok szálltak ki a hajókból és megtették a vár ostromára az előkészületeket.[5]
Szeptember 16.-án maga a béglerbég is Becse alá érkezett és nyomban intézkedett annak körülzárása iránt, majd szeptember 17-től 19-ig két oldalról is hevesen lövette a várat, úgyhogy az utóbb említett nap délelőttjén a vár falán már rohamra alkalmas rés mutatkozott.[6] Ekkor a béglerbég megadásra szólította fel a várat és hirnöke útján esküvel igérte, hogy önkéntes megadás esetén az őrség bántódás nélkül elvonulhat. Egyszersmind a feltételek tüzetesebb megbeszélése céljából a várnagyokat sátrába hivatta s személyük biztosítására kezeseket is adott , akik azonban kaftánba öltöztetett rabszolgák voltak.[7] Erre Szentannai Tamás várnagy, Fügedy Gábor porkoláb és Nagy Imre hadnagy, a béglerbég oltalomlevelében bízva, annak táborába mentek. A velük való tárgyalás alatt a béglerbég pasái csapatjaikat rohamra vezették és a vezetők nélkül is hősiesen harcoló mintegy 300-400 főnyi őrséget leölték; sőt a béglerbég adott és esküvel is megerősített szava ellenére a várnagyokat is legyilkoltatta.[8]
Becse alól Becskereknek vete útját Szokolli Mehemed, ahol még annyi dolga sem akadt, mint Becsénél. A temes- és torontál-megyei rácok ugyanis nem engedelmeskedtek sem Báthory, sem Losonczy fegyverre hívó parancsának, hanem Becse eleste után a törököktől való félelmükben a szerb származású béglerbégnek, annak csábításai folytán örömest meghódoltak.[9] Becse lövetése közben a becskereki rácok küldöttsége is megjelent a béglerbég előtt, hogy a várat a szultánnak felajánlja, a csanádi rácok pedig igéretet tettek neki, hogy Lippa és Temesvár elfoglalásában fegyveresen is támogatni fogják.[10]
„A becskereki vár – írja Czímer[11] – az ugyanazon nevű tó által körülvett szigeten állott. Maga az erősség olyan volt, mint Temesvár és annak mintájára volt építve; a tó vize és a környező mocsarak majdnem hozzáférhetetlenné tették, úgyhogy ezen természetes fekvése folytán – a törökök vallomása szerint is – nehezen lett volna bevehető.[12] Most azonban helyzete a rácok árulása folytán tarthatatlanná vált. Hozzájárult még az, hogy a várnak felében magyar, felerészben pedig német és spanyol őrsége nem kapván rendesen zsoldot, a veszély pillanatában az őrzésére bizott erősséget hütlenül odahagyta.“
Szokolli Mehemed szeptember 24-én ért a vár alá, amelynek őrsége most már csak 80 emberből állott, és azt nyomban körülzárta. Zoltay Mihály, a zsoldosok századosa, szintén nem várta be az ostromot, hanem a fenyegető veszélytől megijedve, szintén gyáván megfutott. Szeptember 25-én hajnalban a béglerbég 4 nehéz lövegből kezdte töretni a vár falait s néhány órai heves ágyúzással a réslövést befejezte s gyujtó nyilakkal a várost lángbaborította. Erre a várbeliek szeptember 25-én délben megadták magukat.[13]
A béglerbég Malkovics pasát nevezte ki Becskerek szandzsákbégjévé s alárendelte neki Becse és Csurog védőrését is. Malkovics aztán nemsokára harc nélkül elfoglalta Horogszeg, Csák, Kissomlyó, Illádia, Aradác és Giled palánkokat is.[14]
Szeptember 20-ike táján Báthory Endre Temesvárról Lippára utazott, ahol Patócsy Ferenc vezetése alatt a tiszai megyék fölkelő hadai gyülekeztek s ahova Nagyváradról Sforza-Pallavicini hadaiból Serotin Károly ezredes 1000 német lovassal vonult be. Ugyanide kellett bevonulnia az aradmegyei Erdőhegynél Varkocs Tamás bihari főispán vezetése alatt gyülekező jelentékeny hadnak is. Báthorynak és Patócsynak ez időben az volt a tervük, hogy a 15–20.000-re menő fölkelő hadakkal és az ugyancsak Lippára várt Fráter György-féle sereggel, továbbá a Castaldo által küldendő tábori tüzérséggel a béglerbéggel döntő csatába bocsátkoznak. Ámde a barát még szeptember 25.-én is Vízaknánál állott, ahova a temesi hadiszínhelyre való kivonulástól húzódozó erdélyi nemesek és székelyek csak lassan gyülekeztek, Castaldó pedig, miután úgy ő, mint Martinuzzi, a havasalföldi oláh-török sereg feloszlatásáról csak október közepe táján értesült, nem igen volt hajlandó a maga seregcsoportját további csapatleadások által még jobban legyöngíteni, így Báthory továbbra is kénytelen volt Lippánál tétlenül vesztegelni.[15]
Szokolli Mehemed Becskerekről szeptember 26-án Csanád megszállására indult és 28-án attól 4 mérföldnyi távolságra ütött tábort. A várnak nagyobbrészt rácokból álló védőrsége tudvalevőleg még Becsénél bemutatta hódolatát a béglerbégnek s így az áruló őrség által elhagyott Nagy Péter várnagy kénytelen volt a védtelenül üresen hagyott vár kulcsait a pasának átnyujtani, minek fejében az a várnagyot szabadon bocsátotta.[16]
Szokolli Mehemed szeptember 8-ikától október 5-ig Csanád alatt maradt, mert kémeitől arról értesülvén, hogy a védelemre erősen felkészült Temesvár erős őrség oltalma alatt áll, annak ostroma előtt a Maros völgyében fekvő kisebb erősségek és Lippa megvételét határozta el.[17] Ehhez képest csapatjai egymás után foglalták el a Maros mentén levő Nagylak, Fellak, Egres, Csálya, Zádorlak, Eperjes, Pálélés (Paulis) és Bodorlak (Mondorlak) palánkokat, amelyeknek őrségei már előbb Lippára, vagy Temesvárra menekültek. Ezek közül a béglerbég a kevésbbé fontosakat fölégettette, a jobban kiépítetteket pedig megfelelő őrségekkel látta el s azokat Uláma pasa parancsnoksága alá helyezte, akit Csanád várparancsnokának nevezett ki.[18] Utóbb nevezettet a béglerbég még október 1-én 500 lovassal Lippa irányában a környék földerítésére és a Báthory-seregre vonatkozó hírek szerzésére küldte ki. Uláma ebből kifolyólag október 2-án Zádorlakra ért és másnap hajnalban a közelben fekvő erdő átkutatására indult.
Közben Báthory és Patócsy október 2-án Egyedy Tamás hadnagyot 100 huszárral kémszemlére Arad környékére küldték, aki az éjjelt a zádorlaki erdőben virrasztva töltötte. Október 3.-án Egyedy az előző napi menetben és az éjjeli ébrenlétben kimerült lovasaival az egyik közelfekvő faluba vonult anélkül, hogy fáradt csapatainak biztosítására előőrsöket állított volna ki. Uláma a nap folyamán a vigyázatlan huszárokat meglepte és széjjelverte, úgyhogy azok parancsnoka csak hetedmagával tudott megmenekülni.[19]
Az elfogott huszárok vallomásaiból a béglerbég arról győződött meg, hogy Lippa elfoglalása az ott Báthory Endre parancsnoksága alatt egyesült tekintélyes had miatt nem lesz könnyű feladat, miért is elhatározta, hogy ez évre beszünteti hadműveleteit, Szegednél átkel a Tiszán s aztán csapatjait téli szállásokba küldi széjjel.[20]
Közben az erdélyi seregnek késedelmeskedése és a Sforza-Pallavicini-csoport Váradon való veszteglése a lippai fölkelő hadakra felette csüggesztő hatást gyakorolt, amit az Egyedy Tamás által a zádorlaki vereség után terjesztett ama hamis hír, hogy a béglerbég immár Várad ostromára indul, Báthory Endre az elégedetlenkedőket előbb jó szóval, majd fenyegetéssel maradásra bírni, még maguk a hadak vezetői is, azt adván válaszul, hogy őket nem várak őrzésére, hanem nyilt csatában való mérkőzésre szólították fegyver alá, már október 4-én csapatjaikkal együtt gyorsan Várad felé indultak el.[21] Erre Báthory ezt a szomorú tényt a királynak és a barátnak még aznap bejelentvén, Lippa védelmét a visszahagyott 400 lovassal és csekélyszámú hajdúval Gersei Pethő Jánosra bízván, ő maga hadának többi részével és Serotin ezredes német lovasaival nyomban szintén Váradra vonult el.[22]
Erre a Lippán árúraktárakat tartó raguzai kereskedők és a lippai rácok a visszamaradt csekély őrségben elegendő oltalmat nem remélvén, az október 4-én a török táborba küldött követük által életük és vagyonuk bántatlansága fejében felajánlották a várost a béglerbégnek, egyszersmind azt is igérvén, hogy a várőrséget az erősség feladására kényszerítik.
Az itteni további eseményeket Czímer[23] következőleg adja elő: „A béglerbég Csanád alól már seregének egy részét téli szállásra útba indította, most azonban gyorsan Lippa felé indult. A vakmerő Uláma pasát Lippa védelmi állapotának kikémlelésére két szandzsák béggel, janicsárokkal és 2000 lovassal október 6-án előre küldötte, aki kétnapi erős menettel, október 8-án oda megérkezett. E közben a lippai rác kereskedők a béglerbégnek tett igéretöket beváltandók, október 6-án fenyegetések között követelték Pethő Jánostól a vár kiürítését és az erősségnek az ő kezükbe adását. A lippai főbíró a kapitány előtt a várban kijelentette, hogy mivel a várost senki sem akarja védelmezni, azért a polgárok és rácok családjaikkal a rabszíjra fűzést elkerülendők, az erősséget harc nélkül átadják a pasának, ennélfogva a várat adja át a polgárok kezébe, maga pedig az őrséggel vonuljon el. Azután a főbíró a kérelmet teljesíteni vonakodó várnagyra a kifejlett heves szóváltásban fenyegetésekkel rátámadt: Ha a várból nyomban ki nem vonul – mondá – ő maga vágja le, mert az őrség csekély a fegyveres ellenállásra. – A fenyegetésektől kishitűen megijedt parancsnok az árulók elfogatása és a lázongásnak katonai erővel való elfojtása helyett a szégyenletes menekülést választotta. A vár kapuit és tornyait hevenyében aláaknázta és felrobbantotta, a lövegeket szétrepesztette és az őrséggel Báthory Endre után vonult. – A polgárok a védőművek szétrombolása után az üres erősséget megszállották s a napi járóföldre álló béglerbéghez gazdag ajándékkal küldött főbíró által a várost kegyelemre felajánlották. – Uláma pasa október 8-án délután 3 órakor Lippa alá érkezvén, a védők nélkül talált várat megszállotta. – A béglerbég a fősereggel október 9-én már Lippa alatt táborozott, az erősség védelmét Uláma pasára bízta és mellé 5 szandzsákbéggel 5000 válogatott törököt és 200 janicsárt helyezett a várba őrségül. Azonban a magas hegycsúcson fekvő Solymos várát a béglerbég hiába vívatta, mivel a bátor magyar őrség vakmerő kitörései által tetemes pusztítást okozott a törökök soraiban, mire a pasa kénytelen volt a vár ostromát abbanhagyni. – A béglerbég még október 13-án is Lippa alatt állott táborával. E napon Hajdár pasa azt írta Lippáról Fráter Györgynek, hogy a sereg innen egyenest téli szállására vonul s a telet Belgrádban és Szendrőben tölti… Most azonban a török sereg hazavonuló szándékáról értesült rácok, akik az árulásért a magyar hatóságok kegyetlen bosszújától méltán rettegtek, kérve-kérték a béglerbéget, hogy seregének feloszlatása előtt szállja meg előbb Temesvárt, melynek elfoglalása annál is inkább könnyebb leend, mivel a temesvári őrség Báthory seregének felbomlása után sehonnan sem remélvén segélyt, az erősséget minden ellenállás nélkül átadja… Ha azonban ez nem történnék meg és rendszeres ostromra lenne szükség, az sem leend nehéz, mivel a várost maguk a rácok kézrekerítik, a várba pedig megmutatják az útat… Ámbár az ősz már annyira előrehaladt, hogy máskor a török hadak ilyenkor rendesen hazatakarodóban voltak, a béglerbég további hadműveletére a rácok ajánlata és kérelme döntőleg hatott s a béglerbég Lippát elhagyva, egyenesen Temesvárhoz vonult.“
[1] Pray, Epist. Proc. II, 303. – Czímer id. m. 37.
[2] Tört. Tár, 1880. évf. 597.
[3] Báthory Endre szept. 12. és 13.-i levelei Castaldohoz. Lásd Szentkláray Jenő, A becskereki vár, 27.
[4] Balogh Lőrinc szept. 11.-i jelentése Losonczynak, Tört. Tár. 1880. évf. 597.
[5] Tinódi, Az vég Temesvárban Losonczy István haláláról. – Szentkláray id. m. 27.
[6] Forgách id. m. 15. – Tört. Tár. 1880. évf. 598. – Dselálzáde Musztafa, Thúrynál id. m. II, 258: „Három nap és három éjjel szüntelenül folyt a harc és viadal… s aztán a hit harcosai az ágyúk által nyitott réseknél és más alkalmas helyeknél rohamot intéztek a vár ellen.“
[7] Horváth Mihály id. m. II, 336.
[8] Tinódi, Erdélyi história 955–962 v. s. – Istvánffy id. m. 185. – Forgách id. m. 15.
[9] Aldana Temesvárott szeptember 15.-én kelt levele Fráter Györgyhöz. Tört. Tár. 1881. évf. 52.
[10] Istvánffy id. m. 185. – Tinódi id. m. 981–987 v. s. – Szentkláray id. m. 28.
[11] Id. m. 41.
[12] V. ö. Forgách id. m. 16. – Istvánffy id. m. 185. – Brüsseli Okmánytár, II, 261.
[13] Szentkláray id. m. 29. – Tört. Tár. 1881. évf. 69.
[14] Istvánffy id. m. 185.
[15] Forgách id. m. 16. – Istvánffy id. m. 185.
[16] Centorio id. m. 108. – Czímer id. m. 43.
[17] Centorio id. m. 104.
[18] Forgách id. m. 16. – Istvánffy id. m. 185.
[19] Forgách id. m. 16. – Tinódi, Erdélyi hist. 1005–1011 v. s.
[20] Brüsseli Okmánytár, II, 275.
[21] Buchholtz, Urkundenbuch 54. – Tört. Tár 1881. évf. 52. és 1891. évf. 433. – Tinódi id. m. 1017–1020 v. s. – Forgách id. m. 16. – Istvánffy id. m. 186.
[22] Istvánffy id. m. 186. – Centorio id. m. 104. – Bethlen Farkas, Hist. Trans. I, 499. – Tört. Tár. 1891. évf. 434.
[23] Id. m. 47. Horváth Mihály, Fráter György élete 347, Forgách id. m. 16. Tinódi id. m. 1029–1039 v. s., Istvánffy id. m. 186., Centorio id. m. 104. Brüsseli Okm. II, 276, 311 és Pray, Epist. Proc. II, 305. nyomán.
| « 1. A hadviselő felek tárgyalásai és előkészületei a hadjáratra. | KEZDŐLAP | 3. Temesvár sikertelen ostroma a törökök által. » |