Nagyon érdekes jelenség, hogy az állását újonnan elfoglalt Arszlán budai béglerbég mily kevésre becsülte nemcsak a magyarok, hanem egyúttal a hatalmas német birodalom urának, Miksa császárnak ellenálló képességét, aminek nemcsak Konstantinápolyba küldött jelentéseiben adott kifejezést, hanem kialakult nézetének helyességében bízva, még mielőtt a Magyarországba indított török seregek oda beérkeztek volna, a szultánnak örömet, magának pedig babérokat szerezni óhajtván, az 1566. évi hadműveleteket saját gyönge erejével és saját szakállára megindította. Ámde Thúry vitéz ellenállása és a Győrből útnak indított segítő csapatok csakhamar felvilágosították a nagyzási hóbortban szenvedő, nagyszájú pasát[1] az ellenség erejéről és ellenállási képességéről szerzett információinak téves voltáról, úgyhogy most már budai odujába visszahúzódva, a miskolci kocsonyába szorult béka módjára félénk pillantásokkal tehetetlenül nézte, mint hódítja vissza lebecsült ellenfele egymás után még a Budához elég közel eső, már évek óta biztos török kézben hitt helyiségeket és erősségeket is. Hogy ez Konstantinápolyban mily konsternációt okozott, azt már fentebb említettük.

Salm meglehetősen flottul végrehajtott hadműveleteivel nem is remélt, nevetségesen könnyű módon szerzett babérokat könyvelhetett el a maga számára és valóban kár, hogy Miksa császár és király a helyzetnek ezt a váratlanul kedvező kialakulását nem használta fel egy általános nagy offenzívába való átmenetre, pedig most már, mint alább látni fogjuk, oly szép számú sereg állott a háta mögött, hogy azzal nemcsak bátran megkockáztathatta, de feltétlenül meg is kellett volna kockáztatnia a feléje nem egységesen, hanem részenként, megosztva előnyomuló török seregekkel való döntő leszámolást. Ámde Miksa, épúgy mint atyja Ferdinánd, nem volt még közepes hadvezér sem, rosszúl megválasztott tanácsadói pedig kiket nagyrészt még atyja hagyott rá terhes örökség gyanánt, inkább a csak a portyázáshoz, dúláshoz és a nép és ország sanyargatásához, mint nagyobb stílű hadműveletek vezetéséhez értettek s így ez a kiválóan kedvező alkalom, mely esetleg Miksa világhírnevét alapíthatta volna meg, teljesen kihasználatlanul mult el.

[1] Fessler–Klein id. m. III, 595: „Noch waren Maximilians Heereshaufen zumeist auf dem Marsche nach ihren Standplätzen, als Arslan, der Pascha von Ofen, in seinem durch übermässigen Genuss von Wein und Opium gesteigerten Uebermuthe, ohne di Ankunft oder den Befehl des Sultans abzuwarten, den Krieg auf eigene Faust mit der Belagerung Palotas eröffnete.“ – Ugyanezt mondja Hammer-Purgstall is (id. m. II, 312): „Arslan, gewohnt den Löwenmuth, der ihn von Natur aus beseelte, noch täglich durch Opium und Wein zu steigern, wollte, ohne Suleiman's Gegenwart oder Befehl abzuwarten, ihm den Weg durch Siege bereiten, und auf seine Faust unternahm er die Belagerung von Palota mit 8000 Mann und 4 Karthaunen.“