| « d) Szulejmán 1566. évi hadjárata Magyarország ellen. | KEZDŐLAP | Megjegyzések. Elmélkedések. » |
Mialatt a Miksa által fegyverre szólított hadak 1566. június eleje óta kijelölt táboraik felé gyülekezőfélben voltak, Arszlán, a budai helytartó, alighanem anélkül, hogy erre a szultántól parancsot vett volna, hanem inkább azért, hogy a Miksával való könnyű leszámolásról szóló előbbi jelentéseinek szavahihetőségét bebizonyítsa, május hó végén 8000 emberrel és 4 löveggel Palota előtt termett és azt ostromolni kezdte. De Thúry György, a vár vitéz parancsnoka elszánt őrségével keményen tartotta magát s hogy a várat egész biztosan megtarthassa, gróf Salm Eckhard győri kapitánytól segítséget kért, mire ez és Helfenstein gróf a császár parancsára 14.000 főnyi haddal csakugyan megindult Palota felmentésére. Ennek hírére a pasa az ostrom tizenkettedik napján, június 9-én, ágyúinak egy részét sietve Székesfehérvárra vitette, a többieket, illetve Szelániki szerint[1] az összeseket, vízbe sülyesztette, ő maga pedig hadával eszeveszett futással Budára tért vissza. Salm és Helfenstein ugyanis oly váratlanul érkeztek meg Palota alá, hogy Arszlán ágyuinak nagyobb részét, sátrait, podgyászát nem volt már képes elszállítani s így a pasa mindenét cserben hagyva, fejetlenül futott el Palota környékéről. Salm eszerint Palotánál ellenséget nem találván, Thúry tanácsára Veszprém alá vitte seregét, amelyet június 24-én rövid ostrom után hatalmába kerített.[2] Ez alkalommal az ostromlók több házat felgyújtottak, melyekről a tűz a székesegyházra is átterjedt, minek folytán az ötszázados templom, Gizellának, Szent István nejének tiszteletreméltó építménye szintén a lángok martaléka lett. Veszprém alól, melynek őrizetét Salm Széchényi Mihályra[3] bízta, miután hada útközben július elejéig Battyhyány Ferenc nádor és a dunántúli nemesség csapataival jelentékenyen megnövekedett, közben július 9-én Pápát is elfoglalván, Tatának vette útját s pár napi ostrom után, július 21-én azt is hatalmába kerítette. Itt Thüringer Gáspárt megfelelő őrséggel visszahagyván, Salm még Gesztest, Vitány várát, Csókakőt és Zsámbékot is, melyeket a török őrség odahagyott, megszállotta s aztán közben 30.000 főre felszapoodott seregével a király parancsára Komáromnál szállt táborba. Ezekben a harcokban a német zsoldosok dühe annyira ment, hogy azokat a törököket, akik kétségbeesésükben a magyarok karjaiba vetették megukat, védelmezőikkel együtt keresztüldöfték, amiért aztán viszont sok magyar az ekként eljáró zsoldosokat ütötte le.[4]
A keresztények sikereiről Konstantinápolyba nagyítva eljutott hírek ott valóságos rémületet keltettek;[5] a mecsetekben minden nap imákat tartottak s áldozatokat hoztak az igen nagynak hitt veszély elhárítása érdekében.
[1] Thúry, Szigetvár elfoglalása 1566-ban. Hadt. Közl. 1891. évf. 209.
[2] Veszprém ostromáról Selániki (Thúry, Szigetvár elfogl. Hadt. Közl. 1891. évf. 209.) azt írja, hogy „a hitetlen németek vakondok módjára kifúrván a földet és a várba utat találván, éjjel észrevétlenül s az iszlám híveit zavarba ejtve vértanúkká tették, nejeiket és gyermekeiket pedig fogságba hurcolták.“
[3] Szalay László id. m. IV, 365. szerint Széchényi Ferencre.
[4] Verancsics id. m. II, 113. – Istvánffy id. m. XXII, 464. – Forgách id. m. XVI, 410. – Hammer-Purgstall id. m. II, 313.
[5] Soranzo velencei követ augusztus 17-iki Konstantinápolyi jelentése a tört. bizottság másolatai közt.
| « d) Szulejmán 1566. évi hadjárata Magyarország ellen. | KEZDŐLAP | Megjegyzések. Elmélkedések. » |