| « a) Ferdinánd és János Zsigmond felsőtiszamenti hadjárata. A hadadi ütközet 1562 március 4.-én. | KEZDŐLAP | c) Ferdinánd és János Zsigmond folytatólagos hadműveletei a Felvidéken. » |
A székely nemzetnek már régi időktől fogva kiváltságos helyzete volt a magyar államban. Földjének a legteljesebb tulajdoni joggal ura volt, amelyet semmi címen tőle elvenni nem lehetett. A nemzet mindhárom rendje nemes volt s az első két rend, a főemberek (primores) és a lófők (primipili), semmi hatalmat sem gyakorolt a harmadik rend fölött, amelyet községnek (communitas) neveztek.[1] A székely nemzetnek azonkívül önkormányzata volt, úgyhogy vele szemben még az erdélyi vajda is csak korlátolt terjedelemben érvényesíthette hatalmát.[2] Mint szabad és vitéz népnek, a székelynek a honvédelemben való részvételen kívül az állam irányában más kötelezettsége nem volt. Az adózásnak a székely csak egy nemét gyakorolta, az úgynevezett ökör-adót, ami abból állott, hogy az uralkodóházban előfordult ünnepélyes alkalmakkor (trónralépés, házasságkötés, fiú születése, stb.) az általános ökörsütés rendeltetett el, ami minden tizedik ökörnek sütővassal való megbélyegzéséből állott.[3]
A mohácsi vész után az országra rótt óriási terhek és kötelezettségek közepette fokozatosan már a székelyeket is be kellett vonni a rendes adózásba, ami ellen azonban azok tőlük telhetőleg mindig demonstráltak. Fokozatosan mindig nagyobb terheket rótt a székelyekre Izabella Erdélybe való visszatérése után, míg végre az 1557. évi tordai országgyűlés egy igen nevezetes székely jog megszüntetését rendelte el, mely eladdig a szabad székelynek büszkesége volt; ekkor mondták ki, hogy hűtlenség esetében a büntetés a székelynek ne csak fejét érje, hanem hogy az jószágát is elveszíthesse. Ezzel a székely e tekintetben az ország többi lakosaival egy nívóra helyeztetett, akikkel szemben a fej- és jószágvesztés alkalmazása már eddig is általánosan szokásban volt.
A sok sérelmet a székelyek nagyon nehezen tűrték s csak az alkalomra vártak, hogy fegyverre kelve, régi jogaikat visszaszerezzék s így örömmel ragadták meg az alkalmat, amelyet nekik Balassa illetve Ferdinánd a Heraclides-tervvel kapcsolatban régi jogaik visszaszerzésére nyújtott. A mozgalom vezetői Majláth Gábor fogarasi kapitány, Székely Antal a moldvai vezér, Lázár István, Kornis Mihály, Walkai Miklós és Forró Miklós voltak. A terv, mint már fentebb láttuk, abból állott, hogy míg Ferdinánd serege János Zsigmondot kívülről támadja meg, addig a székelyek belülről fordulnak a fejedelem ellen. Az összesküvés Báthory István által felfedeztetvén, Walkait és Forrót elfogták,[4] de azért a mozgalmat, amely május elején nyíltan ki is tört, elnyomni már nem lehetett. A vezetők Udvarhelyen összegyűlvén, a székely földön általános fölkelést hirdettek és a további mozgalom, valamint az egybegyűlendő sereg vezetésére Pálfalvi Nagy Györgyöt, hadnagyokká pedig Gyepesi Ambrust és Bán Andrást választották meg.[5]
A lázadó sereg, mely nemsokára a 40.000 főnyi létszámot érte el, a Nyárád menti vajai réten gyülekezett.[6]
A székelyek a szászokat is fölszólították a közreműködésre, de azok arra hajlandók nem voltak és a Szebenbe küldött követeket, Antalfi Mátyást, Ember Jánost és Kovács Györgyöt május 26.-án elfogták és a fejedelemhez kísérték.
A székely sereg ezután két részre oszlott; az egyik Nagy György vezetése alatt Ebesfalva felé indult s Holdvilágnál ütött tábort, a másiknak zöme pedig megmaradt a vajai réten s csupán egy jó nagy csapatot küldött Szászrégen és Görgény felé, de az onnan visszaveretett.[7]
Ekkor érkezett a híre annak, hogy Majláth a fogarasi dandárral, ahelyett, hogy hozzájuk csatlakozott volna, ép ellenkezőleg a székelyek házait égeti és dúlja s családjaikat összefogdossa. Majláth ugyanis értesülvén, hogy Balassa hadadi ütközet után nem folytatta útját Erdély felé, hanem Szatmárra húzódott vissza, a székely ügy kimenetelét kétségesnek vélvén, hamar köpönyeget fordított, hogy ezáltal megmutassa Ferdinánd iránti hűségét, amelyben nem ok nélkül már erősen kételkedtek.[8]
Majláth garázdálkodásának hírére a székely lovasság iszonyú dühhel az ő dandárára vetette megát és azt egy igen véres ütközetben szétverte. Majláth maga is csak egy hű embere, Boér Balázs önfeláldozása révén tudott megmenekülni, de hadnagya, Velenczei István az ütközetben elesett,[9] a győztes székely had pedig a dúlásnak és fosztogatásnak, majd a tivornyázásnak adta magát.[10]
János Zsigmond a székely lázadást fegyveres erővel elfojtandó, hadait összegyűjtötte s aztán Radák Lászlót és Pekry Gábort mintegy 2000 lovassal s nagyszámú gyalogossal a nyárádvölgyi székely tábor ellen küldötte, míg ő maga serege zömével magához vonván Majláth hadának maradványait, a másik csoporttal egyesülni akaró vajai székely csoportot a vajai réten meglepőleg megtámadta és szétverte. A székelyek közül sokan leölettek, akiket pedig elfogtak, azokat az elfoglalt zászlókkal együtt a fejedelmi táborba küldték.[11] Ennek hírére a Holdvilágnál táborozó csoportot oly nagy rettegés fogta el, hogy miután vezetőit, Nagy Györgyöt és Gyepesi Ambrust ugyancsak a fejedelmi táborba küldé, ő maga önként feloszlott.[12]
A lázadás ilyenformán elfojtatván, a foglyul esetteket hazabocsátották, csak a két fővezért, Nagy Györgyöt és Gyepesi Ambrust, a kor szokásának megfelelően, karóba húzták. A nagy tömeggel szemben megnyilvánult elnézés dacára a székely nemzet mégis súlyosan bűnhődött felkeléséért, mert régi szabadságát most még jobban megnyirbálták.
A székelyek fékentartására János Zsigmond két erődött építtetett; az egyiket Pekry Gábor udvarhelyi kapitány készíttette az udvarhelyi barátkolostorból és azt gúnyosan „Székely-Támad“ várának nevezte el, a másik pedig a háromszéki Várhegyen épült s ennek a „Székely Bánja“ nevet adták. E várak a székely lázadás örök emlékeztető jelei maradtak.[13]
[1] Szabó Károly, Székely oklevéltár II, 80. – Székely József, A székelyek lázadása János Zsigmond ellen 1562. Hadt. Közl. 1889. évf. 141.
[2] Kovács István, Erdélyi történeti adatok, I, 261.
[3] Székely József id. m. 141.
[4] Bethlen Farkas id. m. II, 18. – Forgách id. m. 244.
[5] Kovács István id. m. I, 18.
[6] Bethlen Farkas id. m. II, 18.
[7] Miles Würg–Engel 87. – Kovács István id. m. I, 18.
[8] Forgách id. m. 238.
[9] Bethlen Farkas id. m. 22.
[10] Székely József id. m. 148.
[11] Miles Würg-Engel 89.
[12] Kovács István id. h.
[13] Miles Würg–Engel 99. – Bethlen Farkas id. m. II, 23. – Boros Sebestyén Krónikája 24.
| « a) Ferdinánd és János Zsigmond felsőtiszamenti hadjárata. A hadadi ütközet 1562 március 4.-én. | KEZDŐLAP | c) Ferdinánd és János Zsigmond folytatólagos hadműveletei a Felvidéken. » |