| « f) Az 1562. évi hadműveletek. | KEZDŐLAP | b) A székelyek lázadása János Zsigmond ellen. » |
Balassa Menyhért átpártolása Ferdinándhoz és az újabban a béketárgyalások folyamán mindkét részről még magasabbra felcsigázott követelések a király és János Zsigmond között mindenekelőtt a viszony rosszabbodását, majd 1562. elején a háború újból való kitörését vonták maguk után. Balassa hűtlenné válása igen nagy veszteséget jelentett János Zsigmondra, mert vele együtt a kezén levő Tasnád, Nagybánya, Szatmár és Munkács szintén Ferdinánd hűségére tértek át. Épígy Ferdinánd birtokába jutott a Kraszna és a Szamos völgy fölött uralkodó s így Erdély egyik fontos kulcspontjául tekinthető Hadad is, várnagyának, Sulyok Györgynek árulása folytán. A legnagyobb baj pedig az volt, hogy Balassa a székelyeket is, akik Martinuzzi halála óta állandóan elégedetlenkedtek, fellovalta, hogy János Zsigmond ellen fellázadjanak. Ezt megbosszulandó, az ifjú fejedelem előkészületeket tett a már hosszabb idő óta szünetelő hadműveletek újból való megindítására. Ferdinánd ezekről a hadikészületekről tudomást szerezve, utasította hadvezéreit, a hozzá átpártolt Balassa Menyhért és Zay Ferenc kassai főkapitányt, hogy az ellenfélt a hadműveletek megkezdésében megelőzzék, mire azok a mintegy 4000 főből álló királyi sereggel előbb Olcsvát, majd január 2.-án Kovászó várát és Báthort (Nyír-Bátort) is megvették. Erre János Zsigmond vezérei, Somlyai Báthory István nagyváradi és Némethy Ferenc tokaji kapitány a már egybegyűlt 8000 főnyi haddal Balassának Erdélyben fekvő várait, Diódot, Létát, nemkülönben 1562 február végén a Sulyok György által védett Hadadot is, melyhez 155 portát számláló 34 község tartozott, ostrom alá fogták s miután az a túlnyomó erőnek sokáig ellenállni nem tudott, Sulyok György néhány nap mulva szintén meghódolt,[1] bár a királyi sereg ekkor már egészen közel járt a várhoz.
Ferdinánd vezérei, Balassa és Zay, bár időközben mintegy 5000 főre felszaporodott seregük számra nézve még mindig csak majdnem félakkora volt, mint az ellenfeleké, nehogy ezeknek időt engedjenek az ostrom alatt megrongált várfalak kijavítására és az Erdélyből útban levő újabb hadakkal való egyesülésre, bízva seregük nagyobb hadratermettségében, mert az erdélyi sereg nagy része gyakorlatlan parasztokból állott, a rögtöni támadást határozták el.
Ezzel szemben János Zsigmond vezérei, Némethy és Báthory, a teendők tekintetében nem egy véleményen voltak. Báthory a János Zsigmondtól vett utasítás szerint, aki semmit sem akart kockáztatni és az ismételt sürgetésre ezidőtájt Törökszentmiklósnál gyűlekezett török segítő csapatok beérkezését is meg akarta várni s így meghagyta vezéreinek, hogy egyelőre csak védelemre szorítkozzanak s minden döntő mérkőzéstől tartózkodjanak,[2] ennek megfelelőleg akart cselekedni, ellenben a már eddig is sokszorosan győztes, szilaj és bátor Némethy az ellenséget a támadásban megelőzni akarván, e célból, vezértársa ellenzése dacára, a maga hadával 1562 március 4.-én támadólag lépett fel s miután ugyanezt cselekedte a Balassa és Zay parancsnoksága alatt álló királyi sereg is, e napon a hadadi síkon a két ellenfél között elég nagyarányú, nemcsak katonai, hanem politikai tekintetben is döntő súllyal bíró, némi túlzással csatának is mondható ütközet fejlődött ki. Ezúttal Némethy azt a végzetes hibát követte el, hogy a gyakorlatlan és fegyelmezetlen parasztságot állította az első csatasorba, míg a nagyrészt szászokból álló rendes gyalogságot a második vonalba helyezte.[3]
Némethy parasztsága mindjárt az első összecsapás alkalmával bomladozni, kevéssel azután hátrálni, majd rendetlenül futni kezdett, magával rántván a mögötte álló szászokat is. Báthory, bár nem értett egyet a támadással, azért a maga hadával mégis követte vezértársának támadó mozdulatát, de ennek hamarosan visszaszorított hadát megállítani és újabb küzdelem felvételére rábírni, illetve az általános visszavonulást feltartóztatni már nem volt képes, ellenben azt igenis elérte, hogy a Keresztúry Kristófnak rendelkezésre bocsátott csapatokkal az ellenség üldözésének Hadadtól mintegy 2 mérföldnyi távolságban csakhamar gátat vetett.
János Zsigmond seregéből 500-nál többen estek el, 1500–1600-an pedig fogságba jutottak[4] s az ejtett zsákmányban 24 ágyú, számos zászló és tömérdek málha volt.
Március 5.-én Hadad vára is megadta magát, mely alkalommal az összes székely, szász és oláh foglyokat szabadon bocsátották.
A hadadi győzelemre támaszkodva, Balassa és Zay azt tanácsolták Ferdinándnak, engedje őket Erdély elfoglalása céljából oda bevonulni, azonban a király, Miksa főherceg 1562. évi április 10.-iki javaslata értelmében,[5] attól tartva, hogy ez egy új török háború veszedelmét jelentené, vezéreinek javaslatát nem fogadta el.[6]
A Kolozsvártt betegen fekvő János Zsigmond udvarában a hadadi vereség híre oly rémületet okozott, hogy annak hatása alatt a fejedelem már Lengyelországba készült menekülni, hanem aztán a csatából megszabadult Báthory-testvérek, István és Kristóf, ama jelentése, hogy Ferdinánd serege nem készül Erdélybe bevonulni, megnyugtatta a kedélyeket. A hír igaz volt, mert a győzők, nagyértékű prédájukat biztonságba helyezendők, Szatmárra húzódtak vissza s utóbb Ferdinánd fenti határozata értelmében végkép lemondtak az Erdélybe való bevonulás szándékáról.[7]
[1] Forgách id. m. 230.
[2] Forgách id. m. 231.
[3] Dr. Lukinich Imre, A hadadi ütközet 1562. március 4.-én. Hadtört. Közl. 1910. évf. 250.
[4] Verancsics id. m. II, 102. szerint: „Balassy Menyhárt, Zay Ferenc…nipivel és egriekkel, mintegy 3000 emberrel megverik János király fia nipit 8000-et az Hadad várnál Szilágyságban. Levágák benne 2265. Rabot 1500-at fogának, kiket azután megfosztván, mind elbocsáták.“ – Zay pedig 1562. március 5.-én kelt levelében (Bécsi állami levéltár, Hungarica) ezeket jelenti Ferdinándnak: „plusquam 500 homines et multi primarii viri occobuerunt, captivi vero ultra mille et sexingentos cecidere inter quos capti sunt Paulus Csáky, Nicolaus Thelegdy, Benedictus Bornemisssza capitaneus et alii Plurimi ex Hungaris et Transsilvanis nobilibus.“
[5] Bécsi állami levéltár, Hungarica.
[6] Dr. Lukinich id. m. 251.
[7] Forgách id. m. XII, 285. – Istvánffy id. m. XXI, 410. – Sigler, Bélnél, id. m. 84.
| « f) Az 1562. évi hadműveletek. | KEZDŐLAP | b) A székelyek lázadása János Zsigmond ellen. » |