| « b) Az 1557. évi hadműveletek. | KEZDŐLAP | d) Az 1560. évi hadműveletek. » |
Izabellának a felső Tisza mentén működő erdélyi hadai a szőllősi eredmények után nem sokáig maradtak nyugton, mert már 1558 február havában Somlyai Báthory István és Némethy Ferenc tokaji kapitány Kis-Várda elfoglalására indultak, „úgy gondolkodván, hogy a kemény tél elő fogja segíteni szándékukat, mert befagyván a vár körül elterülő mocsarak, könnyebben hozzáférhetnek, mint nyáron, vagy tavasszal, midőn a Tisza kiöntéseI csaknem megközelíthetetlenné teszik a várat.“[1]
Thelekessy ezt megtudván, magyar és német hadaival váratlanul, mielőtt az ostromlók még csak meg is sejthették volna szándékát, a Tiszánál termett s katonáit felruházván, hirtelenül átkelt a folyón. Miután a várőrségnek titkon megüzente jövetelét, ez elszántan védekezett, míg Thelekessy az ostromlókat meglepvén, gyors és elszánt támadásával Báthory és Némethy hadát teljesen szétszórta s felhasználva a zavart és rendetlenséget, huszárjaival Szatmár–Székelyhíd vonaláig üldözte, vágta az ellenséget. Közben az erdélyi hadak vezetői által Kis-Várda ellen épített olcsvai várkastélyt is megostromolta és a Báthory István által futás közben otthagyott ágyúkat lefoglalta és Kassára küldte.[2]
Ezzel aztán tavasz kezdetéig mindkét fél befejezte a háborúskodást.
„Thelekessy a rövid nyugalom napjait sem töltötte hasztalanul s mikor fegyverrel nem terjeszthette Ferdinánd hatalmát, híveket szerzett neki az ellentáborból. Már Szőllős ostrománál alkudozott Balassa Menyhérttel, most két tekintélyes felsőmagyarországi urat, Bocskay Miklóst és Wékey Ferencet hajtá Ferdinánd hűségére.[3] sőt Bebek Györgyöt és Perényi Gábort is megkísértette már ebben az időben, kik azonban még egyelőre tartották magukat, hogy annál drágábban keljenek majd el. Előkészületeket tett a tavaszi hadjárathoz, segedelmet sürgetett a vármegyéktől, megépítteté a rossz karban levő erősségeket, zsoldot követelt éhező katonáinak, ezzel aztán el is töltötte szerencsésen a telet, sőt már a tavasz is jól előre haladt, mikor végre hozzáláthatott ismét a hadakozáshoz.“[4]
Hogy Ferdinánd felsőmagyarországi hadainak kiegészítésére és ellátására most még kevesebb gondot fordított, mint annakelőtte, ennek oka németországi elfoglaltságán kívül főkép abban rejlik, hogy a szultán a vele kötött héthavi fegyverszünettel egyidejűleg Izabellának, mint tudjuk, oly üzenetet küldött, melynek értelmében az kevés reményt táplálhatott felsőtiszai birtokainak megtartását illetőleg,[5] ami természetesen csakhamar Ferdinándnak is tudomására jutott. A héthavi török fegyverszünet és az Izabellának küldött szultáni üzenet azonban egyelőre csak Ferdinánd hadi viszonyaira gyakorolt befolyást, mert míg többek között 1558 tavaszán Némethy Ferencnek Tokajban 2500 főnyi őrsége volt, addig Kassát mindössze 600 ember védelmezte „s ezek is fizetetlenül, eladják szerszámaikat, hogy éhen ne vesszenek.“[6]
Habár Ferdinánd a kassai hadak ellátására és szaporítására Thelekessy sürgető kérései ellenére mit sem tett, azért július 19.-én mégis meghagyja neki, hogy a többi kapitányokkal egyetértőleg támadja meg minél előbb a felkelőket s főfigyelmét főleg Tokajra irányítsa. Zavarában Thelekessy a lőcsei esküdt polgároktól jótállás mellett 200 forintot vesz kölcsön[7] s ezzel aztán megindul, nem ugyan Tokaj ellen, ahol Némethy parancsnokol, hanem annak egyik várkastélya, Zétény felé s azt már július 23.-án bekeríti. Az őrség megretten a falaknak szegezett ágyúktól, nem mer dacolni Thelekessyvel s július 25.-én megadja magát, nem is sejtvén, hogy az ágyúk – mint Istvánffy mondja – még csak meg sem voltak töltve. Thelekessy szokása szerint bántatlanul elvonulni engedi az őrséget, de csapatjai nem kegyelmeznek meg a szerencsétleneknek és irgalmatlanul kardélre hányják őket.[8]
Az újabban kivívott siker jutalmául Ferdinánd 1558 augusztus 2.-án kiadott oklevelével Zétény várát három megyében fekvő uradalmaival együtt Thelekessynek adományozta, csakhogy ezek egyelőre még nem jövedelmeztek semmit s így az onnan visszatérő főkapitánynak, miután a kölcsönvett 200 forint elfogyott, hadaival Leleszen meg kellett állania, míg a nádor útján kért újabb pénzküldemény meg nem érkezett. Erre aztán magát ostromszerekkel és más hadakozó szerekkel is ellátván, Kendy Ferenc várának, Barkónak elfoglalására indult.
Közben „Petheő János kassai kapitány, hogy ő is vigyen már véghez valami jeles haditettet, ne csak Thelekessy, Bebek György egri püspök és a vármegyék szépszámú hadaival egyesülve, 1558 július 26.-án Tokajt vette ostrom alá. De csúfos kudarcot vallott, mert egy hajnalban Némethy Ferenc, míg az ostromló tábor aludt, felhasználván az őrt álló Ördög István és Szalay János hanyagságát, 700 lovas és 300 gyalog vitézeivel kirontott a várból és véres küzdelem után, mely alatt Bebek is sebet kapott, szétverte az ostromlókat, kik eszeveszett futásnak eredtek; Petheő a viadalt állítólag sátrából szemlélte, s mikor látta, hogy katonái szaladnak, lovára kapva, ő is velük nyargalt s egy hátán kapott seb emlékét vitte Kassára.“[9]
„Szerencsésebb volt Thelekessy, ki augusztus végén bevette és lerontotta Barkót, szeptember 6.-án pedig már Kövesd várát ostromolta,[10] mely szintén Némethy Ferenc őrségével volt megrakva; a hónap közepén ezt is elfoglalván,[11] a szerencsi kastély ellen készült. – „Előbb azonban nagy örömnapot ültek Kassán, mert Ferdinánd – szinte hihetetlen – 12 havi zsoldot küldött a katonáknak, a tisztek pedig selyemmel és arannyal átszőtt drága kelméket kaptak ajándékba.[12] És míg pénzkiosztással, meg hadiszemlével töltötték az időt, Némethy Ferenc nemcsak Szerencset erősítette meg, de János öccsét a budai pasához küldé, hogy mint régi szövetséges társát, segítené meg őt veszedelmében.[13] A pasa hajlott is kérésére, de barátsága igazi török barátság volt. Mert ahelyett, hogy egy derék hadat küldött volna Szerencs felmentésére, parancsot bocsátott a magyarországi szandzsákokra, hogy Velizsán füleki bég vezérlete alatt késedelem nélkül összegyűljenek, kik szavát fogadva, Buda, Esztergom, Tata, Pest, Vác, Fehérvár, Szolnok, Hatvan, Fülek és Szécsény lovas őrségét Szikszó környékére vezették. A török had középszámítással 5000 emberre becsülhető, mindannyi lovas, tehát színe-java a seregnek, kitűnő harcosok, de garázda, rabló nép, mint a sáska feléli, elpusztítja a földet amerre jár, s mint a barmot seregestől hajtja maga előtt a szerencsétlen rabokat. – Ezalatt lassan Ferdinánd hadai is felkészültek és Méránál szállottak táborba. Már éppen Szerencsre akartak indulni, mikor egy paraszt lóhalálba jön Thelekessyhez, jelentvén, hogy a török Szikszót pusztítja. Imre kapitány az égő város füstjét látván, rögtön megváltoztatta szándékát s maga mellé rendelvén, akit előtalálhatott, nagy jó kedvvel indult a törökre. A magyar sereg a legnagyobb számítás szerint sem haladta meg a kétezret, ennek is egy része rosszfegyverzetű gyalog; a puskások hitvány parasztlovakon csak ártalmára voltak a jó hadi rendnek. De a vezérek tapasztalt, vitéz katonák. Ott volt Forgách Simon, a nemrég megtért Bebek György, Székely Antal és mindnyájuk mestere, a vén Thelekessy. Senki sem ösmerte nálánál jobban a török harc módját s bizonyára öröme telt benne, hogy életében talán utoljára rá öklelhet ismét a törökre. Veli bég régi ösmerőse, már egyszer emberségre tanította, s 10 év multával szemtől szembe állanak ismét. Azóta mindkettőjüknek felvitte dolgát az Úristen, most fog eldőlni, melyik érdemli meg jobban. Útközben megállapítják a csatarendet és szigorú törvénnyé teszik, rabot senki se fogjon, amíg a viadal sorsa el nem válik. Székely Antal és Zalay Ferenc meg Szennyesy Mátyás vezette az előhadat, kis távolságra tőlük Bebek, ezután Petheő János csapatjai következtek. A derékhadban maga Thelekessy és Forgách Simon, míg a csatarendet Geratov és Feikovics németjei zárták be. – Napenyészet előtt két órával érkeznek a Sajó mentén elterülő kazai síkságra. Hogy a török észrevette jövetelüket, szokása szerint öldösni, vagdalni kezdi a rabokat, nem irgalmaz a csecsemőnek sem. Thelekessy nem nézheti e vad kegyetlenséget s parancsot ad az előhadnak, hogy gyorsan támadjon. Erre nagy s parancsot ad az előhadnak, hogy gyorsan támadjon. Erre nagy hirtelen záporeső keletkezik, a puskások nem használhatják fegyvereiket s csaknem egy lábig elhullanak; majd Bebek s utána Petheő újítják meg a rohamot, de minthogy egymástól jó távol állottak, az ellenség hanyathomlok visszaveri őket, a hadi rend bomladozni kezd s már-már eldől a viadal sorsa. Ekkor Thelekessy és Forgách Simon vágtatnak elő s feltartóztatván a szaladókat, nagy erővel vetik magukat a törökre s véres küzdelem fejlődik ki. Imre kapitány mélyen belevág az ellenség soraiba s a váci parancsnok, Czirki aga, szemben fogadja az óriás erejű törököt, ki egy hatalmas csapással leszeli sisakjának karimáját, de a vén huszárok észreveszik, hogy a vezér veszedelemben forog, s egyfelől fegyverhordozója, Bencze, másfelől Keresztes János rohannak elő s felkoncolják a nagy törököt. A másik szárnyon Bebek és Székely Antal vitézkednek s rövid idő alatt az ellenség minden felől vissza van szorítva s eszét vesztve rohan a Sajónak. Ezalatt beáll az est s minthogy a vert had Veli béggel együtt menekül, amerre csak szemével lát, Imre kapitány Putnokra vezeti seregét, magával vivén az apró gyermekeket és leányokat, kik térdenállva köszönik meg szabadulásukat; de Forgách Simon és Szennyesy Mátyás elindulnak törököt fogni s másnap délig 29 törököt és 40 lovat fogdostak össze. Majd számba veszik a nyereséget s jóllehet Bebek esküje dacára nem akarja előadni a zsákmányt, mégis 1200 lóra oszlik a „kótya-vetye“. A kazai diadal híre (1558. október 13.-án) csakhamar elterjedt az országban és Thelekessynek nagy népszerűséget szerzett. Az 5000 törökből alig menekült meg 400, s Veli béget vasra verve vitték Konstantinápolyba, hol nemsokára mérget vett be; Ferdinándnak pedig 13 zászlót küldtek a vezérek s néhány előkelő foglyot, de az agák legnagyobb része a csatatéren maradt.“[14] A kazai vereség folytán Kászim pasát Budáról visszahívták és helyette ismét Tujgun pasát küldték béglerbégi minőségben Budára.
„Így menekült meg Némethy Ferenc, de a budai pasa drágán fizette meg a mulatság árát. – Azonban Ferenc úrnak is lett volna oka panaszkodni, mert a kazai győzelem vagyonába került; Ferdinánd ugyanis 1558 november 21.-én úgy ő, mint két testvére Abauj, Zemplém és Ung vármegyében fekvő összes javait – közöttük egy kőházat Kassán – Thelekessy Imrének és fiának Istvánnak adományozta.“[15]
1558 november közepén Balassa Menyhért összegyüjtvén az erdélyi hadakat, Kis-Várda ostromára indult s mintegy 2–3000 főnyi seregét a Tisza partján állította fel. „Mindenekelőtt jól körülsáncolta és megerősítette táborát, úgyhogy véletlen támadástól nem kellett tartania. Elesége volt bőven, katonái zsoldját pontosan fizették s csak arra várt, míg a Tisza mocsarai befagynak, mert így legnagyobb erőfeszítés mellett sem tudott a vár közelébe férkőzni, úgyhogy még nagyon kevésre ment az ostrommal, midőn Thelekessy fölmentő seregével megérkezett és az ellenkező parton Tárkánynál szállott táborba. Így a két tábor egy mérföldnyi távolságra egymástól, farkasszemet nézett, de közöttük zajlott a Tisza s az ezen való átkelést hasztalanul kísértették meg. A harc tehát egyelőre csak kölcsönös ágyúzásra szorítkozott, de Imre kapitánynak nem is állott érdekében siettetni az átkelést, mivel serege az ellenség számához képest igen kicsi volt, várnia kellett tehát, míg segéd-csapatok érkeznek, mert egy elhamarkodott kísérlettel mindent kockára tehetett volna. Balassa népe azonban nem volt ilyen türelmes, az oláh csapatok szokásuk szerint megszöktek, a székelység pedig zúgolódott, hogy ha csatára nem viszik őket, hát bocsássák békével haza. Imre kapitány a kedvező alkalmat felhasználva, minthogy időközben Verancsics püspök buzgólkodására számbavehető segítséget kapott s az ostromlók eleségét is elfogta, Csaholyi Farkas vitéz hadnagyát bízta meg, hogy egy század puskást titkon vigyen be Várdába, ki egy éjjel az ellenség előőrsét kijátszván, feladatát dícséretesen meg is oldotta. De ez alatt az erdélyi rendek gyűlést tartván, nemcsak új csapatokat küldöttek Balassához, de a szomszédos vármegyék nemességét is fölszólították, hogy haladéktalanul Várda alá szálljanak, minek következtében Szathmár, Ugocsa, Szabolcs, Kraszna és Szolnok nemessége csakugyan fölkelt s ezáltal az ostromló had rövid idő alatt 4000 főre szaporodott, Varkocs Tamás, Ártándy Kelemen, Kapitány György s több jeles hadnagyok vezetése alatt.[16] – Mindazonáltal nagyon lassan haladt előre a dolog, sőt Balassa Menyhért, már ekkor komolyan forgatván eszében az átpártolást, alkudozni kezdett Thelekessyvel, aminek azonban valószínűleg az udvar bizalmatlansága következtében, eredménye nem lévén, miután Menyhért úr úgy látszik már Szőllősnél is rászedte a jóhiszemű vezéreket; Imre kapitány 1559 január 26.-án a Tisza jegén átvezette seregét és Balassának csatát ajánlott. De az ostromlók megelégedvén azzal, hogy Thelekessy élelmiszereit elfogták, hallani sem akartak az ütközetről, hanem sáncaik mögé vonulva, tétlenül nézték, hogy Imre kapitány seregét Kis-Várdán túl Ajaknál állítván fel, táborukat egészen bekeríti. Innen rögtön kemény parancsot küldött a bártfai tanácshoz, „ hogy ha fejeteket, jószágotokat szeretitek és megmaradástokat kívánjátok, kenyeret, húst, abrakot, sert pénzért Tárkányba küldjetek “.[17] – Nagyon hihető, hogy az élelmiszerek rövid idő alatt meg is érkeztek s most nem volt egyéb dolga Thelekessynek, minthogy türelmesen bevárja, míg az ellenség vagy elfogadja a felajánlott ütközetet, vagy eltávozik Kis-Várda alól, mert minden élelemtől elzáratván, más választásuk nem lehetett. Nem is kellett sokáig várakoznia, mert Balassa, miután táborát felgyújtotta, megfordította seregét s egyrészt Kállóra, másrészt Szalkára vezetvén, átengedte a teret Thelekessynek, ki oly módon úgyszólván vérontás nélkül fölszabadítván és megépítvén Várdát, azt Székely Antal gondjaira bízta, maga pedig sietett átkelni a Tiszán, mielőtt a jég, az enyhe időjárás következtében megszakadozhatott volna. De a pártosok éppen arra a célra építették a kállai és szalkai kastélyokat, hogy Thelekessy visszavonuló seregét két oldalról is megtámadhassák; most tehát elzárták az útakat mindenfelől s rövid időre úgy látszott, hogy mégis a kard fog dönteni közöttük. Imre kapitány már hadirendbe állítá seregét, melynek hangulata határozottan harcias volt, ekkor azonban Balassa rövid fegyverszünetet kérve, Thelekessy hadnagyát, Kátay Ferencet, magához hívatá s beszélgetésöknek az lett az eredménye, hogy a két sereg békességgel távozott egymástól. – A katonák azonban nem voltak megelégedve a történtekkel; ezek Thelekessyt, amazok pedig Balassát kárhoztatták; gyávának, sőt árulónak tartván őt, ki a német vezérektől megvesztegettetni engedé magát.[18] – A következmények rövid idő alatt igazolták, hogy a dolog érdemét tekintve, nem is ok nélkül gyanúsították Balassát, mert csakhamar nyíltan Ferdinándhoz pártolt és Várda alatt tanusított magaviselete határozottan árulásnak mondható; Thelekessy azonban úgy cselekedett, mint hasonló körülméynek között Ferdinánd minden igaz híve cselekedett volna; mind hadvezér, az ostromlott vár felmentése által megtette kötelességét, mint jó hazafi, saját nemzete vérét nem pazarolta hiába s mint hű alattvaló, egy bár hitvány jellemű, de jeles katonát szerzett fejedelmének.“[19]
Ez volt Thelekessynek utolsó szép műve, mert az öreg, beteges úr, már 1560 május 30.-án a másvilágra költözött.
[1] Dr. Komáromy id. m. 661.
[2] Istvánffy id. m. XX. – Forgách id. m. 167.
[3] Országos Levéltár, Act. Publ. fasc. 14. m. 51.
[4] Dr. Komáromy id. m. 662.
[5] Lásd a 423. oldalon.
[6] Dr. Komáromy id. m. 663.
[7] Országos Levéltár. N. R. A. fasc. 1758. nr. 42.
[8] Istvánffy az id. h. – Verancsics 1558. aug. 5.-én kelt levele a nádorhoz. (Országos Levéltár, kincst. oszt. Nádasdy levéltár.)
[9] Verancsics nyomán Dr. Komáromy id. m. 664.
[10] Petheő 1558. szept. 8.-án kelt levele.
[11] Verancsics id. m. VII, 242.
[12] Istvánffy id. m. XX.
[13] Verancsics az id. h.
[14] Istvánffy id. m. XX, 388. – Forgách id. m. 175. – Petheő János, 1558. okt. 20.-iki levele a nádorhoz. Országos Levéltár kincst. oszt. (Nádasdy Levéltár.) – Katona id. m. XXIII, 84.
[15] Országos Levéltár, Lib. Reg. II, 372. – Dr. Komáromy id. m. 667.
[16] Verancsics id. m. VII.
[17] Dr. Szádeczky Lajos, Magyar levelek a bártfai levéltárból. Tört. Tár, 1882. évf. 390.
[18] Istvánffy és Forgách id. h. – Verancsics id. m. VII.
[19] Dr. Komáromy id. m. 668.
| « b) Az 1557. évi hadműveletek. | KEZDŐLAP | d) Az 1560. évi hadműveletek. » |