| « Megjegyzések. Elmélkedések. | KEZDŐLAP | c) Az 1558–59. évi hadműveletek. » |
A Ferdinánd részéről a törökkel és Izabellával folyó egyességi tárgyalások ellenére ebben az időszakban az ország különböző helyein a katonai akciók egész sora játszódott le.
Mindjárt az 1557. év tavaszán Malkocs Ali boszniai pasa, felhasználni akarván az alkalmat s tárnokká kinevezett Zrinyi Miklós eltávozása folytán kormányzó, illetve bán nélkül maradt Horvátország dúlására és fosztogatására, mindenekelőtt Kostajnica megvételét hoztarozta el. Az erős vár azelőtt Zrinyi Miklós, most azonban már Ferdinánd birtoka volt, aki a német Lusthaler Simont bízta meg annak védelmével. Ez a Lusthaler a pasával áruló módon egyetértve, egy napon esküvőremenés ürügye alatt a várat a csapatokkal együtt elhagyta, mire az erről értesített Malkocs Ali az üresen hagyott erősséget elfoglalta s aztán arra támaszkodva, az egész környéket feldúlta.[1]
Ali pasa utóda, Ferhád pasa tovább folytatta garázdálkodásait, mire Ferdinánd az egy ideig üresen maradt horvátországi bánságra Erdődy Pétert nevezte ki. Amikor aztán Ferhád pasa rövid idő mulva a Kulpán is átkelve, néhány ezer főnyi csapatával egészen Zágrábig, sőt még azon túl is a vend határ felé portyázott, az ágyban betegen fekvő új bán a stájer határ mentén őrt álló Lenkowitz Jánost rendelte ki annak megfékezésére. Ez a maga 300 nehéz fegyverzetű német lovasát, Alapy János híres huszárkapitány 300 horvát huszárját és 100 olasz lövészt maga mellé véve, elindult Zágráb felé s miután útközben a Kerecsényi testvérek is hozzá csatlakoztak, az együttvéve mintegy 1000 lovasból és 200 gyalogosból álló had a Zágrábtól nyugatra Samobor mellett fekvő Szent-Ilonánál oly ügyesen támadta meg a több ezer főnyi török hadat, hogy annak 2000 embere a csatatéren maradt, néhány száz pedig fogságba esett. Maga Ferhád is megsebesülvén, csak nehezen tudott megmenekülni.[2]
Ugyancsak 1557 tavaszán Hamza esztergomi bég, aki 1554-ben árulással Füleket megvette,[3] Eszéky János várnagy távollétében, aki magánügyek elintézése végett engedély nélkül Komáromba távozott, éjjeli rajtaütéssel Tatát vette meg oly módon, hogy miután Hamza kémei és megbízottai az őrségen álló katonákat lerészegítették, a bég közelben álló hada létrák segítségével gyorsan megmászta a város külső sáncát, majd magát a várat s a részeg őröket leszúrván, gyorsan végzett az alvó védőrséggel is. Eszéky később Miksa parancsára fejvesztéssel bűnhödött hanyagságáért.[4]
A Dunántúlon viszont a Balaton menti Hegyesdet rohanták meg és foglalták el csel újtán Hamza bég martalócai.
A királyné párthívei által már a múlt év óta ostromolt Várad, miután a várnagyi minőségben odaküldött Forgách Simon[5] az ismételt rohamkísérleteket visszaverte, egy ideig jól tartotta magát, s így az ostromló had vezérei, Varkos és Patócsy, inkább kiéheztetés, mint fegyver által akarták azt hatalmukba keríteni, amiben végre célt is értek. A várbeliek, miután Ferdinánd sem pénzt, sem élelmet nem küldött nekik, az 1557. évi nyár folyamán oly ínségre jutottak, hogy éléstárukban már mindössze három mérő lisztjük maradt. Ily körülmények között a kiéhezett legénység fellázadt és Forgách végre kénytelen volt a várat feladni, amelybe aztán Izabella Varkocs Tamást nevezte ki kapitánnyá.[6]
Várad kézrekerítése mindenesetre nagy vívmány volt Izabella számára, de másrészt tudjuk, hogy ép ebben az időben a kiránynénak a szultán üzenete miatt és egyébként is nagy nehézségei támadtak alárendelt uraival, akiknek jó része őt elhagyni is szándékozott.[7] Különösen a felső Tisza mentén állottak rosszul a dolgok, ahol Ferdinánd vezére, Thelekessy Imre, akit a király nemrég a felsőmagyarországi hadak főkapitányává nevezett ki, újult erővel látott hozzá a hadműveletek folytatásához.
Az okot Thelekessy megmozdulásához az szolgáltatta, hogy Izabella hívei közül Bornemissza Benedek és Hagymásy Kristóf az ősz kezdetén azért szállottak Munkácsnál táborba, hogy a föld népe által oda beszállított bortizedet hatalmukba kerítsék s aztán a még fogságban levő Dobó István tulajdonát képező Szerednye, majd a királyi őrséggel megrakott Ungvár megvételére induljanak.
Thelekessy összegyüjtvén saját csapatjait és a Bekényi Alaghy János által saját költségén fogadott 100 gyalogost és 50 lovast maga mellé véve,[8] késedelem nélkül megindult a Munkács tájékán portyázók megtámadására s útközben magához vette Székely Antal ungvári kapitány hadi népét is. Ámde az Izabella-pártiak Thelekessyék jövetelének hírére szétfutottak s egy részük Husztra, más részük a kovászói erősségbe és Munkács várába menekült. Mivel azonban az utóbbiak száma oly nagy volt, hogy a jól megerősített munkácsi vár be nem fogadhatta őket, közvetlenül a vár alatt húzták meg magukat, melynek ágyúitól védve, teljes biztonságban érezték magukat.
Thelekessynek ostromszerei nem lévén, Munkács ostromát célhozvezetőnek nem tartotta s azért Zalay Simont és Pály Jánost hadának egy részével Munkács szemmeltartására visszahagyván, akik ott egy általuk épített úgynevezett huszár-várban, vagyis egy hevenyében felhányt földsánc-félében helyezkedtek el, ő maga hadának zömét Kovászó alá vezette, mely néhány ágyúlövés után megadta magát.
Itt Csáholyi Farkast visszahagyván, Nagy-Szőllős alá szállott. „Ennek ura, Perényi Ferenc, mint az új hit követője, az ősei által alapított kolostorból részint kiűzte, részint megölette a ferencrendi szerzeteseket s a XV. századból származó épületet, mely a Fekete-hegy tövében, középnagyságú dombon emelkedett, a királyi hadak közeledésének hírére megerősítvén, családjával, kincseivel együtt beleköltözött. Mert Ferenc úr Nagy-Ida várának leromboltatása óta nyugodtan viselte magát, de azért nyiltan Izabella felekezetéhez tartozott s mint Bebek sógora, kíméletre nem igen tartott számot. – Mikor követe által felszólítá őt Thelekessy, hogy térjen Ferdinánd hűségére, erről hallani sem akart, de vagy nagyon bizakodván a kastély falaiban, vagy valahonnan segítséget remélvén, elszánta magát a védelemre. – Imre kapitány pedig nem sokadozott, hanem erősen lövette a külső falakat, úgyhogy azok, különben is sövényből és földből állván, csakhamar összeomlottak. Ekkor Thelekessy rohamra parancsolván vitézeit, az ellenállást megkísérlő őrséget kardélre hányatta, Perényit pedig feleségével és gyermekeivel együtt rabbá tevén, Sáros várába vitette. – Ez alkalommal, krónikáink elbeszélése szerint, 40 ezer forintot érő zsákmány esett a győzők kezébe, mit egymás között hadiszokás szerint felosztottak.“[9]
Az 1557. október közepén elfoglalt Nagy-Szőllősben Thelekessy Székely Antal és Eysele János parancsnoksága alatt vegyes magyar és német őrséget hagyott. Ő maga pedig Lelesz ostromára indult. „Székely Antal aztán úgy megépítteté a régi barátkolostort, hogy az nem kastély, de tisztességes várnak is beillett volna; el is nevezte nem csekély büszkeséggel Szőllős-Ujvárnak, a nép azonban csak továbbra is Kankónak emlegette, mely valószínűleg régi lakói, a szőrkankós franciscanus barátokról ragadt reá.“[10]
Thelekessy kímélni akarván a magyar vért, a leleszi őrséget is felszólította, hogy szabad elvonulás feltétele meleltt adja át a kastélyt, de az, remélve, hogy a vár ura, Perényi Gábor, segítsége nem maradhat el, kijelentette, hogy utolsó csepp véréig védekezni fog. A vár védői „vitézül is tartották magukat néhány napig, míg a falak omladozni nem kezdtek, akkor azonban már lelohadt bátorságuk s látván, hogy uruk felől mindnyájan elpusztulhatnak, egy sötét éjszaka titkon kilopóztak a várból, Thelekessy észrevette ugyan szökésüket, de futni hagyta őket, kevés dicsőséget találván abban, hogy miután célját úgyis elérte, néhány száz honfitársát felkoncoltassa.“[11]
Lelesz alól Thelekessy a Somlyai Báthory István által védett Szatmár megvételére indult, amelyet nyomban ostrom alá fogott.
Ezalatt Izabella 1557 november 24.-ikére Kolozsvárra tábori országgyűlést hírdetett s november 26.-án a seregszemlét is megtartván, az erdélyi hadakat Bebek és Balassa Menyhért parancsnoksága alatt haladék nélkül Felső-Magyarországba, elsősorban Szatmár felmentésére indította útnak.
Erre Thelekessy, nehogy a vár és a nálánál sokkal erősebb Báthory kettős tüzébe kerüljön, idejekorán megkezdte a visszavonulást, hogy hadait téli szállásokba helyezze el, előbb azonban Németit, nehogy az ellenség hasznát vehesse, felgyújtotta.
A Szatmárba bevonult erdélyi hadak megvárván, míg a Tisza beállott, Munkács felmentésére siettek, ahol Zalay Simon és Pály János, Petheő János kassai kapitány által is némileg segítve, a kis huszár-várban derekasan tartották magukat. Bebek és Balassa a munkácsi vár ágyúi által is segítve, kétszer is rohamra indultak Zalayék ellen, de sikertelenül. Végre a harmadik roham után az őrség szabad elmenetel föltétele alatt megadta magát, mire Balassa a kis huszár-várat, melynek vívása alatt mindkét részről sokan pusztultak el, széthányatta. „Izabella hívei közül Enyingi Török János kapott súlyos sebet, Ferdinánd pártján pedig Perényi Mihály, zempléni főispán és királyi pohárnok, ki a roham alatt ittas állapotban lóháton föl-alá száguldozván, egy Munkácsról jövő szakállas golyó által leteríttetett s néhány nap mulva, 1557 karácsony első napján, sebeibe bele is halt.“[12]
A munkácsi erőd elfoglalása után Bebek és Balassa Szőllős alá vonultak, amelyet december 21.-én ostromolni kezdtek. Azonban Székely Antal időközben azt úgy kiépítette s annyira ellátta szükségletekkel, hogy rá sem lehetett ismerni. Azonkívül az időközben fogságából megmenekült Dobó István is bőségesen küldött lőport Székelynek Szerednyéről.
Amikor Balassa azt hitte, hogy a vár falai a lövetés folytán már eléggé meggyengültek, rohamot parancsolt, melyet azonban az őrség nagy veszteséggel visszavert. Ez alkalommal sok főember hullott el a falak alatt, köztük Erdélyi János, Tarczay György és még többen mások.
Nemsokára az ostrom megkezdése után Székely a téli szállásokba menő Thelekessyt felszólította, hogy mielőbb segítségére siessen, mire Thelekessy útját félbeszakítván és az október végén kinevezett új kassai kapitány, Petheő János hadait is magához vonván, az ostrom 16. napján, vagyis 1558 január 5.-én a Tiszához ért és a Szőllőssel átellenben fekvő Szászfalunál táborba szállt. „Itt megismerkedvén a helyzettel, míg a sereg egy részét a folyam partján állította föl, más részét a Tiszán átszállítván, egyenesen az ostromlókra vezette. – Amint az ellenség észrevette jövetelét, egy lovas csapatot küldött föltartóztatására, de Thelekessy szemben fogadván a támadókat, megszalasztotta és Szőllős városig űzte őket, mire az egész ostromló tábor fölkerekedvén a kastély alól, csatát nem adva, Szőllősre menekült. – Imre kapitány megkísérlette ugyan, hogy kicsalja őket sáncaik és torlaszaik közül, mert egy nyilt csatának minden előnye az ő részén volt, de miután minden igyekezete kárba veszett, szoros ostromzár alá vette a várost s úgy bekerítette mindenfelől, hogy egy lélek se menekülhetett belőle. Ily körülmények között az erdélyi hadak éhség által is gyötörtetve, mivel Thelekessy a részükre Erdélyből küldött 80 szekér eleséget állítólag elfogta,[13] fegyverszünetet és szabad elvonulást kértek tőle, amit Imre kapitány meg is adott s egyszersmind közösen elhatározták, hogy a kastélyt az őrség elvonulása után lerontják. Ez fájt különösen Székely Antalnak, de még sincs semmi jogos abban a szemrehányásban, mit régi pártfogója, Bornemissza erdélyi püspökhöz írott leveléből olvashatunk.“[14]
„Míg Thelekessy a felső Tisza vidékén harcolt, addig Szerdahelyi Derzsffy István, Petheőnek a kassai kapitányságban elődje, szerencsét próbált a pártosokkal és Némethy Ferencet támadta meg Tokajban, ki már eddig is igen sok gondot okozott Ferdinánd vezéreinek. – Vitézei egy sötét éjjel meglopták az őrséget s a külváros palánkjait lerontva, már a belső vár kapuihoz értek, midőn a bennlévők álmukból felriadva, fegyverre kaptak. – A szerencse azonban itt is a támadóknak kedvezett s úgy megszorították Némethy embereit, hogy akiket le nem vághattak, részint a Tiszában, részint a Bodrogban vesztek. – Derzsffy-nak egy Fekete Bertalan nevű inasa Némethy Ferencet a belső vár kapujában három helyen megsebesítette, mire aztán véget is ért a küzdelem, mert az őrség a kapitány veszedelmét látván, gyorsan visszavonult s a kapukat felvontatta Derzsffy vitézei előtt, kik bő zsákmánnyal tértek meg Kassára.“[15]
[1] Valvasor id. m. IV. 21.
[2] Forgách id. m. VIII, 204. – Istvánffy id. m. XX, 379. – Hammer-Purgstall id. m. II, 259.
[3] Lásd a 399. oldalon.
[4] Forgách és Istvánffy id. h. – Hammer-Purgstall id. m. II, 260. szerint a várnagy nem Eszéky, hanem Nagy János lett volna.
[5] Lásd a 410. oldalon.
[6] Forgách id. m. 198.
[7] Lásd a 424. oldalt.
[8] Dersffy István kassai kapitány 1557 nov. hóban kelt levele a nádorhoz. Nádasdy Levéltár, Országos Levéltár kincstári osztálya.
[9] Istvánffy id. m. XX. és Forgách id. m. nyomán: Dr. Komáromy id. m. Hadt. Közl. 1889. évf. 652.
[10] Dr. Komáromy az id. h.
[11] Istvánffy id. m. XX. nyomán dr. Komáromy az id. h.
[12] Dr. Komáromy id. m. 654.
[13] Pray, Epist. Proc. III, 116.
[14] Dr. Komáromy id. m. 656.
[15] Istvánffy nyomán Dr. Komáromy id. m. 659. – Derzsffy 1557. nov. 6.-án kelt levele az Országos Levéltár kincstári osztályában. (Nádasdy-Levéltár.)
| « Megjegyzések. Elmélkedések. | KEZDŐLAP | c) Az 1558–59. évi hadműveletek. » |