Amikor Achmed pasa a július 6.-iki sikertelen kettős roham után Losonczyt egyezkedésre hívta fel,[1] ezekbe a tárgyalásokba a török kormány utasítására Mircse oláh vajda is bekapcsolódott, aki az alatta szolgáló magyar nemzetiségű Pythár István és Pál testvéreket küldte követi minőségben Losonczyhoz Temesvárra, de ezek a tárgyalások eredményre nem vezettek.[2] Épígy eredménytelenek maradtak a Castaldoval szintén csak színleg folytatott tárgyalások is. Erre Éliás moldvai vajda a parancsnoksága alatt álló, állítólag mintegy 35.000 főnyi török–tatár–oláh haddal[3] július 8.-án az Ojtozi szoroson át beütött Erdélybe, miáltal a keresztesmezei táborban gyülekező nemességet a szervezkedésben megakadályozta.

Súlyosbította a helyzetet, hogy éppen a moldvai vajda betörése napján gróf Helfenstein zsoldosai[4] fellázadtak és azzal fenyegetőztek, hogy ha kéthavi hátralékos zsoldjukat meg nem kapják, Kolozsvárt kirabolják. Sőt nyomban hozzá is láttak tervük kiviteléhez, amennyiben a tűzérségtől elszedett ágyúkkal a várost hamarosan lövetni kezdték.[5]

Ennek hallatára a nemesek a tordai táborból gyorsan a szorongatott város segítségére siettek s a féktelen zsoldosokat július 12.-én szétverték s közülök mintegy 200-at felkoncoltak.[6] Majd Castaldo a lázadóktól az ágyúkat elszedetvén, a főbb cinkosok közül 14-et felakasztatott.[7]

Alig hogy a kolozsvári lázadást elnyomni sikerült, a Báthory Endre által július 15.-ére a segesvári táborba rendelt nemesek jelentették ki, hogy „miután a király az országgyűlésen tett esküje dacára még most sem állott személyesen a sereg élére, hanem hadsereg és pénz nélkül mintegy zsákmányul dobta oda őket a barbár ellenségnek, azért nem ők az okai, ha így elhagyatva, viszont ők is elhagyni kénytelenek a tábornokot és a vajdát.“[8] Ily körülmények között Báthory Endre csak oly csekélyszámú erőket küldhetett Mirkovszky Miklós és Ödönffy László parancsnoksága alatt a moldvai vajda feltartóztatására, hogy azok vele még csak ütközetbe sem mertek bocsátkozni. Miután Éliás vajda ilyenformán ellenállásra nem talált, végigrabolta a székely földet és a Bárcaságot s aztán július 16.-án zsákmánnyal jól megrakodva vonult ki Erdélyből, mire az eddig hadrakelt székelyek szintén szétoszlottak és hazasiettek.[9]

Ugyanekkor kapta Castaldo Glézsán János karánsebesi bánnak július 15.-ikéről kelt felhívását, hogy Temesvárnak legfeljebb egy hét alatt segítséget vigyen, mert különben a vár nem lesz megmenthető.[10] Erre Castaldo július 20.-án tényleg elhatározta, hogy Losonczynak segítséget viendő, nagyobb had élén Lippa felé útnak indul, de július 22.-én Éliás vajda újból visszatért Erdélybe és azt most már Szebenig elpusztította. Erre való tekintettel a tábornok megváltoztatta szándékát a temesvári segítségnyújtást illetőleg, hanem e helyett a hír szerint a Törcsvári szorosan át szintén betörni készült Mircse oláh vajda feltartóztatására gróf Arco Félix és János ezredeseket csapataikkal Brassóhoz rendelte és egyúttal az újból fegyverre szólított székelyeknek meghagyta, hogy a Törcsvári szoros előtt foglaljanak állást.[11]

Ámde Mircse oláh vajda betörése elmaradt, sőt a parancsnoksága alatt álló csapatok parancsot kaptak, hogy a portyázásukról visszatérő moldvai hadakkal együtt a határ mentéről hátrább húzódjanak. Erre Bánky Pál alvajda és Ödönffy László a hamarjában összegyűjtött nemesi csapatokkal és Arco-ék hadával a visszavonuló török-oláh hadat az oláhországi hegyszorosokban megtámadták, a foglyokat és zsákmányt elszedték és Éliás hadát is tetemes veszteséggel kiűzték.[12]

Most aztán Castaldo 4000 főnyi német–spanyol haddal s az újból fegyverre szólított jobbágyokkal ismét a Dévára való előnyomulást vette tervbe, de hamarosan újból megváltoztatta szándékát. A tábornok ugyanis nem is igen merte az erdélyieket erélyesen fölkelésre szólítani, mivel attól tartott, hogy a János Zsigmond fejedelemsége után áhítozó rendek is a törökökhöz csatlakoznak s a királyi zsoldos sereggel együtt őt is le fogják gyilkolni és ezt a királynak is bejelentette.“[13]

Ámde Ferdinánd már ezt megelőzően július 26.-án felhatalmazta Castaldot, hogy Achmed pasával tárgyalást kezdjen Erdélynek és Temesvárnak adófizetés mellett való megtartása érdekében s ha lehet, legalább néhány évre újítsa meg vele a békét.[14] De mire Castaldo ezt a meghatalmást kézhez vette, „Losonczy hős bajtársaival együtt már lerótta hazája iránti véradóját.“[15]

[1] Lásd a 333. oldalon.

[2] Haller Péter Szebenből július 30-án kelt levele Castaldohoz, Tört. Tár, 1892. évf. 276.

[3] Szalay László, id. m. IV. 307 szerint a moldvai vajda 35.000 oláhhal és 700 tatárral tört volna be Erdélybe, de ez a szám mindenesetre túlzottnak mondható. Valószínű, hogy Éliás és Mircse vajdák hadai együttvéve sem tettek ki sokkal többet ennél.

[4] Lásd a 326. oldalon.

[5] Castaldo júl. 10-iki levele Miksa főherceghez. Tört. Tár, 1892. évf. 269. – Másnap a tábornok a királynak is bejelentette, hogy a lázadók Kolozsvárt a körülvevő halmokról bombázzák és rombolják. „Soha sem láttam oly fegyelmezetlen bestiákat – írja Castaldo levelében –, nem hiszem, hogy a nemesek megelégedjenek azzal, hogy őket fölkoncolják.“(Szilágyi Sándor, Erdélyi Országgyűlési Eml. I, 368.)

[6] Castaldo júl. 12.-én Tordán kelt levele Miksa főherceghez. Tört. Tár, 1892. évf. 270.

[7] Pray, Epist. Proc. II, 327. – Buchholtz, Urkundenbuch 607.

[8] Castaldo Tordán júl. 19.-én kelt levele Miksa főherceghez. Tört. Tár, 1892. évf. 272. – Czímer id. m. 335.

[9] Ödönffy júl. 16.-i levele Castaldohoz. Tört. Tár, 1892. évf. 271.

[10] Tört. Tár, 1892. évf. 270. – Pesty Frigyes id. m. II, 139.

[11] Castaldo Segesvártt július 22.-én kelt levele Miksa főherceghez. Tört. Tár, 1892. évf. 273.

[12] Istvánffy id. m. 197–199. – Tört. Tár, 1892. évf. 274.

[13] Castaldo júl. 29.-i levele Ferdinándhoz, Tört. Tár, 1892. évf. 276. – Czímer id. m. 337.

[14] Ferdinánd júl. 26.-i levele Castaldohoz. Tört. Tár, 275.

[15] Czímer id. m. 337.